Számonkérés

Aurora az éjszakai "kiruccanás" miatti álmosságtól majdnem elaludt reggeli közben. Anyja gyanakodva figyelte őt, de végül meggyőzte magát arról, hogy csak az esküvő okozta stressz miatt ilyen meggyötört a lánya. Miután asztalt bontottak, a fiatal lány fel akart osonni a szobájába, hogy kipihenje magát, de a tervét meghiúsította egy látogató érkezése. Deimos kivételesen bejelentés nélkül tett látogatást nála. Malfoy volt és a vőlegénye, úgyhogy bármikor joga volt találkozni a menyasszonyával.

*

A Moriana - jelmezből kibújva, másnak sem volt jó éjszakája. Vagy reggele. A reggeliző - asztalnál már ott ültek szülei és húga, amikor a lány lement a szobájából. A napsugár végigjárta a terítéket, hogy ott egy villán megtörve a lány szemébe fúródjon.

 - Látom, ismét szórakozni volt a kisasszony az éjjel! - szólt rá anyja - Mégis mikor keveredtél haza? Még egy troll és jobban fest nálad!

 - Neked is jó reggelt, anyám - ült le fáradtan a kis feketebárány. Semmi kedve nem volt anyja hepciáskodásához, főleg hogy majd szétvetette a fejfájás.

 - Remélem azért nem veszted el a fejed, lányom - hallotta apja hangját.

 - Tartom magam a megállapodáshoz - nézett a magas, szakállas ember barna szemeibe. - A pénzt is visszafizettem kamatokkal együtt.

 - Valóban - szúrt a villájára egy kis sonkát Joseph Greatmoore. - Gondolom ,most sem fogod elmondani, hogy mihez kezdtél vele, és hogy adtad meg az összeget, igaz? - lánya csak bólintott.

 - Ne aggódj, nem kell minden reggelemen elmondanotok, ha megszegem a megállapodást, akkor kitagadtok. - nézett szúrós szemmel anyjára - Bár nem ez lenne a nagyobb baj – sóhajtott. - Én tartom magam a paktumhoz, ne aggódjatok. De cserébe titeket is köt a szerződésünk!

 - Rendben, elnézzük a stikliket és a kimaradásokat! - dörmögött Joseph.

Reggeli után Mortisha Greatmoore - ként kellett felöltöznie, hogy anyjával elmehessenek az Abszol útra. Fekete szoknyát vett vörös blúzzal, amire fekete blézert húzott. Vörös csizmáját húzta fel, tudta, hogy anyja ki nem állhatja, de nem érdekelte. A fejére szintén vörös kalap került, ami kiemelte fekete tincseit.

 - Mortisha Greatmoore! - hallotta anyja kiáltását a földszintről - Azonnal indulnunk kell, ha megfelelő ajándékot akarunk vásárolni az eljegyzésre!

 - Remek! - mondta maga elé a lány, és elindult, hogy teljesítse kötelezettségét, mint Greatmoore.

*

 - Jó reggelt - köszönt Deimos a meglepett családnak.

 - Deimos örülünk, hogy ellátogattál ma is! - köszöntötte Vanessa a fiút. Aurora csak egy pillanatra nézett Deimosra máris lesütötte a szemét és eszébe jutott a tegnap esti beszélgetése Ginnyvel. Tudta nem gondolkozhat most ilyeneken, mert Deimos nagyon jó okklumentor. Pansy tanította a fiát.

 - Nem sétálunk egyet a parkban? - kérdezte csendesen Deimos Aurorától. A lány csak bólintott és együtt kiléptek a gyönyörű napsütéses kertbe.

 - Mit csináltál tegnap este? - kérdezte érdeklődve Deimos, mire Aurora amúgy is hófehér arcából kifutott az összes vér.

 - Én... én csak olvasgattam... itthon... a szobámban... - motyogta zavartan a lány, és idegesen tördelte a kezét. Mikor rádöbbent, hogy mit csinál, gyorsan összefonta maga előtt a karjait. Sosem tudott jól hazudni, és ezt ő maga is tudta, ennek következtében pedig, még furcsábban viselkedett.

 - Hm...az jó! És mit olvastál? - kérdezte halkan Deimos - Tényleg milyen könyveket szeretsz olvasni?

 - Én... egy festészetről szóló könyvet olvastam... - hazudta Aurora, és abban a pillanatban fülig pirult. - Egyébként, bármit elolvasok, ami jó... - harapta be az ajkait. Mikor idegességében megbotlott egy kavicsban, felsikkantott. Deimos az utolsó pillanatban kapott utána, és a karjaiba zárta.

 - Értem, akkor rokon lelkek vagyunk, mert én is szeretek könyveket olvasni. - mosolygott a kezei között tartott törékeny virágszálra.

 - Van valami programod ma estére? - kérdezte halkan Deimos. Aurora a kérdést meghallva felkapta a fejét és belenézett a szürkés szempárba. Most először érezte, hogy furcsán megrándul a gyomra, ahogy azokba a gyönyörű szemekbe néz. Már csak arra eszmélt fel, hogy Deimos arca lassan közeledik az övéhez. Már majdnem összeértek az ajkaik, mikor Aurora magához tért a kábulatból.

 - Nem, ne! - szakította ki magát a fiú karjaiból, majd előre sietett. Deimos ment utána csendesen, majd pár perc múlva újra megszólalt.

 - Nem válaszoltál a kérdésemre. Ráérsz ma este?

 - Én... nem hiszem, hogy ráérnék, tudod... nagyon sok dolgom van. - motyogta szemlesütve Aurora és közben átkozta magát, hogy mért nem talált ki egy jobb indokot. Úgy is rá fog jönni, hogy valamit eltitkoltam előle - dünnyögte magában.

 - És, ha szabad tudnom, milyen dolgod van? - érdeklődött Deimos, egyik ujjával Aurora álla alá nyúlt, és megemelte a fejét. Kutakodó pillantását a lány tekintetébe fúrta. Menyasszonya fülig pirulva tűrte a szemkontaktust.

 - Ööö... egy ismerősömmel találkozom. - felelte Aurora. Próbálta elfordítani a fejét, de Deimos keze erősen fogta az arcát, így kénytelen volt a szemébe nézni.

 - Hm már megint ez az érzés, miért érzem ezt? - kérdezte magától megszeppenve Aurora, ahogy a szürkés szemekbe nézett.

-                                Na és, én is ismerem azt az ismerősöd? Esetleg bemutathatnál neki. - folytatta Deimos. Mindenképpen ki akarta ugratni a nyulat a bokorból. Nem tudta elviselni azt az érzést, hogy a leendő felesége képes a szemeibe hazudni.

-                                Nem, nem ismered Deimos, majd esetleg egyszer bemutatlak egymásnak de most leszeretnék feküdni mert... mert... nagyon fáj a fejem - mondta Aurora kiszakítva pillantását Deimoséból és elindult visszafele a kastélyba.