Kávé, tea

 - Mit vegyünk a Malfoyoknak? - tördelte ujjait Mrs Greatmoore. - Nem állíthatunk oda valami kacattal.

 - Teljesen mindegy anya, úgyis mindenük megvan! - vetette oda a lány, és piros csizmája orrával unottan piszkált egy kavicsot a kirakat előtt.

 - Nem lehetsz ennyire érdektelen - ripakodott rá anyja. - Tudod nagyon jól, hogy a legifjabb Malfoy - fiúnak még nincs eldöntve a sorsa - emelte meg Mrs Greatmoore lánya állát.

 - Jaj, Anyám, hagyj már engem békén! Nem is ismerem azt a fiút. Az is lehet, hogy egy kiállhatatlan alak. Csak azért mert Malfoy, még nem esek hasra tőle. - fordította el a fejét Mortisha az édesanyja hideg, szigorú tekintetétől.

 - Tudod, hogy nem szeretem, ha beleszólnak az életembe - sziszegte a lány nagyon is határozott hangnemben, miközben a közeli kirakatban megbújó színes ruhakölteményeket vizslatta. A sötétbordó ruha csodásan mutatott mindaddig, amíg az üveg tükörképében meg nem látta a már emlegetett Malfoy - fiút egy mocskos közből kilépni az Abszol útra.

 - Nos, anyám a gondviselés nagyon a kegyeibe vett ma téged. Határozatlanságod az égig ér, és segítséget kapsz - mutatott kecsesen a talárját megigazító Falcora. - Talán kérdezd meg, hogy minek örülne a testvére - mosolygott gonoszkásan, és a fiú látványától hüledező anyján mulatott.

 - Úgy látszik, kellemes órái voltak a szöszinek - húzta tovább az anyját. - Vajon ki lehetett a "szerencsés"? Kíváncsi lennék Pansy Malfoy arcára, mikor megtudja, milyen utakon jár az ő pici fiacskája - vigyorgott.

Mrs. Greatmoore megrovóan nézett a lányára, mintha el sem tudná képzelni, hogy bizony egy Malfoy is járhat tiltott ösvényeken, és tehet olyasmit, amire a családja egyáltalán nem lenne büszke. Persze, ha tudomása lenne róla.

 - Ugyan már, miket gondolsz - legyintett az nő, majd sietve hozzátette - miért, hallottál valamit? Valami kompromittálót az ifjú Malfoyról? - hajolt közelebb kíváncsian Mortishához.

 - Hát, tanúja voltam egy - két érdekes találkozásnak a Da... az utcán - harapta el a mondatot a lány, mielőtt elszólta volna magát, arról hogy merre is kószál éjszaka. 

A szőke fiatalember - mintha csak érezte volna, hogy róla folyik a szó – megfordult és könnyed, puha léptekkel elindult egyenesen Mortisha és az idősebb boszorkány felé.

 - Áá, Mrs Greatmoore - hajolt meg Falco, és kézcsókot lehet a nő kézfejére - Micsoda meglepetés! Vásárlással ütik el a szabadidőt? - mosolygott.

 - Ami azt illeti, igen - pirult az asszony. - Bemutatom a lányom, Mortishát - pislantott oldalra. - Bizonyára még nem találkoztak - bökte meg egy kicsit a lányt, hogy üdvözölje ő is az ifjú Malfoyt.

Mortisha szúrós szemmel nézett, majd felhúzta szemöldökét, és kezét a fiú felé nyújtotta - Micsoda meglepetés! Éppen önről beszéltünk!

Falco alig érintette, inkább csak gyengéden súrolta ajkaival a sötét hajú boszorka kézfejét. Mortisha tőle szokatlan módon elpirult, és kellemes borzongással a testén, lassan emelte fel a fejét a világ legjegesebb, egyben legperzselőbb pillantásával találkozott a tekintete. Kirázta a hideg, de ez nem volt kellemetlen érzés számára.

 - Rólam? És szabad kérdeznem, hogy mivel kapcsolatban merült fel a nevem? - kérdezte kedves mosollyal, még mindig Mortishán tartva szemeit. 

- Jaj, hogy utálja ezt - gondolta Mortisha - ha nem lenne ez a kötelezettsége, már minden bizonnyal rossz hírt hozott volna a családjára a csapodárságával. De hát, ha egyszer a férfi nem a gyengéje.

 - Deimos esküvőjére szeretnénk valami ajándékot venni - nyerte vissza hidegvérét a boszorkány. - Valami olyan dolgot szeretnénk adni, ami nem egy polcon vagy egy külön teremben végzi - húzta ki magát. - Aminek örülne. Ezért javasoltam anyámnak, hogy Önt kellene megkérdezni a bátyja ízlését illetően - Mrs Greatmoore helyeslően bólogatott. - Vagy valami más ok is van, ami miatt önről kellene diskurálnunk? - Húzta gonoszkás mosolyra a száját - Mert ha igen, kérem ossza meg velünk - nézett Falco szürke szemeibe – Első kézből érdekesebb a pletyka.

Falco arcából azonnal kifutott a vér, amint Mortisha kétértelmű, szurkálódó mondatai elhangzottak. Szemei résnyire szűkültek, és furcsa fény gyúlt bennük. Mortisha most úgy érezte, hogy talán nem kellett volna ennyire durvának, szemtelennek lennie.

 - Értem, tehát erről van szó. Az ajándékról. Nos ebben talán édesanyám segítségét kellene kérniük. Ebben Ő az illetékes - szólt immár higgadtan az ifjú mágus, inkább az anyának szánva a válaszát, mintsem a lánynak.

 - Ami pedig a pletykákat illeti Kedves Mortisha - fordult a lány felé Falco  - , azt hiszem nem is olyan régen hallottam egy mágust egy jó családból származó fiatal lányról mesélni, aki az éjszakáit kétes hírű fogadókban töltötte, és mások ügyeibe ártotta magát - nézett merően a megszeppent lányra az ifjú Malfoy. Igaz, hogy mondataival a vakvilágba lövöldözött, de manapság mindenki volt már legalább egyszer a Lyukban, tehát nem tévedhet akkorát, ha a lánynak szögezi a dolgot.

Mortisha egy pillanatnyi megdöbbenés után konstatálta, hogy a fiúnak helyén van az esze. Nem akart nagy tagadásokba belemenni, hiszen Morianát nagyon sokan ismerték, mint A bútordarabot a Dark Hollow-ban.

 - Igen, hallottam már róla én is. Valami szőke lány, aki az éjszakáit italozással tölti egy igénytelen lebujban. Szörnyű - csóválta ártatlan szemekkel a fejét. - Nem is tudom, mit érezhetnek a szülei - és mint aki kibillent az előbbi gondolatmenetből, ismét Falcora nézett. - Bizonyára az édesanyja nagyszerű tanácsot tudna adni, de a sok elfoglaltsága miatt nem szeretnénk zavarni - érintette egy pillanatra a fiú kezéhez kesztyűs ujjait. - A bátyja kedves tevékenységéről biztos ön is tud mondani valamit, ami segíthet - mosolygott Mortisha. - És akkor tovább nem is zavarnánk!

 - Ajánlhatom, hogy vegyenek valami madarakkal vagy fotózással kapcsolatos dolgot. Annak biztosan örülni fog. Egyébként meg nem zavarnak a hölgyek! Sőt! Esetleg meghívhatnám Önöket egy teára?

 - Köszönjük a segítségét, Falco - hálálkodott gyorsan Mrs Greatmoore, mielőtt lánya még több sértést vághatott volna az ifjú Malfoy fejéhez. - A teameghívást pedig örömmel fogadjuk el, legalább mesélhet erről az érdekes hobbiról, amit a bátyja űz – mosolygott. - Persze ha nem veszi tolakodásnak.

 - Ugyan, öröm ilyen két gyönyörű hölggyel együtt teázni - hajolt meg kissé Falco. – Menjünk, tudok egy helyet, ami biztos tetszeni fog Önöknek - azzal Falco elindult az Abszol út forgatagában egy kis üzlet felé.

A két nő követte az elegáns hanyagsággal lépdelő Falcot. Mortisha lopva anyjára pillantott, és látta, hogy szívesen vette volna a Malfoy - fiú "társaságát" még most is. Nem tudta, hogy nevessen, vagy elszörnyedjen. A szülők szexuális élete valahogy az ő számára kínos téma volt. A sajátja persze annál inkább a kedvére lett volna.

 - Hölgyeim - nyitotta ki az ajtót Falco Mrs Greatmoore előtt. Mortisha is belépett, és egy fejbiccentéssel fejezte ki köszönetét az udvariasságért.

Falco lépett be Mortisha után a helyiségbe és nézte a lány alakját! A kerek csípőt, a ringó járást. Ahogy így elnézte a nőt, érezte, hogy újból felüti a fejét a vágy a testében, hogy nőt fogjon a karjai között - habár csak fél órája vált el Ginnytől. Leültek a valóban kellemes kávézóban, és a pincér már ki is jött, hogy felvegye előkelő vendégeinek a rendelését. Mortisha bordóra lakkozott ujjai közé fogta a kanalat, és kis örvényt keltve keverte a teát.

 - Így szeretem - jelentette ki, amikor Falco furcsán nézett rá. Ő ugyanis nem tejjel és cukorral, hanem sok citrommal és cukorral itta a teát. Falco csak elmosolyodott, és Mrs Greatmoore felé fordult.

 - Mint már említettem a bátyám hobbija a madarak nézegetése és fotózása. Így biztosan örülne valami ezzel kapcsolatos ajándéknak. Például egy új távcső, vagy egy fényképezőgép.

 - Köszönjük az ötletet, Falco - szólt Mrs Greatmoore.

 - És neked mi a hobbid kedves, Falco? - kérdezte gúnyosan Mortisha.

 - Az ilyen csinos hölgytársaság szórakoztatása - nevetett fel Falco huncutul csillogó szemekkel.

 - Bizonyára felettébb szeret társalogni, ha ezt mondja - kuncogott Mortisha hűvös álarca mögött. - Bele sem merek gondolni, hány összetört szív hever a nyomában, Falco.

Mrs Greatmoore kapkodni kezdte a levegőt lánya pimaszságán: - jaj, Falco ne is figyeljen oda, miket fecseg a lányom - próbálta menteni a helyzetet.

 - Ugyan öröm a lányával társalogni asszonyom, nem mindenki mer velem így beszélni. Tudja mi a helyzet. A név - csóválta a fejét szomorúan Falco és közben a nőre kacsintott.

 - És neked mi a hobbid? El szoktál járni valahová? - kérdezte vesébe látó szemekkel Falco Mortishától.

 - Minden éjjel ellátogatok valahová - vette fel a kétértelmű fonalat. - Vannak kedvenc helyeim is, amiket gyakran meglátogatok - mosolygott Falcora.

 - Na, és hová szokott járni? - kérdezte kutató szemekkel Falco.

 - Mindenfelé, ahová kedvem van - húzta meg a vállát. - Lehet az egy egzotikus sziget, vagy hófödte hegycsúcs.

 - Beülhetnénk egyszer valahova kettesben, ha gondolod! Van egy nagyon jó hely a neve hm… várj mi is a neve... valami Dark... itt van a nyelvemen, de nem jut eszembe, te nem ismered azt a helyet? - kérdezte féloldalas mosollyal Falco.

 - Sajnálom, nem tudom mire gondol, Falco - tartotta a fiúval ellentétben a formális hangvételt. - Én a könyvekről, az álmaimról és a képzőművészetről beszéltem – mosolygott. - Egy Greatmoore lány nem mehet el csak úgy otthonról éjszakánként, hogy kétségbe kergesse a szüleit, nem igaz, Mama? - fordult Mortisha anyja felé, aki sikeresen félre is nyelte a teát, és kis köhögés után sápadtan nézett vissza lányára.

 - Valóban - tekintett Falcora. - Mortisha nem igazán jár el otthonról, mert nincs az érdeklődési körének megfelelő társasága - pislogott kényszeredetten.

 - Kár, jól elszórakoztunk volna! Nagyon jó hely az, és ha az nem is tetszik, vannak nagyon jó kis száll... rendezvények - kacsintott nevetve Falco a lányra.

 - Köszönöm, nagyon kedves öntől, hogy így a szívén viseli a szórakozásom - kacsintott vissza a lány hirtelen ötlettől vezérelve, Falco nem kis meglepetésére. - De nem szeretnénk tovább feltartani, bizonyára siet, mi pedig csak úgy letámadtuk a kirakat előtt - nézett ártatlanul. - Meg aztán meg kell fogadnunk a tanácsát az ajándékvásárlással kapcsolatban.

 - Ugyan nem tartottak fel, de ha már ennyire nyíltan kijelenti, hogy megunta a társaságom nincs mit tenni ideje mennem - szólt Falco és egy nagy sóhajtás kíséretében felállt. - További szép napot hölgyeim, remélem még találkozunk. - Kezet csókolt mindkét nőnek és a hanyag testtartásával, amivel nők pillantásának tucatjait vonta maga után kisétált az ajtón.

 - Miért kellett így viselkedni vele? - kérte számon Mrs Greatmoore a lányán.

 - Mama! Én egyáltalán nem viselkedtem rosszul! Sőt, kifejezetten kedves voltam - nézett anyjára felhúzott szemöldökkel. - Ha pedig nem vetted volna észre, ő akart inkább csőbe húzni engem.

 - Nem hiszem el, Mortisha - sóhajtozott Mrs Greatmoore a látszerész szaküzlet felé menet. - Miért kell így viselkedned? Így soha nem lesz férfi, aki feleségül akarna majd venni.

 - Jaj, Mama hagyd már ezt az elcsépelt témát! A remek kis paktum alapján teljesen mindegy, hiszen az életem és a jövőm a kezetekben. A férjem a ti választásotok lesz, és a bank is az én nyakamba fog szakadni - vágott vissza anyjának Mortisha és elindult az Abszol út egyik kivezető utcája felé.

 - Most meg hová mész? - kiáltott utána az anyja.

 - Ahol nem zargatnak kérdésekkel! - válaszolt dühösen a lány és kilépett a mugli világba.

Mrs Greatmoore bár dühös volt, tudta, hogy semmi értelme a lánya után futkosni. Inkább belépett a szaküzletbe, hogy ajándékot vegyen Deimosnak és persze a jövendőbelijének is. Mortisha dühösen és lendületesen lépdelt London mugli utcáin. Szerette nézni a kavargó tömeget és a szabad világot. - Betartom, hogy nem tud senki a kiruccanásaimról - gondolkodott - Megvan még a "becsületem" is, és elfogadtam, hogy kijelöljék azt, hogy kivel éljek  - vette elő illanóját a táskából – De hogy még kedves is legyek, amikor éppen nem áll érdekemben, ez már több a soknál.

 - Ilyen fiatalon illanózni, nem egészséges, tönkre teszi a tüdőt! - hallatszott a háta mögül egy vigyorgó hang. Nem kellett megfordulni, hogy tudja ki az.

 - Mit keresel itt, Malfoy? Beszennyezed tiszta aranyvéredet a muglik között? - kérdezte gúnyosan Mortisha.

 - Ó, ahogy kiléptél az Abszol útról, egyből le is dobtad a jólneveltséget? - vigyorgott Falco a láthatóan dühös lányra.

 - Elnézést, MR Malfoy - nyomta meg szavait Mortisha - Csak tudja az édesanyám a "legjobbat" hozza ki belőlem - mutatott macskakörmöket bordó csillogással. - Minek köszönhetem a véletlen találkozást? - húzta fel szemöldökét, és szívott egyet az illanóból. - Ne értse félre, örülök, hogy újra látom, hiszen olyan rég csevegtünk.

 - Valóban rég beszéltünk. Gondoltam, hogy erre fogsz jönni és megvártalak. Talán baj? - kérdezte vigyorogva Falco a lányt.

 - Nem, nem baj - mosolyodott el a lány, és érezte a helyzet iróniáját. Lassan megnyugodott, és ismét élvezte a fiú társaságát. - Miért tüntetsz ki ekkora figyelemmel?  - Nézett Falcora - biztos jobb társaságod is lenne nálam - próbált komoly maradni. - Mondjuk az a nő, akitől éppen jöttél, amikor belénk botlottál.

-                                Hm nagyon sok mindenről tudsz! Hogy is van ez? Mellesleg nem tüntetlek ki nagyobb figyelemmel mint a többi nőt. Te is csak egy vagy a sok közül, habár azt meg kell hagyni igazán makacs teremtés vagy, akiért küzdeni kell, és ez izgalmat visz a dologba - mondta Falco.

 - Nem kell arra gondolnod, hogy kémeket állítottam rád - nevetett fel Mortisha. - De nem nehéz a fülig érő szádról és a büszke vonulásodból olvasni - ingatta meg a fejét a lány. - Arról meg ne is álmodj, hogy a híveid közé lépek... Nem szeretek egy lenni a sok közül, semmilyen téren sem - nézett határozottan a fiú szemébe. – Hozzászoktam ahhoz, hogy az első vagyok - majd elmosolyodott. - De az izgalmas társalgás ellen semmi kifogásom!

 - És miből gondolod, hogy nem te lennél az egyedüli? - kérdezte angyali mosollyal Falco Mortishát, és szinte halványulni érezte magában a reggeli kalandot a Szellemszálláson.

 - Például az ilyen mosolyokból gondolom - nevetett fel a lány, és elnyomta az illanót. - Valamint abból, hogy bár bizonyára utálnak a szüleid, annyira nem akarnak kiszúrni veled, hogy velem büntessenek - kacagott tovább. – Melléd bizonyára egy hercegnőt keresnek a szüleid, aki tovább emeli a nemzettség hírnevét – sóhajtott. - Persze nekem sem lesz választásom, kit akasztanak majd a nyakamba. Az én helyzetemben ez társadalmi felelősség is. Akárcsak nálad.

-                                Hát ilyen az élet, kedves Mortisha! Persze ha jól játszol a lapokkal, talán a szerencse melléd szegődik - kacsintott a lányra Falco.

-                                 - Nem szeretem a kártyát... miért, úgy gondolod, hogy akkora játékos vagyok, hogy úgy keverem a lapokat, ahogy akarom? - Nézett rá a lány - vagy magadra gondolsz?

-                                Hm... fogós kérdés, én szeretem a kártyát! Téged még nem ismerlek, hogy tudjam mit szeretsz! Persze ezen még változtathatunk - mosolygott csibészesen Mortishára.

-                                Na, és mégis hogy akarsz megismerni? - mosolygott vissza Mortisha

-                                Vannak képességeim, hogy hogyan lehet egy nőt a legjobban kiismerni. Mondjuk egy közös este? Természetesen csakis kulturált szórakozás céljából - nézett a lányra.

-                                Mint már mondtam, egy Greatmoore lány nem sétafikálhat össze vissza, hogy szégyent hozzon a családjára... és mást sem csinálhat...

-                                Nem kell megtudniuk, hogy kint voltál, és majd egy olyan helyre megyünk ahol nem ismernek fel! Na benne vagy? Ugyan csak nem félsz? - kérdezte vigyorogva Falco.

-                                Hol és mikor? - kérdezte Mortisha, bár már tudta a választ. Nagyon is tudta. Csak még az a kérdés, milyen álcával megy oda.

-                                A neve Dark Hollow, ma este 9 - kor. Megtalálod vagy eljöjjek érted? - kérdezte csillogó szemekkel Falco és magában megveregette saját vállát, hogy sikerült elérnie, hogy Mortisha vele töltse az éjszakát.

-                                Azért annyira nem vagyok elveszett - nevetett fel a lány. - De köszönöm a felajánlást - biccentett a fejével - Ott találkozunk. De ha jól tudom, ez egy incognito - bár. Honnan ismerlek fel? - emelte meg szemöldökét ravaszul.

-                                Fel fogsz ismerni, ne aggódj! Erről biztosítalak! - hajolt közelebb Falco Mortishához.

-                                Piros kalap lesz rajtam - mondta Mortisha, és elfordította a fejét. - Egy piros kalap - suttogta, és el is fordult Falcotól. Piros csizmái kopogtak a járdán, szoknyája meg - megfeszült minden lépésénél.

Falco hosszan nézett a lány után. Nagyon csinos gondolta magában. Kár, hogy ilyen vad és akaratos, nem tudná elviselni, hogy alárendelje magát egy Malfoynak. Kár érte, de legalább éjszaka találkozhat vele. Ezzel a gondolatokkal indult haza a fiú, hogy megnézze, hogy alakulnak bátyja esküvői előkészületei.