A fekete Malfoy-címeres hintó roskadozott az utazóládáktól. A házimanók csettintéseire a ládák ismét rendeződtek, hogy helyet szorítsanak a következőnek. Az egész család kint állt a búcsúkodásnál, a Roxfort Expresszhez már csak Narcissa és Lucius kíséri Dracót.

- Az egész szobádat becsomagoltad Draco? – hallatszott Bellatrix undok fölényes hangja. – Annyi ládát viszel, hogy a Roxfort Expressz nem bír majd elindulni. Fél úton ki kell dobálni a ládáidat, mert visszahúzzák a vonatot.

- Néném, látom kiváló hangulatban vagy – felelte rá flegmán Draco, de leheletnyit mindketten elpirultak, ahogy szembenéztek egymással.

- Kitűnő a kedvem, végre elutazol – kacagott gonoszul Bella. – Eredj, mire kicsomagolsz eltelik egy fél év – hessegette maga előtt a fiút.

- Írok majd – súgta Draco.

- Jól van írjál! – tett közönyös arckifejezést Bella.

- De csak ha válaszolsz – lehelte a nő fülébe Draco, s mielőtt elhúzódott a nőtől rámosolygott. Szürke szemeivel Bella mélykék szemei körüli finom rendszerű ráncokat figyelte.

- Jó válaszolok, de ne bámulj így – tolta el Bella, s futólag körbenézett.  – Vigyázz magadra, és készülj a feladatodra – nyomott ajkaival csókot Draco arcára.

 - Karácsonykor találkozunk! – integetett még vissza Draco a Malfoy-hintóból. Bella illanójával hadonászva integetett vissza, s résnyire húzva szemeit  követte tekintetével az úton távolodó hintót.