Deimos nem beszélt anyjáékkal egész nap. Bezárkózott a szobájába, s csak várta, hogy elérkezzen az idő, amikor Pitonnal találkozik. Egyedül ment. A foltozott Üstnél már várta a férfi, ugyanúgy szélfútta  fekete talárban.

-         A kíváncsiság mégis ide hajtott Deimos – húzta hideg mosolyra a száját Piton. Zsupszkulcsot húzott elő a talárja alól, s Deimos közelebb lépve érezte a lökést. Néhány villanás, és a Malfoy-birtokon voltak. Kihalt volt a vidék. Látszott hogy már évek óta nem gondozzák a parkot. Deimos a kdőlt kaput nézte a távolban.

-         A Malfoy-birtokot régen sárkányok őrizték. Északról, Keletről, nyugatról és délről  - nézett az égtájak felé Piton. – Ma már…letűntek azok az idők.

-         Tehát itt nőtt fel az apám – sóhajtott nagyot Deimos.

-         Igen. Itt töltötte az évei nagy részét. A gyermekkorát. Innen indulnak a gyökereid Deimos kétszeresen is – húzta be a kastélyba a fiút Piton. – A Malfoyok mindig a sötét mágia szolgálatában álltak. Amikor kitört a háború, a nagyapád a nagyanyád, a nagynénéd, minden rokonod Voldemort  zászlaja alá vonult. Apád is. Draco megsérült a harcokban, tudtuk, hogy meg fog halni, s akkor vetődött fel bennünk az ötlet.

-         Hogy…

-         Igen. A te fogantatásod ötlete.  Ez Voldemort egyik kimagasló elméletének egy része.  Aranyvérű fiatalokat ismertetett össze gyermeknemzés céljából. A program alatt számtalan aranyvérű gyerek született, akikről a program vezetői gondoskodtak, nevelőintézetek alakultak, s a fiatalok tovább élhették az életüket, egymástól teljesen függetlenül, s az, hogy éppen egy éjszakára együtt voltak, nem jelentett semmit az életük további folyására nézve. A gyermek megszületett, s folytathatták az életüket tovább, egymástól teljesen külön.

-         Vagyis egyszerű számítás volt? Babaprogram?

-         Nos minden gyermek születése kötelessége volt mondhatni az aranyvérűeknek…sokan vállalták… elsősorban olyanok, akik nem ismerték egymást és így ne mállhatott fenn a veszélye a gyerek elválasztása körüli problémákkal. Amikor Draco megsebesült és halálos beteg volt, akkor született meg bennünk az elhatározás, bennem és Voldemortban. A Malfoy vér. A legtisztább mind közül. Tökéletes csiszolt, igazi varázslóérték. Azonnal döntöttünk, hogy Dracót is bevonjuk a programba.

-         Hogy hívták a programot?

-         Mármint a babaprogramot? – Piton fanyar mosolyt eresztett el. – Aranyvér kötelez.

-         Minden páros szinte kötelességének érezte, tartozás ez az aranyvérnek, a fajfenntartás a tiszta varázslóvér érdekében. Ez éltetett minket, sokan hittek a rendszerben, s azok alávetették magukat. Apád hithű halálfaló volt. Bár a babaprogramot elvetette. Azt mondtuk, válasszon egy fiatal termékeny korban levő nőt, s megszervezzük a találkozót. Draco roxforti évfolyamtársát nevezte meg. Az édesanyádat. Anyádat én kerestem fel, akkor már tombolt a háború. Pansy napokkal később válaszolt. Beleegyezett a program teljesítésébe. A programéba, bár hozzá kell tennem, hogy valószínűleg elsősorban Draco miatt ment bele.

-         Vagyis én magam is az aranyvér kötelez program egy terméke vagyok?

-         Az indítás ez volt, és nem tagadom, apád mindent megtett, hogy kimentsen téged a programból. Pansy később döbbent csak rá a valódi programra és annak jelentésére, s akkor vált égető gonddá, amikor tényleg akart téged, mert bár kevés idejük volt, szerette az apádat. Igaz ez már késő vigasz nemde? A program részeseként fogantál, minden romantikus dolgot el kellett vetni, hát az, hogy a programban résztvevő párok egymásba szerettek, ez valójában hiba a rendszerben. Anyád és apád is a rendszerbeli hibába estek, semmi több. Draco azonban előrelátó volt, átengedte a Malfoy kúriát az aranyvér kötelez programnak, cserébe, hogy te anyáddal maradhass, de így sem bízott Voldemortban, tudta, neki nem vagyon és pénz kell, neki aranyvérű gyerekek kellenek, egy új generáció. Ezt akart teremteni. Tehát apád rábízott titeket a legjobb barátjára, Blaise Zabinire. A szemem előtt készített az utolsó reménytelen próbálkozásokat, terveket, miközben fogyott az ereje és az ideje. Mégis mint ugye később ki is derült mindent sikerült elrendeznie. Blaise elvette anyádat, hiszen valóban még diákkori szerelem fűzte hozzá, ami ki tudja azóta is tart talán. S amikor érted mentem ,hogy elhozzalak a program szerint nevelni, ők szembeszálltak velünk, évekig bujdostak veled, míg a háború véget nem ért. Voldemort meghalt, s vele a program is elbukott látszólag – mosolyodott el Piton. Deimos végignézett a szélfútta faleveleket besodró nyitott üvegajtókon keresztül fényes folyosón. A régi függönyök lengedeztek a szélben. Egy gondolat ébredt benne.

-         Azt mondta apám az aranyvér kötelez programnak adta a kúriát, mit jelent ez? – meredt a férfira sötéten elboruló szemekkel.

-         A Malfoy-kúria aranyvérű gyerekek nevelőintézete lett – Deimoson végigfutott a borzongás. Tehát itt ősei birtokán képezték ki a gyerekeket, nevelték őket Voldemort eszméjére, hitére. – Vagyis, ha Blaise és Pansy elfogadja a programba való bevételedet, akkor a Malfoy-kúrián nevelkedtél volna – Piton belökte a Malfoy-galéria ajtaját. – Gyere mutatok valamit! – Deimos óvatosan lépett a csendes elsötétített terembe. Gyertyák égtek minden portré előtt. Piton megállt. – Az apád, az utolsó évében – mutatott egy képre. Draco és Deimos egymásra néztek, a portré és a fiú. Nem szólalt meg egyikük sem. Nem maradt hangjuk hozzá. Deimos csak bámulta itt a Malfoy-ősök között az apja festményét.  – A nagyszüleid – lépett tovább Piton, Lucius és Narcissa Malfoy portréjához. Piton tovább is lépett, s Deimos aki minden ősétől nehezen szakadt el egy letakart képhez ért. – Mi van alatta? – érdeklődött Deimos.

-         Csak saját felelősségedre lebbentsd fel – súgta titokzatosan Piton. Deimos egy pillanatig habozott, de végül lerántotta a leplet. Alatta egy kreolos arcbőrű helyes fiú nézett rá vissza. Nem illett a Malfoy-portrék közé, akik mind arisztokratikusan sápadtak és gőgös tekinthetőek voltak. Ez a fiú vidáman mosolygott és igazi napégette arcbőre volt.

-         Ki ő? – meredt Pitonra Deimos. 

-         Ott van a kereten, olvasd el – húzódott el Piton. Deimos közelebb hajolt, hogy kibetűzze a nevet. „ifjabb Cyan Lestrange. Szül. 1999. cím: Lanchester-kastély, Anglia” Deimos értetlenül meredt a képre.

-         De hát mit keres ő itt? – nézett ráértetlenül Deimos.

-         Ő a testvérharcosod. A te portréd, a Lanchester-kastélyban áll, ugyanígy.

-         Nem értem

-         Vártunk a programba Deimos. S minden arnyvér kötelez programbeli csecsemőnek van egy társharcosa, egy azonos nemű, egy ellentétes vidéken, hogy ha az egyik elesik, a másik helyettesítse. Mindenben. Mindenben. Ha családfő volt, családfőként tér át a másik családjába is, ha fiú, fiúként, vagyis a lyukakat mindig betömik és mindig védik, ez a program lényege.

-         Tehát ennek a fiúnak nincsen társa.

-         Így van. Mert te lettél volna – bólintott fagyosan Piton,.

-         De…Voldemort elbukott. Az aranyvér kötelez program megszűnt, nem létezik – tiltakozott Deimos.

-         Ezt hiszik, azok, akik úgy tartják legyőztek minket. De valójában, a mélyben…a harc folytatódik, s ha erősen beittuk magunkat a társadalomban, akkor újabb csapást mérünk a varázsvilágra. Az aranyvér kötelez program létezik,  anonim halálfalógyűléseket tartunk.

-         Ahol mindenki ismeri a másikat.

-         Na igen többnyire-  mosolygott elnézően Piton. – S azok a gyerekek akik a programba születtek, ők fogják megvalósítani. Nos Deimos? Végigcsinálod a programot, a te döntésedből, távol az anyai irányítástól, a nevelőapai védelmezéstől…

-         Adjon egy kis gondolkodási időt – lépett hátrébb Deimos.

-         Jól van, ha meggondoltad a dolgot megtalálsz – biccentett Piton, s elengedte a fiút.