Mortisha tudta, hogy ki fogja húzni a gyufát, és valószínűleg "beégeti" Falcot, de úgy érezte, hogy belegebedne, ha nem azt tenné, amit kitervelt. A hajszálat ujjai közé fogta, és a főzetbe dobta. A sárszerű ital hatása nem maradt el. Karjai dagadni kezdtek, mellei természetellenes méretűre nőttek, lábai vonalát tönkök váltották fel. A csillogó piros flitteres ruhához illő hatalmas rózsás kalapot a fejébe nyomta, és kuncogva indult a Dark Hollow utcája felé.

Falco már az egyik asztalnál ült természetesen Blaise-ként. Alaposan megvizsgálta a mai felhozatalt. Ebben természetesen nagyon sokat segített a mostani alakja. Bár mindenki tudta, hogy Blaise valószínűleg most éppen a sokadik kismacskájának projektjén dolgozik, attól a szeme az övé volt. Meg a szája, a teste, a mosolya, és minden amitől a kamaszlányok álmatlanul forgolódnak éjszakánként. Egyszer csak nyílt az ajtó és egy piros flitteres ruhájú nő lépett be az ajtón. A szemek úgy rászegeződtek, mintha reflektorfényben vonult volna be. Napsárga haján megcsillant a fáklyaláng, és többmillió flitter verte vissza a ruháján. Mortisha terebélyes termetével nem kis feltűnést keltett. Kék szemei a döbbent Blaise - re vetődött. A férfi szemei nem rejtették véka alá meglepetését. Loknis szőke tincseit csábosan hátradobta, és a férfi felé dobott egy csókot.

-                                Mortisha te vagy az? Hm... nagyon csinos vagy - nyögte kiszáradt szájjal Falco.

-                                Jó estét drágám - ült le a nyikorgó székre Mortisha. - Nevezz inkább Aphroditének - mosolygott pirosra rúzsozott ajkaival. – Remélem, nem hoztalak kínos helyzetbe, de ugye nem tudhatják meg, hogy itt vagyok - simított végig dekoltázsán. – Remélem, azért nem vonom el nagyon a figyelmed az ismerkedésről - kacagott fel a nő rikácsoló hangján.

 - Hm… kedves Aphrodité, jó nevet választottál magadnak! Hiszen maga vagy a szerelem istennője, a termékenység és a bujaság démonasszonya. A Millói Vénusz, és mint gyarló pogány heverek előtted - csókolt kezet a nőnek mosolyogva ahogy rájött, miért is öltözött be így Mortisha. - Mit iszol Drágám? Tartsunk netán egy ünnepet Dionüsszosz tiszteletére? - kérdezte csábos mosollyal, és magukhoz intette a pincért.

 - Nem szeretném, ha vagy az igazi kinézetem vagy az alkohol befolyásolná a véleményed rólam. A személyiségemről. Ezért jöttem így, de ezt biztos kitaláltad - fogta ujjai közé Blaise arcát mint a gyerekeknek - tehát én valami enyhe italt kérnék... Bacardit - nézett a pincérre – barackosat.

 - Rendben akkor egy Bacardi és egy konyak lesz, köszönjük - biccentett a pincérnek, majd oda fordult Aphrodite felé.

 - Mesélj valamit magadról Aphrodite - kérte Blaise a lánytól. – Mivel töltöd az időd azon kívül, hogy bájaiddal elkápráztatod a világot? – bámult a nő mellei közé.

 - Mire vagy kíváncsi?  - dobolt végig ujjaival az asztalon Mortisha. - Általános bájcsevely, vagy piszkos kis titkok? – mosolygott. - Nem kell mondanod...  piszkos részletek - nevetett fel. – Az egész azzal kezdődött, hogy egy rituális termékenységi ünnepségen főpapnőnek választottak. A születési jellemzőim és a személyiségjegyeim alapján a szent fallosz felém fordult, és kinyilatkoztatta, hogy én vagyok a kiválasztott! – mondta olyan meggyőződéssel a lány, hogy Falco tényleg kezdett abban kételkedni, hogy ezt most találta ki. – Aztán mikor az ősi istenek és az összes jelenlevő férfi átment rajtam, tudtam, hogy ez a végzetem. Így akarok élni! – hajolt közelebb az elképedt Blaise-hez.

Falco szeme előtt látta már szinte, amint az igazi Mortisha hófehér tógában, hajába aranyszálakkal egy erdei tisztáson táncol. A fuvallat bele- belekap a tincseibe, és édes illatát elviszi a szél. Férfiak vetik a lába elé magukat, és istenek nézik irigyen azt az egyet, aki majd vele nemzheti a következő papnőt. A kiválasztás után leereszkedett a fény, és megvilágította azt az egy embert, akivel a szűz hálhat. A férfi magas volt, szikár, és ezüstszőke haja kísértetiesen hasonlított az övére.

- … és akkor elővettem egy akkora bárdot, amekkorát még nem látott London. Elkezdtem lecsapni sorra a kezeket és lábakat – folytatta Mortisha egy kicsit másképp a történetet. – A vér csak úgy fröcskölt minden felé – ez végre hatott, és Falco kizökkent az álmodozásból az utolsó pár mondat hatására. – Na, végre, már azt hittem, hogy előveszel egy bőségszarut, és megkínálsz szőlővel – nézett kacagva a nő az asztaltársára.

- Ö… - pislogott nagyokat Blaise, ahogy kijött a révületből – azt hiszem… tényleg közel álltam hozzá – nézett megigézve, de aztán visszaterelte magát a realitás talajára. – Viccen kívül kedves, nekem megvallhatod mindazt, ami a lelkiismeretedet terheli – mosolygott csábítóan.

- Drágám! – tette mindkét kezét Mortisha az asztalra. – Olyanokat kérdezel, amikre magad is tudod a választ – komolyodott el. – Olyan vagyok, mint egy ma született bárány. Ez nem is lehet másképpen a családi felelősség miatt.

 - Mint a ma született bárány? Olyan selymes a bőröd? - nézett csábosan a lányra. Próbálta elűzni ezt a kis szomorúságot, ami most rájuk telepedett. - Ugyan biztos van valami kis titkod? Titkos szerető? Egy-két elcsattant csók? Netán egy plátói szerelem? Egy ilyen szenvedélyes lánynak, mint amilyen te vagy, biztos van titka – kacsintott, és az asztalon heverő kezére tette a sajátját.

 - Ismertem egy fiút, de csak párszor találkoztam vele, és ő is csak barát volt, bár meg kell mondanom, jól szórakoztam a társaságában - mondta Mortisha, és a kezére tett ujjakkal kezdett játszadozni. - Ő a kedvemre lett volna, de már rég nem találkoztunk. Szerintem nem is fogunk többet - húzta végig a férfi ujjain a sajátjait. - De egyéb más szerelmi vagy bármi más ügyem nincs. Talán pont a viselkedésem miatt - nézett fel Falco szemeibe. – Mert elárulok egy titkot – fogta halkabbra –, nem vagyok valami kedves, ha nem feltétlen szükséges!

 - Semmi baj a viselkedéseddel! Te így vagy jó, ahogy vagy! És a szüleid tudtak erről a titokzatos "barátról"? - nézte Blaise ahogy Aphrodite az ujjaival játszadozott.

-                                Persze hogy nem... de amíg tartom magam ahhoz, hogy nem hozok szégyent magamra és a családra, addig nincs okuk félni - húzta el a kezét a fiúéról. - De nincs is miért. Lassan olyan leszek, mint egy apáca - ivott a Bacardiból. - De ha legalább tudnám, hogy nem kell férjhez mennem, akkor élhetnék szabadon - tette le a poharat. - De a vér kötelez!

 - Igen a vér! Néha jó, hogy van, néha rossz! Főleg nektek nőknek. De van, aki ezt is kijátssza, és mindent eldobva a férfiért él. Te meg mernéd tenni? - nézett a nő szemébe.

 - Most arra gondolsz, hogy megtenném-e azt, amit a húgod? Hogy otthagynám-e a családot a szerelemért? - nézett a fiúra. - Nem tudom, nem voltam még szerelmes! Nem akarom azt mondani, hogy igen. Azt sem, hogy nem.

 - Hm... igen a húgomnak volt mersze megtenni azt, amit még azelőtt egy Malfoynak sem. Nem voltál még szerelmes? Pedig az jó érzés – dőlt hátra a székében Falco. – El kell hogy mondjam, a szerelemnek is rengeteg formája van – kezdett affektálva magyarázni. – Van ugye, a plátói szerelem, de az rém unalmas egy idő után, ugyanis elzsibbadhat a kezed tőle – vigyorgott kajánul. – Van az, amikor két ember lelke összekapcsolódik, és még a túlvilágra is követik egymást. Nos, részemről ez túl fennkölt és hihetetlen – legyintett. – Van a testi szerelem, amikor nem hajt más, csak a véred, és szinte érzed az összes sejted, hogy egyazon célért küzd – nézett lángoló tekintettel a szemben ülő nőre. - Nézz körül a világban mindenki aki teheti, szeret valakit. Te nem akarsz szerelmes lenni? – kérdezte ragadozó tekintettel.

 - Te is azt akarod? Szerelmet? Vagy csak testi gyönyört? Bolondságokat és családot? Elvennél egy nőt, aki már nem ártatlan, idősebb, fiatalabb vagy sárvérű? - nézett nagy szemekkel Mortisha. - Mi van, ha egy sárvérűbe szeretsz bele? Elhagynád érte a Malfoy- büszkeséget? – fordította meg Falco nézőpontját a lány.

 - Ez nem így megy Mortisha. Természetesen nem tudnám megtagadni a családom, én Malfoy vagyok, annak neveltek. De a szerelem más tészta, nálunk ez a szó nem igazán létezik - dünnyögte Falco. – Legalábbis a szó szentimentális értelmében.

 - Pedig valahogy a családodnak mindig összejön – sóhajtott Mortisha. - A nagyszüleid, a szüleid és a húgod is. Igaz, a bátyád még kétséges, de egyszerűen törvényszerű, hogy boldog legyen a jövendőbelijével. Nem mondjátok, de igenis szerelmes az apád és az anyád is. Érted? Mint tündérországban – mosolygott. - Kegyeltek vagytok!

 - Anyám és apám házassága nagyon bonyolult, még a szűkebb család sem tud kiigazodni rajtuk néha. Kegyeltség? Ezt a szót én nem ismerem! Nagyon sokan vágynak a halálunkra, anyám kemény vezetése miatt a halálfalók és az ellenség is egyben - sóhajtott nagyot Falco, és közben arra a mesére gondolt, amit még Lucius mesélt neki, amikor kisfiú volt. Azt, hogy majd egyszer ő is megtalálja a hercegnőjét, mint minden Malfoy- királyfi. Lehet, hogy meg kell majd küzdeni érte egy sárkánnyal, három trollal, de akkor is őt fogja elvenni, mert így kell, hogy történjen.

 - Ezt én sem vitatom - mondta Aphrodite. - Van Falco is? Nem csak ez? Ez a kicsi Blaise? Van a fiúnak hobbija? Van, amitől csak ő, és nem egy csirkefogó? Egy nőcsábász? - ment a kérdés - Persze szeretem a csirkefogókat... De hol vagy te? Ki vagy te?

 - Természetesen van Falco is! – gondolt az előbbi kisfiúra, aki eszébe jutott, és arra akivé lett. - A hobbim, az életem, az életem a nők! - kacsintott vihogva, és be kellett látnia, hogy valóban ez az élete.

 - Jó, akkor mesélj erről, Casanova! - mosolygott Aphrodite.

 - Most arra vagy kíváncsi, hogy milyen a kapcsolatom a nőkkel? Azt nem mondanám el, inkább megmutatnám, ha ennyire érdekel - nézett mélyen Aphrodite szemébe. Úgy vélte, mintha látná Aphrodite mögött Mortishát, amint a hűvös álarc mögött elpirul.

 - Rendben - biccentett Aphrodite. - Rámutatok valakire, és csábítsd el… mutasd meg, ha ezt akarod!

 - Én nem így gondoltam! Te nem mernél az alany lenni? Akit el kéne csábítanom? Vagy talán félsz, hogy olyan történik, amit... te is szeretnél? - kérdezte Blaise a lányt. Szerette volna elvonszolni innen. El, ahol senki sincs az útjában. Ahol lefejtheti róla ezt a százfűléfőzetes maskarát, és ott állna előtte a meztelen valóság. Az a százhatvanöt centi és csábos gyönyör, ami előző nap bebillegett előtte a kávézóba.

 - Csak azt mondtad, hogy meg akarod mutatni... azt nem, hogy kin… ezért ajánlottam fel, hogy választok neked valakit - mosolygott negédesen Aphrodite. - Honnan gondolod, hogy bármit is szeretnék tőled?

 - Drága Aphrodite, jobban ismerem a nőket, mint ők saját magukat - villantotta ki Blaise fehér fogsorát. - Szóval, van merszed elcsábulni egy Malfoynak, vagy nincs? ( – Csábulj el, csábulj el! – szurkolt magában Falco.)

 - Akkor bizonyára csak puszta udvariasságból kérdezed meg, mert ha annyira ismersz, már tudod a választ - nézett komolyan a lány. - Most már csak az a kérdés, hogy ismersz-e , vagy csak azt hiszed.

 - Hm...ha az aranyvérű szólal meg belőled, akkor a válaszod nem! De ha a lázadó kisasszony, akkor a büszkeséged nem fogja hagyni, hogy gyávának nézzenek, így a válaszod igen lesz! Már csak az a kérdés, hogy melyik éned szólal meg most - nézett a lányra komolyan. Most már ismét csak önmaga volt. Falco Malfoy, akit az ösztönei vezetnek, és aki harclépésekkel űzi a vadat. Az ágyába.

 - Lehet, hogy fiatal vagyok, de nem ostoba - emelte a szájához a Bacardit. - Nem tudsz megugrasztani az ágy felé azzal, hogy a gyávasággal jössz elő. Az ígéret pedig, hogy vigyázok a család hírnevére, épp úgy köt, mint téged - majd elmosolyodott. - És nem azt nézném ha elcsábulok, hogy Malfoy vagy-e vagy sem...

 - Hm... ígéret, igen túl nagyot fektet a latba. Miért egy Malfoynak nem lehet elcsábulni? Ha megkérdeznél tíz nőt, kilenc biztos... beugrana az ágyunkba, ahogy te mondanád - mosolygott igézően Blaise.

-                                Nem félsz, hogy valaki csak a neved miatt lesz veled? Vagy ez nem érdekel? - nézett a lány – Kockáztatnád azt, hogy egy ágyban légy az ellenséggel? Hogy megöljenek vagy kihasználjanak?

-                                 Ugyan egy jó szexért mindent! Egy kis halálos fenyegetés csak izgalmasabbá teszi! – sziszegte, s mosolyogva kiitta a pohár alján lévő konyakot.

-                                Indulnom kell, kísérj el egy darabon - állt fel Aphrodité, amikor érezte, hogy kezd elmúlni a főzet hatása – Egy ilyen szép hölgy nincs biztonságban egyedül a sötét utcán - fordult Blaise felé, és átvetette lila boáját a vállán.

-                                Igenis kisasszony, szabad a karját? - nyújtotta oda viccesen Blaise Aphroditének, és együtt kisétáltak az ajtón egy tucat szempártól kíséretéve. – Belepusztulnék, ha megtámadnák önt!

A park felé vették útjukat, ahol már mindketten érezték a változást. Mortisha most már saját alakjához méretezte flitteres ruháját, és kart karba - öltve sétáltak tovább a fiúval, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

 - Nemsokára az ugrópontomhoz érünk, szóval addig mondd amit szeretnél, oda már nem tudsz tovább jönni - nézett Mortisha Falco szürke szemeibe.

 - Te aztán nem vacakolsz! Mindig ilyen gyorsan leszereled a partnered ha, nem kellemes a társasága, vagy csak engem ajándékozol meg vele? - kérdezte gúnyosan Falco Mortisha felé fordulva.

 - Kizárólag neked tartogattam a javát, kedves Falco - mosolygott - csak figyelmeztetlek, mert nem biztos, hogy túlélnéd, ha belépnél az átjáróba - állt meg a temetőnél. - De van itt néhány kényelmes sírkő, leülhetünk egy kicsit, mielőtt megyek - lökte be a nyikorgó vaskaput és indult meg a kripták felé.

 - Hm... igazán kellemes hely - vigyorgott Falco. - Te az ilyen... kísérteties helyeket szereted?

 - Nem kifejezetten, de egyébként tényleg vannak szépségei - nevetett Mortisha - De találkozhatunk az Abszol úton is többször, és akkor kb. a harmadik napon már a Reggeli Próféta házassági rovatában fog virítani a képünk - nézett Falcora.

 - Tán nem szeretnél egy Malfoyjal egy képen szerepelni a Reggeli Prófétában? - kérdezte Falco vigyorogva.

 - Ne csinálj ebből viccet, Falco - húzta össze a szemeit a lány. - A következő képeken meg már mint jegyespár állnánk az oltár előtt – sóhajtott. - Nem hinném, hogy a szüleid vagy az enyémek azt akarnák, hogy keresztülhúzzam a veled kapcsolatos terveiket.

 - Nincsenek még tervei anyámnak, hogy ki legyen hű hitvesem, ki élete végéig viseli a Malfoy nevet.

 - De be kell látnod, hogy nagy a valószínűsége, hogy akad majd politikai indok a megházasításodra. Szóval, ha magad akarsz választani, akkor ki kell használnod a lehetőséget, hogy nincs kiszemelt választottad. Nem mindenki ilyen szerencsés - vette elő illanóját Mortisha a táskájából.

 - És mit szólnál, ha azt mondanám, már van kiszemeltem - nézett mélyen Mortisha szemébe, miközben kivett egy szál illanót a lány szelencéjéből.

 - Akkor azt mondanám, hogy sajnálom szegény lányt, aki ilyen szörnyűségnek van kitéve - meresztette játékosan a szemeit a fiúra. - Veled leélni egy életet! Ahh! - emelte színpadiasan homlokához a kézfejét - Ez több mint büntetés!

 - Hah… büntetés egy Malfoyjal élni? Én inkább élvezetnek mondanám. Remek társaság, össznépi találkozók és csuklyás ki-kicsoda játék a nagyszalonban – viccelt Falco. – Ármány és haditervszövés tea mellet – mellesleg ez szerintem neked tetszene – kacagott fel a fiú.

 - Ne sértődj meg, de szerintem a feleséged örülhet, ha nem lesz törhetetlen az emeleti ablak, és kivetheti magát a toronyból, hogy megszabaduljon tőled! - sercent Mortisha illanója. – De ne aggódj, a szüleid biztos olyan párt választanak majd melléd aki süket, és így elviseli a sok sületlenséget, amit összehordasz - szívta meg a tealeveleket. – Szerencséd, hogy nem neked kell választanod, mert akkor bizonyára nem tudnál dönteni, hogy a százból ki legyen a befutó.

 - Tévedsz, megfelelően tudok választani, és meg is mutatom mire gondolok - mondta hevesen Falco és ajkát a lányéhoz szorította.

Mortishát meglepte a hirtelen "támadás". Ügyetlennek érezte magát a forró ajkaktól. De az érzés magával ragadta, és megpróbálta viszonozni Falco kényeztetését. A fiú érezte, hogy a próbálkozása nem fulladt kudarcba, és lány szája engedelmesen követi. Óvatosan csúsztatta át a nyelvét, mintha attól félne, hogy ez csak egy álom, és ha hevesebben támadja le, eltűnik. Mortisha észbekapott, amikor már Falco nyelve is becsusszant a szájába.

 – Merlinre, ezt nem kellett volna - hajtotta le a fejét, megszakítva a csókot.

- Dehogynem, hidd el, hogy kellett ez - recsegte Falco a szenvedélyes csók után. - Vagy te nem így gondolod, Mortisha? - lehelte érzékien a lány nevét, és fejét oldalra döntve közeledett újra a lány arcához.

 - Persze, hogy nem, ezért most szépen le is lépek – akart indulni a lány, de Falco ajkai ismét az övéhez tapadjanak.

Falco az egyik sírkőnek döntve vette birtokba a lány száját, és most már indulatosan csókolta. Nem tudta legyőzni magában a vágyat. Nem volt még ilyen természetűvel dolga, többnyire minden nő könnyen oda adta magát neki, csak egy csábos nézés és egy csibészes mosoly és mindegyik már az ágyában volt. De ő, Mortisha nem ilyen… és ez vonzotta a lányhoz ennyire. A csók közben kezei is önálló életre keltek. Mortisha derekát simogatta egyre lejjebb. Mortisha a lendületességből már tudta, hogy kezd veszélyes vizekre evezni. Már magán érezte Falco simogatását, amikor hirtelen ellökte a fiút.

 - Most jön a szűzlányos és méltán utált gyors menekülés - lihegte, és elindult a Greatmoore kripta felé. - Sajnálom, látod, rosszul döntöttél - mondta a fiúnak visszafordulva egy pillanatra.

 - Látjuk még egymást? - kérdezte levegőt kapkodva Falco, miközben éhes szemekkel még egyszer végig nézett a lányon.

 - Elkerülhetetlen. London elég kicsi tud lenni. De ez nem jelenti azt, hogy közünk lenne egymáshoz – emelte Falcora a pálcáját. – Exmemoriam! – hangzott az átok, de a fiú egy gyors mozdulattal hárította.

- Ugye te sem hitted, hogy ez sikerülni fog! – kacagta a sírkövek között  futó lány után.

- A fenébe, a fenébe! – hajtogatta Mortisha, majd lihegve megállt a Greatmoore kripta tiszteletet parancsoló épülete előtt. A hideg márványnak nyomta forró homlokát, és magára erőltette a márványból átvett hűvösséget. Idegesen fogta át pálcáját, és elsuttogta a varázsszót, ami beengedte az átjáróba.