Remegett a kristálycsillár, a mennyezet, a föld, a pohárban a víz. Majd ismét elült. Pansy álmosan eszmélt. A dübörgés ismét megismétlődött. A kristályok háborogva ütköztek össze, egész dallamsort kiadva, a pohár készülődött az éjjeliszerkény széle felé. Pansy felült az ágyban. Hatalmas erőteljes léptek. Kétségtelen. Az nem lehet. Ez nem történhetett meg! Lerántotta magáról a takarót, s háziköntösét felkapva átrohant fia lakosztályába. Damian kócos szőke hajjal ült az ágyában, álmosan dörzsölgetve a szemét.

-         Anya?! – nézett értetlenül álmosan anyjára.  Pansy felkapta a fia köntösét, a lábár ahúzta a papucsot, s kézen fogta a fiát. – Anya mi történt!

-               Igyekezz gyere! – húzta a fiát maga után. A dübörgések szüntelen hallatszottak, s egyre erőteljesebben, egyre fenyegetőbben.  A talaj remegett a talpuk alatt. Pansy nyirkos tenyerével húzta maga után a kisfiút. Kapkodtál a lábukat a kastélyban lefelé, A kanyarban megszaporázták lépteiket. Nem gyújtottak gyertyákat. Leértek a katakomba rendszerbe, ami a kastély alatt húzódott.

-               Baj van, anya? – kérdezte reszkető hangon Damian.

-               Sss! Nem tudom – morogta Pansy, s előkapta a pálcáját, hogy lássanak is valamit. A katakombarendszer távoli pontjában fáklya fényét vette észre. Megijedve torpant meg, s megállásra késztette ezzel Damiant is.

A katakombarendszer végében ketten is álltak. Draco észrevette a kastélyból leérkező Pansyt és Damiant. Megnyugodva adta át a fáklyát Blaise-nek.

- Vidd őket biztonságos helyre! – mondta feszülten.

- Nem jössz? – tett mozdulatot a család felé Blaise.

- Nekem még ki kell mentenem valakit – felelte kitérően Draco.

- Visszamész érte igaz? A Weasley csajért? – röhögött halkan Blaise. Draco csak a szemével intett igent.

- Értesíts ha biztonságban vagytok – hadarta Draco, s elsietett az ellenkező irányba. Blaise egyedül folytatta az útját a megszeppent nő felé. Pansy magához húzta a fiát, s előretartott a pálcáját felkészülve, hogy támadni fog. Amikor felismerte a fáklyafényben imbolygó Blaiset, kieresztve tüdejéből a levegőt leeresztette a karját.

- Blaise! – szakadt fel a megkönnyebbült sóhaj Pansyból.

- Mert ki mást vártál? – nevetett Blaise, s a nőt karon ragadva tuszkolta őket a katakombarendszerbe visszafelé.

- Nem is tudom, Dracóról sejtettem, hogy nem jön értünk – húzta el a száját Pansy.

- Ő is jött, de amikor látta, hogy ti is leértetetek csak akkor ment el – nyugtatta a nőt Blaise.

- Nem kell szépítened a dolgot – morogta Pansy.Blaise látta, hogy Pansy nem hisz neki, s Draco hirtelen távozásából is kikövetkeztette, hogy a házaspár valamiért nem akar találkozni egymással. Nagyon kerülhetik egymást. Most elterelgette ezeket a gondolatait.

- Nem szépítem, így történt – sürgette őket Blaise.

- Ugye nem mondod komolyan, hogy ezek a zajok az óriások támadását jelzik? – kapta a tekintetét rémülten a férfira.

- De sajnos attól kell tartanunk. Úgy tűnik az óriások megunták a diplomáciát, és tettek beszélnek elvet alkalmazzák – a fal megremegett felettük, s apró porszemek peregtek a fejükre. Blaise behúzta a tartóoszlop alá Pansyt.

- De nem is értesítettek minket! Fel sem tudtunk készülni! – mérte végig átázott papucsát Pansy.

- Mivel Voldemort sem számított rá, hogy az óriások  támadásba lendülnek, őt is ugyanolyan váratlanul érhette az eset, mint minket, most szervezettség nélkül, mindenki hanyatt homlok menekül. Ha látnád mi van fent az utcákon! Őrültek háza! Mindenki fejvesztve rohan, amerre lát, az egész varázsvilág megbolydult. És mindenki fél! Amíg te itt nyugisan a katakombákban menekülsz mások sikongva futkosnak odafent, egymást lökik fel az emberek, és olyan lehetetlen dolgokat hurcolnak magukkal, hogy az hátborzongató. Nincsenek hozzászokva a vészhelyzetekhez ez természetes.

- Mi hova megyünk?

- Hova indultál Pansy? – nevetett érdeklődve Blaise.

- Tulajdonképpen sejtelmem nincs hova vezetnek a katakombák – ismerte be Pansy.

- Amint a végére érünk kijutunk a szabadba, távol a birtoktól. De Dracóval egyöntetűen úgy láttuk jónak, ha a muglivilágba húzódunk meg. Az óriások oda nem jönnek, nem kockáztatják a lebukás veszélyét, tehát ott biztonságban vagyunk.

- A muglivilágban? – iszonyodott el Pansy. – Ez tényleg katasztrófa! – borzongott meg Pansy.

- Eléggé, de tudsz jobbat? – ráncolta a homlokát Blaise, s vállával meglökte a katakombajárat kivezető vasajtaját.

- Most hirtelen tényleg nincs semmi ötletem – nézett tanácstalanul a kihalt éjszakai utcára. – A lányod?

- Daphnéval már átjöttek – vágtak neki az útnak hármasban. – Mi is keresünk egy házat, amit kibérlünk nektek – vonszolta maga után a nőt.

- Nem akarok muglik között élni – tiltakozott Pansy tehetetlenül.

- Mert gondolod a sznob férjed igen – vigyorgott Blaise.

- A sznobságról szólva te sem vagy különb – emlékeztette Pansy a férfit.

- Aranyvér nem doxy vér – vihogott Blaise.

- Jó inkább menjünk keressünk valami házat a környéken – rázta a fejét Pansy.