Draco és minden mardekáros érezte, ha Potter az iskolába kerül,  akkor egyenes ágból utálni fogják egész roxforti tartózkodásuk alatt. A fiú, aki keresztülhúzta a tiszta aranyvér terveit. A varázsvilág érintetlenségét célzó intézkedéseket. Draco szokásos morcos arckifejezéssel ért a klubhelyiségbe, Pansy szigorú arckifejezésével az izgatott Blaiset méregette.

-         Mi van? – mordult rá barátságtalanul az izgatott fiúra.

-               Nem láttátok a hirdetőt? – könyökölt Draco foteljének háttámlájára Blaise. – A griffendélesekkel leszünk repülésórán – vigyorgott elégedetten. Draco szeme is felcsillant.

-               Szuper! – ült feljebb a bőrfotelban. – Jókat röhöghetünk Potter meg Longbottom bénázásán, hiszen mi már kisujjból kirázzuk a Vronszkij-műbukást is – vigyorgott össze Blaise-el.

-               Én annyira nem vágyom a repülésre – mérte végig fekete térdszoknyáját Pansy.

-               Arra én se – nézett végig termetes törzsén Millicent.

-               Ah lányok ne aggódjatok, mi lekörözzük a Griffendéleseket, s az elég lesz nektek is – nyugtatta a lányokat Blaise.

-               Ez az iskola és a szabályai gyomorforgató! Még a saját seprűnket sem hozhattuk el – paffogott tovább Pansy.

-               Én ugyan hozzá nem érek, azokhoz a seprűkhöz – húzta fel az orrát Blaise is beképzelten.

-               Akkor mégis hogy akarod lekörözni a Griffendéleseket? – kérdezte gúnyos undorral Pansy.

-               Hozzáértek sárvérűek is – nyújtogatta utálkozva a nyelvét Blaise, s már előre törölgette a tenyerét a nadrágjába.

-               Ráadásul mind elhasznált, elavult, szálkák állnak ki belőle – vágott torz grimaszt Draco.

-               Jaj ne! Előre utálom a repülésórát! – kapta fel a táskáját Pansy elborzadva, de kiborultak a füzetei belőle. Sóhajtva hajolt le értük, s a két fiú segített neki összeszedni.

-               Hé, megállás mi ez? – rökönyödött meg Blaise a füzeten ezüstfényben játszó ábrát látva. – Ez …egy… - meresztette rá a szemét.

-               Egy… unikornis  - hajolt oda Draco is homlokráncolva.

-               Pansy ez olyan gyerekes – vágott fintort Blaise, s átnyújtotta a lánynak a füzetet, aki sötét, szigorú szemeket meresztve rá kikapta a kezéből.

-               Talán azért mert gyerek vagyok – förmedt a fiúra.

-               De Pansy! Unikornist dédelgetsz a párnád alatt is? Azzal alszol? Hahó kislány ébresztő?! Már iskolás vagy! A Roxfortba jársz és tizenegy éves vagy!

-               Blaise? – Draco értetlenül meredt a kettősre. – Most mi van ebben? Nem értelek?

-               Mond Blaise hány éves is vagy? – csapta a táskájába a füzeteket Pansy, elrejtve az unikornisképeket Blaise szeme elől. – Mert én tizenegy vagyok igen. Te több vagy igaz? – mérte végig a magas fiút. Blaise elpirult.

-               Hát lehet! – vakargatta a tarkóját zavartan.

-               Mi van? – mordult Draco a veszekedőkre. – Blaise most mit húzod Pansyt? Millicentnek is van unikornis modell-figurája, ami csillámokat szór és nyerít is – rántotta meg a vállát Draco, amint akinek teljesen természetes a dolog.

-               Akkor azért ilyen fura a hangod – bólintott mindent értőn Pansy.

-               Miért fura Blaise hangja? – kapcsolódott a neve hallatára Millicent is a beszélgetésbe, s most mind Pansyra meredtek a válaszra várva. Pansy körbenézett a rá meredő tekinteteken.

-               Mert ti nem halljátok? – sóhajtott Pansy a fejét rázva. – Blaise már mutál.

-               Mit csinál? – rogyott térdre Millicent Pansy mellé.

-               Jaj, hát mélyül a hangja! – csapott a méregzöld szőnyegre bosszúsan Pansy. – Mert szerinted a fiúknak mindig ilyen kappan gyerekhangjuk marad mint amilyen Dracóé?

-               Nincsen kappan gyerekhangom! – lökte meg Pansyt Draco sértődötten.

-               Ne lökdöss! – lökte vissza Dracót Pansy, mire a fiú felborult a földön. Draco szemei haragos palaszürkévé változtak, s visszalökte Pansyt majd felpattant, s elfutott, Pansy ledobta a táskáját és a fiú után szaladt. Draco le- fel ugrált a bőrfoteleken, a vastag zöld fényt adó állólámpásokba kapaszkodva váltott irányt, Pansy pedig fújtatva rohant utána, hogy visszaadja.

-               Gyerekesek – követte őket a tekintetével Blaise.

-               Kis kukorékoló kiskakas – nevetett rá Daphné is.

-               Mit mondtál? – kapta fel a fejét Blaise.

-               Látod most megint vékony a hangod – nevetett Daphné incselkedve, s várta, hogy Blaise feltápászkodjon, amint a fiú felállt ő is nekiiramodott.

-               Na megállj csak, tudod mit kapnak a tyúkok, ha elkapja őket egyszer a kakas? – vihogott Blaise, s a lány után szaladt. A két páros felforgatta az egész klubhelyiséget, s végül hatalmas ütközéssel Draco és Blaise vágódott el.

-               Nem is tudom ki a gyerekes – tette keresztbe a karját fölényesen Pansy, s a két földön ülő fiút otthagyva sarkon fordult.

Reggelinél Draco szép fülesbaglya ismét édességes csomagot hozott. Ismét átolvasta a pergament, majd a dobozkát körbekínálta a mardekárosok között. Crak éppen a szájába tömködött egy habos süteményt, amikor tele szájjal a griffendél asztala felé kezdett mutogatni.

-         No..ző…tmr – tátogta tele szájjal. Senki sem értette mit mond, de hátrafordultak, hogy megnézzék. Draco és Blaise egyszerre fordultak hátra, Neville Longbottom kezében ott vöröslött a nefeleddgömb.

-         Crak, Monstro – intett a fejével a két testes fiúnak Draco, s átlendítve lábát a lócán máris a griffendélesek asztala felé vette az irányt. – Megvicceljük a bambaságot – vigyorgott a két fiúra Draco izgatottan. Hátulról kikapta Longbottom kezéből a gömböt, s megforgatta a kezei közt, hogy megnézze van-e valami, amit elfelejtett. Az üveg áttetszőn csillogott vissza rá, s megnyugodva tartotta a hűvös gömbön szürkéskék szemeit.

-         Mi folyik itt? – csattant a rendre utasító szigorú hang a hátuk mögött. Draco meg sem fordult, tudta, hogy McGalagony áll mögötte, egyből a legrosszabbat gondolva róluk,  s letette a golyót.

-         Csak megnéztem – felelte, s Crak és Monstro kíséretében csatlakozott a rájuk váró Blaise és Pansy táborához.

-         Na, McGali már megint keresztülhúzta a mókádat – állapította meg Blaise.

-         Majd megnézzük repülésórán – rántotta meg a vállát Draco. A mardekárosok jó előre kimentek a parkba. A fiúk a fűbe ültek, a lányok elszórtan álldogáltak a friss zöld füvön.

-         Nadrágba kellett volna lejönnünk – sopánkodott Daphné.

-         Lányok tulajdonképpen hogy akartok szoknyában repülni? – meredt Blaise dülledős szemekkel a vékony lábszárakra.

-         Én gondoltam, így Madam Hooch úgysem enged felülni egy seprűre, és akkor hozzá sem kell érnem ezekhez – bökött a mutatóujával a használt seprűk felé Pansy.

-         Te szándékosan jöttél szoknyában? – lepődött meg Millicent.

-         Ez nagyon ravasz – vigyorgott Draco.

-         Hé, Draco legközelebb jöjjünk csak talárba – villantotta huncut szemeit Dracóra.

-         Jönnek a lúzerek – morogta Draco a közeledő griffendéleseket látva.

-         Jaj! – sóhajtott a többi mardekáros – Hogy fogjuk kibírni velük a repülésórát? – A fiúk felálltak, s leseperték a nadrágjukról a fűszálakat. Beképzelten felvetették a fejüket. Tudták, nekik Madam Hooch már semmi újat nem tud mondani ezen az órán. Kivétel nélkül minden mardekáros ült már seprűn.

-         Álljatok a seprűk mellé mozgás! – pattogtak Madam Hooch szavai. A Mardekárosok egy sorba kelletlenül felálltak a griffendélesekkel szembe a seprűkhöz.Hideg elutasító arckifejezéssel méregették a szemben álló griffendéleseket. Draco szándékosan Potterrel szemben állt meg. Mellette Crak és Monstro, majd Blaise, Millicent, Pansy, Nott, Daphné Tracey Davis, s még egy mardekáros,akinek a neve nem ugrott be Dracónak. Ennyi a mardekáros évfolyam. Pontosan tízen voltak, akár a griffendélesek. A fűben húsz seprű sorakozott katonás rendben.

-         Nyújtsátok ki a kezeteket a seprűtök felé és fel! – utasította őket Madam Hooch. A mardekárosok unottan teljesítették a feladatot. Mindenkinek azonnal a kezébe ugrott a használt ócska iskolai gyakorlóseprű. Draco összevillantotta a szemét Potterrel. Felültek a seprűre, s Madam Hooch előbb végigjárta a mardekáros sort.

-         Draco Malfoy! Évek óta rosszul üli meg a seprűjét – igazgatta a kezét Madam Hooch, mire Draco lesápadva rántotta el a kezét a tanárnőtől. Potter és Weasley arcán kárörvendő vigyor terült szét, ami Dracót végletekig idegesítette.

-         Hogy merészel ez a nő kritizálni engem? – sziszegte a fogai közt Draco.

-         Nyugi, nem akarta elismerni, hogy jobban ülöd meg a seprűt mint ő – dörmögte Monstro.

-         Sípszóra elrugaszkodunk! – kiáltotta Madam Hooch. Longbottom már megint bénázott. Messze magasan szállt egyre feljebb. A mardekárosok felröhögtek az ügyetlenségén. Madam Hooch is rémülten térdelt a fiú mellé. Az ő óráján nem jellemző, hogy balesetet szenvedjenek a diákok. Blaise körbesandított a rezzenéstelen arccal álló mardekáros társain.

-         Na ki vele ki kívánta ezt? – a mardekárosok sötét tekintettel egymásra néztek.

-         Fiúk-lányok azért ne mondjuk, hogy mindenki – vihogott a markába Blaise.

-         Megérdemelték – húzta el a száját Draco. Amint eltávolodtak Draco hangosan felnevetett. – Láttátok a bamba képét? – nézett körbe, s a mardekárosok éles nevetésbe kezdtek körülötte.

-         Dugulj be Malfoy – szólt rá Parvati Patil. Pansy azonnal Draco mellett termett.

-         Kiállsz Longbottom mellett? – mérte végig hűvösen a lányt Pansy. – Nem is tudtam, hogy rajongsz a hájas bőgőmasinákért – húzta gúnyos mosolyra a száját. Draco közben felemelte Neville nefeleddgömbjét a fűből.

-         Add ide Malfoy! – csattant hirtelen Potter hangja. A két különböző színű nyakkendőt meglengette a szél. Feszült figyelemmel nézték a két fiút. Draco fölényes mosolyt eresztett el.

-         Nem! Inkább elteszem valahova Longbottom számára – pattant a seprűjére, s máris fellökte magát a levegőbe.

-         Mutasd meg nekik Draco! – ugrott a magasba Blaise bíztatva a fiút.

-         Gyere és vedd el Potter! – lebegett feljebb Draco, s már messze repült. Meglepődve látta, hogy a griffendéles fiú követi. Fülében hallotta a mardekáros lányok bíztatását s Blaise és a többiek közbekurjantásait. Nem csak ő ülte meg biztonságosan a seprűt, hanem Potter is. Bosszúsan döntött, elhajított a nefeleddgömböt ,s visszaereszkedett a fűbe a társaihoz. Kárörvendőn figyelték lentről Potter próbálkozását a gömb megmentésére, s McGalagony sem hagyta, hogy lehervadjon az arcukról a mosoly. Sűrű pillantásokkal örültek, hogy Potternek kiharcoltak egy büntetőfeladatot most.

Vacsorára viszont elmúlt az örömük. Mind gyilkolni képes szemekkel meredtek Potterre.

-         Nem hiszem el, hogy fogó lehet! – nyafogta Draco. – Ó és ha én nem dobom el a gömböt, senki sem tudná róla!

-         Ne hibáztasd magad Draco! – nyugtatta Pansy. – Potter mindig ki fogja magának harcolni, hogy a középpontba legyen. Feltűnési viszketegsége van. Soha nem múló betegség – szorította össze a száját metszőn Pansy.

-         Miért van az, hogy őt azonnal felvették a kviddicscsapatba! – temette a homlokát a tenyerébe lehangoltan Draco.

-         A Mardekár sokkal erősebb csapat – magyarázta komolyan Blaise. – természetes, hogy nem vesznek be elsősöket. Nyerni akarunk, mint eddig mindig is nyertünk. Potter csak gyengíti majd a griffendélt meglátod. Még szívességet is tettél nekünk – tette a karját Draco vállára bíztatón Blaise.

-         Ne hagyd, hogy lássa rajtad,mennyire bosszant! – figyelmeztette Pansy.

-         Fogalmam nincs mit tehetnék! Felajánlottam a barátságom neki, visszautasított! Ma kiröhögött repüléstanon, ráadásul minduntalan az ő árnyékában kell élnünk a Roxfortban.

-         Tudom mit kellene tenned! – törölte meg a száját Blaise.

-         Mit? – néztek a mardekárosok egyként rá.

-         Hívd ki párbajra! – meredt komolyan Dracóra. – Varázslópárbajra. Megsértett! Visszautasított! Messze jobb vagy pálcaforgatásban, mint bárki a griffendélesek között. Potter ráadásul még igazán sosem használta a pálcáját. Simán legyőznéd – Draco lázasan gondolkodott.

-         Van valami abban amit mondasz  - fordította a tekintetét a Griffendél asztal felé Draco. – Máshogy nem nyerhetem vissza a becsületem. És elégtételt is szerezhetnék. Teljesen jogos. Tisztán, aranyvérű nemes varázslókhoz illőn. Kihívom Pottert párbajra! – nézett vissza a mardekárosokra határozottan Draco. Millicent szemében aggódó villanás tűnt fel, Blaise és a fiúk lázas izgalommal, csillogó szemekkel dörzsölték össze a kezüket. Daphné unottan rágcsálta a szalmakrumpliját, Pansy…szeme kiolvashatatlan volt. Sötét, és apró szempillalebbenéssel hűvösen elnézett.

-         Crak, Monstro gyertek! Megbeszéljük Potterrel a részleteket! – lökte fel magát Draco, s a Griffendél asztalához igyekezett:

-         Mikor indul a vonatod Potter? – érdeklődött Draco.

-         Milyen bátor lettél a díszkíséreted között Malfoy – felelte Potter.

-         Kiállok ellened egyedül is – vörösödött el mérgében Draco. – Ma este. Varázslópárbajozzunk. Csak pálca. Éjfélkor a trófeateremben megfelel?

-         Megbeszéltük – felelte Weasley. – Ott leszünk, ki lesz a segéded?

-         Crak – vizslatta át a két mellette állót Draco. Majd hárman nagy léptekkel tovább haladtak. A kőkorlátnál a többiek várták őket.

-         Na? – sürgette a komoly küldöttséget Blaise.

-         Elfogadta a párbajra való felhívásomat – mondta ki jelentőségteljes komolysággal.

-         Ez az! – suttogta Blaise, s a levegőbe bokszolt.

-         Ma éjfélkor. A trófeateremben – adta meg az adatokat komoly arccal Draco.

-         El fognak kapni titeket – cöccegett rosszallóan Pansy, s elindult a pincehelyiség felé.

-         Ennyire ne legyél pozitív Pansy! – feleselt rá Draco.

-         Alig ismeritek még a kastélyt! Frics és Mrs. Norris egész este a folyosót járják! – tette karba a kezét Pansy, s Blaise nyitotta meg nekik az ajtót.

-         Nem lesz semmi gáz. Ne sugallj negatív energiákat az estémre! Foglalkozz az unikornisaiddal a hálóruhádban! – adta meg a döfést Draco. Pansy nem felelt rá ,csak sötét szemeivel Dracóra meredt, majd felszaladt a hálóterembe.

-         Csak félt! – legyintett Blaise. – Nem tudta máshogy elmondani – nevetett Blaise. – Ú ez annyira izgi! Tilosban járni, és igazi lovagias párbajban harcolni a megsértett  férfibecsületért, ez olyan…

-         Fel kell készülnöm az estére – intette le a szóáradatot Draco.

Elütötte az éjfélt a mardekár klubhelyiség órája. A víz lágyan csordogált az üvegen. Egészen sötét, feketészöld árnyalatba borult a társalgótermük.  Draco már feltüzelte magát, bosszúszomja már enyhítésért kiáltott. Elege volt Potterből, a népszerűségéből, az állandóan rá irányuló figyelemből, a fiú álszerénységéből, a bosszantó elutasításából, az egész lénye idegesítette már. Az össze létező rontást és ártást igyekezett összeszedni, amit képes votl végrehajtani. Felkanyarított a vállára a köpenyét. Már éppen kilépett a kőfalon, amikor egy erőtlen lányhang megállította.

-         Draco?! – Draco hátrafordult. Smaragdzöld gyertyát tartott a magasba a lány. Földig érő méregzöld köntösben állt, mezítláb a klubheliység másik végében.

-         Tessék – várta be a lányt Draco.

-         Csak azt akartam mondani, hogy ne feledd, bármilyen helyzetben is, egy mardekáros kivágja magát a ravaszságával – suttogta halkan Pansy. Szigorú arckifejezését most meglágyította a gyertyafény, s a szemében csillogott vissza. Draco sápadt arcára is sárgás fényt vitt a láng.

-         Jól van – súgta vissza Draco, Pansy megemelte a kezét, de csak egy esetlen gyertyaszorítás lett belőle. Draco még egy villanásig nézte a lányt, majd kilépett a félhomályos kihalt pincefolyosóra. Hangtalanul intett a fejével Craknak, hogy kövesse. Surrantak a fal mellett az éjszakában.  Crak már zihált a tempótól, a sarkon befordulva Dracóban megállt az ütő. Intenzív nyávogást hallott, s a sötétből közelített feléjük. Draco gyorsan hátrálni kezdett, magával húzva Crakot is. A fáklyafényben, azonban ráismert Pansy cicájára. Karmilla tért haza esti kóborlásából. Draco kifújta a levegőt, s tovább sietett a trófeaterem felé.  Már csak egy folyosónyi választotta el a díszes trófeákat rejtő teremtől, amikor felhangzott a háta mögött a jellegzetes szuszogás.

-         Áh! Megszegtétek a házirendet! – csoszogott feléjük a sarkában nyávogó macskájával Frics. Draco összeszorította a fogait. Homlokráncolva meredt a párosra.

-         Mr. Frics, magát kerestem! – bevillant neki Pansy figyelemre intő mondata, majd mély levegőt véve sóhajtott. – Három diák be akart törni a klubhelyiségünkbe, és a trófeateremből is el akarnak vinni valamit! Gondoltam jobb ha minél hamarabb szólok! Hogy egyes diákok lopni és betörni készülnek ilyen fontos helyekre – folytatta fontoskodón Draco.

-         Úgy! Hárman is vannak! Na majd mindjárt nyakon csípem őket! – zihált Frics, s máris nyálcsorgatva gondolt a jó fogásra, s kínzóeszközökön törte a fejét, észre sem véve ,hogy a két szintén tilosban járó diák eliszkolt tőle, úgy, hogy ideje sem volt, őket is befogni büntetőmunkára az éjszakai kóborlás miatt. Draco és Crak loholva értek vissza a klubhelyiségbe. Millicent Pansy és Blaise is várta őket Monstro mellett a kanapékon.

-         Volt párbaj? – nézett rájuk dülledő várakozó szemekkel Blaise.

-         Nem – rogyott le Draco a bőrfotelba. – A trófeaterem előtt Fricsbe szaladtunk.

-         Tudtam – tette keresztbe elégedetten a karját Pansy.

-         Honnan? – mordult Draco.

-         Mert rossz helyszínt választottál Draco – felelte komolyan Pansy.

-         Rossz helyszín? – nézett rá értetlenül Blaise. – Mi lehetne ideálisabb és méltóbb hely egy varázslópárbajra, ha ne ma trófeaterem?

-         Így van? Mi lehetne? – fordult felé Draco is.

-         Frics úgy védi a trófeatermet, akár a legtitkosabb fényesre csiszolt kínzóeszközét – magyarázta Pansy.

-         Már miért éppen a trófeatermet – rázta a fejét kicsinylőn Draco.

-         Mert többek közt ott őrzik ezt is – dobta eléjük az iskolai elismerésekről készült emlékképgyűjteményt, amit kikölcsönzött a könyvtárból Pansy. Mindenki a képre meredt. Önzetlenül az iskoláért különdíj. A nevet azonnal megismerték.

-         Voldemort – suttogta Millicent. – Honnan tudtad?

-         Frics titkon a sötét oldal híve? Nahát – vihogott fel Blaise.

-         Szerinted miért nem büntette meg komolyan Dracót? – somolygott az orra alatt Pansy.

-         Nagyon utánajártál – jegyezte meg Draco.

-         Nem a Sötét Nagyúr miatt – legyintett Pansy.

-         Pedig már kezdtük azt hinni, elvakult fanatikus rajongója vagy – kacsintott Blaise.

-         Mindannyiunk fél családi története a Roxfortban lapul – lapozgatott az éremgyűjteményben Pansy. – S utánanéztem – biccentett, s tovább lapozott.

-         Hé várj! – állította meg Draco megérintve Pansy kezét. – Ez apám! A prefektusi jelvényben! Nahát! – nézett Pansyra.

-         A prefektusok is belekerülnek – bólintott Pansy. – És az iskolaelsők is – mosolygott Millicentre, ahogy a Bulstrode dédnagyanya képhez lapozott.

-         Ó – hajolt a kép fölé Millicent.

-         Tehát a választásodból tudtam, hogy nem lesz szerencsés a kimenetele – mondta határozottan Pansy.

-         Úh de levakarnánk azt a fölényes okoskodó kifejezést a képedről – vihogott Blaise.

-         Próbálkozz csak, úgy sem tudnád – öltötte a nyelvét a fiúkra Pansy, s becsapta az orruk előtt a könyvet.

-         Jön még kutyára dér! – vágott duzzogó arcot Blaise.

-         A kutyára lehet, de rám sosem – tartotta fel a fejét Pansy, s királynőként vonult fel a lányok hálótermébe.

-         Mh ,de megtörném – húzta résnyire a szemét Draco.

-         Szeretnéd mi? – könyökölt a térdére Blaise. Draco bólintott. – Egy mardekáros lányt? – Blaise a fejét ingatta. – Lehetetlen. Olyanok mint mi.