Bella elégedetten bólogatott. Draco ma tökéletesen védte a legilimenciát, jól lecsillapította az elméjét és főleg, valóban betartott a szavát és rendesen viselkedett. Nem szemtelenkedett, csak az utasításait követte s igyekezett minden javaslatát betartani. Bella megnyugodva lélegezhetett fel. Az okklumenciagyakorlatot zavartalanul végezhették, s Draco látványosan fejlődött az elmúlt napokban. Kezdett sötétedni. Dracónak hamarosan mennie kell, vége a gyakorlásuknak. Bella elbambulva dőlt az ablaknak.

- Mehetek Bella? – várta a további utasítást Draco.

- Jaj igen, hogyne – túrt a hajába Bella, de végül mégis a fiú után szólt. – Draco!

- Igen? – fordult vissza Draco.

- Álmodsz azóta olyanokat? – Bella legszívesebben már visszaszívta volna a hirtelen meggondolásból feltett kérdést. De már nem lehetett.

- Azt gondoltam erre a kérdésre véletlen sem akarod tudni a választ – sütötte le a szemét Draco.

- Mi is a válasz? – ugrott fel Bella szemöldöke.

- Ha szeretnéd látni megmutathatom – mosolygott csibészesen Draco. – A remek okklumencia tanításodnak köszönhetően egészen jól sikerült elrejtenem előled.

- Nem kell megmutatnod – dobta a hamuzóba az illanóját Bella, s egyetlen lépéssel Draco szájára szorította a sajátját. Sokáig álltak mozdulatlanul ajkaikat a másikéhoz préselve. Bella reszkető ujjakkal oldozta ki Draco talárjának zsinórját, s hűvös asszonykezei bejárták Draco beesett mellkasát.

- Bella? – motyogta ledöbbenve Draco.

- Sss! – tette az ujjbegyét Draco ajkára Bella, miközben másik kezével erőszakosan rángatta Draco övének szíját. Dracót hátrafelé taszigálva araszoltatta. – A hálóba… - zihálta elhalóan. Bella az ágyra lökte a fiút, s fölé mászott.

- Mi most mit is csinálunk pontosan? – vihogott Draco.

- Gyakorlod az oklumenciát – zihálta Bella lerántva Dracóról a nadrágot.

- Mi van előjött nagynéni éned? Levetkőztetsz és ágyba dugsz? – röhögött Draco, miközben Bella csípőjére tette a kezét, ahogy a nő a derekára ült.

- Pontosan. Bár annak idején kevesebbet beszéltél – húzta el a száját Bella, s újra rányomta remegő ajkait a fiúéra. Draco ujjaival Bella derekánál bogozta a fűző megkötőit, s türelmetlenül csúsztatta le a ruhapántokat Bella vállairól, tenyerével végigsimítva az elefántcsontszín bőrt. Nagynénje gyönyörű fekete haját fésülte át az ujjaival, tenyerét a nő hátán csúsztatva.

- Ó Bella! Nem hiszem el – súgta Draco Bella nyakára szorítva az ajkait.

- Jobban is teszed! – morogta Bella a szőke tincsekbe, de felsóhajtott, ahogy Draco átfordította, s a párnára nyomta. Draco kezét a lábai közé irányította, s becsúsztatta a fiú ujjait a nedves forróságba, lerúgva magáról a fekete talárt.

- Édes Merlin!- motyogta Draco elámulva. – Ezt nem hiszem el, nem hiszem el – hajtogatta.

- Fejezd már be! – sziszegte Bella, s combjai közé szorította a fiú karcsú derekát.

- Most mit is fejezzek be? – vihogott Draco.

- Nem vagyok eszemnél, hogy ezt csinálom – rázta a fejét Bella, miközben befogadta Draco ágaskodó férfiasságát. – Komolyan ennyire becsápoltam mielőtt jöttél? – sóhajtozott Bella, Draco erőtlen csípőmozgásai alatt. Nagy sóhajtással lendült Draco felé. – Látom van még mit gyakorolnod – jegyezte meg Bella, s szédületes csípőmozgásba kezdett.

- Oklumenciában? – nyögte akadozva Draco.

- Ott is, de az ágyban több a hiányosságod – kacagott Bella, majd hörgésbe csapott a nevetése. Draco kezei esetlenül vándoroltak Bella testén, a markába fogta a nő melleit. Bella a kezére csapott.

- Most sem szabad? – kérdezte ártatlan értetlenséggel Draco. Bella a fejét rázva visszatette a fiú kezeit. Draco minduntalan átsimította Bella fényes fekete haját, nem bírt betelni a tapintásával, olyan váratlanul érte a beteljesülés, hogy egy erőtlen torokból születő nevetésre futotta csak abban a pillanatban. Bella néhány perccel később sikoltotta magából kikelve Draco nevét.

Bella zihálva rogyott Draco mellé az ágyba. A homloktövénél simogatta a haját.  Egész testében reszketett, remegtek a lábai, s le-lecsukódó szemekkel nézett Draco felé. A fiú arcán levakarhatatlan vigyor terült szét.

- Ennyire beszívtál? – mordult rá Bella. – Ne nézz így! – nyomta át tenyerével Draco arcát, hogy a másik irányba nézzen. Draco visszanézett, s ujjaival átsimította Bella derekát. – Fejezd be! Anyádéktól akkora fejmosást kapnál ezért, hogy többet az életben nem lenne szükséged okklumenciára – gúnyolódott Bella,s magára húzta a takarót.

- De Bella én ártatlan áldozata vagyok a csábításodnak. Egyenesen az ágyadba vonszoltál – emlékeztette Draco.

- Haza kellene menned, menj! – tért ki a keletkező vita elől Bella, unottan hessegetve Dracót.

- Itt fekszem meztelenül az ágyadban, eszem ágában sincs hazamenni – vigyorgott Draco, s kezével benyúlt a takaró alá, hogy megérinthesse Bella lótuszillatú testét.

- Mit képzelsz? Nem aludhatsz itt nálam! – fogta el a felfedezőútra induló fiúkezet.

- De Bella! A nagynéném vagy! – mosolygott Draco. – Kimerítettél. Már nem tudok hazamenni. Elfáradtam.

- Miben? – biggyesztette le a száját lekicsinylően Bella.

- Az okklumenciában. Kiszívtad az agyam, elszívtad a belém nevelt korlátokat, és utána rám támadtál – panaszkodott Draco.

- Mindjárt kihajítalak az ablakon! – sziszegte neki Bella.

- Ne légy ilyen szívtelen, miután így kihasználtál és örömödet töltötted rajtam – bújt Bellához szorosan a takaró alá Draco.

- Förtelmesen beszélsz – morogta neki Bella, de karjaival átölelte a fiú nyakát, s magához húzta. – Majd holnap megmondom anyádnak, hogy megzápult az agyad és nem tudtalak hazaküldeni – Draco a nő arcát simogatta, s a fekete tincseket rendezgette a párnán. – Mond még nem vagy nagykorú ugye? – ráncolta a homlokát Bella.

- Nem bizony – vigyorgott Draco.

- Az elég nagy gáz – harapta be az ajkát Bella, de végül hagyta hogy megforduljon vele a szoba Draco csókjában szédülve.