- Természetesen igen, jó hír.

- Blaise ne csigázz, mondd már! - csattant Draco hangja.

- Jó, jó. Szóval a két mamlasz haverodat is beszerveztem, ők fognak ma őrködni azon az emeleten, ahol a szükség szobája van. Így nyugodtan tudtok beszélgetni. Pansyvel pedig most fogok beszélni - adta meg a választ barátja.

- Rendben. És mi van, ha nem jön el? - akadékoskodott Draco.

- El fog, ne aggódj! Hát lehet nekem nemet mondani? - röhögött fel Blaise.

- Nem dehogy - nevetett Draco is.

A klubhelyiségbe érve Blaise rögtön letámadta Pansyt egy olyan indokkal, hogy találkozzanak ma a szükség szobájában huszonegy órakor, mert valami halaszthatatlan dolgot kell elmondania neki. Pansy nem gyanakodott, így simán belement Blaise kérésébe.
Ezalatt Draco a fiúk hálószobájában tűnődött azon, hogy vajon hogyan kezdjen neki mondandójának, mikor barátja majd betörte az ajtót, úgy rontott be a helyiségbe.

- Huszonegy órára tettem a találkozót. Innentől már csak rajtad múlik - kacsintott Blaise. - Aztán el ne szúrd haver! - s már fordult is ki a szobából, hogy megkeresse Daphnet.

- Kösz Blaise - szólt a siető fiú után Draco, mire kapott egy vigyort.
Huszonegy óra előtt tíz perccel Draco, Crak és Monstro már a hetedik emeleten lépdelt. Pansy már akkorra rég elhagyta a klubhelyiséget, így volt idejük megbeszélni a dolgot. Miután elfoglalták helyüket, Draco háromszor elhaladt a fal előtt egy szobára gondolva, egy kényelmes kanapéval, kandallóval, kihagyva az ágyat a szoba összképéből. Pansy a kanapén ülve várt Blaise-re. Pontban huszonegy órakor kinyílt az ajtó, de legnagyobb döbbenetére Draco toppant be.

- Te meg mi a frászt keresel itt? - kelt ki magából a lány.

- Öhm....téged - jött az egyszerű felelet.

- Én pedig Blaise-t, úgyhogy menj máshova a ma esti kis afféroddal - mondta közönyösen a lány.

- Pansy, egy: Blaise nem fog jönni, kettő: hozzád jöttem

- mondta Draco halkan.

- Mi? Ti...ti...átvertetek? - Pansyn látszott a megrökönyödés, de ez most a legkevésbé izgatta.

- Hát én nem így fogalmaznék, Blaise csak segített nekem.

- Segített? És mégis miben segített?

- Abban, hogy végre tudjunk beszélni, és meghallgass! - emelte meg hangját Draco.

- De én nem vagyok kíváncsi rá.
Azzal Pansy elindult a még mindig az ajtóban álló Draco felé azzal a szándékkal, hogy kivonul a szobából.
Draco, ahogy észrevette Pansy szándékát, az ajtónak dőlve várta a lány reakcióját.

- Draco engedj ki! -sziszegte a lány.

- Nem, addig nem, amíg meg nem hallgatsz! Annyira nehezedre esne, ha végre egyszer beszélnél hozzám? - kérdezte őszintén.

- Hm... mit hallgassak meg? Hogy hányadik csajodat vitted az ágyadba, vagy, hogy neked is vannak érzéseid? Vagy mégis mire gondoltál, kedves? - gúnyos hangjával próbálta leplezni idegességét, megnyomva az utolsó szót is, egyenesen Draco szikrákat szóró, szürke szemeibe mondva.

- Igen, nekem is vannak érzéseim! - válaszolt felháborodottan. - Elgondolkoztál már azon, hogy miért teszem azt, amit? - Draco szíve egyre hevesebben vert, érezve a lányt ilyen közel magához, parfümjének illatát.

- Most a nő ügyeidre gondolsz? - fordult háttal Dracónak, hogy ne lássa szemeiben a fájdalmat.

- Igen. Nem Te mondtad, hogy egyáltalán nem érdekel? Akkor mért féltékenykedsz? Hm... ? És mért nem tudsz a szemembe nézni, ha hozzád beszélek? Merlinre Pansy én is csak férfi vagyok! Vannak igényeim. Már hány éve próbálok a közeledbe jutni és nem hagyod, hányszor próbáltam meg jobb viszonyt kialakítani kettőnk között? Évvégén a feleségem leszel, ha tetszik, ha nem! - Draco már majdnem kiabált a lelkében felgyülemlett érzésektől. Kiadta magából és Pansy még mindig közönyös.
Megfordult, és elhagyta a szobát hangosan becsapva maga mögött az ajtót, ahol Pansy keserves sírásba kezdett.
Feldúltan érkezett a klubhelyiségbe, ami szinte üres volt. Csak egy ember várt valakire, mégpedig Blaise.

- Ne most Blaise! - mordult rá Draco.

- Hát ez nem ment jól, úgy látom - mondta halkan Blaise.
Blaise értesítette Pansy barátnőjét Millicentet, így a lány gyorsan felszaladt barátnőjéhez támaszt nyújtani.
Pansy az ajtó előtt egy méterrel roskadt le a padlóra, könnyei potyogtak hangtalanul. Millicent felsegítette a lányt, a kanapéra ültette, és ölelésével próbálta megnyugtatni zaklatott barátnőjét. Pansy miután vörösre sírta szemeit, elmesélte barátnőjének a beszélgetés minden apró kis részletét.

- Pansy, nem azt mondtad, Draco megkérdezte, hogy szerinted miért csinálja ezt, igaz? - gondolkodott Millicent.

- Igen, de ez mért olyan fontos? - értetlenkedett Pansy.

- Nem tudom, nem lehet, hogy az érdeklődésedet akarja felkelteni?! A viselkedésed, a szavaid nem azt sugallják, mint aki őrülten szerelmes a vőlegényébe.

- Igazad lehet - tűnődött a lány. - Már csak azt kell kiderítenem, hogy tényleg így van-e, és erre van is ötletem. Mert ugye az nem hozzám illene, ha most odamennék hozzá és azt mondanám:

- Jaj, Draco, már azóta rózsaszín ködben élek, mióta eljegyeztél! - ironizált Pansy nyávogós hangon enyhén fintorogva.

- Nem, ez nem te lennél - nevetett Millicent, ahogyan elképzelte barátnőjét, amint visongva Draco nyakába ugrik. - Na és mi lenne az a mindent kiderítő ötleted?

- Arra gondoltam, hogy megpróbálom féltékennyé tenni. Ha sikerül, akkor végre választ kapok jó pár kérdésre - elmélkedett Pansy.

- De ez veszélyes játék Pansy! Ha kiderül az ügy, vagy netalántán valami olyan történne, akkor az esküvődnek búcsút mondhatsz! - szólította fel a lányt.

- Tudom, de kockázat nélkül nincs győzelem! Ha kell meg tudom védeni magamat, tudod, hogy Draco után én vagyok a legjobb párbajozó a Mardekárban - mondta Pansy kicsit sértetten.

- Rendben. Nézzük, akkor a felhozatalt - nevetett. - Melyik házból?

- Griffendél és Mardekár kizárva - vágta rá Pansy.

- Jó.

Mire kiválasztották a megfelelő és természetesen nagyon szexi srácot az évfolyamból, már huszonkét óra is jócskán elmúlt, így lopakodva siettek vissza a klubhelyiségbe Frics elől. Felmentek a hálószobájukba.
Nemsokára Millicent mélyen aludt, de Pansynek még mindig járt az agya. Százszor is visszapörgette a szükség szobájában történteket, s azon töprengett, amit barátnője mondott. Nem is vette észre, mikor az álmosság elnyomta.

***************************************************************************

Őszi, szerda reggelre ébredtek a diákok. Draco régóta forgolódott ágyában, késő esti beszélgetése Blaise-zel nagyon kimerítette, de aludni nagyon keveset tudott. Megunva ezt az állapotot felöltözött s lement a klubhelyiségbe. A korai kelés előnye, a zavaró tényezők nélküli tanulás lehetett volna, ha oda tud figyelni arra, mit vet a pergamenre. Feladva a semmitérő koncentrálást elfordította tekintetét az előtte felsorakozó könyveiről. A lányok hálóterme felé vezető lépcsőre esett pillantása, agya lázasan zakatolni kezdett. Blaise tanácsára, megvárja, hogy most Pansy mit fog lépni. Ő elmondta, amit alkart, vagyis csak majdnem, de azt soha nem fogja a káprázatos szemekbe mondani. Egyszer talán, ha eljön az az idő - horkantott föl Draco. Ránézett órájára. Ideje megreggelizni - gondolta. Összepakolta a szükséges taneszközeit, majd elindult a Nagyterembe.