Mortisha csak állt a kertben, szembesülve apja csalódott és dühös tekintetével. Tudta, hogy most veszett el végleg. Belesétált Falco csapdájába, és Joseph is szembesítve lett azzal, hogy a lánya egy ócska cafka. Szülei úgy fordultak vissza a kastély felé, mint akiket üldöznek. Pansy kegyetlenül döfte a tőrt a családjuk becsületébe, és Draco önelégült képe pedig csak hab volt a tortán. Fogalma sem volt, hogy most mit tegyen, vagy hová menjen. Csak állt, és érezte, hogy megszakad benne valami. Elindult ő is a bejárat felé, és csak az lebegett a szeme előtt, hogy el akar bujdosni.

-        Mortisha, most mi van? – jött egy távoli kérdés, de a lány nem is reagált.

Falco mellé lépett, és megfogta a karját. A lány nem volt erőszakos, egyszerűen kihúzta kezét a szorításból, és átment a fogadócsarnokon a kijárat felé. Erőtlenül nyomta le a kilincset. Úgy érezte, hogy olyan nehéz vasak telepedtek a lelkére, mint a Malfoy kastély impozáns kapuja. Még hallotta a Greatmoore kocsi kerekeinek zaját, ahogy szülei elhajtottak.

-        Hová mész? – kérdezte egy hang, de semmibe vette. – Állj már meg, és válaszolj, ha kérdezlek! – került elébe Falco értetlen arccal. – Most mégis mi a fenét akarsz csinálni?

Mortisha nem válaszolt, csak kilépett a kapun, és egy kis pukkanás jelezte távozását. Falco tanácstalanul állt az utcafronton. Nem gondolta volna, hogy a menyasszonya így fog reagálni. Már felkészült a pofonra, a kiabálásra és még a párbajra is. De erre nem. Erre a keserűségre és színtelenségre, amit az előbb látott. Azt tette, amit a leginkább kézenfekvőnek talált. Elhoppanált a Dark Hollow elé. Nem volt álcázva, de ez most a legkevésbé sem érdekelte. Kinyitotta az ajtót, és belépett a Lyukba. Szemével sorra vette az asztalokat, és egy félreeső sarokban meg is látta a lányt.

Magába roskadva ült a kisasztalnál, és Sam lépett oda hozzá.

-        Mit hozhatok, szép hölgy? – kérdezte mosolyogva a csapos.

-        Egy üveg tequilát – válaszolt halkan.

-        Azonnal, Moriana! – ismerte fel a rendelés alapján a lányt a férfi. – Minden rendben? – kérdezte óvatosan.

-        Nem, de te inkább a tequilával foglalkozz! – szólt határozottan, mire Sam elsietett a rendelt italért.

Nem tellett bele fél perc sem, és Mortisha előtt már ott volt egy üveg tequila, citromkarikák tömkelege és só. Falco csak most kezdte felmérni, mit is tett. Lehet, hogy a számára legjobb szándék vezérelte, de ezzel lehet, hogy sikerült kitaszíttatni Mortishát a családjából. Odasétált az asztalhoz, és kihúzta a másik széket.

-        Ezt mind meg akarod inni? – kérdezte miután helyet foglalt.

-        Igen – válaszolt a lány egyszerűen.

-        Nem gondolod, hogy nem ez a legjobb megoldás? – nézett aggódó szemekkel a nőre.

-        Leszarom, hogy mi a legjobb megoldás, Falco! – emelte rá dühös tekintetét Mortisha. – Jobb lesz, ha nem ugatsz bele, hogy mit csinálok! Te főleg ne! – hintett sót a kezére, és legurította az első felest. Meg sem látszott az arcán az erős ital, és még csak el sem fintorodott a citromtól sem.

-        Csak segíteni szeretnék – folytatta Falco.

-        Segítettél ma már eleget! Sőt, egy életre eleget segítettél! Menj el! – hintett újabb adag sót a kezére a lány.

-        Meg fognak békélni a szüleid, ne aggódj!

-        Soha sem fognak megbocsátani, hát nem érted? – nézett fel az ital után Mortisha. – És én sem fogok! – töltötte újra a poharat.

-        Hagyd ezt abba, Mortisha! – húzta el az üveget Falco a lány elől.

-        Ne merd megmondani nekem, hogy mit csináljak, megértetted? – kapta vissza az üveget, mint akinek az élete függ tőle.

-        Alkoholista vagy? – kérdezte a fiú.

-        Ha eddig nem is voltam, most már az leszek! – tüntette el a felest a nő.

-        Ezt nem csinálhatod, nem a világvége jött el, csak végre a menyasszonyomnak mondhatlak! – vette elő illanós szelencéjét.

-        A kettő ugyanaz, Falco! – vett egy újabb citromkarikát a lány, és benedvesítette a kezét. – Elástál, Falco! A családom hírének vége, az életemnek annyi, és csak remélni tudom, hogy előbb öl meg az apám, minthogy kitagad!

-        Azért nem olyan súlyos a helyzet! Elveszlek, és odaköltözöl hozzánk! – próbálkozott a fiú.

-        Úgy érzem magam, mint egy hülye majom, akit egy darab banánnal csapdába csaltak! – csapott az asztalra Mortisha. – Ugye nem is fogtad fel azokat, amiket a bankról és az egyensúlyról mondtam? El sem jutott az agyadig, hogy mi a francért jártatom a számat!

-        Akkor kvittek vagyunk, mert te meg azt nem fogod fel, hogy hozzám tartozol! – gurult már dühbe Falco is.

-        Az ég szerelmére, nem is ismersz engem, Falco! – csapta az üveget az asztalra a lány. – A farkad hajt, ez a nagy helyzet! Ha megfektethetsz, akkor leszállsz végre rólam? – szikráztak Mortisha szemei. – Mert ha igen, akkor ne vesztegessük az időt!

-        Merlinre, nem gondoltam, hogy ilyen közönséges tudsz lenni! – dőlt hátra Falco.

-        Lesz ez még rosszabb is, Drágám! – állt fel Mortisha, és pöccintett egyet a pálcájával, mire egy nagyon fülledt és erotikus szám szólalt meg az elvarázsolt gramofonból. Egyszerűen lerúgta a cipőjét, és lesöpörte az asztalt.

A lány fellépett a székre, és onnan tovább az asztalra. A lassú és ritmusos gitárjáték végigkúszott a hideg falakon, és mindenki az asztalon álló Mortishára figyelt. Bár a rajta levő kimonó eltakarta a testét, az anyag mozgásából lehetett következtetni az alatta végbemenő folyamatokról. Lassan emelte fel a kezét, és kihúzta a két hajtűt a kontyából. Hosszú fekete haja leomlott, és szanaszét szórta a fáklya fényét. Kényelmesen vezette le ujjait a ruha kötőjéhez, és ráérősen húzta egyre lazábbra.

Falco ledermedve ült az asztalnál, és várta a folytatást. Nem jutott eszébe az, hogy nem egyedül vannak, vagy az, hogy a lány mire készül. Csak nézte azt a kacéran fátyolos tekintetet, amivel Mortisha lenézett rá. Tudta, hogy így akarja megleckéztetni. És ő boldogan vetette alá magát minden dorgálásnak. Látta, ahogy a fölötte álló nő szét- szétnyitja magán a ruhát, de nem látszódik belőle semmi. Falco nagyot nyelt, és fel sem tűnt neki, hogy a kocsmában eddig uralkodó hangzavart mintha elzárták volna.

Mortisha már együtt mozgott a dallamokkal, és úgy simogatta le a vállairól a ruhát, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Ráérősen körözött a csípőjével, és ringása közben fokozatosan engedte le magáról a selymet.

A fáklyafényben csillogó barna bőr minden centimétere után újabb rohamok törtek Falcóra, de meg sem bírt mozdulni. Aztán érezte vállán a lány lábának súlyát. A félreomló anyag feltárta minden édes kis részletét a nőnek, és már csak a derekánál fodrozódott és mozgolódott a fényes anyag. A dallam erősebbre váltott, és a lány úgy dobta le ruháját, mintha égette volna. Már csak az a fekete csipke takarta a testét, amit a kimonó alatt viselt. Éles füttyszó és kiabálás ragadta ki Falcót a delejes állapotból. Körülnézett, és éhes férfiszemek tömkelegét látta a lány szinte fedetlen, kéjesen ringó testére tapadni.

Felpattant, és felkapta az asztalra hullott finom ruhát és a lány pálcáját. Egy határozott mozdulattal belefogta az asztalon táncoló nőt, és a vállára dobta. Sietős léptekkel indult el a kijárat felé. Nem foglalkozott a sok felháborodott kurjantással, vagy a csalódott vendégek tiltakozásával.

-        Na mi van, nem tetszett a műsor? – kapálózott Mortisha a vállán. – Vagy beindultál, és bedobsz az első bokorba? – kiabált a nő. – Ez az, dugj csak meg, és legalább le lesz a gond az egészről! – Ez már Falcónak is sok volt.

Idő közben eljutottak a temető széléig, ott talpra állította a félmeztelen lányt, aki a sok alkoholtól és a hirtelen helyzetváltozásról megtántorodott.

-        Most legszívesebben felpofoználak! – süvöltött Falco az egyensúlyát visszanyerő lányra.

-        Ez az, verj is meg! – hadonászott a kezeivel Mortisha. – Ha neked úgy jó, mit bánom én!

-        Ezzel mégis mit akartál elérni?

-        Csak táncoltam a vőlegényemnek! Tetszett, ne tagadd, úgy ültél ott nyálcsorgatva, ha nem az asztalon táncolok, akkor már térdig jártam volna benne! – dobta le magáról a kimonót Mortisha. – Na, most lesz szex, vagy nem? – kérdezte.

-        Merlinre, nem vagy normális! – akadt ki Falco. – Bele sem gondoltál, hogy hányan bámultak? – ráncigálta vissza a ruhát a lányra.

-        Dehogynem, de hát nem mindegy? A politikai és társadalmi státuszomnak már lőttek, az, ha kurvának néznek, már igazán nem nyom semmit a latba! – sikítozta Mortisha.

-        Most azonnal elmegyünk innen! – ragadta meg Falco a lány kezét.

-        Igen? És mégis hová akarsz vinni? – rángatózott a fiú szorításában a nő.

-        Leginkább a Szent Mungóba! – hoppanált el a parkból az ifjú Malfoy.

Mortisha ismét a saját házuk előtt állt. Amikor felfogta, hogy hol is van, egyből tiltakozni kezdett.

-        Nem, én ide ugyan be nem megyek! – kezdte húzni magát a másik irányba.

-        Ó, de igen! És azt is elmondod, hogy juthatunk be anélkül, hogy bárki megtudná! Vagy fel akarod verni az egész házat? – rántotta magához Falco a lányt.

Mortisha megemberelte magát, és kissé imbolygó léptekkel elindult a kertben. Fura kacskaringókban ment a füvön, mint aki egy titkos labirintus folyosóit követi. Falcónak olyan érzése volt, hogy a lányba már beleivódott minden fűszál, hogy ilyen állapotban is képes a sok csapda és átok között ellavírozni, amit érzékelt. Odaértek a kastély falához, ahol sok-sok ablak sorakozott a magasban. Mortisha a fiú felé nyújtotta a kezét:

-        Kell a pálcám – jelentette ki, mire meg is kapta a kívánt eszközt. Elmormolt egy varázst, mire a falból kis létra emelkedett ki, és kitárult az emeleti ablak.

-        Add vissza, nem kell a mászáshoz! – utasította Falco, és elvette a varázspálcát. A lány mászni kezdett, és Falcónak nagy erőfeszítésébe került, hogy ne bámulja a fölötte haladó lány fenekét.

Amikor felértek a szobába, Mortisha belibbent a fürdőbe, és egy hosszú fehér hálóingben jött vissza. A semmi kis anyag még rosszabb volt, mintha ismét fehérneműben lett volna. Ez a sejtelmes anyag minden lépésénél megfeszült a mellén, és szinte vonzotta Falco szemét.

Mortisha egyszerűen végigfeküdt az ágyon. Falco csak nézte, a most angyalinak tűnő lányt. Azt, aki néhány perccel ezelőtt még az asztalon táncolt. A fekete szemek rászegeződtek, és egyre csábították az ágyba. Leült Mortisha mellé, és nézte a lágy vonalakat képező testet.

Mortisha feje sokat tisztult az esti kis séta folyamán, de még mindig a tequila hatása alatt állt. Még soha nem nézett rá senki ilyen szemekkel. Látta Falcón a magatűrtőztetés minden egyes jelét. Homályos agyán átfutott a gondolat. Most kell lépnie, hogy lehetetlenné tegye az esküvőt. A Malfoyoknak szűz menyasszony kell? Hát abból nem esznek! Kezét levezette a derekán, és érzékien simogatta a csípőjét. Falcóra koncentrált, és arra, hogy minél jobban felizgassa. Szinte araszonként húzta feljebb a hálóing alját, és lábával a fiú testét kezdte ingerelni.

A hálóing egyre feljebb csúszott, és Mortisha is ragadozó tekintettel csüngött rajta. Eddig is komoly gondokkal kellett szembenéznie, de ezzel a játékkal egyre inkább elveszett. Tudta nagyon jól, hogy mi végre teszi ezt a lány. Azt akarja elérni, hogy rávesse magát, és így lehetetlenné tegye az esküvőt. De arra nem gondolt, hogy egy Malfoyjal kezdett. Falco elmosolyodott, és tenyerével végigsimított Mortisha lábán egészen a combjáig. Kezével feltúrta a ruhát a derekáig, majd megcsókolta az izgalomtól kipirosodott ajkakat.