Scathach rémületében behunyta a szemét, s sokáig csak a tűz pattogását hallotta. Aprókat pislantva emelte fel a szemét. Fényes tűzkorlát között találta magát, ahogy leereszkedett a lépcsőn Wywern lépett mellé, hogy előtte hajlongva üdvözölje.

-         A démonok királynője! – kiáltotta el magát, s hangját ezrek visszhangozták a tűz démonai, mind a tűzkorlát mögött kuporogtak, s ahol Scathach elhaladt még utána kúsztak, hogy közelében lehessenek. Scathach a fáklyák mögötti lángnyelv fényében látta, hogy a  pernyével felhintett út melletti tó partjáról a vizidémonok figyelték a bevonulását. Wywern vezette, s  hajlongva fordult vissza, hogy meggyőződjön, Scathach követi-e. A démonok, egyesek arctalanok, sötétek, mások igéző maszkban, de mind Scathach iránti hódolatokat jöttek kifejezni, s megnézni maguknak az új úrnőt. Scathach bizonytalan léptekkel követte Wywern, nem merte megkérdezni, hogy hová vezeti, a tűz sercegése, és távoli démoni dallamok kísérték Scathach bevonulását. A látóhatár legszéléről is igyekeztek kivenni a tűz fényében haladó csipkeuszályos, vastag aranyfejpántos koronával ékes hosszú fekete hajú, démonian szép királynőjüket. Wywern izgatottan megállt, s Scathach értetlenül figyelte a ténykedését. Elhalkult a zene, s érezhető volt a démonok feszültsége. Scathach kérdőn Wywern felé pislantott. A démonok gyorsan mozogtak, három alaktalan, fekete árny, gyorsan gyújtották meg a tüzet, s rálehelve a tűz, egész söprő lángtengerré változott. Scathach eltátotta a száját. A lángok fényében kirajzolódott a sötétségből…egy dombormű. Homlokzati domborfaragás, a hold és a démonok alakjai domborműként, egy fényes kovácsoltvas apró lángocskákkal teli hatalmas kapuzat. A három démon lángja sorra gyújtotta meg az apró fáklyákat, mécseseket, tűzoszlopokat, s Scathach előtt megvilágosodott az egész épület főhomlokzata.

-         A palotád királynőnk – szólalt meg mély tisztelettel Wywern. – Mi készítettük a te kényelmedre, s reméljük elnyeri a tetszésedet – térdelt Scathach előtt a férfi, s Scathach végre megértette, miért ez a várakozó izgatott csend. Az asztrálvilág minden démona most az ő ítéletét várja. A Démonok, akik alázattal készítettek a palotáját…s csak arra vártak, hogy Scathach felismerje, hogy ő az uralkodójuk. Scathach Wywernre mosolygott bátortalanul, s Wywern örömtüzet gyújtott.

-         Tetszik neki! – rikoltotta el magát. A tűzdémonok sorra örömtüzeket gyújtottak a domboldalon, s Scathach megfordulva láthatta a körülöttük táncoló démonjait. Wywern olajat öntött a  bejárat elé, s egy fáklyát lökött a kiöntött olajra. Hatalmasra csaptak a lángok Scathach orra előtt. – Lépj be, s vedd birtokodba a váradat úrnőnk! – tartotta a kezét Scathach felé a tűzön át Wywern. Scathach bizonytalanul méregette a széles tűzfalat, s a mögötte álló Wywernt.

-         De… - Nyalogatta az ajkát idegesen Scathach.

-         Elsőként a tüzet hódítottad meg te magad is tudod – mosolygott Wywern. – Ez az elem lesz mindig is igazán a tied – Scathach határozottan megragadta Wywern kezét, s a szemét behunyva belelépett a tűzbe. A lángok feketére váltottak. S Scathach tovább lépve már Wywern mellett nyitotta ki a szemét. Scathach sértetlenül ért a lángok túloldalára, s még háta mögé nézve visszapillantott a lángokra, amelyek ismét sárgásan táncoltak. Wywern tenyerénél fogva húzta, s vezette a meleg barátságos világítású csupa tűzzel ,s démonmotívumokkal teli falikárpitos palotában, követte a férfit, aki egy hatalmas, széles Balconra vezette. A balconon egyetlen mécses állt, az egyetlen, ami nem égett. – Ezt te gyújtod meg Scathach! Ezzel elfogadod, hogy királynőnk leszel, hogy most már nem vagyunk gazda nélkül, hogy gondod lesz ránk, s hogy életed a démonoknak nekünk, miértünk éled le. S mi tisztelünk, engedelmeskedünk amíg csak velünk vagy. – Scathach mély lélegzetet vett. Már nincs visszaút. Ezzel bezárult végleg a kör. Amint meggyújtja a mécsest, ő a démonok királynője lesz itt a démonok előtt végérvényesen hivatalosan beavatva, elfogadja őket, ahogy ők is az ő uralkodását. Scathach a mécseshez ért, s a gyutacs meggyulladt, s nyomában egész tűzijáték indult, ami hirdette az asztrálvilág minden területére, hogy új királynőjük megérkezett a várába, s elfoglalta állandó tartózkodási helyét.

-         Hol áll ez a palota? – kérdezte halkan a tőle lemaradva a sötétben álló Wywernt. A tűzijáték fényében álló Scathach magas, sudár alakját, nyugodt mélykék tekintetét, fekete csipketalárját, s a homlokára simuló, fekete hajába vesző aranyfejéket csodálta minden démon, ahogy Scathach a balconon állt.

-         Jogos a kérdés – mosolygott Wywern. – A Holdudvar, vagyis a palotád világok között van. Ugyanúgy elérhető a te világodból érkezőknek, mint a mi világunkból jövőknek. Így te egyszerre lehetsz a saját világodban és a mienkben is. Megnyugtattalak úrnőnk?

-         Teljes mértékben – sóhajtott fel Scathach,  figyelte az égen játszadozó tűzijátékot, amint kiadja ezüstfénnyel, hatalmas betűkkel a nevét: Scathach. A völgyből démonok ezrei hangján hallatszott Scathach, a démonok királynője kiáltás. Scathach a tény súlya alatt csak kábult a csillogó, csillámos fekete pernye-szemcse esőben.