A mardekár klubhelyiségben a legtöbb fiú a kviddics kiadvány legújabb számát olvasta. Draco kezéből minduntalak kikapta Blaise az újságot, hogy újabb felháborodásának adjon hangot.

- Mi az , hogy olyan varázslók használják, akiknek több a galleonjuk mint az eszük! – paffogott Blaise megrázva kezében Draco újságát. Draco kimentette a fiú markából a gyűrődő újságlapokat. Blaise már szanaszét szaggatta a saját példányát.

- Úgy mondod mintha lenne otthon egy Twigger 90-es seprűd  - bökte ki flegmán Draco. Összeréncolta a homlokát. – Komolyan Flyte & Barkeres seprűd van? – hajolt előre Blaisere meresztve szürke szemeit.

- És ha igen? – rántotta meg a vállát Blaise dölyfösen. – Az igenis elit seprű.  A söpredék csak irigykedik, mert nem volt pénzük megvásárolni. Minden aranyvérűnek  Twiggeren kellene járnia.

- Még hogy elit! – szólt közbe gúnyosan Pansy, s a lányokkal bevonultak a fiúk körébe a drapériával eltakart társalgórészbe.

- Igenis! Rengeteg új bűbájt tudott, amit a többi seprű nem.  Például farok-önkifésülést is – vágta keresztbe a karját durcásan Blaise.

- Ez az újságíró látszik, hogy félvér, vagy még az sem. Irigykedik, mert tudja a Twiggert aranyvérűek vásárolták, s most lehúzza mindennek a seprűt – olvasta tovább Draco a cikket. – Blaise nagy sebességnél tényleg elgörbül? – érdeklődött Draco.

- Fogalmam nincs, nagy sebességgel szerintem nem is repültem még vele – rántotta meg a vállát újból Blaise.

- Szerintem újságolvasás helyett ideje lenne a vizsgáinkkal foglalkoznotok! – szólt közbe Pansy, akit látványosan nem érdekelt a kviddics és az új seprűről kirobbanó botrányos hírek. Draco összenézett Blaise-el. S a tekintetükben csak ennyi volt: Lányok! Úgysem értik, hogy ez milyen fontos és aranyvért sértő modorú írás volt.

- Még most jöttünk vissza a szünetről, hol vannak még a vizsgáink! – tiltakozott Draco.

- A nyakunkon! – mordult Pansy, hogy a fiúk ilyen felelőtlenek.

- Mutasd! – rántotta magához Blaise, s végigsimított Pansy vékony tarkóján. – Én itt egy vizsgát sem találtam. Megnézed te is Draco? – kacsintott át Blaise. Pansy hozzávágta a Draco kezéből kikapott újságot, s azzal püfölte egy ideig, majd lenyugodva átült Draco mellé a kanapé végébe.

- Inkább azt kell megmutatnunk, hogy tényleg mi vagyunk az elitek! – nézett körbe Pansy a társaságon.

- Vagyis!? – értetlenkedett Blaise hanyagul az újságlapokat tépkedve. Draco lemondóan nézte, a saját újságpéldánya végleges rongálódását, s kábán tette hozzá.

- Vagyis, hogy mi vagyunk a Roxfort aranyvérű kiválasztottjai, a mardekárosok, akiknek mindenben le kell pipálniuk a többi házat – motyogta megbűvölve figyelve a lassan szétváló lapokat.

- Pontosan! – meredt a fiúra Pansy egy pillanatra, hogy Draco is így gondolkodik. – meg kell mutatnunk a pontversenyben, hogy mi vagyunk az elsők, és ezt a vizsgaeredményeken is éreztetnünk kell. Varázslók és boszorkányok vagyunk, akik ősidők óta a varázsvilágban élünk, aranyvérűek vagyunk…

- Ok, ok…ne tömjénezzük a dolgokat – állította le Pansy szóáradatát Blaise. – Tehát summázva a dolgokat, az elitek mindenben vezetnek. S mivel mi vagyunk azok, meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk a legjobbak mindenben.

- Komolyan elviselnénk, hogy a Griffendél megelőz minket? Az a ház tele van muglikkal! Hol van az önérzetetek? – nézett körbe Pansy.

- Igaz – bólintott Draco, s ő is előredőlt. – A vizsgákon is nekünk kell a legjobban teljesítenünk, meg kell mutatnunk nekik, hogy mennyivel többet tud, és előrébb van ebben a világban egy aranyvérű, mint a sárvérűek. Alázzuk le porig a többieket! – hevült bele.

- Így van alázzuk le őket! Majd akkor meglátják mennyire nem idevalók ők! – dobta a tűzbe az újságmaradványokat Blaise.

- Az eredményeinken is meg kell látszania, hogy mi mardekárosok vagyunk és nem véletlenül lettünk ide válogatva. A süveg akár tudja akár nem… - mondta határozottan Draco

- …de elitet termel és válogat. S az elit éppen a mardekár! – jött a hátuk mögül a monoton vontatott beszéd. Piton professzor állt az elsősök társaságánál. – Jól mondják! – nézett egyenként a tanítványaira Piton. – Látom tisztában vannak az ezzel járó felelősséggel is. A felsőbb évfolyamosok ezt már tudják, de az elsősökben mindig érdemes ezt megerősíteni. Maguk mardekárosok! S aki igazi varázsló és boszorkány az tisztában van azzal, hogy ez azt jelenti: Elitek! Kiválasztottak! Tökéletesek! S ezt bizonyítani is kell! A süveg választott! Mi bizonyítunk! A tudással, a törtetéssel, az akarattal, tanulással, szorgalommal, furfanggal, ravaszsággal! Az, hogy a mardekárba kerültek nem csak egy ház, egy elismerés a vérüknek! Mardekárosnak lenni, mindig elismerés, de egyben állandó bizonyítás és megfelelés is! Bizonyítani kell, hogy nem véletlenül vannak itt, hanem azért, mert a legjobbak a varázsvilágban, s ezt hol lehetne legjobban és legegyértelműbben lemérni és visszajelezni, ha nem egy iskolai rendszeren belül. Verseny, de nem pusztán házak között, diákok között, hanem vér és vér között is. A mardekárban csak aranyvérűek vannak! Maguk! Az aranyvér közül is az arra legérdemesebb, hogy elitté váljon a társadalomban. Nézzenek körbe! Itt nincs egyetlen Weasley sem! Aranyvér és aranyvér között is van különbség, s maguk a legkiválóbbak közülük! Ezt kell bizonyítanunk! Az eredményeinkkel is! Nem az igazgató előtt, nem a tanáraink előtt, nem a többi ház előtt ,hanem elsősorban magunknak! Önmagunknak! – tagolta lassan a szavakat Piton, s nyomatékosítva minden egyes diákra rámeredt hideg, kíméletlen fekete szemeivel. – Az én diákjaim zsinórban nyerték a házkupát az elmúlt több mint hét évben. Azért mert felismerték a felelősségét annak, hogy ők mardekáros diákok. Mert nem csak csalással, de tisztán győztek! S bennük volt a bizonyítási vágy! Magukban vajon ott van-e? Majd meglátjuk a tanévzáró lakomán – húzta el gúnyos metsző vékonyan ajkát Piton. Hirtelen fordult meg, hogy kivonuljon.

- Piton professzor, ma miért van…kviddicstalárban? – lepődött meg Draco.

- Én vezetem a Griffendél-Hugrabug meccset! – felelte szűkszavúan Piton, s otthagyta a tátott szájjal ámuló elsőéveseit.

- De miért? – formálta a kérdést Millicent bambán.

- Egyértelmű – csapott elégedetten a térdére Blaise. -  A Hugrabugot juttatja előnyhöz így a pontversenyben nem hagyja a Griffendélt túl nagy előnyhöz jutni – vigyorgott elégedetten.

- Nem hiszem. Piton most mondta, hogy tisztán kell győznünk – nézett Pansy szúrós szemekkel Blaisere.

- Jobb, ha szemmel tartjuk a házvezetőnket! – állt fel gyorsan Draco. – A legutóbb is majdnem felgyújtották! – sietett előre, Cark és Monstro kíséretében.

- Az már igaz! – csatlakoztak hozzá a többiek.

- Pedig ez a meccs még arra se érdemes, hogy megjelenjek nézőként  - vágta fel a fejét beképzelten Blaise, de Daphné, egy fejkoppintással előrebökte Blaise magasba tartott fejét, s az elsősök összenevettek.

- Menjünk a Griffendélesek szurkolótáborába azért is – gonoszkodott Draco, s huncut vigyorral a többiek is megindultak arra.

- Én a mardekárosokhoz megyek inkább – torpant meg Pansy, s a lányok mind követték a példáját. Draco térdével erősen megrúgta Weasley tarkóját.

- Kíváncsian várjuk Potter ma meddig bír a seprűjén maradni – gúnyolódott Draco. Megbökte Crakot és Monstrot majd folytatta: - Rájöttünk hogy válogatják össze a griffendélesek a csapattagokat. Azokat teszik be, akiket sajnálnak. Pottert, akinek nincsenek szülei, Weasleyeket, akiknek nincsen pénzük, már csak Longbottom hiányzik, akinek esze nincs – vihogott Draco saját viccén, s a többiek is vele nevettek. Rövid szóváltás után Draco döbbenten érezte, hogy Weasley neki támad és a földre dönti, hosszas dulakodással küzdött a vörös hajú és képű griffendélessel. Blaise nyomott be egyet a Weasley fiúnak, s felrántotta Dracót a földről, majd lesiettek a lelátóról.

- Mi az? – zihálta Draco  a fején tapogatva a dudort.

- Potter elkapta a cikeszt – köpött a fűbe Blaise.

- A francba is! – rúgott a lelátó fájába Draco. – Hogy sikerülhetett neki másodjára is elkapni a cikeszt?

- Pedig még a béka trükkjét sem vetette be – rázta  fejét Blaise.

- Biztos Félix Felicist adott neki Dumbledore – morogta Pansy, ahogy a fiúk mellé ért.

- Ugyan, akkor már megmentette volna a világot is nagy hősködési vágyában – dühöngött Draco.

- Vizsgáltassuk ki Pottert, tuti valami szert kapott – dörzsölte a kezét Blaise.

- Ah hagyjuk! Úgyse hinne nekünk senki – legyintett Pansy. – Inkább a vizsgákra koncentráljunk – lépett be a Roxfortba, Blaise és Draco között.