Draco a boszorkánytőrt eltüntette a a mellényzsebében, s belekortyolt a tökpezsgőbe. – Biztos, hogy az a jel? Nem tudom elképzelni, hogy éppen Daphnén legyen a következő – ingatta a fejét Draco. Millicent előredőlt az ülésen, s tenyerébe nyomta az állát.

- Az lesz a jel!  - erősködött Millicent.

- Legutóbb nem is tudjuk látták-e. Ráadásul ez csak egy ostoba szóbeszéd! – tiltakozott Draco.

- Engem te csak ne sértegess! Miért ne lehetne rajtam! – sértődött meg Daphné. – Hívd ki párbajra Blaise! Védd meg a becsületemet!

- Inkább maradjunk a mugli-pusztító terveknél – váltott pillantást Dracóval Blaise. Draco elfojtotta a nevetését.

- De Blaise! – pattant fel haragosan Daphné, de vissza is zuhant az ülésre,mert egy nagy fékezéssel a Roxfort Express befutott a pályaudvarra.

- Leszállás! Leszállás! – hallatszott a peronról az öblös hang.

- Tudod Daphné spórolni kell az aranyvérrel!  -magyarázta suttogva Blaise a lánynak, miközben Dracóra kacsintott. Draco lekászálódott a kocsiról, s intett Monstronak meg Craknak, hogy hozzák az ő ládáját is. A fekete fiákerek már  a Roxfort felé vezető úton várakoztak.

- Végre idén nem csónakkal kell megközelítenünk – jegyezte meg Draco, ahogy megérezte Millicent odaér hozzá.

- Legalább most nem hányok a fekete tóba – morogta Crak, nagy darab testét felvonszolva Draco mellé a fekete kocsiba.  Millicent után Pansy is felszökkent a fiákerre, s megindult velük a zötykölődő fogat. Draco szerencsére Crak és Monstro között nem érezte a nagy rángatásokat, de a két lány le-fel csúszkált az ülésen.

- Tényleg valós legenda lenne a jel? – törte meg a csendet Draco.

- Én a helyedben a nagynénéd athaméja miatt aggódnék – szúrta közbe fagyosan Pansy. – Ha elhagyod most a Roxfortban…

- Miért hagynám el? – támadt a lánynak Draco.

- Miért is nem vettem egy fojtogató álnyakkendőt! Neked adhatnám! – vágott vissza Pansy, s inkább elfordulva kinézett az ablakon.

- Sose érünk a Roxfortba! – türelmetlenkedett Millicent.

- Ennyire kell pisilned? – vigyorgott rá gonoszul Draco.

- Kedves vagy! Szerinted ez vicces? – rúgta meg cipőorrával unokatestvére lábát Millicent. Draco visszalendítette a lábát.

- Jaj ne rázzátok a kocsit! Mindjárt kidobom a taccsot! – fogta a hasát fájdalmasan Crak.

- Mert megint túletted magad! – rázta a fejét undorodva Draco. Agya már lázasan járt a terven. – Nézzünk szét először a mardekár klubhelyiségben. Kihagyhatnánk a beosztási ceremóniát.

- Nem lehet, nem tudjuk a jelszót – szorította össze ajkait Pansy.

- Az igaz – dőlt hátra lemondóan Millicent.

Feceregve ülték végig a beosztást. A Roxforban semmi változás nem volt. Semmi, ami arra utalt volna a mardekár idén szerencsésebb évet nyithat, mint az előző évben, és talán az igazság mérlege kivételesen legalább egyenlőt mutat, vagy esetleg a mardekár javára billen.

-         Mégiscsak van egy jó hírünk – nevetett Blaise  vidáman.

-         Ki vele – súgta vissza Draco, szürke tekintetével a házvezetőtanárt keresve.

-         Potter nincs itt a lakomán – meresztette szemeit az elsősökre Blaise.

-         Tényleg? – kapta fel a fejét Draco. – De Granger még igen – húzta vissza a fejét elutasítóan Draco, ahogy meglátta az oktondi borzas hajú lányt a Griffendél asztalánál. – Biztos ismét hőstettet visz véghez és nincs ideje részt venni a beosztáson. Inkább az izgat, hogy hol marad Piton professzor – kutatott aggódó szemekkel a szigorú tekintetű mardekáros házvezető után.

-         Nincs itt Piton? – rémültek meg a mardekárosok, s mind a tanári asztal felé nyújtogatták a nyakukat.

-         Ne örüljenek ennyire! – mordult egy vontatott monoton hang a hátuk mögött. – Találkozunk bájitaltanon, úgyhogy az első főzetükön, amivel elkápráztatnak majd, készülhetnek a jövő heti órámra – mindenki megnyugodott a jól ismert hangot hallva. Draco alig néhány falatot tudott leerőltetni a torkán, s fél szemmel minduntalan a prefektusok felé sandított. Amint elindultak az elsősökkel Draco utánuk kapkodta a lábait, és a fél másodévfolyam csatlakozott hozzá. Bejutottak a klubhelyiségbe, s Draco egyenesen a hálókörletbe sietett. Crak a baldachin alá rogyott, a lakoma végleg kikészítette a gyomrát. Monstro utasításra várva nézett Dracóra Blaise pedig egy bájitalosüveget dobált a mennyezet felé, miközben Dracót szemmel tartotta.

-         Nézzünk szét! Mi lehet az ami segíthet egy mardekárosnak?

-         Egy jó muff – találgatott Blaise.

-         Egy gyomornyugtató főzet? – tippelt Crak hörögve.

-         Egy jó tanács gyűjtemény? – mondta bambán Monstro.

-         Amihez az athamé is kell ti hígagyúak! – sóhajtott Draco, s a zöld baldachinfüggönyöket megemelve az ágyak alá kukkantott.

-         Komolyan Draco mik készülnek a Roxfortban? – feküdt hason az ágyán Blaise s tekintetével követte a lázasan keresgélő Dracót.

-         Black nagyanyám szerint fontos dolgok, amik megváltoztathatják ismét a varázsvilágot. A minisztérium tart valamitől.

-         A minisztériumban mindig üldözési mániában szenvedő vezetők vannak – húzta ki a dugót nagy cuppanással az üvegből Blaise.

-         Figyelj, ha az athamé kell hozzá, lehet, hogy valami női dolgot kellene inkább keresnünk – tippelt tovább Blaise.

-         Ez nem rossz gondolat – hallatszott az ajtóból Millicent hangja.

-         Akkor átmehetünk szétnézni? – villanyozódott fel Blaise, s egyből felült az ágyon.

-         Nem, nekem ez nem tetszik! A fiúk csak be akarnak jutni a lányhálóba – dőlt az ajtófélfának Pansy titlakozón.

-         Ugyan már! Mit érdekel, hogy néz ki az ágyad Pansy! – legyintett Draco kioldalazva Pansy mellett a fiúhálóból.

-         Engem érdekel – kacsintott Blaise, s Millicent után loholt. Draco megvárta, amíg Millicent kinyitja az ajtót, s Blaise folyamatosan kuruttyolt a fülébe.

-         Szerinted beléphetünk?  - suttogta izgatottan Draco fülébe.

-         Persze. Miért ne?

-         Hát biztos vannak valami védővarázslatok – motyogta Blaise. – Mondjuk…hogy elriasszanak minket.

-         Mire gondolsz? – ráncolta a homlokát Draco, tartva valami súlyos sérüléstől.

-         Hát…mondjuk véres tamponok csüngenek le mindenhonnan, csöpög belőlük a vér a padlóra, és többet nem áll fel a farkad, ha ezt meglátod – suttogta hátborzongató vízióját Blaise.

-         Öhm… - ütközött meg Draco a hallottakon, s megtorpant. – Blaise muszáj ezt most….

-         ÉS ha belépsz és ezt látod? Lehet elájulunk a látványtól annyira undorító lesz! – tárta szét a karját ártatlanul Blaise.

-         Vagy boszorkánytőrök egész sora áll belénk – vágott grimaszt Draco.

-         Na mi van nem segítetek megkeresni? – fordult vissza Millicent.

-         Figyelj Milly lehet inkább mégsem kellene…mh…nekünk oda bejutni… - harapdálta a szája sarkát Draco.

-         Hú de berezeltetek! Éljenek a nagy hős mardekáros férfiak! – előzte ki őket Pansy. – Már értem miért nem győzhet sosem a mardekár – vágta a fiúk arcába becsmérlő hangon, s bevonult a lányhálóba , nyomában a peckesen lépkedő Karmillával.

-         Izé… - rángatta a nadrágövét Blaise. – Van egy ötletem! Seaffy gyere te kis dög! – hívta a vörösarany szőrű kneazlet Blaise.

-         Mit akarsz? – súgta Draco szemével a lányháló belseje felé pislantva.

-         Bemegy előttünk, ha túléli mi is bemehetünk.

-         Tuti, hogy fiú az a kneazle? – bizonytalankodott Draco.

-         Hogyne, meg hát ha nem is, ő azért barát, nem ellenség mint a lányok – magyarázta Blaise.

-         Millicent az unokatestvérem miért lenne ellenség? – értetlenkedett Draco.

-         Másod…unokatestvér. Legjobb esetben is. És férfiak és nők harcában nincs testvériség – mondta komolyan bólogatva Blaise.

-         Fiúk bejöttök még ma? – dobolt Millicent türelmetlenül az ajtófélfán.

-         Millicent ,ha te állsz az ajtóban persze hogy nem jönnek be! – lökte félre Daphné, s hívogatóan kacsintott  Blaisere. – Naaa? Mi lesz fiúk?

-         Ő félelmetesebb – motyogta Blaise.

-         Forduljunk vissza nem ér annyit az egész – bólogatott hevesen Draco.

-         Nem szerintem sem! – nyalta meg a száját Blaise.

-         Mi a fene bajotok van? – ért oda sötét összevont szemöldökkel Pansy. – Bejöttök vagy nem, mert én szeretném még átnézni a bájitalra  a hozzávalókat!  Mit bénáztok ott? Merlinre milyen pipogya alakok vagytok! – emelte égnek a tekintetét, s ismét eltűnt a látóterükből.

-         Mi van ha csúnyaságok történnek velünk? – vinnyogott Draco.

-         Egyben van Seaffy? – kiáltott be Blaise.

-         Ennyit a nagy behívom a fiúkat akciódról Millicent! – dünnyögte Pansy.

-         Gyere onnan Daphné! – Millicent állt a fekete hajú lány mellé, majd mellette Pansy Blaise kneazle-jével az ölében.

-         Nézd él! Amúgy meg inkább lány! – méregette a kneazlet Pansy. Blaise  közelebb araszolt, s kikapta Seaffyt Pansy kezéből. Morcosan a lányra nézett, majd gyorsan köbepislantott. – Nincs nálatok semmi veszélyes?

-         De igen. Már kész az áldozati oltárunk, amire csak titeket vártunk, Millicent elcsalja Dracótól az athamét és azzal fogunk felaprítani titeket – vágta hozzá Pansy, s otthagyta a fiúkat.

-         Jól van Draco bejöhetsz – lépegetett bizonytalanul a lányhálóban Blaise. Draco gondosan kivárt néhány másodpercet, tartva attól, hogy Blaise ordítozva rohan majd a ki a lányhálóból, de mivel semmi ilyen nem történt kinyitotta a szemét és követve a fiút ő is belépett.

-         Jaj Jé! Úúú! – kiáltotta Blaise, s ugrott ijedtében egyet. Draco is odakapta a tekintetét, s ijedten nézett az ágyon hasaló lányra, akinek másodpercenként változott a hajszíne.

-         Ki a fene ez?-  hebegte Draco. A lány felnézett rájuk, s mosolyogva ismét vöröses árnyalatra változott a haja.

-         Sally-Anne Perks  ha elfelejtetted volna – köpte ki a rágóját a lány.

-         Mióta vagy metamorfmágus? – kapkodott levegő után Draco, a szíve még mindig zakatolt.

-         Mindig is az voltam, csak hát órákra inkább vörös hajjal megyek – lapozott egyet a könyvben s ismét visszafordult a pergamen felé.

-         Üdv Tracey! Látom te még mindig szőke vagy! – mosolygott megnyugodva Blaise a lánynak, aki a sarokban köpült egy növényt.

-         Mi van rákattantál a szőkékre? – lépett el Blaise mellől Daphné.

-         Ok lányok, tehát egy olyan helyet kell keresnünk, ami mágikusan van lezárva, és talán valami oknál fogva nem tudjuk kinyitni.

-         Úgysem lesz ilyen hely – tiltakozott Pansy. Draco körbenézett a lányhálóban. Nem sokban tért el a fiúhálótól. Ugyanúgy sötétzöld baldachinfüggönyös ágyak voltak, pontosan öt mint az ő hálótermükben. A lányoknak viszont volt kis fésülködőasztaluk, míg a fiúknak csak a komód. Na és valamivel nagyobb rend volt itt, mint náluk. Draco végigtapogatta a falat, a padlót, a kis beeső fülkéket, amikben az ágyak voltak.

-         Ne nyúlj a takarómhoz! – mordult Pansy, ahogy látta Draco kutakodása mindenhová kiterjed.

-         Ez a te ágyad? – nézte meg alaposabban a baldachinos ágyat Draco.

-         Igen, az enyém – mondta durva hangsúllyal a lány.

-         Ne nyúlj a takarómhoz! – utánozta kényesen Draco a lányt. – Bocs, hogy bemerészkedtem a misztériumodba és megzavartam, a – Draco lenézett az ágyon kinyitva heverő könyv lapjára. – A Roxforti diákprefektusok és későbbi pályafutásuk? – meredt le meglepődve Draco, a könyvlapról az apja hosszú szőke haja villant rá. Pansy kapkodva felmászott az ágyra, s gyorsan becsapta a könyvet a fiú orra előtt., s eltüntette az egyik fiókba. – Nahát! – nézett a lányra meglepetten Draco.

-         Készen vagy Draco? – ért hozzá Blaise. – Átnéztünk mindent Seaffy-val, de semmit sem találtunk. Mehetünk?

-         Igen, én sem találtam… - motyogta Draco, de még visszanézett a mérgesen rá meredő Pansyra.

-          Mi van? – kérdezte halkan Blaise, hogy kiléptek a lányhálóból.

-         A Prefektusok akik sokra vitték c. könyvet olvasta…s éppen…az apámnál volt nyitva a könyv – nézett várakozón Blaisere. A fiú oldalba bökte.

-         Hááát….érdekes – vigyorgott Dracóra.

-         Az… A héten átnézzük a klubhelyiséget is – terelte el a témát Draco, s lázasan gondolkodott mikor érkezik meg az idő, hogy cselekedjenek.