Tanulási silencium a mardekár klubhelyiségben. Vészesen közeledtek a vizsgák. Elviselhetetlen hangzavar sosem volt a mardekárban, de most a szokásosnál is csendesebben beszélgettek. Kedvenc ablak előtti íróasztal, fotel és kanapé sarkuknál helyezkedtek be. Draco a fotelban  lábát a dohányzóasztalra téve tanult, Blaise egy egész kanapét elfoglalt, ahogy végignyúlt. Daphné és Millicent az egymás fel fordított íróasztaloknál tanultak, Pansy pedig a Dracóéval átellenes fotelban maga alá húzott lábakkal könyvvel az ölében tanult. Draco ölébe váratlanul szökkent a karcsú fekete cica, s betelepedett egyenesen a könyve közepébe. Draco rángatta, cibálta a könyvet, de a macska fújtatott, karmolt, de nem mászott a kiválasztott könyvről. Draco erősen meghúzta a macska farkát, mire az keserves nyávogásba kezdett. Pansy felkapta a fejét a hangokra.

-         Karmilla! – szólt a cicára. – Te meg mit csinálsz a macskámmal? – mordult Dracóra.

-         A macskád nem hagy tanulni, vidd innen! – tolta a könyvét a fotel szélére.

-         Karmilla, eredj vissza a kosaradba! – meredt a borostyánszemekbe Pansy, mire a macska sértetten elvonult. Alig merültek ismét vissza a sorok mélyébe, amikor Pansy lábához puha szőrös meleg kis test simult. Pansy elmosolyodott, hogy cicája mégis visszajött hozzá, s lehajolt, hogy az ölébe vegye. De Karmilla fekete szép szőre helyett egy szürkés pettyes vörösesaranyszínű valamivel nézett szembe.

-         Ááá! – sikkantott, s elhajította az állatot. Mindenki odakapta a fejét.

-         Hé! – mordult Blaise, s felült.

-         Ez meg mi? – meresztette ijedt szemeit Pansy a fiúra. Blaise lehajolt a sértett állatért, s az Blaise mellkasához simult.

-         Ne dobáld, ő az enyém! – nézett szúrón Pansyra.

-         Micsoda? – csapta össze a könyvét Pansy.

-         Ő Seaffy – mosolygott le a macskaszerű állatra Blaise. – A kneazlem.

-         Egy kneazle? – Daphné kíváncsian átült Blaise mellé, s megsimogatta a cicát.

-         Kneazlyt csak engedéllyel lehet tartani, van engedélyed? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

-         Igen van – csattant Blaise. – Seaffyt karácsonyra kaptam anyámtól – simogatta meg az állatot.

-         S elhozta – szólalt meg Draco is.

-         Nem is mondtad nekünk – nézte a macskát Pansy is.

-         Mert úgy rejtegeti akár egy féltett kincset – figyelte a tekintetek középpontjában fürdő állatot Draco. – Több hétig csak a kosarát láttuk,  a közelébe sem lehetett menni. Napokig kérdezgettük mi van benne, de Blaise csak pisszegett, mintha legalább egy alvó kisbaba lenne a kosárban.

-         Seaffyt nem szabad megfélemlíteni – simogatta Blaise az oroszlánképű macskát.

-         Egy fenét, agresszív dög – morogta Crak. – Megharapott. – emelte fel a karját ,s felhúzta az ingjét.

-         Mert ráléptél – felelte rá Blaise kíméletlen érzéketlenséggel. – Nem lett volna szabad megmutatkoznod Seaffy. Miért jöttél le mh? – emelte meg a macskát Blaise, hogy szembenézzen vele.

-         Szerintem Karmilla hívta le – húzta el a száját Pansy, ahogy meglátta a háttérben somfordáló fekete macskáját.

-         A macskád rávetette magát az én kis kneazlemre? – nézett a szeme sarkából a közeledő Karmillára. Féltékenyen eltakarta a macska elől az ölébe tartott állatot.

-         Nagyon úgy tűnik – jegyezte meg Pansy nevetve, ahogy meghallotta a nyávogó macskapárbeszédet.

-         Ó! Barátkoznak a macskáink Pansy, ez gyanús! – kacsintott Blaise.

-         Seaffy lány? – nézte a macskát Pansy.

-         Fogalmam nincs – fordította hasra a macskáját Blaise. – Hát…lehet, hogy nem.

-         Egy kneazlynek egyszerre nyolc kölyke lehet, jobb ha vigyázunk rájuk – húzta el az elsuhanó Karmillát Pansy, mielőtt Blaise térdén köt ki.

-          Mh, a te macskád és az én kneazlem. Ez olyan romantikus Pansy. Összehoznak minket az állataink! – villantotta ki a lányra a fogsorát Blaise. Draco gúnyosan közbeszólt.

-         Csak azért hoztad be Blaise, hogy Pansyval szórakozhass igaz? – vágta flegmán a barátjához. – De ne is álmodozz! Pansyt az unikornissal sem tudtad lehengerelni.

-         Te sem! – vágott vissza Blaise. –  Egyébként anyám ragaszkodott hozzá, hogy velem legyen. Megvéd a gonoszoktól… nem is értem Draco te is alattomos és gyanús alak vagy téged miért nem szúrt még ki Seaffy? – vihogott Blaise.

-         Szóval a macskád fog megvédeni? Hát ez aztán a nagy mardekáros helytállás – gúnyolódott Draco elégedetten.

-         Nem, hát ahogy hazaértem, kirúgtam egy kicsit a hámból, és mh majdnem eltévedtem de kegyetlenül. S anyám azért vette, hogy Seaffy legalább hazavezet.

-         Ó Blaise! – borzolta össze a fiú haját Daphné.

-         Draco neked milyen háziállatod van? – érdeklődött Pansy.

-         Nekem? – érte váratlanul a kérdés Dracót. – Természetesen Runespoor – felelte öntelten Draco.

-         Ezt most találtad ki! – mondta fitymálóan Blaise.

-         Nem igaz – vágta rá harciasan Draco.

-         Akkor hogy hívod? Runnienak? – húzta Blaise.

-         Dehogyis. Biztos Rumcájsznak – kacsintott gonoszul Daphné.

-         Mi az a Runespoor? – ráncolta a homlokát Millicent.

-         Jaj, hát a háromfejű kígyóm – legyintett Draco.

-         A micsodád? – kerekedett Millicent szeme értetlenül. – Nem is tudtam ,hogy van…

-         Lebuktam – túrta át szőke tincseit Draco, s fejét rázva nézett Millicentre. – Attól függetlenül tényleg szeretnék egyet. Az olyan feketemágushoz illő dolog.

-         Igen, egyetértek – bólintott komolyan Pansy.

-         Akkor nevelünk itt egy fészek Runespoort – ajánlotta Blaise. – Mindenkinek lesz egy.

-         És majd megöngyilkolja magát, mert leharapja egyik fej a másikat egy veszekedésben – nevetett csibészesen Draco.

-         Ne mondj ilyet! – szörnyülködött Pansy.

-         Nekünk máris van ilyen veszekedős Runespoorunk – állapította meg Blaise. – Draco, Pansy és én. Mi vagyunk a három fej.

-         Ez nem ér Blaise! Én miért nem lehetek? – bökte oldalba Daphné.

-         Ajaj, mindjárt hét fejű sárkány lesz itt – húzódott hátra Blaise.

-         Csak ha jól kupán vágunk! – nevetett fel Draco. S szedelődzködni kezdtek, hogy bájitalórára induljanak.

-         Pszt! – súgta Draco a mellette levő sorban épp Daphné fekete hajával játszadozó Blaisenek. Blaise átpödörte a fényes tincset az ujjai között ,s közben oldalt fordult, hogy Dracóra nézhessen.

-         Na mond! – susogta vissza.

-         Véletlenül meghallottam, hogy Potterék már megint rosszban sántikálnak – hajolt közelebb, amennyire tudott.

-         Kihallgatta őket, egyáltalán nem volt véletlen – tette hozzá Pansy suttogva.

-         Jó mindegy – intette le Draco. – Szóval tilosban járnak, és nem kizárt, hogy a félóriás Hagridhoz van köze.

-         És? – fordult vissza Dahné hajának babrálásához Blaise.

-          Meg kell tudni, hogy igaz-e Draco meglengetett egy levelet a levegőben. – Megszereztem az ostoba Weasleytől. Ma este lesz az akció, velem jössz? – várakozott izgatottan Draco.

-         Nem lehet – sóhajtott nagyot Blaise.

-         Már miért nem! – emelte meg a hangját dühösen Draco, mire Piton feléjük nézett.

-         Seaffy rosszul van. Hányt egész nap. Este vele maradok!

-         Lenyelte a szőrét – mondta Pansy az égre emelve a tekintetét.

-         Nem igaz! Szerintem amikor levágtad a földre akkor megüthette valamijét. Szegénykém! – sopánkodott Blaise.

-         Ez hülyeség! A macskák talpra érkeznek ezt mindenki tudja! – emelte a mennyezetre a tekintetét Pansy.

-         Senki nem akar velem jönni! – háborgott Draco.

-         Mert senki nem akarja, hogy pontokat vonjanak le a mardekártól, amikor hajszál híján vezetünk – sziszegte neki Pansy.

-         Blaise Zabini! – mordult Piton észrevétlenül a hátuk mögött. – Jó lenne, ha Daphné Greengrass hajának simogatása helyett inkább a feladattal foglalkozna! – Blaise elvörösödött, ahogy Daphné is, Draco és Pansy pedig gyorsan a pergamen felé fordult.

-         Észrevette! Ó! – motyogta Blaise, s levette kezét Daphné selymes hajzuhatagáról.

Draco egész este a levéllel a kezében topogott a mardekár klubhelyiségben. Mindenki lebeszélte az esztelen ötletről, hogy kimenjen az éjszaka közepén jelentést tenni McGalagonynak a rendbontásért.

-         McGalagony nem fog hinni neked! – csattant Pansy.

-         Megint megkapod hogy hazudós vagy. Minden mardekárosra ezt mondja! – simogatta az ölében Seaffyt Blaise.

-         Pontokat fog levonni tőled a kihágásért! – figyelmeztette Pansy.

-         Akkor Pottertől is kell vonnia! – sziszegte Draco

-         Draco ne menj ki! – kapaszkodott a karjába Pansy. – Piton is mérges lesz, ha éppen miattad vonnak le pontot. Hiszen….

-         Hiszen? – rándult meg Draco szemei körül néhány ránc.

-         Tudjuk, hogy téged tart a Mardekár mintadiákjának na ennyi! Téged állít példának elénk. Nem mehetsz ki éppen ezért!

-         Nem engedem, hogy Potter kedvére megszegje a szabályokat büntetlenül! HA törik ha szakad most kiharcolok neki egy büntetőfeladatot minimum! – lépett ki a kőajtón. A többiek tanácstalanul és reményvesztetten néztek utána. Ők nem bíztak abban, hogy sikerülhet Draco terve.

-         Hová igyekszel Malfoy? – kérdezte hirtelen egy hang a háta mögül

-         Neville Longbottom! Rád most nincs időm! – vigyorgott Draco. – Előbb Potteréket akarom elkapni – s azzal ellökte a fiút, hogy hanyatt vágódva csúszott a folyosón néhány métert. Draco felsietett McGalagony szobáihoz. S hangos csörtetésére a tanárnő kinézett a hálójából.

-         Draco Malfoy! Mit csatangol itt az éjszaka közepén a folyosókon? Ezért nem marad el a büntetése! – ragadta meg Draco fülét és vonszolni kezdte vissza a pincehelyiség felé. – Húsz pontot levonok a mardekártól!

-         Félreérti tanárnő! – sziszegte Draco fájós vörösödő fülét próbálva kiszabadítani a csontos ujjak közül. – Mindjárt itt lesz Potter a toronyban egy sárkánnyal!

-         Miféle zagyvaságokat beszél? Még hazudozik is? Ezt Piton professzor is meg fogja tudni, abban biztos lehet! – kapkodta vén csontos lábait a pince felé, pattogón kopogtatott Piton ajtaján. – Professzor! Az ön diákja, megszegte az iskola házirendjét, a folyosókon kószál és ráadásul hazudozik össze-vissza, sárkányokról és Harry Potterről. Kérem mielőbbi büntetést szabjon ki neki, mert ha nem teszi meg, én megteszem. Az iskolában nem szokás hazudozni, jó lenne, ha ezt megtanítaná a diákjaival Piton professzor – fröcskölte vékony vértelen ajkai közül szigorú tekintettel és szemüvegigazgatások közepette McGalagony.

-         Majd a saját diákjaim felől gondoskodom McGalagony professzor! – mordult Piton, s  berántotta a szobába Dracót, az ajtót McGalagony arcába csapva.

-         Miről van szó Draco? Halljam az igazságot! – mélyesztette szemeit diákja tekintetébe Piton.

-         Higgyen nekem tanár úr kérem! Potter a toronyba ment egy sárkányt visznek, az éjszaka közepén! Ezért figyelmeztettem McGalagony professzort is, de ő….nem hitt nekem – hajtotta le a fejét Draco. – Kérem, higgyen nekem! – könyörgőn Pitonra emelte nagy szürke szemeit.

-         Bizonyíték? – préselte hidegen Piton.

-         Igen van – kapta a zsebéhez a kezét Draco, s kikapta belőle a levelet. Piton pengeélesre szorította az ajkait amíg a levelet olvasta.

-         Még van megoldás! – viharzott ki Piton. – Menjen a klubhelyiségbe! Frics! Merre kóborog? – sziszegte a pincefolyosón. A csoszogó öreg elésietett. – Igyekezzen a csillagvizsgálóba! Potter oda ment csípje meg mielőtt megszökik előlünk és büntetés elől!

-         Úgy lesz! – szuszogta izgatottan, s eliramodott a csillagvizsgáló felé.