A roxforti első napokban Draco Crak és Monstro között peckesen lépdelve utálkozó arckifejezéssel fogadta a Harry Potter körüli felhajtást. Az egész iskola lázban égett, mindenki a kis túlélőt akarta látni, és megbámulni a sebhelyét.

- Én is láttam a sebhelyét - dugta össze a fejét két másodéves, ahogy elhaladtak mellettük.

- Mindjárt hányok – morogta oda Blaise Dracónak, a két másodéves után fordulva. A lépcsőfordulónál Millicent és a Daphné, Pansy hármas csatlakozott hozzájuk. Látványosan rosszkedvükben voltak, Pansy karba tett kézzel gyilkolni képes sötét szemekkel követte a mellettük elhaladókat, s hosszan a  hátuk közepére meredt.

- Tudtam, hogy ez az iskola kiborító lesz, ha Potter is ide fog járni – dünnyögte az orra alatt.

- Piton majd odapörköl a nimbuszának ne aggódjatok – húzta fel az orrát Draco, hogy szőke haja hátrarázódott az arcából.

- Ah, alig várom, hogy a házvezetőtanárunk óráján fellélegezhessünk – sóhajtott Pansy. Blaise minden női portréalak szoknyájára rácsapott, mire a nők sértődötten libbentek el előle a következő festménybe. Blaise kiválóan elszórakoztatta magát ezzel a hasztalan tevékenységgel minden folyosón történő áthaladás során. Legborzalmasabb órájuk McGalagony professzor átváltoztatástana volt. A tanárnő látványosan ellenszenvezett a mardekárosokkal, szigorú szikkadt, aszott vénasszonynak tartották, aki belekeseredett a tanításba és a követelményeivel igyekezett némi örömet csepegtetni egyhangú magányos éveibe. A mágiatörténetet viszont kifejezetten kedvelték, hiszen a dicső aranyvérű múlt tűnt fel belőle, s mardekárosok, tehát ősi boszorkány- és varázslócsaládból származó csemeték lévén, jól ismerték a történeteket, amelyek mesében is megelevenedtek. Így könnyedén tanulták, azonnal értették, ha Binns professzor visszautalt valamire. A Sötét varázslatok kivédése egyszerűen nevetséges volt.

- Ugyan ki akar védekezni közülünk a sötét varázslatok ellen? – súgta oda Draco, mire a mardekárosok sokat sejtetőn összemosolyogtak egymással titkos pillantásokat váltva. Ráadásul Mógus rá is játszott, hogy az egész tantárgyat nevetséges babonaszerű ostobaságnak tartsák. A péntek reggel volt az első nap, amikor a mardekárosok önelégült mosollyal az arcukon léphettek ki a pincehelységből, hogy felfelé érve a nagyteremben elfogyasszák reggelijüket. Megérkezett a posta, s Draco leemelte az aznapi otthonról érkező finom almás süteményeit rejtő dobozt. „ Draco kisfiam!  Reméljük jól telt az első heted a Roxfortban, sok élményt és barátot szereztél, s a mardekár klubhelységben szívesen töltöd a szabadidőd. Ismét küldünk egy kis hazai finomságot, tudom mennyire szereted. Vigyázz nagyon magadra! Sokszor ölel aggódó Anyád és Apád” Draco lesütötte a szemét, s összehajtotta a pergament, anyja kecses vékony írását rejtő lapot pedig a zsebébe csúsztatta, majd elmajszolta az almás szeletet.

- Végre elérkezett a bájitaltan óra Pitonnal! – törölgette a száját Blaise.

- Erre vártunk egész héten, ő majd lehűti a Griffendéleseket egy kicsit. Rájuk fér – tette hozzá Millicent. Fogták a táskáikat, s izgatottan,  s feszes háttal ültek be Piton órájára. Nem kellett csalódniuk. A pince tömlöctermében ugyanolyan hideg volt, mint a hálótermekben és s klubhelységben. Minden mardekáros elégedett kíváncsisággal fürkészte a polcokon üvegedényben úszkáló döglött állatokat. Piton egész órán rászállt Harry Potterre, s ezt mind hálásan fogadták, halk nevetéssel hízelegve házvezetőtanáruknak, aki végre megadta, amit mind vártak, mert már elegük volt a Potter-imádatból, amit minden tanár és diák kifejezett az új elsős fiú irányába.

- Piton végre megadja Potternek, amit megérdemel – vigyorgott Draco. – Láttátok hogy égett a képe? Tényleg semmit nem tud – mondta gonoszkodó elégedett mosollyal a szája körül, s a többiek is a markukba kuncogtak Piton és Harry Potter kettősét hallgatva.

- Készítsenek el pármunkában egy egyszerű gyógyfőzetet kelések kezelésére! Mire várnak!? Lássanak hozzá! – szólt türelmetlenül Piton. Draco Monstróval párban kezdett egy könnyű meztelencsiga-ragu készítéshez, amit még édesanyjától látott. Daphné és Blaise maradtak párban, Millicentet pedig Pansy foglalta le. Így Draco egyedül készítette a bájitalt, mert Monstro mindenben rá hagyatkozott. Piton fekete talárjában mellé lépett.

- Jól van Draco! Ez egy kiváló főzet lett! – hajolt az üstje fölé Piton professzor. – Nem erős az illata, a színe pedig tökéletes – dicsérte mély tónusú vontatott hangján, amikor a terem másik végében sistergés zavarta meg.  Draco sajnálta, hogy véget ért a dicsérő szóáradat, amiben végre egy órán fürödhetett, s elégedett arckifejezést ölthetett. És persze éppen egy griffendéles vonta el Piton figyelmét, s fosztotta meg Dracót a további elismerő mondatoktól. Piton minden mardekáros diákjára mondott egy-két elismerő dicsérő szót, jól tudta, hogy a Roxfortban igazán csak tőle hallhatnak ilyet, s most igyekezett kedves diákjai lelkét kiegyensúlyozni, s futó hálás mosolyukból tudta, hogy nagyon jól esett nekik az eddig senkitől sem hallott dicsérő szó. Mert hát Binns professzor azon is meglepődik, ha valaki megszólal az óráján, s a neveket, a házakat minduntalan keveri, ő nem tudja úgy elismerni az aranyvérű diákok teljesítményét, mint ahogy ezt most Piton teszi. Néhány pontlevonás után Piton elzavarta a Griffendéleseket, s így a Mardekárosoknak is menniük kellett.

- Vége a hétnek mihez kezdjünk? – ásítozott Crak.

- Játszunk robbantós snapszlit! – mondta lelkesen Blaise a kezét dörzsölgetve.

- Jaj Blaise ne már!- lökte meg Monstro a fiút.

- Imádok mindent ami francia…a kártyát is – nevetett Blaise csibészesen.

- A Blaise francia eredetű név igaz? – fordult felé Pansy komoly arccal.

- Úgy van – biccentett Blaise, s felkapva a fejét, hogy Pansy érdeklődik iránta.

- Francia vagy? – sandított rá Pansy.

- Hááát….akár – vigyorgott Blaise a hajába túrva. – Fogalmam nincs, anyámnak hét férje volt és sejtelmem sincs melyik lehetett az apám. Erről igazán sosem beszélünk.

- Nos akárhogy is nem éppen szokványos aranyvér stílus – ingatta a fejét Draco.

- Én erre csak azt tudom mondani: Pascal után szabadon – vihogott Blaise széttárva a karját.

- Nem értünk – vonta meg a vállát Pansy.

- Ezt arra értem, hogy Pascal is Blaise volt. És francia. Az egyik leghíresebb Blaise. Szeretem a nevem – sóhajtott fel Blaise teátrálisan.

- Önimádó típus – vonta le a következtetést Pansy összevont szép fekete szemöldökkel, mire a többiek felnevettek.

- Na jó, két kör robbantós snapszli a franciaimádó Blaisenek – harapta be az ajkát Millicent. – De utána…

- …utána köpkőzünk – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Draco. Az elsőévesek a pincehelységbe siettek, s mindenki ledobálta a könyveit. A fiúk kioldották szoros nyakkendőiket és feltűrt ingujjal nekiláttak a robbantós snapszlinak. Millicent és Pansy a faliújságnál cserélgettek kártyát a felsőbb évesekkel. A csokibékakártya-kereskedelem nagy szenvedély volt a mardekárosoknál, mindenki kiírta a faliújságra, hogy milyenre lenne szüksége és miből van fölöslege. Pansy, Daphné és Millicent nagyon rákaptak a csereberélésre, s már szerdán is tartottak egy cserepartyt, legalább egy órán át alkudoztak, hogy a ritkább tehát értékesebb kártyákat minek a fejében szerezzék meg. Üzlet volt ravasz, mardekáros üzlet. És a lányok akár a piaci kofák licitáltak, taktikáztak egy-egy Walpurgis-zenekari tagért.  Nott is csatlakozott a snapszlizáshoz, így Draco, Blaise, Crak, Monstro négyese kibővülhetett, és még két harmadéves is beszállt hozzájuk. Blaise hangosan hahotázott a pórul jártakon, akiknek az arca előtt robbantak a kártyák, s hasát fogva dőlöngélt. Draco már  a zsebében matatott a köpkőzést várta és megunva a snapszlizást, megrajzolták a két kört.  Beállították a kis üveggolyókat, s centizgetve igyekeztek eltalálni a nagy golyókkal a kicsiket. Elsőnek Draco ütött ki egy golyót a belső körből, s gyorsan magához vette. Crak golyói rendszeresen a nagy körben maradtak, így Blaise és Draco felváltva azokat is igyekezett kigurítani a külső körbe.

- Juj ez majdnem bent maradt! – kapta a szája elé a kezét Draco.

- Oda se neki – vihogott Blaise.

- Nem lesz a tied az a kedvenc golyóm! – toppantott Draco mérgesen, s a belül kígyómintás zöld golyóját igyekezett kilökni a külső körbe. Blaise ellene dobálta a golyót, hogy a belső körbe guruljon. A versengéshez csatlakozott Monstro is akinek még voltak tartalékgolyói. Blaise mellé pedig Nott lépett. A négy fiú ádáz küzdelmet folytatott Draco szép zöld színű üveggolyójáért. Amikor egy fekete apró puha lábú cica rárontott a golyókra, s szanaszét gurította őket és Draco nagy zöld golyóját kiszemelve a mancsai közé fogta és tologatta, ki messze a két körtől.  A fiúk felháborodva meredtek a rendbontó macskára, aki megzavarta a jó játékukat, s egymást kielőzve futottak a fürge macska után. Draco felkapta a fekete macskát és kivette alóla a golyóját.

- Karmilla! Cicc-cicc! – a hívogató lányhangra a macska keserves nyávogásba kezdett  s szabadulni próbált Draco szorító ujjai közül. Draco a fiúkkal egyszerre pördült meg, s a rakoncátlankodó macska tulajdonosára meredtek. Pansy meglepődve hátrált egy lépést a fiúk támadó mérges arckifejezését látva. – Nem láttátok a cicámat? – kérdezte tőlük védekezőn keresztbe téve a karjait maga előtt.

- EZ a te macskád? – emelte fel Draco.

- Ez a dög elvette tőlem Draco golyóját! – förmedt a macskára mérgesen Blaise. Mikor kimondta amit mondott felröhögött. Majd Pansyra nézett. – Szóval neked van cicád? – kacsintott a lányra. – Én is elfogadnék egyet. Cicázni a legjobb dolog. Kipróbáljuk? – incselkedett, s kivette a macskát Draco kezéből, s Pansy felé lendítette.

- Röpül a macska! – kiáltotta.

- Te gonosz! Ne dobáld! – sikkantott Pansy s futni kezdett, hogy elkapja a keservesen nyávogó állatot. Monstro elkapta.

- Nem jött össze – vihogott Monstro, s Crak felé dobta. Pansy rémülten rohangált közöttük, hogy kimentse a cicáját, s Notthoz rohant, aki továbbdobta Dracónak, aki elkapta. Pansy elbizonytalanodva nézett Draco felé, közel a síráshoz. Draco nem dobta Blaise felé a cicát, hagyta, hogy megbújjon a keze között, s a mellkasába fúrja puha kis fejét elbújva a többiek elől.

- Crak keresd meg a zöld üveggolyót! – szólt rá a bambán rá meredő fiúra Draco. Egy másodpercig összeakadt a pillantása Pansyval s meredt egymásra az ébenfekete és a szürkéskék szempár. – Tessék a cica! – sóhajtott megadóan Draco, s átnyújtotta a lelkesen nyávogó macskát Pansy ölelő karjaiba. Blaise megbánón Pansyhoz lépett, s megsimogatta  a cica puha fekete fejét.

- Aranyos kismacskád van – mosolygott Blaise a cica fültövét simogatva, aki kényesen odatartotta Blaise becéző ujjaihoz a fejét. – Olyan kis simogatni való mint te – vigyorgott Pansyra. Pansy tenyere csattant Blaise arcán, s magához szorítva a cicát elviharzott. Blaise az arcát tapogatva mosolygott. – Vigyázzatok erős a keze! – morogta oda  a fiúknak.

- Még csak meg sem köszönte – szűrte a fogai között Draco. – Megzavarta a játékunkat a macskája!

- De a te golyódra ugrott – bökte oldalba Blaise.

- És?

- Ez csak jelent valamit – búgta mindentudón Blaise.

- Azt hogy már megint hülye vagy – lökött rajta egyet Draco nevetve, s számolgatni kezdte az üveggolyókat, amiket a zsebébe gyűjtött.