Egy bagoly huhogott a közelben Draco félősen összerezzent. Sötét pillantásokat vetett a félóriás felé, aki legorombította. Egyértelműen utálták egymást. S ez a féleszű látványosan Pottert nyálazta. Draco halálsápadt arccal követte őket, s magában esküdözött, hogy bármi módon is de Hagridot eltávolíttatja az iskolából, amiért így lehordta őt. A büszkesége és önérzete lázongott Hagrid, egy félóriás, egy ilyen mutáns lény utasításai ellen.

-         Két felé oszlunk – szólt Hagrid a háta mögött haladókhoz.

-         Én Agyarral megyek! – szólt határozottan Draco, mert a nyáladzó lomha mozgású kutya még mindig szimpatikusabb volt, mint egy kiszámíthatatlan félóriás. Hagrid Nevillet osztotta be Draco mellé, s Draco lenézően végigmérte az egész testében reszkető kocsonyának tűnő fiút.

-         Fogadni mernék, hogy a rossz irányba küldött minket és itt hagy minket hajnalig – háborgott Draco.

-         Hi-hi-hideg van itt  - motyogta Neville.

-         Gyere Agyar! – szólt a kutyára Draco, s előrevitte a lámpást. – Ilyen értelmetlen büntetőmunkát! Apám szerint régen csak írás volt a büntetőmunka nagy hányada ilyen apró kihágásért mint az enyém. Ez igazán nem is kihágás volt.

-         De igen! – szállt vele harciasan szembe Neville.

-         Te csak ne feleselj, mert rád veti magát egy vérfarkas! Nézd ott! – mutatott a sűrű erdőbe Draco. – Au!

-         Ááááhhhh! – kiáltott fel rémülten Neville, s fellőtte a piros jelzőszikrát. Draco hasát fogva nevetett a fiú rémületén.

-         Na most visszahívtad őket sokeszű! – förmedt a fiúra, s néhány perc múlva valóban megérkeztek a többiek.

-         Malfoy megijesztett! – árulkodott Neville, mire Draco csak grimaszt vágott.

-         Harry te menj tovább Dracóval, téged csak nem ijeszt meg olyan könnyen – nézett bocsánatkérően Potterre a félóriás. Draco vállrándítva továbbindult a tiltott rengetegbe. A fák sűrűn nőttek, Draco ment elől a lámpást a magasba tartva.

-         Nézd! – mutatott a fényesen csillogó unikornisvérre Draco.

-         Igen látom – motyogta Harry, s továbbsiettek a szűk ösvényen. Több hasonló foltot is találtak, s érezték, hogy közel járhatnak a sebesült állathoz. Egy kisebb tisztáson megpillantották a holdfényben fekvő sebesült állatot. A merénylő nem messze tőle szívta a vérét. Ledermedve csak figyelték a történéseket. Draco felüvöltött rémületében, s amilyen gyorsan csak bírt futni kezdett az ellenkező irányba, menekült hanyatt-homlok, el az ijesztő unikornisvért szívű alaktól. Otthagyva a bambán és leblokkolva álló Harryt. Agyar utána lihegett, s belefutottak a másik csoportba.

-         Megtaláltátok? – szegezte neki a kérdést Hagrid. Draco csak a megfelelő irányba mutatott, s már rohant is vissza a biztonságos Roxforti parkba, zihálva, kifulladva rántotta meg a smaragzöld falikart, s belépett a klubhelyiségbe.

-         A tiltott rengeteg szörnyen veszélyes – meresztette rémült szürke szemeit Draco a többiekre, akik ébren várták a visszatértét.

-         Oda ne merészkedjetek! – figyelmeztette mardekáros társait.

-         Az élet veszélyes. Különösen a varázsvilágban – biccentett Blaise. – De látom hosszútávfutásban Draco vezet – vihogott fel.

-         Kedves tőled – lökte meg Draco kifulladva. – ha láttátok volna, amit én láttam, már ti sem beszélnétek ilyen könnyedén.

-         Ha magasabb erővel állsz szemben, akkor hasznos a futás igaz. Ez mardekáros szabály – segítette ki Pansy Dracót, mire a fiú hálás szemeket meresztett rá.

-         Alapvetően egész semmiségen megúsztad a büntetőmunkát – biggyesztette le ajkait Blaise.

-         Jah, igaz legalább egy párszor kivert a hideg veríték, de egyben vagyok.

-         Akkor alvás! Mert holnap már a vizsgákra készülünk – fújt takarodót Pansy, s elsőként vonult vissza a hálóterembe.