16. A legifjabb Malfoy
callie 2008.01.05. 20:38
A preimer estéjén elviselhetetlen volt a tömeg. Pansy most ébredt rá, hogy a Blaise – Daphné páros a többi darabnál feltűnően jobban érdekli az embereket. Egyedül ült a páholyban, s fekete csipkelegyezője mögé próbálta rejteni elviselhetetlen zavarát. Blaiset egy teljes darabban láthatja most táncolni. Blaise jóval kezdés előtt bevitte Pansyt is, hogy ne kelljen a tömegen átverekednie magát az állapotában. Pansy izgatottan várta, mikor alszanak ki a fények. A zsöllyéből érkező moraj sokáig nem szűnt meg a darab kezdete után sem. Mindenki Blaise és Daphné kettősét várták. Teljes sötétségből, halk harmonikaszó csendült. Hirtelen szűnt meg a zsibongás. Pansy a hirtelen támadt csendre kapta fel a fejét gondolataiból. A sötétben sokáig semmi sem látszott, majd a hátsó megvilágításból a színpadra vetült a táncoló pár árnyéka. Daphné erős, nőies , táncos lába úgy járt, akár a vihar hajlította fűszálak, gyorsan, hol egyik, hol másik irányba. Pansy sokáig nem ismert rá a táncnemre. Csak a közeli páholyból suttogó mély idős női hang ébresztette rá.
- Annyira jól áll nekik a tangó!
- De mennyire! – helyeselt rá a másik idős nő. Pansy a párkány bársonyhuzatára hajolva jobban kihajolt a páholyából. Daphné haját hátravetve dőlt hátra S Blaise ajkai súrolták a nő nyakát, hosszan egészen az áll vonaláig. A közönség felsóhajtott. Blaise ismét kilökte a nőt, s Bőrcipőjük sűrűn dobbant a port kavarva a színpadon. Daphné vörösre lakkozott ujjai Blaise fekete haját túrták, szinte minden nő sóhajából érződött, hogy azt képzelik, bár ők tehetnék meg ezt. Daphné ujjai markolták a férfi vállát, Blaise olyan természetességgel húzta végig a tenyerétDaphné fekete harisnyás combján, mintha minden éjszaka ezt tenné. Pansy homlokráncolva jegyezte meg magában, hogy amennyit ezt a darabot gyakorolták, ez nem csak feltételezés de valóság is. Nem kételkedett benne, hogy Blaise talán élvezi is a helyzetet, a darabot, a táncot Daphnéval. S Pansy belsőjében emésztő féltékenység lobbant. Ő aki most is csaknem két széket foglal el, akkora már a hasa, hát igen valószínű, hogy Blaise szívesebben tölti az éjszakáit a színházi próbákon Daphné karcsú lábait simogatva. Daphné egészen közel bújt Blaisehez, s a férfi nyakánál pihegett, szinte megérintve szétnyílt ajkaival a férfi bőrét. Hosszú percekig maradtak így a tánc ringásával haladva. Blaise csípőmozgása fergeteges volt. Az első sorokból majdhogynem a színpadra estek a nők. S látványosan Daphné sem bírt magával, mert ajkait mégis rászorította Blaise szantálillatú bőrére. A közönség felhördült, Pansy meredten bámulta a párost. Majdnem elájult, ahogy látta Blaise tenyere Daphné feszes, vörös ruhás fenekébe markol. Az ajkaik lassan közeledtek egymáshoz, s a függöny összelebbent. A közönség őrjöngve tapsolt, a függönyt sokáig nem húzták szét. Pansy felpattant és kirontott a páholyból. Túl érzékeny most ehhez, véletlen sem akarja látni, hogy a csókolódzó Blaiset lássa aszínpadon ha fellebben a függöny. Blaise felnézett a páholyukra, ahogy meghajoltak, s észrevette, hogy Pansy már nincs ott. Otthagyva a meghajló Daphnét a nő keresésére indult. Pansy már fekete prémes kabátját vette magára, amikro utolérte.
- Mi a baj? Pansy rosszul vagy? A kicsi? – kérdezte aggódva, s kikérve a köpenyét. Vállára kanyarítva rohant a nő után.
- Azt mondtad jöjjek el! – kiáltotta neki Pansy, - Nem, én nem akarom ezt látni Blaise. Hogy a nők majd kiesnek a páholyukból, hogy a színpadra rontsanak rád! Hogy Daphné helyébe képzeljék magukat, és kéjesen liheghessenek a füledbe.
- Ugyan Pansy! Ez volt a szerep – állította meg Blaise. – EZ művészet.
- ÉN semmi művészetet ne mlátok abban, hogy majdnem keresztüldöföd Daphnét a színpadon!
- Mh komolyan odáig látszott az erekcióm? – röhögött Blaise.
- Közönségesek vagytok – rázta a fejét mérgesen Pansy és elsietett a férfi elől.
- A közönségnek játszunk ennyi és nem több – kapta utána a lábait Blaise.
- Hagyjuk többet nem jövök! – legyintett Pansy.
- Féltékeny vagy? – nevetett Blasie.
- Nem – rázta a fejét Pansy, majd bosszúsan hozzátette. – De igen.
- Egyszerűen irigykedsz, hogy nem lehetsz Daphné helyébe és nem csinálod ezt velem? – kacarászott Blaise illanót keresgélve a zsebében. – Megértelek cicám! A nők többsége ezt érzi. De Pansy akkor teszed ezt velem, amikor csak akarod.
- Daphné után? – háborgott Pansy.
- Daphné elragadtatta magát, túljátszotta a szerepét, előfordul játék közben – gyújtott illanóra Blaise.
- Daphné mikor nem játsza túl a szerepét! Hagyj meddő vitánk van!
- Pansyem ellentétben Daphnéval téged nem utasítanálak vissza – mosolygott Blaise.
- Blaise hagyjuk nem akarok erről bezsélni – Pansy a hasára szorította a kezét. – Azt hiszem tényleg rosszul vagyok – motyogta bizonytalanul. Blaise egyből mellé ugrott, s belekarolt.
- Elkezdődött? Ó a ….! – Blaise a földre hajította az illanóját, s Pansyt az ölébe kapta.
- Tudok járni – tiltakozott Pansy.
- Nem szeretném, ha kárt tennél magadban, a féltékenységi dühödben – rázta a fejét Blaise, de melegbarna bőrszíne alatt most valóban lesápadt.
Blaise rémülten méregette az orvost, Pansyt a saját hálójába vitte s reszkető lábakkal tett- vett a nő körül. Órák óta csak szívta és szívta az illanókat. Pansy nedves nyirkos kezét szorongatva. Át sem öltözött, még mindig a színpadi öltözék volt rajta.
- Nagyon rosszul van? – kérdezgette a gyógyító ápolónőt.
- Nem vagyok rosszul, úgy nézek ki!? – szólt rá mérgesen Pansy, de felsikoltott a fájdalomtól.
- Igen – vágott torz arcot Blaise, s belélegezte a szantálillatot.
- Nyugodjon meg Pansy, mindjárt megvagyunk – nyugtatta az orvos a kimerült, reszkető lábú Pansyt. Az ápolónő áttörölgette Pansy verejtékező homlokát. Pansy újból felordított a testét szaggató fájdalomtól. Blaise kisebbre húzta magát, s rémülten kapta a szemét Pansy combjaira, ahova fröccsent a vér Pansy öléből.
- Jesszusom el fogok ájulni! – hebegte Blaise a haját túrva, s valóban megtántorodott egy pillanatra.A vércseppek csöpögtek a padlóra, Pansy erőlködve hörgött, az orvos pedig még mindig tenyerét tartotta az érkező felé.
- Mindjárt megszületik a kisfia, tartson ki asszonyom – törölgette Pansy homlokát az ápolónő. Blaise kidülledt szemeivel Pansy vértől csatakos ölére meredt.
- Te jó ég csináljon már valamit! - rázta meg a gyógyító karját Blaise.
- Ez természetes – mosolygott nyugtatóan a férfi.
- Én ebben semmi természeteset nem látok – kiáltotta túl Blaise Pansy erőlködéseit. – El fog vérezni! – sopánkodott rémülten Blaise. – Én ezt nem bírom! Mindjárt összeesek! – hebegte Blaise. Majd Pansy felé nézett. – Semmi baj cicám! Mindjárt elzavarom ezeket a mészárosokat, kerítek egy másik orvost – hadarta reszkető lábakkal Pansy fájdalomtól eltorzult arcára nézve. Néhány másodperc múlva erőszakos sírás hallatszott ,s Pansy kimerülten dőlt vissza a párnákra. Blaise felváltva nézta a visító hangot adó jövevényt és Pansyt.
- Milyen, milyen Blaise? – kérdezte erőtlenül Pansy. Blaise a gyors bugyolálgatást folytató kezek közé nézett.
- Öhm… - Blaise valójában azt gondolta, hogy rettenetesen csúnya, koszos, undorító, és véres is – vágott fintorokat Blaise a felsorolás közben. De csak ennyit mondott ki: – Azt hiszem a legszebb kisbaba, akit valaha láttam, és erős is - tette hozzá az erőszakos visításra, és hadonászásra. Pansy karjára tették a csomagot, s Pansy erőtlenül megemelte a fejét és a kicsire nézett. A hatalmasra tágult szemek Pansyt nézték, s a szürke mélységük láttán Pansy elsírta magát.
- Merlinre! Annyira hasonlít… - elharapta a mondatot Blaisere.
- Mond, mert nekem is egyet kell értenem, tényleg hasonlít Dracóra – ért a pihés szőkésnek tűnő ragacsos hajhoz Blaise. – Igazán apja fia külsőre.
- Jaj Blaise! - dőlt Pansy Blaise mellkasának, a fiát a karjában szorítva.
- Gyönyörű kismacskátok született Pansy, gratulálok – suttogta csókot nyomva a nő homlokára. – A legifjabb Malfoy – nézte Pansy karján a kisfiút.
|