Draco fekete tintával húzta át  a listában szereplő szavakat. Beharapta az ajkát, s megállás nélkül ingatta a fejét.  Blaise a kanapén feküdt lába közöttt szuszogó kneazle-jével. Félig elbóbiskolt a kanapén, amikor a lányok berontottak. Draco fel sem nézett, Blaise csak egy   lusta szemöldökemeléssel kereste a térdszoknyás lábakat.

-         Igen, igen ezaz! Felvettek minket! – zuttyant a kanapére, hogy a ruggók csak úgy ugráltak Daphné súlya alatt.

-         A kandallót tüzetesen átvizsgáltam, minden falikart átnézett Blaise, hol lehet az a titkos dolog, amihez az athamé kell – motyogta az orra alá továbbra is Draco.

-         Seaffy! Te kis mohó, hagyd ezt abba! – hessegette a macskát a lába közül csiklandósan Blaise. – Igazad van Pansy lehet mégiscsak lány ez a kis huncut, mert állandóan a farkamra helyezkedik – vihogta Blaise, s megsimogatta a vörösarany hosszú szőrű állatot. Daphné és Pansy fintorogva összenéztek.

-         Nem is érdekel titeket hol voltunk? – vágta keresztbe a karját Pansy.

-         Átkutattam a mardekár- klubhelyiséget nélkületek. Hol a fenébe voltatok? Segíthettetek volna! – kapta fel a fejét mérgelődve Draco.

-         Pansyval bekerültünk az iskolai énekkarba! – lelkendezett Daphné.

-         Mit csináltatok? – nézett rájuk Blaise, mint ha megőrültek volna, s félrelökte háziállatát, hogy felülve a lányok szemébe nézhessen.

-         Daphné akart mindenáron énekelni! – morogta Pansy a pergamenjei között keresgélve az órarendet.

-         Mert azzal kecsegtettek, hogy a tavaszi szünetben elmegyünk a Walpurgis-koncertre! Ó talán megfoghatom a dobos kezét is, vagy a lantosét, vagy a … - sóhajtozott álmodozva Daphné.

-         Kaptunk egy halom éneket – bosszankodott Pansy. Draco fitymálón ránézett, majd áthúzta az íróasztalreteszek feliratot is.

-         Griffendélesek is vannak? – kérdezett rá futólag Draco.

-         Dehogy! Az énekkarba hollóhátasok meg mardekárosok vannak többségben. Jöhetnétek ti is fiúk! – invitálta a két dolgában elfoglalt fiút Daphné.

-         Hova gondolsz?! Ezzel a hanggal? – mutatott a torkára Blaise. Draco rávigyorgott a barátjára. – Utálatos dolog ez a hangváltás. Bár. Lehet beijeszteném vele a karvezetőtöket – vihogott Blaise.

-         Az énekkar Dumbledore talpnyalóiból áll. Az ő mániája az ének, meg a dal – rázkódott meg utálkozva Draco. – Nem ismerek rátok, hogy beléptetek!

-         Mert mit csináljunk amíg ti Tökemelgető órákra jártok? – gúnyolódott Pansy.

-         Az edzés szükséges. Rátok is rátok férne – mérte végig tetőtől talpig a lányt Draco. Pansy felháborodottan kapott levegő után.

-         Hogy merészelsz ilyet mondani nekem! – csattant haragosan Pansy, s az első kezébe akadó tárgyat a fiúhoz hajintotta.

-         Nem…nem azért – húzódott az asztal mögé Draco, hogy kikerülje a repülő tárgyat, majd ismét felbukott az asztal mögül – mert hogy…el vagy hízva – vihogott Draco. – De …

-         Totál el fogtok satnyulni a suliban Pansy. A tavalyi repülés óráknak vége. Most már csak az edzések vannak – nézett egyik lányról a másikra Blaise. Pansy és Daphné fintorogva összenéztek.

-         Nem fogok tököt emelgetni – tiltakozott Daphné.

-         Tök jó poén -  röhögcsélt Blaise. – Én kapásból leejtettem egyet és szétloccsant – hahotázott fel.

-         Ráadásul legalább csak házbeliek vannak – mondta megnyugtatásként Draco, ahogy felemelte a földről a fémszerkezetet, amit Pansy hozzávágott. – Ez egyébként micsoda?

-         Add csak ide! – pattant fel megélénkülten Blaise. – Melyikőtöknek kell már lunaszkóp? – sandított a lányokra mindentudón Blaise.

-         Mi? Ez egy lunaszkóp? – kezdte alaposabban megvizsgálni a tárgyat Draco is.

-         Aj! – Daphné a fiúkhoz rohant, s kikapta Blaise kezéből a beállított lunaszkópot, s rádobta a talárját. – Muszáj volt pont ezt hozzávágnod? – sziszegte Pansynak a lány elhaladtában.

-         Bocs – pirult el Pansy, s a lángvörös képű Daphné a lányháló felé sietett. Draco felhúzott vállakkal meredt a lány után siető Blaisere.

-         A tied? – állította meg a lányt Blaise.

-         Mi közöd hozzá? – lökte meg Blaise mellkasát Daphné, hogy kikerülje a fiút.

-         Hűha, Daphnéból nagylány lett! Vao! – csapta össze a tenyerét Blaise, s izgatottan összedörzsölte.

-         Mégsem kellene szétkürtölnöd az egész klubhelyiségben kösz, amúgy! – lángolt Daphné feje Blaise nevetős tekintete alatt, s felviharzott a lányhálóba.

-         Err…hangosan mondtam volna? – vakargatta a tarkóját Blaise, visszanézve a többiekre.

-         Eléggé – szűrte a fogai közt Pansy. Összecsapta a füzeteit, s a lány után sietett.

-         Hát van az úgy! – Blaise körbekémlelt a klubhelyiségben, hogy mégis hányan hallhatták a felkiáltását. Visszanézett Dracóra, aki még mindig értetlenül meredt a haját borzoló Blaisere.

-         Lunaszkóp. Tudod mire való? – kapta el a kneazlejét Blaise.

-         Persze. Holdállásokat lehet beállítani, bemérni, meg hasonlók nem? – vonta össze a szemöldökét elgondolkodva Draco.

-         Hát igen – köszörülte a torkát Blaise. – A nők ezeken szokták beállítani a ciklusukat – suttogta Draco fülébe bizalmasan Blaise. Most már Dracón volt a pirulás sora. Kínosan fészkelődött a bőrülésen. – Tudod a holdálláshoz igazítva.

-         Ne részletezd, nem akarom tudni – nyögte ki nehezen Draco. – menjünk gyógynövénytanra.

-         Fogadni mernék, hogy Piton hamarosan beállít egy tucat felvilágosító pergamennel – vihogott halkan Blaise.

-         Azt hiszem engem rosszul fog érinteni – sóhajtott Draco kimelegedve. – Főleg ,hogy te egész héten arról fogsz beszélni.

-         Menj már dehogy! Én a tavalyiakat is láttam! Nem hiszem, hogy sokban változott volna – legyintett mindentudón Blaise. Draco menekülésszerű pánikléptekkel igyekezett az üvegházak felé. De Blaise kivételesen nem üldözte a szóáradatával. Az üvegházban fülledt meleg fogadta őket. Ismét a hollóhátasokkal összevont órájuk volt. Ki nem állhatták az összevont órákat, amikor más házakkal kellett egy teljes órán át együtt ülniük. Millicent piszmogott a fülvédőjével. Draco becsusszant mellé a padba.

-         Mi van? – nézett a fiú unokatestvérére.

-         Jó kérdés. Mi van? Pansy és Daphné egész ebédnél összedugott fejjel ültek – sóhajtott Millicent.

-         Volt egy kis incidensünk a klubhelyiségben – magyarázta kényszeredetten Blaise.

-         Blaise Zabini! – szólt metszőn Bimba professzor.- Bizonyára el tudja nekünk mondani a mandragóra gyökér jellemzőit – nézett várakozóan  a tanárnő a fegyelmezetlen fiúra.

-         A mandragóragyökér? – kapta a fejét a tanárnőre Blaise. – Természetesen – torokköszörülés. – Megátkozott vagy átváltoztatott emberek eredeti állapotának visszaállítására használjuk.

-         Úgy van – bólintott Bimba professzor. S elfordult a mardekáros csoportosulástól.

-         Nem is kapok érte jutalompontot? – szólt utána Blaise.

-         Talán tegye fel a mancsát Blaise Zabini ha pontot is vár a jó válaszaiért – fordult még vissza a cserepes növénnyel Bimba professzor.

-         De Blaise jó választ mondott. Az nem is számít? – jegyezte meg Draco is Blaise védelmére.

-         Szeretnék ha pontokat vonnék le a házuktól? – mordult Bimba professzor.

-         Nem – tiltakozott Millicent a két fiú helyett.

-         Akkor vegyék fel a fülvédőiket! – fordult ismét el a tanárnő. Draco jelentőségteljes pillantást váltott a mardekárosokkal. Jellemző. A jó válaszokért ritkán kap egy mardekáros pontot. Hiszen ez egyértelmű, hogy nekik tudniuk kell ezekről. Draco a fülvédőjét babrálva hallgatta a bemutatást. Elkalandoztak a gondolatai. Újabb és újabb rejtekhely-lehetőségekre gondolt a mardekár klubhelyiséggel kapcsolatban. Millicent megbökte.

-         Hümm? – morogta nagyon távoli révedező hangon Draco.

-         Figyelj én Monstroval leszek párban jó? – s ki is slisszolt Draco mellől a padból.

-         Hadd lássam a négyes csoportokat! – nézett körbe Bimba professzor. – Így ni! – tologatta a diákokat egy asztalhoz. Draco felpillantva látta meg, hogy Pansy és Daphné kettőse került hozzájuk.

-         Óóó! – formálta lemondóan Draco. – Miért nem lehettem Crakkal? – nézett át Millicent asztalához.

-         Mi is örvendünk – vágta hozzá foghegyről Pansy.

-         Még jó, hogy fel kell venni a fülvédőt legalább nem hallom a hangod! – vágott vissza Draco.

-         Meg én se a tied! – csapott vissza Pansy.

-         Én se a tied! – sziszegte Daphné Blaisere meresztve szikrázó szemeit.

-         Elég legyen már ott hátul! – szólt rájuk Bimba professzor.  A négyes szótlanul kezdett a mandragóra-ültetésbe. Felvették a fülvédőiket, A két fiú megragadta a mandragórát s erősen küzdve a növénnyel kiráncigálták a cserépből. Draco tenyerét már dörzsölte a szúrós levél, karját húzta az agresszív mandragóra,  rúgdosódott, kapálódzott és torkaszakadtából üvöltött. Földdarabokkal és sárral szórva tele a körülötte állókat. Blaise és Draco tehetetlenül köpködték ki a földdarabkákat, amiket a szájukba szemükbe dobált, repített a hadonászó mandragóra. A lányok kaparták a zsákokból a komposztot szórták a nagyobb virágcserépbe. A fiúk belenyomták a csecsemőt, s szorosan tartották, a visító növényt. A lányok ádáz küzdelmet folytattak, hogy gyorsabban szórják tele a cserepet a fekete komposzttal, mint ahogy a mandragóra kidobálja maga mellől. Csupa sár, föld és kosz lett az arcuk a talárjuk, a karjuk, mire végre sikerült átültetni a mandragórájukat. Levették a fülvédőt.

-         Az a csecsemő hozzád hasonlított Pansy! – gonoszkodott Draco. – Kicsi, zöld és erőszakos! – a lány hozzávágott egy marék komposztot, s elindult, hogy megmosakodjon. Blaise csípőjével megbökte Daphnét, ahogy elhaladt mellette.

-         Ne haragudj – mondta  a lány kerülő tekintetét keresve.

-         Tűnj az utamból! – sziszegte Daphné, s kikerülve a fiút a pincehelyiség felé igyekezett. Draco és Blaise is futva rohantak a mosdóba, gyorsan engedték meg a csapokat.

-         Na sikerült bocsánatot kérned? – kiáltotta át a víz csobogást Draco.

-         Hát, próbálkoztam, de nem sok sikerrel! – hallatszott Blaise rekedtes mély hangja.

-         Majd elfelejti – mondta erőtlenül Draco.

-         Igyekezz mert lekésünk SVK-ról – zárta el a csapot Blaise. Draco is kiugrott a zuhany alól.

-         Nem akarok többet életemben mandragórát ültetni – törölközött gyorsan Draco, véletlen akadt meg a szeme a sötét…- Hah! Neked szőrös ott?

-         Öhm – Blaise magára kapta az alsónadrágját. – Te engem kukkolsz? – majd összevigyorgott Dracóval. – Simán. Na menjünk kész vagy már? – húzta meg a tükörnél a nyakkendőjét Blaise. – Lehet….

-         Mi lehet? – gombolta be a kézelőjét Draco kapkodva.

-         Lehet…hogy már Daphnénak is? – emelte fel fél szemöldökét kérdőn Blaise.  – uh de megnézném! – vihogott szembe magával a tükörben Blaise.

-         Én inkább azt nézném meg mit kapnál ezekért a gondolatokért Daphnétól – nevetett kisfiúsan Draco, s nyakába csapta a nyakkendőjét.

-         HA minden héten ilyen mocskosan leizzadva kell kijönnöm gyógynövénytantól többet inkább nem megyek – túrta át félig nedves haját Blaise. Berontottak a tanterembe, s nem sokkal később a mardekáros lányok is megérkeztek. Daphné , Pansy Millicent előrevágtatott az első padsorokba, s Lochart a katedrára lépett.  Lochart mézesmázosan mosolygott sztármosolyát minden lányra rávillogtatta. Draco viszolyogva követte a tanárt lépésről lépésre.

-         Hogy lehet ezért a tanárért rajongani? – mordult Draco. Blaise bosszankodva figyelte, hogy minden lány majd elalél az órán. Isszák Lochart minden szavát. – Lochart már megint nevetség tárgyává teszi az egész tantárgyat. Persze az is. De jöhetne már valaki aki sötét varázslatokat tanít nekünk.

-         Jah, jöhetne már valaki! – nézte Daphné fekete selymes hajzuhatagát Blaise.

-         Draco! – morogta Piton professzor a résnyire nyitott ajtóban.

-         Piton professzor! – kapta fel a fejét Draco.

-         Osszák ezt szét! – mondta összezárt száján préselve a szavakat Piton, s átnyújtot egy köteg kis pergamenfüzetet. Egy lesajnáló pillantást vetett Lochartra, aki továbbra is önmaga fényezésével foglalkozott, majd bezárt az ajtót. Draco a kezében levő füzetekre nézett.

-         Tökmag tinik tortúrája? Te jó ég! – olvasta el a címet Draco, s átpasszolta Blaisenek.

-         Hehe!  - vihogott Blaise a markába. – Ez a felvilágosító vacak!  Oszd ki! – lökte vissza Dracónak.

-         Oszd ki te! – vágta Blaisehez a köteget Draco.

-         Szerintem nem órán kell kiosztanunk – jegyezte meg Blaise. – Majd kiosztod órák után.

-         Felezzünk! – bólogatott Draco.

-         Oké – osztotta ketté a köteget Blaise, s a felét Draco kezében nyomta.

-         Én osztom a fiúknak – súgta ravaszul Draco.

-         Hé nem ér! – tiltakozott Blaise. – Öt-öt. És kettő már ki van osztva, mert egy neked egy meg nekem. Nagy dolog odanyomni Crak meg Monstro orra alá.

-         Megegyeztünk! – érvelt Draco.

-         TE csak magaddal egyeztél meg! – csattant Blaise.

-         Valami probléma van fiúk? – kérdezte fényképmosolyával  Lochart.

-         Igen, ezt ki kell osztanunk a mardekárosoknak! – állt fel Blaise.

-         Tessék csak tessék! – intett nekik Lochart. – Csak nem a dedikált fényképeim azok? – Blaise átlapozta a pergamenfüzeteket. A testfejlődési ábráknál megállt. – Nem nem hinném, hogy tanár úrról készült volna – vihogott Lochartra. Blaise előresétált a padsorok között, s a lányok elé dobta a füzeteket.

-         Mi van Lochartra buksz? – kérdezte incselkedve Daphnétól.

-         ÉS ha igen? – vágott vissza Daphné, a füzetét megállítva mielőtt lecsúszik a padról.

-         Nem való hozzád vedd észre magad – vágta hozzá azt, amit a Nocturne-ben a lány mondott neki.

-         Mi van féltékeny vagy? – húzta ki magát Daphné, s lusta szempillantással ismét Lochartra függesztette tekintetét. – Semmihez sem ért, de egyszerűen észbontóan jóképű pasas! – sóhajtozott Daphné. Blaise morcosan visszasétált az utolsó sorba Draco mellé.

-         Nah örült Crak meg Monstro? – morogta mérgesen Blaise.

-         Azt hitték lesz benne ajándék csoki – grimaszolt Draco. – Daphné?

-         Inkább nézzük meg a női nemi szerveket – invitálta kacsintva Blaise, s a pad alatt lapozgatva a pergamenfüzetecskét egész SVK-n azzal szórakoztak.

A mardekárosok kedvenc ablak előtti sarkukhoz vonultak. Draco lerángatta nyakáról a nyakkendőjét, s ismét előkapta zsebéből a listát. Újabb helyeket ötlött ki, mint minden délután.

- Még jó, hogy a tündérmanóit már nem tudta kiengedni nekünk – ásítozott Pansy. – Unalmas lett volna tündérmanókat kábítani.

- Mintha olyan sok tündérmanót kábítottál volna el – ingatta a fejét gúnyolódva Draco.

- Legalább volt időnk őt nézni – sóhajtott Daphné. Majd a kézfejére nézve kényesen felsóhajtott. – Ó jaj! Beszakadt a körmöm, mikor azt a mocskos komposztot kaparásztuk! Perceken át sikáltam a körmöm mire kijött az a sok genya! – panaszosan tett néhány sírásszerű hangot, majd leengedte a kezét.

- Nagyon beszakadt? Mutasd! – ült mellé Blaise, megemelve a lány kezét az ujjait figyelte. A mutatóujjánál a köröm mélyen beszakadt. – Ó ez biztos fáj!

- Rendesen – nézte a körmét Daphné is. Blaise az ajkához emelte, s megszívta a fájós gyulladt bőrrészt.

- Jobb? – villantotta mosolygós dülledt szemeit Daphnéra. A smaragdszemek ijedt-rémült érzelmeket tükröztek.

- Mindjárt hányok tőletek – morogta Draco a lista mögül rájuk nézve.

- Haragszol még rám? – kérdezte halkan Blaise. Daphné nemet intett a fejével.

- Nah meggondoltátok  a Tökemelésedzést? – nézett a lányokra Draco.

- Jah azt véresen komolyan mondtam, hogy elsatnyultok – szólt közbe Blaise is. Daphné elhúzta a kezét.

- Muszáj a vér szót emlegetned? – húzódott a karfához Daphné.

- Pontosan mit kell ezeken az órákon csinálni? – nézett sötéten a fiúkra Pansy.

- Nem csak tököt emelgetünk, sőt szoktunk töklabdát is játszani – nevetett Blaise.

- Az a lényege, hogy egymásnak kell dobálni a tököt – magyarázta Draco.

- Szuper rém izgalmas – dünnyögte Pansy keresztbe vágott karral.

- Tényleg elpuhultok! Kell valami mozgás, mert össze fogtok esni – erősködött Blaise. – Dumbledorenak persze eszében sincs az ilyesmi, de ha leálltok a mozgással akkor hetedévben képtelenek lesztek a lépcsőn is feljönni.

- A jó erőnlét elengedhetetlen. Egy sötét varázslónak különösen. Mindig készen kell állni a harcokra – tette hozzá Draco.

- Mert ti aztán készen álltok – nézett egyik fiúról a másikra Pansy.

- Jó mi szóltunk, aztán magatokra vessetek, ha annyi erőtök se lesz, hogy felkeljetek az ágyból – rántotta meg a vállát Draco.

- Lányok ne csináljátok már! – nevetett Blaiese, kérlelőn nézve rájuk. – Jó móka lesz majd meglátjátok. Csak mardekárosok! És nem is kötelező. – A lányok összenéztek. Daphné invitáló mozdulatot tett a fejével Pansy felé. Pansy megemelte a szmöldökét, mintha erősen kételkede a dologban, de végül megadóan biccentett.

- Jól van, legközelebb veletek megyünk erre a tökakármire – húzta el a száját Pansy.

- Igen! Ez az! – ugrott egyet a kanapén Blaise.