Draco nem hitt a szemének, amikor meglátta Pottert és Weasleyt nem csapták ki a Roxfortból. Rosszkedvűen ténfergett az iskolában, elviselhetetlen volt. És unokahúgát és Pansyt is sértegette, minden lehetséges módon megbántotta.

-         Nem hiszem el – futotta el a könny megint Draco szemét. – Kétszer is megszegte a szabályokat és mégis itt van büntetlenül! A griffendél kviddicscsapatában! – turkálta a reggelijét.

-         Draco lődd le magad, unalmas vagy – szűrte a fogai között Pansy.

-         Kussolj! Utálom, hogy mindig ilyen hűvös vagy! Mindjárt felrobbanok, te meg  csak idegesítesz! – förmedt rá Draco. Pansy sértetten elült Millicent mellé.

-         Képtelen elviselni a kudarcokat – sóhajtott tehetetlenül Millicent.

-         Arrogáns  - rántotta a vállát Pansy. – Blaise!

-         Mond Cicám! – fordult felé Blaise vigyorogva.

-         Kíváncsian várjuk a nagy titkod. Hány éves vagy? – mosolygott a fiúra.

-         Jaj ne nyaggass!  - borzolta össze a haját Blaise.

-         Azt mondtad évvesztes vagy – figyelmeztette Pansy.

-         Nem menekülök? – nézett esdeklően a lányokra.

-         Blaise? – nézett rá érdeklődve Millicent.

-         Tizenhárom – forgatta meg a szemeit Blaise. – A tavalyi évünk kicsit zűrös volt és nem tudtam elkezdeni a Roxfortot ennyi. Kielégítettelek titeket? – kacagott fel Blaise.

-         Ah! Két évvel idősebb vagy? – meresztette rá a szemeit Pansy. – Akkor érthető. Minden – rándult meg Pansy szája széle.

-         Huh ezt nagyon titokzatosan mondtad Cicus – hunyorított rá Blaise, de a lányok felálltak az asztaltól.

-         Engem hibáztatnak – zuhant magába Draco.

-         Dehogy! – terelte el Draco gondolatait. Blaise köszörülgette a torkát. Utálta, hogy a legváratlanabb időpontokban ismét vékony gyerekhangon beszélt, majd hirtelen megint dörmögött.

-         Nagyon pocsék? – fürkészte Blaiset torokköszörülése közben Draco.

-         Mi? – kaparta ki a torkán a kérdést Blaise.

-         Ez a…mutálás – vágott grimaszt Draco.

-         Olyan, mint amikor krétát nyikorogtatnak a táblán. Téged is idegesít és biztos másokat is – nevetett Blaise. – Majd két év múlva te is megtudod.

-         Nem vágyom rá – követte tekintetével a hatalmas csomagot Draco. – Az meg mi? Potterhez megy! – húzta ki magát Draco. Blaise is odakapta a fejét. – A nyakam teszem rá, hogy seprű! – dühöngött Draco, s otthagyva a reggelijét  Crakkal és Monstróval elállták a kifelé igyekvő griffendéleseket.

-         Seprű – tapogatta végig Draco a Harry kezéből kirántott tárgyat. – Ezt nem úszod meg, az elsősöknek nem lehet seprűjük Potter – sziszegte Draco.

-         Ez egy nimbusz kétezres, nem olyan mint a te Kométád, ami otthon van neked – kotnyeleskedett Weasley. Flitwick professzor ért hozzájuk.

-         Tanár úr Potternek seprűje van! – árulkodott Draco várva, hogy végre Potter megkapja a büntetését, de megint csalódnia kellett.

-         Így van, és Malfoynak köszönhetem, hogy megkaptam – egészítette ki Potter. Draco úgy érezte megfordul vele a világ faképnél hagyta őket, lerobogott a pincehelyiségbe, s az ablaknál félreeső fotelekhez sietett. Az üvegen át a Fekete-tó zöld színét figyelte, s arcán végigcsorogtak a könnyek. Az üvegnek szorította a tenyerét.

-         Draco? – ért hozzá Blaise.

-         Hagyj! – préselte magából a szót Draco.

-         Be ne sárgulj az irigységtől! – szólt a gúnyos lányhang.

-         Ha még egy szót szólsz a puszta kezemmel fojtalak meg! – kiáltotta rá Draco szembefordulva vele.

-         Minden erőmmel azon munkálkodok, hogy kicsapják a suliból, hogy ne kelljen mindenhonnan az ő ajnározását hallgatnunk! Erre én segítettem hozzá, hogy bevegyék a griffendél kviddicscsapatába, ráadásul megengedték neki, hogy saját seprűje legyen a suliban. Pedig első éveseknek nem is lehet. Potterrel már megint kivételeznek. Ezt az igazságtalanságot! – fordult el Draco, amikor ráébredt, hogy szeméből ömlenek a könnyek.

-         Gyere te érzékeny lélek! Már megint eltört nálad a mécses – lépett hozzá Millicent, s a vállára tette a kezét.

-         Figyelj Draco szerintem sokkal jobbak a Kométák – nyugtatta Blaise.

-         Nem. A Nimbusz tényleg jobb seprű – sóhajtott Draco a könnyeit letörölve az arcáról. – Csak hát a Kométát…

-         …a Falmouth játékosai alapították – fejezte be egyszerre Pansy Dracóval. Draco felkapta a tekintetét a lányra. Pansy lesütötte a szemét.

-         Csak ezért ragaszkodsz a Kométához? – lepődött meg Millicent unokaöccsén. Draco erőtlenül biccentett.

-         Te aztán  nagy rajongója vagy a Falmouthnak – nevetett Blaise.

-         De nagy tudósa vagy a seprűiparnak – mordult Draco Pansy felé. A lány tüntetőleg elfordult.

-         Van egy saját Nimbusz kétezrese – kezdett bele a sápítozásba Draco.

-         Már megint kezdi – szorította a fülére a kezét Pansy.

-         Jövőre mi is benne leszünk Draco a csapatba ne aggódj! – legyintett Blaise.

Draco vigasztalhatatlannak tűnt. Szürke szemeit egyszerre tette fátyolossá a düh, és az igazságtalanság miatt érzett furcsa fájdalmas érzés a lelkében.  Arcán levakarhatatlan undorral nézett a griffendélesek felé, a fejét flegmán felvetette, s olyan undok kinézetet öltött, hogy már csak a tekintete elől elsiettek a portrélakók a folyosókon. Azért időnként átsuhant a fején, hogy Pansy honnan tudta ezt, hogy a Kométát a Falmouth alapította, holott a lány látványosan nem érdeklődött a kviddics iránt. S miért nézett rá, olyan különösen, amikor kimondta. De aztán mindig megrántotta a vállát, s visszazuhant mostanában jellemző apátiájába. Igazán a Hallowen reggeli nap sem dobta fel a kedvét. Flitwick órája meg egyenesen rémálommá változtatta az első roxforti Hallowenjét. Ismét pármunka. Draco a fejét támasztva maradt párban Crakkal. Blaise Monstroval, Pansy és Millicent szokáshoz híven elválaszthatatlan párost alkottak.

-         Ne feledkezzetek meg a szép csuklómozdulatról – hallották a vékony hangot a könyvkupac teteje felől.  Dracót hidegen hagyta az egész röptetéses baromság.

-         Szét unom magam ezen az órán – dünnyögte a fejét támasztva. A lányok már javában röptették a pennájukat, de Draco még csak arra is lusta volt ,hogy megemelje a kezét. – Menjünk vissza a klubhelyiségbe, ma nincs kedvem ezekhez a hülyeségekhez – súgta oda Blaisenek.

-         A vacsorára menjünk le, egy csomó finomság lesz – nyammogott Monstro.

-         Mr. Malfoy. A röptetés a legkönnyebb bűbájunk. A Griffendélben Granger kisasszony az első próbálkozásra tökéletesen röptette a pennáját – lelkendezett Flitwick.

-         Engem ne hasonlítgasson senkihez! – csattant Draco, s meglendítette a pálcáját. – Vingardium leviosa! – a könyvkupac, amin a tanár állt, felborult, s kivágták a mozaikos üvegablakot, repültek messze a Roxforti parkba. Draco otthagyta az órát, s visszasietett a klubhelyiségbe.  Blaise szedte össze a füzeteit, s mivel Flitwick elengedte őket a pincehelységbe mentek mind. Draco a kanapén duzzogott, s a fekete macskával játszott, aki elnyújtózott Draco hasán.

-         Egy sárvérűhöz hasonlított, ezen mind kibuktunk volna – bólintott Pansy, s leült a legközelebbi fotelba. Blaise a süvegét keresgélte, majd a fejébe nyomta.

-         Menjünk vacsorázni – követte Blaise a tekintetével Karmillát, ahogy felkúszott Draco mellkasán, hogy a fiú arcához dörgölje a fejét. Blaise magához hívogatta a cicát, s az karcsú léptekkel átlépett Dracón, s vonult a másik kényeztető felé. Blaise a cica álla alá nyúlt, s ingerlőn simogatta, mire hálás dorombolás volt a válasz. Blaise felnevetett, s a zöld bársonypárnára tette a macskát. – Várnak a töklevek! – fogta meg Draco kezét, hogy felrántsa a kanapéról. Alig érkeztek, le a mardekár asztalához, Mógus berontott a nagyterembe.

-         Egy troll van a …pincében! – kiáltotta. Draco összenézett az elsőévesekkel.

-         Miért pont a pincébe kellett mennie? – ingatta a fejét.

-         Rájár a mardekárra a rúd – állapította meg lehangoltan Pansy.

-         Prefektusok vezessék a házuk tanulóit a hálókörletekbe! – adta ki az utasítást Dumbledore. A mardekárosok kétkedve összenéztek, s a prefektusuk megérkezett hozzájuk.

-         Dumbledore már megint szenilis – rázta a fejét morogva. – Mégis, hogy a francba mennénk a hálókörletünkbe, ha ott a troll?

-         Nem is azért, de a mardekárosokra soha nem gondol – mérgelődött Draco.

-         Mardekárosok, ide hozzám! – intette őket gyorsan a házvezetőjük magához. – Felmennek az SVK terembe, s magukra zárják az ajtót megértették? – nyomta a prefektus kezébe a kulcsot Piton. – Dumbledore professzor a részletkérdésekről mindig megfeledkezik – húzta el metszőn pengeéles ajkait Piton professzor. – Most sietnem kell! – fordult meg Piton, s vitorlaként csapkodó fekete talárjában eltűnt egy mellékajtón.

-         Elsősök utánam! – kiáltotta a magas zöld taláros fiú. Draco oldalpillantást váltott Crakkal és Monstóval, majd futva követték a szapora léptű prefektust. A mardekárosok sötét arckifejezéssel zsúfolódtak be a terembe. Blaise a padon ült, s lábával a székét rugdosta. Draco homlokából kitúrta a szőke tincseket, s megtámasztotta a fejét a tenyerében.

-         Vajon meddig kell várnunk, amíg a troll felmászik a pincéből? – találgatta Pansy gúnyosan.

-         Ne aggódj, Potter majd azt is elintézi! – grimaszolt Draco utálkozva. – Sőt még jutalompontokat is kap majd érte! Csupán azért mert megszegte megint a szabályokat és nem ment a hálókörletébe! Olyan idegesítő, hogy ő állandóan mindenben ott van, és még jól is hozzák ki belőle!

-         Miért pont a pincébe? Egy troll iszonyatosan büdös – kényeskedett Daphné.

-         Az egész klubhelységünk egy trolltól fog bűzleni hetekig – rugdosta a széket Blaise. – Szívunk, keményen szívunk! – bólogatott komótosan körbenézve a mardekárosokon.

-         Miért nem tudott az a troll a griffendéltoronyba menni? – elégedetlenkedett Draco.

-         Ez a magas fokú igazságtalanság! Dumbledore-nak esze ágában sem volt arra gondolni, hogy mi van a mardekárosokkal, hogy mi hova megyünk, elvégre a troll a pincében van, vagy lehet, hogy szándékosan a troll elé akart küldeni minket! Ki nem állhatja a mardekárosokat! – paffogtak egymás szavába vágva. Az egész mardekár ház elégedetlenkedve, felháborodva a várakozás izgalmában elfáradva  várta, hogy a házvezetőtanár utasítsa őket a továbbiakra. A lányok levették magassarkú cipőiket, s a fiúkkal együtt kioldozták a nyakkendőiket, néhányan a csuklójukra kötötték, nehogy elhagyják, vagy csak meglazították.  Blaise és Draco is már szanaszét kuszálták a hajukat, ahogy tarkóra tett kézzel hátradőltek, s hintáztak a székükön.

-         A többi ház bezzeg visszamehetett a saját hálókörletébe, leöltözhettek, játszhatnak, szórakozhatnak, azt csinálják, amit akarnak – bosszankodott Blaise.

-         De mi? Nem mi ünnepi ruhában feszenghetünk, talán itt kell aludnunk az SVK teremben – ásítozott Draco. A hatodévesek bűbájtan és átváltoztatástan feladatokkal szórakoztatták a nézőközönségüket egy ideig, de aztán már mindent unalmasnak tartottak. Sötéten, fáradtan, és unottan meredtek a terem ajtajára, ami hirtelen kivágódott. Piton kissé ziláltan támolyogva betöltötte a terem ajtót.

-         Mindenki épségben itt van? – nézett körbe Piton.

-         Megsérült tanár úr? – kérdezték többen őszinte aggodalommal a hangjukban.

-         Semmi bajom – mordult Piton. – Lemehetnek a klubhelyiségükbe.

-         Mi történt? – kérdezgették izgatottan.

-         Bármily meglepő – húzta el hidegen a száját Piton, majd vontatottan folytatta. – Potter már megint hősködött. És még jutalompontot is kapott azért, hogy nem a felsőbb utasítást teljesítette. Na eredjenek! – bökött a fejével az ajtó felé Piton.

-         Ó nem hiszem el! – suttogta Blaise.

-         Látod én tudtam! Potter mindenből jól jön ki, mert kivételeznek vele! Láttad Piton professzor arcát? Szerintem szíve szerint ő is megfojtaná ezért – suttogta vigyorogva Draco.

-         Mi lenne velünk a házvezetőtanárunk nélkül? – sóhajtott fel hálásan Pansy. – Senki sem foglalkozna velünk. – A mardekárosok kopogó, csoszogó cipővel levonultak a pincehelyiségükbe. Átütő szag terjengett a pincefolyosókon. Többen összeszorították a szemüket is az orrfacsaró bűzre. Tényleg itt járkált a troll. A lányokat előreengedték a falnál, majd a fiúk szinte évfolyam szerint igyekeztek a zöld fényű tágas helyiségbe. Piton gondolt rájuk. A házimanókkal felküldetett a mardekár klubhelyiségbe a vacsorából néhány tálcát, s most az amúgy is későn érkező mardekárosok rávetették magukat, egymásnak dobálták a tányérokat, s falatoztak kedvükre. Évfolyamokra bomlottak, s mind megbeszélték az eseményt, amit megtudtak, s amit Piton elárult nekik. A kis  mardekárosok ettől a naptól végérvényesen utálta a griffendélt, a griffendél lelkű Dumbledore-al egyetemben, aki a legminimálisabb gondoskodást sem mutatta a mardekárosok felé.