Ismét elsötétített Lestrange-nagyteremben gyakoroltak. Bella közönyös rutinnal pöccintgette a pálcáját, s kezdte meg a legilimenciát. Draco elszántan érkezett az órára, de alig néhány perc után ismét érzékelte látványos kudarcát. Nagynénje mindent felkutathatott a fejében. Draco rémülten látta emlékképeit, amiket Bella megpillantott, s amit igyekezett volna elnyomni tudata legmélyére a legerősebben tört utat magának, hogy megmutassa magát Bellának. A mozzanat pedig ahhoz a bizonyos álomképhez kapcsolódott. Bella bosszúsan hessegette a gondolatokat, ahogy látta magát Dracóval a legkülönfélébb helyzetekben és pillanatokban csókolózni. Bella oly jól ismert temperamentuma egyből jelentkezett. Megszakította a legilimenciát, s pálcáját a márványtalapzatra hajította.

- Elég volt! – harsogta bosszúsan Dracóra. – Muszáj erről fantáziálnod mostanában? – sziszegte a fiú felé. – Elegem van abból, hogy állandóan magamat kell látnom, ahogy… - Bella félbehagyta a mondatot, és karba tette a kezét.

- Én nem tudom miért, nem szándékos… - tiltakozott Draco.

- Ezzel a szöveggel nem etetsz meg! – csattant Bella. – Draco, ha nem állsz le erről, akkor befejeztük az okklumenciát! – figyelmeztette Bella.

- Te játszol rá! – kiáltotta Draco idegesen.

- ÉN? – harsogta Bella.

- Miért kell állandóan lesötétített termekben, pislákoló gyertyalángok közötti szeánszhangulatban gyakorolni ezt a vacakot! – dagadtak ki Draco nyakán az erek. – Persze, hogy utána éjszaka ilyen álmok kínoznak!

- Szóval kínoznak! – fújtatott Bella.  – Tudod mit mondok Draco! – bökte meg a fiú mellkasát harciasan Bella. – Nem az én oklumancia-gyakorlóhelyemmel van a gond, hanem a te túl pajzán fantáziáddal! Ha visszafognád a kamaszos erotikus jellegű lelkesedésedet már régen előrébb lennénk az okklumenciában. De ez helyett mit kell látnom?

- Jó, tudom, ma is hazaküldesz – indult a kandalló felé Draco. – Jobb is ha abbahagyjuk, mert ez a minden napos felsülés az álmaim miatt már hamarabb megöl, mint Voldemort – morogta Draco.

- Túl könnyen feladod – rántotta vissza Bella. Résnyire húzta mélykék szemeit. Emelkedő mellkassal szívta magába nagy indulattal a levegőt. – Nem hagy nyugodni a kíváncsiság? Állj már le a témáról, ha csak ennyi kell a továbbhaladásodhoz akkor tessék! – nyomta az ajkait durván a fiú meglepetten szétnyíló vértelen ajkaira. Bella erőszakosan lépett fel a csókban, türelmetlenséggel, s igyekezett mindent megadni, ami Draco fantáziálgatásait végre lenyugtathatja. Ő irányított. Draco csak  ledermedve hagyta, hogy a furcsa édeskés lótusz-ízű ajkak mohón, indulatosan falják ajkait. Kábán állt, mint akinek a nyakába zúdul egy vízesés egész súlya, búgott a füle, s a helyzet bizarrsága adta a megmagyarázhatatlan élvezetet a kívánságot, hogy most bizonytalanul megérintse érzelmesen az erős lótuszillatú bágyasztóan selymes hajat. Draco tapogató tenyerét érezve a karján, a haján átsimító, dereka felé közelítő mozdulatot érzékelve Bella ellökte a fiú kezét. Kifulladva lihegte Dracónak:

- Mit képzelsz?!Állítsd le magad, de nagyon gyorsan! – nyalogatta Bella amúgy is nedves ajkát. – Remélem most már kielégítettem a kíváncsiságod, holnap józan fejjel és hülye álmok nélkül gyere! Vagy anyáddal érdekes beszélgetés elé nézhetsz! – hátrált a fiútól, s felrántva az ajtót kiviharzott a teremből.

Bella összecsapva a halószobaajtó mögötti függönyt vérmesen csapkodva rontott a fésülködőasztalához. Lerogyott a sötét bársonyhuzatú székre, s a tenyerébe temette az arcát, majd felnézett a tükörbe önmagára.

- Bella te tökre hülye vagy! – morogta magának. – Te jó ég mit tettem! – reszkető ujjakkal gyújtott meg egy lótuszillanót. A homlokát dörzsölgetve szívta az illanót. – Most ki vitte véghez a bűnt? Persze hogy én! – Bella kapkodva igyekezett lekötni magát, a fésülködőasztalon álló dobozkákat és üvegcséket tologatta ide-oda előre-hátra. Érezte a vénáiból induló furcsa remegéseket, hűvös borzongásokat, s igyekezett elfelejteni, hogy éppen az előző csók emlékeitől. – Ez undorító! – fintorgott magára a tükörbe. – Ráizgultam a saját unokaöcsémre! – sápítozott Bella. – Aki mindössze tizenhat éves. Egy tizenhat éves fiúra? – vágott fancsali képet Bella. Kétségbeesett arcot vágva idézte fel, hogy éppen azért lökte el olyan durván a fiú kezét, mert ő is akarta, vágyott arra az érintésre, amit Draco éppen igyekezett megadni. – Aj Bella! – sziszegte rosszallóan magának, s az alsó szekrényből előhúzta a lángnyelvwhiskys üvegét, s meghúzta. – Ezt jobb lesz minél hamarabb elfelejteni! – emelte meg az üveget tükörképe felé, s újból szájához tartotta az üveget.