Édes citromillat áradt a levegőben. Pansy a friss limonádét a kislány kezébe nyomta, majd kiegyenesedve, és a citromfacsaró felé fordulva ismét megigazította a hajpántját. A limonádéskocsi napernyője alá, pedig minduntalan jöttek a vásárlók, egy-egy de mindig akadt. Pansy kezdett megzavarodni a mugli pénz számolásában, olyan érthetetlen és ismeretlen rendszerű. Például miért van az, hogy a kisebb pénzérme többet is érhet mint némelyik nagyobb? Mi ebben a logika? A galleonok olyan áttekinthető pénzek. De ez a mugli font az őrületbe kergeti. Most is nem győzött koncentrálni, hogy akkor most melyik a kisebb és melyik a nagyobb. Az egyetlen megnyugtató, hogy a limonádé egyaránt ugyanolyan a muglivilágban mint a varázsvilágban. A zöld citromsárga csíkos kis pohárra tűzött napernyővel játszott, amikor meghallotta a külső utcából közeledő utcai rikkancs hangját. Az ismerős hangra, ijedtében  leejtette a napernyőt, s lehajolt érte, hogy felemelje.

-         Daily Mirrort Pansy? – kukucskált be sapkáját a szemébe húzva Draco.

-         Öhm Draco! – bújt elő a limonádés adagoló mögül Pansy.

-         Amint a gyerekeknek limonádét osztogatsz! Menten halálra kacagom magam – húzta el a száját Draco.

-         Nem megy neked ez az újságárulás Draco – mérte végig Pansy hitetlenkedve. – Annyira nem illik hozzád.

-         Mert azt hiszed te citromsárga napernyő alatt verhetetlenül beilleszkedtél? – könyökölt a pultra Draco, s a karjáról fáradtan a cukroszsák tetejére dobta az úsjágokat.

-         Mit írnak? – állt lábujjhegyre Pansy, hogy a címlapot lássa.

-         Ostoba muglik! Földrengésről firkálnak, meg valami Ridker-skáláról – húzott elő egy fenyőilanót a ballonkabátja alól Draco.

-         Hogy nézel ki! – legyintette meg Pansy. – Rémesen festesz ezekben a barna háborús göncökben – Draco közelebb hajolt, s egészen résnyire húzott ezüstkék szemekkel Pansy kérdő tekintetébe fúrta sajátját. Pansynak elakadt a lélegzete, s hagyta, hogy Draco titokzatos szürke szemei közeledjenek hozzá, s a spaka alól kandikáló szalmaszőke tincsek az orrát súrolják, ahogy az ajkaik összeérnek. Éles füttyszó zavarta meg kettejüket.

-         Rendbontás! Bűnmegelőzés! Hopszi! Hopsz! Szaladj oda a rendbontóknak harapd meg a bokáját! – eresztette el a pórázról a farkaskutyát Blaise, ahogy vihogva közeledett. Előkapta jegyzetfüzetét, s fekete rendfenntartó keménykalapját bökdösve firkálni kezdett.

-         Közveszélyes munkakerülők, tilos füvek használata, és közerkölcs megsértése! – sorolta Blaise. Draco és Pansy szétrebbentek, s enyhén elpirulva kapták a fejüket a közéjük ugráló kutyára, aki lelkesen csóválta a farkát.

-         Blaise!  - Pansy végigmérte a fekete tiszti ruhába öltözött férfit.

-         Hozzá illik a legkevésbé a rendtartás – nézett rá lefitymálóan Draco.

-         Adj egy kis limonádét, nekem és a kutyának! – kacsintott Blaise, s ő is a pultra könyökölt.

-         Jah ,azt nekem is – vetette oda futólag Draco.

-         Ne támasszátok itt a limonádéspultomat, tűnjetek a dolgotokra! – ellenkezett Pansy, de három poharat teletöltött a limonádéval, s a napernyőket is beledobálta a poharakba. Összekoccintották a poharaikat, s belekortyoltak.

-         Ah, ez az egyenruha iszonyatosan szorít – nyújtogatta a nyakát Blaise. – Draco tényleg cserélhetnénk – mérte végig a lazán lötyögő kabátos és sapkás  barátját.

-         Rendben – Draco pálcapöccintéssel átcserélte az öltözéküket.

-         Hé! Ne fiúk! – hessegette Pansy, s rémülten körbenézett észrevette-e bárki is a varázslatot. – Lebukhatunk vigyázzatok! Legyetek óvatosak!

-         Korán reggel alig járnak még a városban – legyintett Blaise, s levette a puha sapkát, hogy haját hátratúrva ismét a szemébe húzza.  Draco igaz az egyenruhában már elégedetten feszített, de most a kutyával nem tudott mit kezdeni.

-         Muszáj tartozéknak ez a kutya is? – fintorgott Draco, ahogy a kutya körbeszaglászta.

-         Természetesen te kutyás rendfenntartó vagy! Ugye kutyó! Gyere ide te kis dög! – guggolt le hozzá Blaise, s magához szorongatta a kutyát. – Kérek egy nyalást, ide-ide, eszem azt a szőrös pofádat! – ragadta meg a kuty két pofazacskóját, s megrázogatta.

-         Minden kívánságod teljesíti? – figyelte a jelenetet Draco.

-         Hogyne, éjszaka gyönyörű nővé változik, és befekszik mellém az ágyba – vihogott Blaise.

-         Ó akkor egészen kezdek szimpatizálni vele – a két férfi összevillantotta a szemét s összeröhögtek.

-         Perverz állatok vagytok – mérgelődött Pansy. – Mi most nem szórakozásból vagyunk itt!

-         Azért még kiélvezhetjük a helyzetünkből származó előnyöket nemde? – kacsintott huncutul Blaise.

-         Mi ez a földrengés észlelés? – bökött a fejével a Daily Mirror felé Pansy.

-         Az óriások. Természetesen – biccentett Draco. – Csak a muglik nem értenek hozzá.

-         Vagyis? – kapta a szemét egyik férfiról a másikra Pansy.

-         Voldemort annyit mondott, hogy sikerrel járt az ügyben. Ha minden jól megy a nemzetközi segítség megérkezett, s a földrengések az ádáz küzdelmeket jelzik a mi világunkban – sóhajtott Blaise.

-         Menjetek ne bámészkodjatok itt egész nap a limonádésernyőm alatt – hessegette a két férfit Pansy.

-         Kösz az italt, remek limonádét csinálsz Pansy – küldött csókot Blaise, s a műanyagpoharat a szemetesbe dobta.

-         Tényleg egész jót csinálsz, na majd otthon… - sunyított Pansyra Draco.

-         Arról ne is álmodozz! – tette csípőre a kezét Pansy. Draco válaszként csak a sípjába fújt, Blaise karjára csapta az újsághalmot, s a két férfi szalutált egymásnak, majd ellenkező irányba elindultak. Pansy hol az egyik, hol a másik után pislogott, Draco kieresztette a kutya pórázát, feszes léptekkel  kimérten haladt. Blaise pedig egy régi gyerekjáték lépéseit kilépve szökkent, s fütyörészett a  Daily Mirrort lebegtetve a karján.