Draco vállával lökte be a tömör faajtót, s a vállán megrántva a vászonzsákot a konyha felé vette öles lépteit. A vörös hajú boszorkány a hátsó kertből széles  mosókosárral a kezében épp az ajtót reteszelte be. Draco a kövezetre eresztette a zsákot.

-         Te meg hogy kerülsz ide? – seperte le az esőcseppeket a hajáról Ginny, mielőtt teljesen felszívódtak volna a vastag hajzuhatagban.

-               Túl nyitott vagy – ingatta a fejét Draco. – Zárkózz be rendesen!

-               Előled? – kérdezte a tiszta ruhákkal teli kosarat az asztalra állítva Ginny. Draco csak egy orrmozgó fintorgást eresztett, el és visszasietett a kerítéshez a másik zsákért.

-               Mi a csodát vonszolsz a konyhába? – követte tekintetével a súly alatt rogyadozó lábú Dracót. – A leavadázott hullák tetemét?

-         Gondoltam ideje felkészülnöd a télre – lihegte Draco a zsákok hasát paskolgatva. Ginny a zsákhoz lépett, s a szájánál széthúzta a madzagot. Krumpli. A mellette levőben pedig friss pirospozsgás almák.

-         El sem hiszem, hogy ezt két kézzel hoztad be – jegyezte meg sértőn Ginny. – Komolyan a válladon cipelted? Malfoy! – Draco szőke tincseit hátratúrva zihálva nézett Ginnyra.

-         Ezért igazán hálálkodhatnál valamivel – simított át simára borotvált sápadt arcán Draco.

-         Ha elfelejtenéd mi ellenségek vagyunk – tette keresztbe a karját Ginny védekezően.

-         Jól elkapott a zuhé! – Draco az ujjával fésülve szőke tincseit préselte ki a vizet a hajából, s lerázta. Ginny összeráncolta a homlokát.

-         Ezt na a konyhában csináld! – szólt a férfira. – Adok egy törülközőt – keresgélt a még eső elől megmentett tiszta ruhák között a kosárban.

-         Komolyan adsz egy törülközőt?! Weasley rád sem ismerek! – vette el ámulva Draco, de ajka körül mosoly bujkált. Draco igyekezett szárazra törölni a hosszú haját, s ahogy lekapta fejéről a törülközőt, haja pergő szőkén vakított a fokozatosan elsötétedő apró konyhában, kuszán, borzasan, s olyan igazán kisfiúsan. Ginny őszintén elmosolyodott a férfit így látva, de gyorsan elfordult, hogy a férfi elől eltakarja az arcára ülő érzést. – Nah, hova vihetem ezeket! – bökött Draco fejével a zsákok felé.

-         A…kamrába – mutatott Ginny a fényezett bükkajtóra, s Draco a vállára dobva a zsákot várta, hogy Ginny kinyissa neki az ajtót. – Azokba a ládákba állítsd!

-         Mh csak nem te is gondoltál már a télre? – emelte meg futólag a szemöldökét Draco, s a zsákot a faládába állította.

-         Nos felvetődött bennem, hogy kellene beszerezni pár dolgot – mutatott a befőttesüvegekre Ginny.

-         Lám, mégsem vagy annyira ostoba, mint az átlag Griffendélesek  - nevetett fel gonoszul Draco. Ginny meglökte a zsákkal imbolygó férfit, s Draco majdnem beborult a ládába.

-         Na megállj te boszorkány! – rántotta be Ginnyt is a kamrába Draco, s az ajtónak nyomta, ami szélesen becsapódott.

-         Mumushívogató sötét van a kamrádban – állapította meg Draco, ahogy pillanatnyilag semmit sem látott. Még Ginny vörös hajkoronáját sem.

-         A kapcsoló ott van melletted, az a csüngő zsinór – motyogta Ginny, ahogy érezte, a férfi közvetlenül nekidől.

-         Jó, nem kell most olyan sok fény – suttogta Draco.

-         A saját kamrámba akarsz bezárni? – érezte Draco tapogatódzó kezeit a testén.

-         Ez a kamra még véletlenül sem a tied – ejtette ki nehézkesen Draco, ahogy kezével ráakadt Ginny feszes melleire.

-         Jó, akkor valaki másnak a kamrájában akarsz megerőszakolni? – próbálta lefejteni magáról Draco karjait.

-         Nem, erőszakról itt szó sincs – felelte Draco, miközben agya már teljesen máshol járt.

-         Draco, hagyd ezt abba! Miért van az, hogy megérkezel, és azon kívül, hogy kedved töltöd rajtam, mást már képtelen vagy csinálni? – tiltakozott dühöngve Ginny.

-         Ööö….mit szeretnél mit csináljak? – kérdezte lebegő ajkakkal Draco, miközben Ginny vállaira nyomott csókokat.

-         Hagyj magamra! – vágta rá egyenesen Ginny, s szeme a sötétben is szikrákat szórt a férfi felé.

-         Sajnos ez nem illik bele az én terveimbe – mondta Draco ügyet sem vetve Ginny ellenkezésére.

-         Malfoy! Komolyan csak megdugni akarsz és kész?! – bosszankodott Ginny ellökve magától a férfi kezét.

-         Miért mi más közös van bennünk? – csapott át Draco hangja is a mérgelődésbe, hogy Ginny mindenáron eltereli a dolgot és túl sokat beszél.

-         Akármi! – fújtatott Ginny.

-         Nem értem min vagy most felháborodva! – állt le Draco is a kezdeményezéssel, s hajába túrva folytatta: - Hozok mindig egy egész halom gyümölcsöt, próbállak nem egyenesen lerohanni, bár erősen vissza kell fognom magam, hogy ne ezt tegyem. Egyébként azon kívül, hogy mindketten aranyvérűek vagyunk és mindketten egykor fogók voltunk a kviddicsben, s jelenleg gyereket vársz tőlem valóban semmi más közös nincs bennünk! – rántotta meg a zsinórt mérgesen Draco, s az éles fényben a barna és a szürkéskék szempár haragosan meredt egymásra. – Ki vele mit akarsz? Ne érjek hozzád? Ne jöjjek? Nem értelek! Próbálnék változtatni azon, amilyen körülmények között jutottunk ebbe a helyzetbe, de te állandóan ellenkezel, sosem könnyítenéd meg a dolgom.

-         Én könnyítsem meg a te dolgodat? – dőlt meg Ginny a kiáltás közben, a mellkasára szorítva a tenyerét. -  Én vagyok másállapotban a zabigyerekeddel, mert rám másztál és megerőszakoltál a nyáron! Közöm sem lenne hozzád!

-         Képzeld én is tisztában vagyok a helyzettel! – felelte dühösen Draco.

-         Akkor meg? – provokálta harciasan, ingerlő tekintettel Ginny a férfit.

-         Akkor meg miért van az, hogy már nem ugyanaz mint akkor nyáron?  -vetette fel a kérdést Draco, ami mindkettejükben ott lappangott már hetek óta. – Nem ellenkezel? Közel sem állok ahhoz már hónapok óta hogy erőszaknak nevezzem azt, amit teszek, és te sem úgy viselkedsz mint akit éppen erőszakolnak. Úgy mászol rám mint egy nimfomániás!

-         Nem igaz!- csattant Ginny.

-         Dehogynem! – ingatta meg a mutatóujját Draco, s a hajába túrt, hogy kiseperje a szeméből a szőke hajszálakat.

-         Az neked édes mindegy, hogy mi lesz később igaz? – vagdosta a vádjait a férfihoz Ginny. - Én leszek egyedül a gyerekkel, pálca nélkül a varázsvilágban! Neked ott van a biztos pozíciód, a társadalmi helyzeted a halálfalóvilágban, a feleségeddel meg a fiaddal a csinos kúriátokon! Vagy talán lemondasz mindenről és velünk maradsz? – vágta a férfihoz Ginny fújtatva a kérdést, amin már napok óta gondolkodott, aminek az apró bogarát még Hermione ültette a fülébe a minap, amikor erről beszéltek, s ami azóta izgatottan fecergett és kikelt és most itt repkedett a levegőben, mint probléma, érthetetlen és megmagyarázhatatlan felvetés és kérdés.

-         Komolyan ezt akarnád? – kérdezett vissza ravaszul Draco.

-         Nem ezt mondtam. Csak kíváncsi vagyok mit lépnél, és mit mondasz erre! Tudja a feleséged, hogy én is beléptem az életedbe? Hogy teherbe ejtettél? – felelte nyersen Ginny, miközben haragos szemeit kíméletlenül a férfin tartotta, dühösen rázva hátra egyenes szálú  dús vörös tincseit.

-         Igen tudja – ült le a krumpliszsák tetejére Draco.

-         ÉS? Mit szólt hozzá? Gondolom nem veregette meg a válladat! – sziszegte Ginny. – Megáll az eszem. Ilyen szerencsétlen helyzetet. Egy nős férfival, egy kisfiú apjával kerültem ilyen helyzetbe. Ennyit a hűség és szeretet fogadalmáról! Persze mardekárosok vagytok nektek szívetek és lelketek sincs! – hadarta Ginny a haját sepergetve a szája elől.

-         Éppen mert mardekárosok vagyunk mi sosem teszünk ilyen fogadalmakat – szúrta a fogai közül szúkszavúan Draco.

-         Voldemortnak sem hűséget esküdtetek? – kérdezett rá maró gúnnyal Ginny.

-         Az egészen más – legyintett Draco.

-         Mit szólt a feleséged? – kérdezett rá újból Ginny, szinte felelősségre vonva a férfit.

-         Tudod Pansy, nagyon különös nő – fújta ki a levegőt a tüdejéből Draco, s a kamra polcához döntötte a hátát. – Hamarabb érezte és tudta ezt talán, mint ahogy én elmondtam neki. Most ő is nehéz heteket él át. Higgadt nő, kissé hűvös. Legalábbis nálad mindenképpen. Nagyon kiegyensúlyozott kapcsolatunk volt. Jó házasságnak is nevezhetném.

-         Szereted őt? – ereszkedett meg Ginny válla a kíváncsi kérdés közben.

-         A feleségem – bólintott Draco komoly arccal Ginnyre nézve. – Természetesen.

-         Akkor? Miért tetted ezt? Miért vagyunk most mi itt? S most miért beszélgetünk erről? – tárta szét a karját értetlenül a helyzeten Ginny.

-         Ezt elég nehéz megmagyarázni – dörzsölte át a homlokát Draco. – Magam előtt sem tisztázott. Talán éppen ezért. A Pansyval való kapcsolatom már annyira nyugodt volt, annyira magától értetődő, annyira természetes, annyira egysíkú. Ami most van, az maga a mozgalom, frissesség, akár a részecskék a közlekedő edény hajszálereiben, fürgén, gyorsan, változatosan, s kitölti az egész lényemet.

-         Megzavarodtál – rázta a fejét nemtetszőn Ginny.

-         Kettősség. Ugyanannyira lennék vele is mint veled is, éppen annyira kell az egyik mint a másik. Nem tudom, nem értem hogy alakulhatott így, de éppen annyira hiányozna az egyik mint a másik. Hiszen te is érzed. Ez, maga az izgalom, a küzdés egymással, amit minden alkalommal végigvergődünk, hogy aztán mégis egymásban oldjuk fel a feszültséget, amit éppen mi ketten generálunk. De nem is akartam erről beszélni veled! Na és neked?

-         Nekem? – Ginny  a húzózsinorral játszott, s egy rántással ismét sötétség borult rájuk. – Hiányzik a szex, és te megadod – nevetett fel Ginny, a sötétben elsuttogott válaszán.

-         Nem is tudom ki  számító a mardekáros, biztosan Ginny Weasley-vel beszélek? – harapta be az ajkát bizonytalanságát kifejezve Draco.

-         Azért ismerjük be ezen kívül más tényleg nem köt össze minket – lépett Dracóhoz Ginny, s a férfi combjára ült szorosan a csípőjéhez nyomulva.

-         Mh, ez a legbiztosabb alapja egy kapcsolatnak  - suttogta Ginny ajkaira Draco, s Ginny madeira-mintás fehér ruháját gyűrte a nő fenekénél, vágyakozva a bőrfelületet keresve,  újra és újra végigsimított a hosszú izmos combokon, a formás fenekén, s Ginny Draco haját újra és újra összekócolva falta a férfi ajkait.

-         Ah nem én nem vagyok nimfomániás!- utánozta Draco Ginny felháborodott hangját, mire Ginny zihálva felnevetett, s csak az eső sűrű kopogása vegyült a kamrában felszökő sóhajai közé.