A hajnal most nem tudott olyan észrevétlen belopózni a Greatmoore ház kertjébe, mint máskor. Mortisha ébren hánykolódott az ágyában. Aztán mászkált, majd a kandallónál ült egy fotelban. Ezzel a tevékenységgel töltötte majd az egész éjszakát, miután hazaért. Habár apja világosan az értésére adta, hogy jobb, ha nem mozdul ki a kastélyból, meg kellett próbálnia beszélni Falcóval.

Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy mi lehet rajta olyan érdekes, hogy a fiú így ragaszkodik hozzá. Nem tagadhatta, hogy Falco iszonyatosan tetszett neki, és jószerével lehengerelte, de erre nem lehet egy kapcsolatot alapozni. Legalábbis olyat nem, amit ő megengedhetne magának. Igaz, nem volt összehasonlítási alapja, de sejtette, hogy nem lenne mindennapi élmény Falcóval lenni. Sokszor eszébe jutott, hogy milyen érzés volt, amikor csókolóztak, és a fiú karjai úgy ölelték át, mintha akkor és ott ő lenne számára a legfontosabb a világon.

Nem szép dolog, és nem is túl erős jellemre vall, de sajnos be kellett látnia, hogy ő is valószínűleg olyan legbelül, mint az összes többi nő. Ha hangosan be nem ismerné, akkor is szereti, ha egy kicsit legyőzött. Egy kicsit be kell, hogy hódoljon, és érzi maga mellett az erőt. Azzal pedig, hogy Falco nem adta fel, akaratlanul is a saját malmára hajtotta a vizet.

-                                Nem vagy normális, Mortisha Greatmoore! – hajtotta a fejét a kezére a lány. – Erőszakos, makacs, nem képes reálisan látni a dolgokat, és hihetetlenül komolytalanul áll a dolgokhoz.

-                                Valamint olyan szeme van, mint egy éjszakai tó ezüst tükre, úgy mosolyog, hogy sorra ájulnak előtte a lányok a Temzébe, és képes vagy miatta fennmaradni éjszaka! – suttogta egy kis hang Mortisha fejében.

-                                Ha én képes vagyok elnyomni magamban azt a sok hülyeséget, ami sokszor ki akar törni, akkor neki kutya kötelessége lenne szintén ezt tenni! – kezdett újból mászkálásba az ágy és a kandalló között. – Emiatt a rohadt álarc miatt nem csinálhatok, amit akarok, és nem lehetek komolytalan, hogy majd a bank felelősségteljes vezetője legyek.

*

Joseph is a dolgozószobájában töltötte az éjszakát. Bár felesége néhányszor lement, hogy felhívja a hálóba, Mr Greatmoore egyszerűen nem volt képes álomra hajtani a fejét. Elővette a banktisztviselők listáját, hátha talál olyat, akit betaníthatna a vezetői posztra. Percekig csak bámulta a névsort, majd hátradőlt a székében. Már miért kellene neki mást keresni, amikor itt a lánya, az örököse, akit arra a bizonyos posztra neveltek. Mi a fenéért kell a Malfoyoknak itt akadékoskodni. Másnap bizonyára úgy fognak beállítani, hogy márpedig az ő szavuk szent, és az lesz amit akarnak.

A hagyományok úgy rendelték, hogy pár hónapon belül átadja a posztot, és a pártatlanság jegyében keressen férjet a lányának. Egy olyan férfit, aki nem érdekelt a háborúban, a politikában, vagy a két fél összetűzéseiben. Először David jutott az eszébe, de már a firenzei bankfiók egyik vezetőjét is esélyesnek látta Mortisha kezére. Erre most itt ez az ügy, ami fenekestül forgatja fel mindnyájuk életét.

*

Mortisha az ablakból látta, hogy megérkezett a Malfoy hintó, ezért lesietett apja mellé a fogadó csarnokba. Falco miután kezet fogott Mr Greatmoore-ral, Mortisha elé lépett, hogy üdvözölje:

 - Milyen régen találkoztunk, nemde? - kérdezte mosolyogva és lágy kézcsókot lehelt a lány kézfejére.

 - Valóban, nagyon rég volt - mosolyodott el hidegen Mortisha.

 - Akkor talán menjünk ,Draco a dolgozószobába és beszéljünk. Mortisha, vezesd körbe a parkon Falcót - villantotta szemét a lánya felé Mr Greatmoore.

Apja kérésére Mortisha határozott léptekkel el is indult a kijárat felé. Nem érdekelte, hogy Falco lemarad-e. Egy kicsit most maga elől is menekült, hiszen az éjszakai ábrándozások azért nem tettek túl jót a lelki világának. Amikor már körülbelül harmincadszor pörgette le maga előtt a temetőben történteket, már korántsem volt biztos abban, hogy olyan nagyon ellenezné Falco közeledését. Ennek ellenére nem szólt egy szót sem, csak ment a kert kavicsos útján. Cipősarka alatt sírtak a kövek, Falco pedig úgy loholt utána, mint aki fél, hogy elmarad a kirándulócsoporttól.

 - Ez aztán a kedves körbevezetés, Mortisha - szólalt meg Falco, mire a lány megtorpant, és szembefordult vele.

 - Mégis, mi a francot képzelsz magadról? - támadott a fiúra egyből – Azok után, amilyen bajba sodortál, tényleg azt várod el tőlem, hogy bájos házigazdád legyek? – tette csípőre a kezét. - Csak úgy küldetsz apáddal egy levelet, hogy el akarsz venni feleségül, engem meg elfelejtesz megkérdezni? Már mondtam, Falco én nem megyek hozzád feleségül! Nem leszek a szeretőd, az ágyasod, a mosónőd vagy bármi! Semmi, de semmi közünk sem lesz egymáshoz! – kelt ki magából a lány. – Sőt, zároltatni fogom a számlád is! – bökött ujjával a fiú mellkasára, mintha ez a bejelentés őt is olyan érzékenyen érintené.

 - De most mi a bajod? - hökkent meg Falco. - Nem érted, hogy ez kitüntetés? Malfoy-feleség lehetsz! A feleségem lehetsz! Azért ne sajnáltasd magad! Olyan rossz lenne, ha együtt élnénk? - kérdezte Falco ingerülten.

 - Hogy mi bajom? Lehet, hogy te szereted az in medias res kezdéseket, de én nem! Először elveszel, aztán majd mikor már megcsináltuk az utódot, elkezdünk ismerkedni? Egyébként is pokollá tenném az életedet! - válaszolt idegesen a lány.

 - Mit játszod túl ezt az egészet? Jól megleszünk, hihetsz nekem - mondta Falco - Ezt már megtapasztalhattad... ha a folytatás is olyan lesz, hosszú boldog házaséletünk lesz - közeledett a lány felé. – Azalatt annyit kínozhatsz majd, amennyit csak akarsz, megígérem!

 - Falco - folytatta volna Mortisha, de az ifjú Malfoy egyetlen párducugrással előtte termett, és ajkát a lányéra tapasztotta. Mohón szívta a cseresznye piros ajkakat, közben kezeivel a már megismert utat járta be.

 - Merlinre Mortisha, most azonnal el akarlak venni - motyogta a fiú valahonnan Mortisha nyaka tájékáról.

*

Draco Joseph dolgozószobájának óriási ablakain nézett ki a kertre. Látta az ösvényen robogó lányt, és a mögötte loholó fiát. Heves szóváltás, majd Falco szinte letámadja Mortishát. Majd egy pillanat, és a fia akkora pofont kap, hogy onnan is látszik a pír az arcán. Draco nem tudta, hogy elszörnyedjen, vagy felkacagjon.

-                                Temperamentumos lányod van, Joseph - mondta végül kuncogva.

 - Khmm... Wiskhyt? - kérdezte Joseph. Tudta, hogy milyen a lánya, de arra azért még sem gondolt, hogy ekkora pofont ad a vezető fiának.

 - Igen, köszönöm. Akkor térjünk rá a lényegre, úgy látszik, jól megvannak, összeillő párt alkotnak, úgy hogy semmi kétség egybe kell kelniük. Te is egyet értesz nem? - kérdezte Draco felhúzva szemöldökét.

 - Draco beszélnünk kell. Mint férfi, és mint családfő - kínálta hellyel Joseph a Malfoyt. - Tisztában vagy a helyzetünkkel - kezdte mondandóját. - Óriási megtiszteltetés a leánykérés, de Mortisha veszi át a helyem a banknál. Bizonyított. Nagyszerű érzéke van az üzlethez. De milyen lenne a család megítélése? Elveszítenénk az objektivitásunk politikailag.

 - Melyik a fontosabb, Joseph az üzlet, vagy a lányod és a családod boldog élete a Malfoyok között? - kérdezett vissza Draco. – Veszélyes dolog a halálfalóknak ellentmondani.

 - Most fenyegetsz, Draco? – nézett szúrós szemmel Joseph a férfira. – Az sem szerencsés dolog, hogy idejössz követelőzni, amikor jól tudod, hogy a pénzetek nálunk, a háború egész átrendeződése a kezünk között folyik át, és csak azért tudjátok öldökölni egymást, mert a Gringotts fenntartja az egyensúlyt.

 - Ne menj messzire, Joseph, már így is goromba voltál – sziszegte Draco.

 - Nem, Draco, te mentél messzire! – tette le a poharat Mr Greatmoore. – Nem értem, hogy fűzhetett be a hirtelen ötletének a saját fiad! Neked kellene ismerned leginkább a hóbortjait.

 - Ebben egyet értünk a család nagyon fontos, és ahogy te a lányod kérését, én a fiamét nézem. Két hét, egy nappal sem több, és utána megtartjuk az eljegyzést  - állt fel Draco a székből. – Különben kénytelenek leszünk átírni a történelmet – nézett hidegen a szőke férfi. - Holnapra szeretnénk meghívni titeket a Malfoy - kúriába vacsorára. Remélem eljöttök. Viszlát Joseph.

 - Draco, akkor sem értelek, hogy teheted ezt. Nagyobb a felelősségetek, minthogy így cselekedj – szólt utána Joseph.

 - Ez a Malfoy vérben van. Ha egy férfi vagy egy apa egyszer azt mondja, hogy az a lány lesz a következő feleség, akkor annak úgy kell lennie, mert egy ősi varázs vezette hozzá. Ezt meg neked kell megértened. Így kell lennie, és kész – mondta Draco teljes meggyőződéssel. – És EZÉRT igen, képes vagyok háborúzni akár az egyensúllyal is.

Joseph csak állt a dolgozószobában, és nem tudta, hova legyen. Draco egyszerűen becsukta maga után az ajtót, és a házat elhagyva kikiáltott a fiának a kertbe, majd a hintó felé vette az útját.