Ginny ismét a tűző napon teregette a ruhákat. A hátsó kert kifeszített drótjára csipeszelte a lepedőket. Megfájdult a feje az erős vakító naptól. Az utolsó lepedőt dobta át a dróton, amikor megszédült. Lehet napszúrást kapott? – Ginny fájós fejjel szédelegve ült a kút szélére, s zsebkendőjét  a vödör vízbe mártotta, s a homlokára nyomta. Ilyen pocsékul még soha nem volt.

-         Fogadni mernék, hogy terhes vagy – jött a gúnyos hang a verandáról. A férfi a legfelső lépcsőfokról nézte Ginnyt.

-         Tűnj el! – morogta Ginny. Rosszullét kerülgette. Talán a széljárás miatt? A szél fenyőillatot hozott magával Draco felől.

-         Nekem nagyon úgy tűnik! Ki csinált fel Wízlij? – vágta hozzá flegmán Draco.

-         Hát rajtad kívül senki sem erőszakolt meg – dühöngte Ginny szédelegve. – Maúgy meg mit tudsz te arról, milyen a másállapot?

-         Ha elfelejtenéd én házasember vagyok, és történetesen van egy fiam. A feleségem is teljesen hasonló dolgokat művelt az első hónapokban – Draco hangja lassan vált erőtlenné. Igazán most fogta fel, hogy a kezdetbeli káröröm és gúny érzéséhez más is párosul. Vagyis, hogy ha a nő gyereket vár, akkor azt éppen tőle. Egyszerre pattant fel a szmhéjuk, s a melegbarna és a szürke szempár gyűlöletteljes találkozott. Ginny Dracónak rontott, de elhagyta az ereje, s erőtlenül csuklott össze a férfi előtt, ha Draco nem kapja el a földre zuhan. Draco száját elhúzva rázta a fejét, hogy önkéntelenül mozdult, de már késő volt a nő esését felfogta s most a karjaiban tartja.

-         Engedj el te szemét! – dörömbölt Draco mellkasát verve Ginny. Draco fellépett a veranda lépcsőfokain a karjába kapott nővel ,s belökte a hátsó ajtót.

-         Melyik a hálószoba? – nézett körbe.

-         Semmi közöd ahhoz ,hogy hol a hálóm! Mellesleg a dolgaidat a verandán és a porban szoktad elintézni megteszi most is – folytatta sértetten Ginny.

-         A háló! – szólt rá türelmetlenül Draco, s Ginny legyintve az emeleti szemközti ajtóra mutatott. Draco fellépkedett a rozoga falépcsőkön, s hátával belökte a hálószoba ajtaját. Apró virágmintás ágytakaró, Draco felhúzta a szemöldökét, de nem szólt semmit csak lefektette a nőt.

-         Tehát? – a követelődző kérdő tekintet nem eresztette.

-         Hagyj! Rosszul vagyok!- fordult el Ginny. Forgott vele a szoba, a legkevésbé akarta, hogy Draco Malfoy ilyen állapotban lássa, még akkor is ha történetesen ő okozta. Ő okozta? Ez rémes! Nem várhat gyereket…a leggyűlöltebb ellenségétől…Muszáj volt éppen most megérkeznie!? Draco a mosdótálba mártotta saját Malfoy-címeres zsebkendőjét, s a nő homlokára nyomta. Ginny eltolta a férfi kezét. A zsebkendő gyanta és halvány citromszagot árasztott. Borzalmas! Hogy éppen Draco Malfoy pátyolgatja most itt? Ginny összeszedve az erejét a férfira meredt.- Mit akarsz?

-         Próbállak a megerőszakoláshoz megfelelő állaptba hozni – morogta Draco.

-         Nincs kedvem hozzá – húzódott el Ginny.

-         Ahhoz eddig sem volt. És nem is kell, hogy kedved legyen hozzá – mosolygott Draco. Ginny felült. Végre elmúlt a rosszullét.

-         Szerintem csak napszúrást kaptam – nyugtatta magát Ginny.

-         Ühüm, igen  - biccentett Draco. Ginny összehajtotta a zsebkendőt és idegesen egyik kezéből a másikba tette.

-         Majd kimosom és visszaadom – nyögte ki zavartan. Miért nem történik már valami? Ez őrület! Kínos csend állt be. Mindketten a széles virágmintás franciaágyon ültek. Ginny a háttámlának vetette a fejét. Érezte, ahogy Draco tenyere lenyomja a matracot a fejénél, s a mentaillatú lehelet megcsapta az arcát. – mit csinálsz? – meredt Dracóra mint aki megőrült. – Azt mondtad megerőszakolsz és mész igaz?

-         Igen.

-         Az erőszakhoz nem kell megcsókolnod! – hadarta rémülten Ginny.

-         És hol marad az ellenkezés? Így nem az igazi az erőszakom! – jegyezte meg sértett hangsúllyal Draco. – Csókolj meg! – utasította a nőt.

-         Napszúrást kaptam nem hülyültem meg!- vágta rá mérgesen Ginny, de Draco a fecsegő nedves ajkakra nyomta a sajátját. Nem viszonozta a csókot. – Miért csinálod ezt?

-         Fogalmam sincs – morogta Draco, s Ginny vállán lehúzta a gumis fehér pamutruhát.   Az ágy lenyomódott kettejük súlya alatt. Halványan sütöttek a fénysávok a zsaluk rései között. Ginny ha azt hitte jobban van tévedett. A szoba ismét forogni kezdett vele, kezével igyekezett ellökni a férfi kezét, de erőtlen próbálkozásai a férfi egyetlen mozdulattal kivédte és elhárította. Tompán érzékelte a szőke haj mögül izzó ezüstkék szempár birtokló pásztázását a testén, s a tudatában még valahol ott lappangott ,hgoy magára kellene húzni az ágytakarót, eltakarni magát ez elől a férfi elől, de Draco ismét ránehezedett, s megérezte a lüktető merev férfiasságot magában. Kifejezetten lázasnak érezte magát, sokáig nem is tudta, mi az, amit hall, mire ráeszmélt, hogy a saját hörgését hallja. A gyantaszag minden lökésnél megcsapta az orrát, a szürke szemek a vörös haj formáit figyelték a párnán, a finom vonású kerek női arc vonalát, az orra körüli szeplőket. Ujjait a dús mélyvörös hajba túrta, s  gyorsított a tempón. Ginny fel sem fogta, hogy keze már a férfi csípőjére vándorolt, s szívja magába vágytól remegve a behatolót, ujjaival gyorsabb lökésekre ösztökélve a férfit.  Levegő után kapkodva sikoltott fel, s nem sokkal utána a férfi már jól ismert hörgései is megérkeztek. Kiizzadva rogyott rá a vékony férfi, s Ginny lehunyt szemmel zihálva ernyedt alatta. Ahogy a vágy hullámai alábbhagytak, akkor eszmélt ismét a tudatuk. Ginnynek kipattantak a szemei. TE jó ég! Mit tettem! -  Egyazon gondolattal rándult fel Draco is róla, ahogy ő akart elhúzódni tőle.

-         Tűnj a hálómból de nagyon gyorsan! – szűrte a fogai közül Ginny. S hajába túrva maga elé kapta a ruháját. Draco ugyanolyan villámgyorsasággal rángatta magára a talárját.

-         Feltűnően kezd megcsappanni az ellenállás – mérte végig Draco a zavarodott Ginnyt, s lerobogott a lépcsőn.  Ginny a haját túrva szorította magához a nyári ruháját, de tudta, hogy már hiába. Nem ellenkezett, nem tiltakozott, ahogy ma nem is erőszakolták meg. Hogy élvezhette éppen…egy halálfaló ölelését! Éppen Draco Malfoyét! Lebegve kapkodta a szemét az ágytakarón, ahol nem rég még Dracóval forró ölelésben feküdt. Végleg felfordult a gyomra a tettétől, s a mosdóba rohant, de agyában még mindig lázasan kattogtak a gondolatok…mi van, ha tényleg gyereket vár a férfitól?