Blaise vállán könyökölt pufók karjaival a szőke kisfiú. Szürke szemeivel anyját kereste. Sírásra görbülő ajkait már újabb hüppögés is elhagyta. Blaise ismét aprókat ringatott rajta a karjával emelgetve a gyereket.

-         Pansy gyere mert a fiad már téged óhajt! – kiáltotta az emeletre, s a cumisüveget a befutó Pansy kezébe nyomta. Pansy a kézfejére cseppentett a tejből, s mérgesen Blaise-re nézett.

-         Túlmelegítetted! Azért sír mert égeti a száját te! – Blaise bambán Pansyra meredt. S ő is leutánozta Pansy technikáját, a tejet a kézfejére cseppentette.

-         Ah ez tényleg forró – nézett sajnálkozva Deimosra aki még mindig keservesen sírdogált anyja karjaiban. Pansy rosszallóan a fejét rázva hő-hűtő bűbájt küldött az üvegre, majd ismét a kézfejére cseppentett, s utána Deimos szájához tartotta. A kisfiú mohón rákapott, s hatalmasakat szippantott az üvegből.

-         Most már ellestem a te módszeredet – mosolygott Blaise a nőre, aki elmélyedve fiában gyönyörködött. Mindketten felkapták a fejüket az erőszakos dörömbölésre. Blaise térdére csapva nagy sóhajjal felállt, s ezerszer átkozta magát, amiért ajtót nyitott.

-         Ki az Blaise? – kiáltotta Pansy a konyhából.

-         Ms. Parkinson! – biccentett a magas fekete taláros férfi, s Pansy hátán jeges borzongás futott végig. Blaise Pansyhoz hátrált.

-         Mit akar tőlünk Piton professzor? – kérdezte nyersen.

-         Deimos Malfoyért jöttem – mosolygott kegyetlen hidegséggel Piton.

-         Az ifjú Malfoy az én apai védelmem alatt áll – tette az asztalra ökölbe szorult kezét Blaise. Pansy a kicsivel a karján hátrált a kamra felé.

-         Nem maga az apja Zabini – figyelmeztette Piton. – Deimos jogosan minket illet.

-         Én vagyok az anyja és én döntöm el, hogyan nevelem a fiamat – csattant Pansy idegesen, s Deimos rögtön sírni kezdett anyja vállán.

-         A programot elfogadta, Deimost is várja a közösség – lépett közelebb Piton.

-         Ha egy ujjal is hozzá mer nyúlni megbánja Piton! – húzta lő a pálcáját farzsebéből Blaise.

-         Ne vetemedjünk erőszakos eszközökhöz! – emelte fel a karját Piton. – Nekünk csak Deimos kell. Hogy maguk mit csinálnak az már nem ránk tartozik, bár a Zabini gyerekeket is szívesen látjuk – húzta ravasz mosolyra a száját Piton.

-         Deimos ebbe a házasságba született, és én mint nevelőatyja ragaszkodom a fiamhoz! – emelte meg harciasan a szemöldökét Blaise.

-         Blaise ebbe ne szóljon bele! – mennydörögte Piton. Deimos éles visításba kezdett, Pansy nyugtatni próbálta a fiát.

-         Pansy menjetek a kamrába! – szólt hátra Blaise szemét le sem véve Pitonról. Amint bezárult háta mögött a kamraajtó ismét harcra készen Pitonra szegezte a pálcáját.

-         Távozzon Piton! – szólította fel Blaise.

-         A gyerekkel, nélküle nem – lépett közelebb Piton.

-         Ne közelítsen! Megmondtam! Mi akarjuk felnevelni Deimost!

-         Deimos a programba született ezzel maga is tisztában van! Várjuk és most magammal viszem, akár beleegyezik akár nem. Akár elfogadják, akár nem.

-         Megmondtam. Nem! – felelte kemény hangon Blaise.

-         Blaise magával máris meggyűlt a nagyúr baja! Elvárásaink vannak! Tudja igaz? Ez létfennmaradás kérdése. Fajfenntartás, nem szeretet és kedv kérdés.

-         Hagyjon a képtelen terveikkel, és a számításaikkal! Mindketten félvérek. Maga is, Voldemort is. Miért kényszerítik az aranyvérűeket?!

-         Mert ők maguk nem ismerik fel a vérükben rejlő lehetőségeket és képességeket. A vegyes házasságokkal elveszítik a vér örök képességeit, olyan varázserő birtoklását, amihez semmilyen más módon nem lehet hozzáférni. Ez kötés és maguk nem ismerik fel!

-         Minden erre alkalmas aranyvérűt kényszerek közé szorítanak!

-         Ez nem kényszer! Mi csupán a továbböröklődésért küzdünk, nem kérünk semmi mást, és sokan megtértek, sok aranyvérű, fogynak a megrögzöttek, mint maga Blaise. Kisebbségben van. Mindamellett, hogy ígéretet tett! A Pansyval kötött házasság…ideiglenes szabadság – préselte össze az ajkát Piton. – Egy Zabini-fiút is várunk a programba, és maga lesz az apja!

-         Maguk mind betegek! – nézte undorral a férfit. – És nem engedem, hogy a legjobb barátom fiát ilyen beteg elmék neveljék fel!

-         Draco fia meg sem született volna, ha mi nem vagyunk! – ordította magából kikelve Piton.

-         Ne jöjjön közelebb! – harsogta Blaise, s egyszerre lendült a két férfi pálcája. Pansy rémülten szorította magához a síró-bömbölő Deimost, s a következő pillanatban felrántották a kamra ajtaját, a beszűrődő fényben Blaise állt. – Azonnal el kell tűnnünk innen! – ragadta karon Pansyt, s vonszolta maga után, ki a londoni házból.Végleg a hátuk mögött hagyták a közel egy éve belakott épületet, hogy Voldemort elől rejtőzködve húzódjanak meg, valahol, egy távoli vidéken, ahová nem ér el Voldemort hatalma, s a háború zaja sem.