Mortisha megigazította magán a haragoszöld ruháját, és hosszú csillogó feketeköves fülbevalót vett fel. Fekete csizmájával és táskájával kellemesen egészítette ki komor hangulatát. Rettegett az újabb találkozástól Falcoval. Már akkor tudta, hogy veszélyes játékot játszik, amikor találkoztak Londonban. Akkor meg végképp beletenyerelt a maszlagba, amikor volt olyan bolond, hogy belement a találkozóba. Na és az, hogy elkísértette magát a temetőbe, az volt a hab a tortán. De nem, ez még mindig nem volt elég! Mit kellett tennie, na mit? Hát persze, hogy belegabalyodni egy csókolózásba. Hogy is képzelte, hogy egy harcedzett halálfaló nem tud hárítani egy átkot. Ha legalább sunyi módon szórta volna ki, akkor most nem kellene a hányingerrel küzdenie idegességében. Falco ki fogja csinálni, ebben biztos volt. Nem, attól nem tartott, hogy fizikálisan bántaná. Attól viszont annál inkább, hogy ki fog tervelni valamit ellene. De a bátyja, Deimos esküvőjén csak biztonságban lesz. Hah, mintha egy halom feketemágus fel tudná tartóztatni a vezető fiát, hogy beráncigálja valahová, vagy hogy nyilvánosan pszichológiai hadviselést folytasson ellene.

 - Gyerünk kislány, szedd össze magad - nézett a tükörképére. - Ismét a régi vagy, és az is maradsz. Nem hánysz, nem ájulsz el, egyszerűen kilépsz – de a várva várt magabiztosság csak nem akart visszatérni.

*

 - Izgulsz? - kérdezte Falco mosolyogva testvérét, aki a tükörben rendezgette a ruháját.

 - Te is izgulnál. Majd ha a te esküvőd lesz, én is megnézlek, hogy fogsz kinézni - vágott vissza Deimos.

 - Jól van, magadra hagylak, lemegyek a vendégek közé - mondta Falco és elindult a kert felé. Azon gondolkodott, amit Deimos mondott neki. Az ő esküvője. Nem tudta elképzelni, hogy elvegyen valakit, és élete vagy a párja élete végéig együtt keljenek reggelente. Épp amikor kilépett az ajtón egy gyönyörű zöldruhás nőt pillantott meg, és magában már elnevezte volna egy angyalnak, míg meg nem látta a nő arcát is. A zöld ruha átalakult a szeme előtt, és lágyan ölelte körül a nőt. A hajában babérlevelek csillogtak, és hűvös tekintetét felé fordította. Falco kissé megrázta magát, hogy eltűnjön előle a képzelgése, és már azt látta, hogy Mortisha igyekszik elbújni a vendégek között.

Mortisha látta a felé közeledő ragadozómosolyú Falcot. Mégis meglátta. Pedig már azt hitte, hogy a fiú a nagy bambulásban nem vette észre, és szépen elsunnyoghat valami félreeső helyre. De nem! Elindult felé, és már csak lépések választották el őket. Tenyere izzadni kezdett a kesztyűben, és remegését alig tudta elrejteni a táska szorításába. Magára erőltette ingadozó határozottságát, és állta a fiú tekintetét.

 - Jó napot, Falco! - köszönt hűvösen, és kezét nyújtotta.

 - Ó, kedves Mortisha, öröm újra látni Önt. Vagy szólítsam inkább Aphroditénak? - kérdezte suttogva Falco, ahogy a lány füléhez hajolt. - Napról - napra szebb lesz - bókolt a lánynak, kézcsókot lehelve kézfejére. – Bár féltem attól, hogy el találom felejteni – mosolygott cinikusan.

 - Ne akard, hogy egy olcsó lotyónak érezzem magam - sziszegte Mortisha. - Mert nem leszek az - erőltette magára mosolyát. - Rosszul tettem hogy engedtem a játéknak! Sajnálom - suttogta komolyan. - De ezt nem csinálhatjuk! – kezdett bele. – Nem tudom, mit bánjak jobban. Azt, hogy találkoztam veled, vagy hogy elszúrtam az átkot.

 - Ugyan, legalább felébresztettél. A csókod ugyanis elkábított, kedvesem! Azt ne mond, hogy nem élvezted, mert azt nem hiszem el. Te is ugyan úgy vágysz rá, mint én. És ne érezd magad emiatt lotyónak, több vagy annál... egy igazi körmönfont és gonosz boszorkány. Attól tartok, hogy kénytelen leszek megbüntetni téged, Mortisha! Nagyon rossz kislány voltál!- válaszolt fojtott hangon Falco.

 - Nem fekszem le veled - nézett kerek szemekkel Mortisha. - Keress más játékszert, hiszen abból sok van. Engem ahhoz adnak hozzá, akivel tovább kell majd vinnem az egyensúlyt, és neki tartozom majd számadással az ágyat tekintve. Majd a férjemnek, nem neked!

 - El lehet intézni úgy, hogy a nyuszi is megkapja a magáét, és a káposzta is megmaradjon! - húzta arrébb Mortishát egy csapat vihogó hölgy mellől. - Meg lehet kerülni a dolgot, hidd el nekem! Mortisha kellesz nekem - suttogta a fiú vágytól elborult szemekkel a lánynak.

 - Ezt nem lehet megkerülni, Falco! Addig érvényes, amíg férjhez nem megyek - nézett körül idegesen. - Kaptam néhány engedményt a szüleimtől, cserébe a minden egyéb dologért, ami az életemet irányítja.

 - Te a szüleiddel paktumot közöttél? - kérdezte türelmetlenkedve Falco. A lány közelsége, az illata teljesen elborította az agyát, itt képes lett volna letépni a ruháját, végigcsókolni a teste minden porcikáját. De nem, itt le kell állnia, amíg le tud, majd annak is eljön az ideje.

 - Mi nem világos - sziszegte a lány idegesen. – Ezt találtam ki, hogy egy kicsit szabadabb életet élhessek titokban, de tisztának kell maradnom! Féltek, hogy a konokságom miatt baj lesz, ezért az övékénél erősebb akarattal állítottak szembe. A sajátommal – sóhajtott. – Van egy kis szabadságom, amikor kiélhetem magam, de egyébként úgy kell táncolnom, ahogy ők fütyülnek. Egy napon mindent át kell majd vennem apámtól. Ezért a nagy féltés - állt hátrébb, és hűvös tekintetet öltött. - Iszunk valami frissítőt? - mondta kicsit hangosabban, hogy elterelje a többi vendég figyelmét.

 - Értem én! Igen ihatunk - mondta Falco és hozott két pohár pezsgőt a lánynak és saját magának. - Az esküdre és ránk, azokra a dolgokra, amiket mi még együtt véghez viszünk. Heh, egy eskü nem nagy dolog egy Malfoynak. Proszit! - koccintotta poharát a lányénak.

 - Ez becsületbeli ügy is Malfoy - koccintotta poharát Falcoéhoz. - Ne játssz velem! Ennek nem lesz jó vége! Most találkoztunk utoljára, Falco! A világban nem két oldal van. A halálfalók és Potterék mellett ott áll a családom, akik biztosítják az egyensúlyt a káoszban - mondta a lány. - Keress más játszópajtást... hamar jön más, ne félj! - kortyolt a pezsgőbe

 - Gondolod? Én véghez viszem, amit elterveztem! És most te kellesz nekem, nem érdekel, hogyan, de megtöröm azt az szerződést... vagy... - harapta el a mondat végét Falco.

 - Vagy mi?! Hm?? - kapta el a mondat végét Mortisha - Elveszel? - kacagott fel - Nagyon szórakoztató gondolat! - nevetett tovább keserűen - Szinte már humoros! - majd elkomorodott - De épp most mondtam, hogy NEM VEHETSZ EL! Ne viccelj Falco! Csak azért, hogy lefeküdjünk… Ez nem szerelem! Csak az kell, amit nem kaphatsz meg! Ennyi! És engem nem kaphatsz meg, mert nem vagy semleges. Halálfaló vagy!

 - Igen pont arra gondoltam, hogy elveszlek. Talán ez még nem szerelem, de idővel biztos, hogy az lesz belőle. A csontjaimban érzem. Miért te nem akarnád? Vagy talán a rád váró feladatoktól félsz Malfoy lévén? - kérdezte cinikusan Falco.

 - Te nem vagy normális! - mondta Mortisha és sarkon fordult. - Ég veled Falco! Ne rontsd el az életed egy hirtelenjött vágy miatt! És az enyémet sem. Mert az lenne! HIBA! - nézett a fiú szemébe és elindult  szülei felé.

 - Ezt csak te gondolod így - kapott a lány karja után, hogy ne tudjon elmenni. - Ha kell, felvállalom mindenki előtt. Jól van Mortisha további kellemes szórakozást. Ígérem, még látni fogjuk egymást - kezet csókolt a lánynak és lazán elsétált a szülei felé.

Mortisha tudta, hogy azonnal le kell lépnie. Szüleihez sietett, és megkérte őket hogy mentsék ki a vendéglátók előtt. Gyorsan a kijárat felé sodródott a sétálni vágyókkal, és kisurrant az ajtón. Falco mosolyogva vágott át a szüleihez és onnan nézte bátyját, ahogy felhúzza Aurora ujjára a gyűrűt. Már ott volt a fejében a terv, hogyan cserkészhetné be Mortishát, de azt még előbb meg kell beszélnie apjával. De a nagy tervek mindig gyorsan jönnek, és nem lehet az útjukba állni. Csak megvalósítani. Este a lakodalomban ő volt az első, aki elhagyta a szalont, kimentve magát anyja vizsgáló szemei elől.