A széles damasztabrosszal borított ünnepi asztalnál ültek. Az ünnepelt, Lucius Malfoy az asztalfőn trónolt Narcissával az oldalán. Narcissa mellett Draco, s vele szemben Lucius másik oldalán Bella foglalt helyet. Voldemort rátette a kezét Bella idegesen doboló ujjaira, s halványan megszorította. Draco összeszorította a fogsorát a mozdulatot látva, Bella hűvös közönnyel látványosan kerülte unokaöccse tekintetét, ahogy Draco is az övét.

- Draco ma a szokásosnál is csendesebb vagy – állapította meg Narcissa.

- Bella bűvkörében ez nem csoda – sziszegte Voldemort hideg mosollyal. Draco a tányérjába mélyedve kezdett pirulni, Bella nagy levegőt véve a borába kortyolt.

- Megtisztelsz néném? – nézett provokálón a nőre Draco. Bella egyetlen tekintettel megtudta volna fojtani unokaöccsét ebben a pillanatban.

- Téged Draco bármikor! – sziszegte fenyegető mosollyal Bella. Kedvetlenül fogadta el a felé nyújtott kezet. Ahogy eltávolodtak, Dracónak vágta. – Ereszd el a kezem!- rángatta a fiú szorításából. Draco a derekára csúsztatta a kezét, s forgatni kezdte a nagynénjét.

- Miért nem mégy már fel rosszullétre hivatkozva?! – igyekezett a tánc közben távolságot tartani Bella. – Ha taperolni merészelsz tánc közben Voldemort szeme láttára, kicsinállak! – figyelmeztette unokaöccsét Bella.

- De Bella, sajnos odáig nem engedted, hogy eljussunk, hogy most te rosszullétedre hivatkozva visszavonulj – szemtelenkedett Draco.

- Mikor ejtettek ennyire a fejedre? – ráncolta a homlokát Bella.

- Lehet te voltál az néném – találgatta Draco.

- Inkább földhöz vágtalak volna – sziszegte Bella. – Mit akarsz? A nagynénéd vagyok! Rokon! Itt a férjem és a szeretőm is!

- Csak beszélgetni veled – nézett rá ártatlan szemekkel Draco.

- Akkor mondjad aztán hagyj békén! – sürgette Bella szemével Voldemort felé pislantva.

- Szükségem van az okklumencia elsajátítására minél hamarabb. Segíts még egy kicsit.

- Nem érzem azt, hogy ez okos döntés lenne – ráncolta a homlokát Bella. Draco keze vándorútra indult Bella feneke felé.

- Jó kapsz egy hetet! De semmi kielégítetlen tinédzserösztönökkel ne gyere hozzám! – fogta le Draco karját Bella.

- És mi a helyzet a te kielégítetlen vágyaiddal Bella? Belegondolva… - Draco körbenézett. – Egy férj, és egy szerető mellett, még vannak kielégítetlen vágyaid….ez aztán gyanús – vigyorgott pimaszul Draco.

- nehogy azt gondold, hogy te leszel a harmadik – vágta hozzá dühösen Bella.

- Még ma is érzem a lótusz-ízét a számban – súgta halkan Bella fülébe Draco. Bella megborzongott a hangra, s a mondat tartalmára, s remegő tekintettel figyelte Voldemortot és a férjét.

- Az anyád lehetnék te kis lökött – sziszegte vissza a fiú fülébe. Draco válaszul beszippantotta nagynénje lótuszillatú parfümjét, ami Bella fedetlen testrészei felől lebbent hozzá minden mozdulatnál.

- Megígérem, hogy jó kisfiú leszek és semmi olyat, nem teszek, nem álmodok – sorolta Draco.

- Gyere holnap délután a Lestrange-birtokra – mondta megadóan Bella. A dallamok elhalkultak, s Draco elégedetten kísérte vissza nagynénjét az asztalhoz.