Fejfájással ébredt. Alig nyitotta ki a szemét már forgott vele a szoba. A baldachint majdnem leszakítva kapaszkodott a függönybe, hogy sikerüljön feltápászkodnia az ágyból. A fésülködőasztalhoz támolygott és a tükörbe nézett.

- Úh Bella ma nagyon nem vagy formában – húzogatta le táskás karikás szemhéját. – Úh de berúgtam az éjjel a kis mocsok miatt – pofozgatta meg egy kicsit magát. – Remélem nem szédülök ki előtte – csuklott egyet Bella miközben a ruhásszekrényhez lépett, s válogatott fekete talárjai között. A szekrényajtóra erősített tükörben magához tartotta a talárt. – Ez jó lesz. Nem, mégsem. Túl mély a dekoltázsa – lökte vissza Bella. – Ma megpróbálok konzervatív tanárnak kinézni – Bella felvihogott magán. – Nah ez az egy nem fog sikerülni – csuklott egyet újból. – Úh felfordul a gyomrom – szorította kavargó gyomrára a kezét. Bella a mosdótálhoz lépett,s a kancsóból a cseréptálba öntötte a hideg vizet. Gyorsan arcára csapta a jeges vizet, s levegő után kapkodva a tálra támaszkodott. – Kegyetlen vagyok még magamhoz is – méregette a tálban ringó folyadékot. – Azt hiszem…rosszul vagyok – motyogta, s émelygő gyomrának háborgására szorította a tenyerét. Magára húzta a fekete hímzett anyagú talárt, s kapkodva átfésülte a haját. Még utoljára végigmérte magát a tükörben. – Remélem nem kell ma a függöny mögé hánynom – nézett kétségbeesett arccal szánalmas kinézetére Bella. Lobogó talárral rontott a gyakorlóterembe, ahol Draco már a kandallónak támaszkodva várta.

- Azt reméltem nem lesz merszed eljönni többet – sziszegte neki Bella. A rohadt életbe hogy ő bezzeg ilyen kirobbanóan néz ma ki! – morogta magában Bella sötét pillantást vetve a fiúra. – Felkészültél? – emelte meg gúnyosan a szemöldökét Bella, miközben leheletnyit megingott.

- Fel – jött a tömör válasz nyers hangon.

- Fel! – húzta el a száját Bella. – Micsoda határozottság egyetlen éjszaka alatt! Majd megnézem milyen álmoknak köszönhető ez – vigyorgott mámorosan Bella.

- A tegnapi sokkhatás után végre nem álmodtam veled – figyelt feszülten Draco.

- Kimondhatatlanul örülök – gúnyolódott Bella. A kis dögje! Ez szinte sértés! Főleg, hogy én meg… -Bella szemforgatva rázta a fejét. Úgy látszik nem azonos dolog okoz nekünk álmatlan éjszakát  - hümmögött magában Bella.

- Elkezdjük végre? – kérdezte izgatott türelmetlenséggel Draco.

- Na de izgága lettél! – húzta el a száját Bella. Pálcasuhintással megkezdte a legilimenciát, s valóban megállapíthatta, Draco ma kiválóan védekezik. – Micsoda bámulatos előrelépés egyetlen csók hatására!  - gúnyolódott Bella. – Mi történt volna ha továbblépünk?

- Ha sokáig szekálsz megtudod – felelte szemtelenül Draco. – És akkor valószínű, hogy nem az alkohol miatt szédelegnél drága nénikém – tette hozzá pimaszul.

- Te szemtelen… - Bella meglendítette a pálcáját, de Draco kivédte a támadást, s ő maga kezdte a legilimenciát Bellán alkalmazni. Bella annyira meglepődött, hogy elfelejtette lezárni a kapukat, s Draco kedvére kutathatott a fejében.

Szinte azonnal megtalálta a képet, amit keresett, Bella képzeletében a mardekár-vár falához szorítja a nőt, miközben vadul ölelkeznek. Draco csibészesen elvigyorodott.

- Bella! Alkalmazzam a sokkterápiát nálad? Mert nálam bevált! – ahogy kiejtette az utolsó szót nagyot csattant Bella tenyere az arcán.

- Ne merészelj még egyszer a közelembe jönni! Az okklumencialeckéidnek pedig vége! – sziszegte Bella, s kitámolygott.