Másnap egy nagyban vigyorgó Falco ült apjával szemben a dolgozószobában.

 - Nos halljuk, mi ez a hülyeség Falco? Te meg akarsz nősülni?

 - Igen apa, meg akarok, utódot akarok neked biztosítani - vigyorgott apjára Falco.

 - Na és ki a választottad?

 - Greatmoore... Mortisha Greatmoore  - lehelte a választ a fiú apja döbbent arcába.

 - Jesszusom, Falco! Találkoztál már egyáltalán azzal a lánnyal? Honnan jött ez az őrült ötlet? Őt nem veheted el, ő a Gringotts következő vezetője, ha igazak a hírek. Ki akarsz csikarni anyádból egy Cruciót a hülyeségedért? - hüledezett Draco fia legújabb hóbortján - Legutóbb még azon sipákoltál, hogy ne házasítsunk ki! Most meg el akarsz venni egy Greatmoore lányt? Őt NEM veheted el! - kezdett mászkálni Draco. – Felcsináltad, Vagy mi? Azonnal magyarázd meg, mit csináltál, te kölyök!

 - Nyugalom, apám - válaszolt hűvös nyugalommal Falco. - Nem, nem csináltam fel, egyszerűen csak el akarom venni, te nem ismered, hogy milyen. Van benne tartás, az ami sok más aranyvérűben nincs, és még érintetlen, azt akarom, hogy az enyém legyen, hogy hozzám tartozzon. Nem magyarázkodom tovább apám, én már eldöntöttem! Tudom, ez még hozzám képest is gyorsan jött, de ha azt mondanám, hogy látomásom volt, úgy sem hinnéd el! – töltött magának Falco egy italt. - Eljössz velem háztűznézőbe a Greatmoore-kastélyba, vagy egyedül menjek? - állt föl Falco és apjára nézett.

 - Lassíts fiam! - töltött magának italt Draco - Ezt anyáddal is meg kell beszélnünk. Ez olyan törés, ami rosszabb, mintha Potter lányát vennéd el, érted?  Merlinre, ez nem megy csak úgy egyébként sem. Köröket kell megtenni, hogy egyáltalán lássuk mi jó és mi nem - kortyolt nagyot. – És ez most egyáltalán nem jó. Mi történt veled? Rádtört valami Blaise-es baromság csak hófehér kivitelben? - nézett Draco a fiára, aki csak vigyorgott, mint a sütőtök. - Belezúgtál? És az a lány hozzád menne egyáltalán? És mi ez a látomás dolog? Megártottak nagyapád meséi?- kérdezte Draco, de tudta, hogy bizony itt komolyabb az ügy, mint először hitte. Ezzel, hogy Falco megemlítette, hogy látomása volt, egészen más a helyzet. .

 - Természetesen ő is ugyanazt szajkózza, amit te, és hogy kopjak le, de nem tudtok eltántorítani. Nekem ő kell, és kész – fonta össze a karjait. – Jaj, apám sok a kérdés és kevés a tett! – csapta le saját poharát az asztalra. - Ne iszogass te sem, hanem menjünk anyámhoz, a többire meg majd megkapod a választ - vigyorgott apjára és épp elindult volna kifelé mikor az ajtó kinyílt és belépett rajta az anyja.

 - Jó, hogy jössz anya, épp hozzád indultunk volna.

 - Mi ez a nagy fejetlenség? - lépett be Pansy - Draco úgy ülsz ott, mintha arra kértelek volna, hogy menjünk fel a hálóba... miért ez a savanyú arckifejezés? - nézett vissza fiára - Mit csináltál Falco? Mondd, hogy nem tettél tönkre semmit, különben hiába vagy a fiam, olyat kapsz mint egy utolsó senki! Apád mentális jajveszékelése már majd megőrjített!

 - Imádom a cinizmusod anyám! Nem, nem tettem tönkre semmit, csak házasodni készülök, apámmal már meg is beszéltem. Már csak a te rábólintásod hiányzik - ült fel az íróasztalra Falco, és onnan nézte anyját.

 - Nem beszéltünk meg semmit! - pattant fel Draco. - Nem veheted ilyen félvállról ezt a dolgot! A családról van szó, nem valami kis hétvégi hentergésről!

 - Apádnak igaza van, Falco - nézett szigorúan Pansy - Ő a család feje! Malfoy vagy te is, nem kell bemutatni a felelősséget - vett elő egy illanót Pansy. - Mi ez az egész, Falco? Miért csinálod ezt? Ki ez a lány? Nem ismerek rád.

- Joseph Greatmoore lányát akarja elvenni, Pansy! – nézett jelentőségteljesen Draco a feleségére. – A Gringotts leendő vezetőjét! – ez a mondat már Falco anyjánál is hatott, és hitetlenkedve nézett hol a fiára, hol a férjére.

 - Jaj, most mit vagytok úgy oda? Már mindkét testvérem házas, gondoltam én is beállok unokát gyarapítani - villantotta fogsorát anyjára. - A lány Mortisha Greatmoore, és még ma elmegyek hozzájuk megkérni a kezét, jössz apám vagy sem? - kérdezte újból apját Falco.

 - Mit képzelsz, ki vagy? - szisszent fel Pansy - Addig nem mész sehová, amíg el nem mondod, hogy mi történt. Mi ez az egész játék? Mit akarsz? Miért? Ajánlom, hogy megfelelő és kielégítő válaszokat adj fiam! - nézett szigorúan. – Arról nem beszélve, hogy az a lány csak olyanhoz mehet, akihez adják. Valakihez, aki a harcok fölött áll, mint ők. Verd ki a fejedből, vagy kiverem én egyetlen pálcamozdulattal!

 - Anya, mit érzel te apa iránt? Nem tudod megmagyarázni, igaz? Vagy ha meg is tudnád, nem akarod, mert a Malfoyok nem szoktak az érzéseikről beszélni. Én is Malfoy vagyok, én sem szeretek erről beszélni, de azt kell mondjam ez nem egy játék, én érzek valamit az iránt a lány iránt. Alig ismerem, de ez is elég volt, hogy tudjam, így kell döntenem. Valahogy beugrott, és kész! Nem tudom megmagyarázni! Anya, kérlek értsd meg! - nézett anyja szemébe Falco határozottan.

- Menj ki, Falco – intett Pansy a fiának.

- De anya, ez rám is tartozik, az én életem!

- Azt mondtam Falco, hogy azonnal hagyd el a szobát! – vette elő Pansy a vezetői énjét, mire a fiú felháborodottan, de távozott.

Draco gondterhelten ült le a díványra, és felpattintotta az illanós szelencét. Kivett egy szálat, és rágyújtott. Érezte, ahogy a bútor megsüpped mellette, és Pansy is helyet foglal. Percekig csak ültek egymás mellett, és saját gondolataikba merültek. Próbáltak megoldást találni.

- Nem is Falco lenne – törte meg a csöndet egy nagy sóhajjal Draco.

- Valóban – helyeselt Pansy. – De hogy még látta is, hogy neki az a lány kell. Ez bonyolítja a helyzetet!

- Tudom, és még te akadtál ki, hogy kiborultam egy percre – szívott mélyet az illanóból Draco.

- Van rá esély, hogy Falco téved a megérzését tekintve? – kérdezte Pansy, de már tudta a választ, amint férje kérdő tekintetével találkozott. – Akkor mégis mit tegyünk? Alapvetően nem lenne javasolt semmilyen kapcsolat sem köztük.

- De a mostani helyzetre való tekintettel felkészülhetünk egy újabb szökésre vagy nem várt porontyra – morgott Draco.

- Beszélnünk kell Joseph-el. De nem lesz könnyű, hiszen az örökösét védi. Az egyensúlyt védi. Nem fog beleegyezni a házasságba – mondta Pansy. – Merlinre, nem tudom, hogy jól tennénk-e, ha egyszerűen rákényszerítjük.

Az órák csak teltek, és egy nagyon ideges Falco Malfoy mászkált a dolgozószoba előtt. Úgy érezte magát, mint amikor kiskorában kizárták a hadi tanácskozások idejére. Ez szerencsére mára már megváltozott, de ismét szembesülnie kellett alárendeltségével. Talán mégsem volt olyan mellékes, amit Mortisha magyarázott arról, hogy miért nem mehet hozzá. A fenébe is, kell neki az a lány, de hogy a családjáról és a nevéről nem fog lemondani, az is biztos!

Semmi sem hallatszott ki. Egy pisszenés, egy hangosabb szóváltás vagy bútornyikorgás. Azzal tisztában volt, hogy nincs varázs a szobára és az ajtóra szórva. Erről már az első száműzetésben töltött percben meggyőződött. De szüleinek nem is volt rá szükségük, hiszen nagyon egyszerűen ki tudták zárni a külvilágot. Mentálisan beszéltek egymással. Ezt pedig még maga Voldemort sem tudta kihallgatni. Pedig nagyon kíváncsi volt rá!