A nap eseménytelenül telt el Draco számára. Ő kerülte Pansyt, Pansy pedig őt. Ám a lány nem csak azért, mert nem akart vele találkozni, hanem, hogy becserkéssze tervének "áldozatát."
Épp utolsó órájára tartott Draco Blaise-zel, Crakkal és Monstróval, mikor meglátta a folyosó másik végén Pansyt. De ami meglepő volt, hogy a lány nem egyedül volt, sőt! Lemerevedve állt meg a terem ajtajához közel, a kis közjátékot nézve, érezte, ahogyan szívét elönti a féltékenység, a harag. Justin Finch-Fletchley ugyanis szemtelenül átkarolta Pansy karcsú derekát, s a lány selymes arcát simogatta. Blaise is megrökönyödve nézte végig a párost, s közben barátját figyelte, mikor kell megakadályoznia, hogy szétátkozza a hugrabugos srácot. Draco próbálta magára erőltetni az "engem aztán nem érdekel" arckifejezést, ám mikor Fletchley hirtelen megcsókolta Pansyt az egész iskola előtt, elvesztette fejét. Keze már pálcáján nyugodott zsebében, azonnal megindulva az ölelkező pár felé. Vagyis csak indult volna, ha Blaise vissza nem tartja karjánál fogva.

- Ne csinálj hülyeséget Draco - súgta halkan.

- Ó, nem csinálok én hülyeséget, csak úgy megátkozom azt a szerencsétlent, hogy évvégéig a gyengélkedőn fog feküdni! - felelt Draco mérgesen.

- Megőrültél? Büntető munkát akarsz? Vagy, hogy kicsapjanak utolsó évben? - próbálta meggyőzni észérvekkel.

- De Blaise, a menyasszonyomat csókolgatja, ezt még sem hagyhatom!
- Draco, ő nem tudja, hogy Pansy és te jegyesek vagytok.

- És? Nem érdekel - válaszolt Draco feldúltan.

- Nyugi Draco, tudom, hogy most nagyon szarul esik, de azzal nem oldasz meg semmit, ha gyengélkedőre küldöd a gyereket.
Draco lassan kezdett megnyugodni, látta, ahogy Pansy elhúzódik a sráctól és felé pillant, egyenesen farkasszemet néztek. Draco megeresztett egy fintort és elfordította a fejét.

Pansy majdnem minden szünetben Fletchleyt környékezte meg. Bár nem kellett sokáig fűznie, a fiúnak mindig tetszett a lány. Utolsó órájuk, mily szerencse a hugrabugosokkal volt. Pansy egyfolytában Dracót kereste a tekintetével, s mikor meglátta, bevetette bájait Justinnal. Beletúrt a fiú fekete hajába, s kicsit közelebb húzta magához. Ő beérte volna ennyivel is, de a fiú már nem. Átkarolta a derekát, s egyre közelebb hajolt a szájához. Pansy egyre kellemetlenebbül érezte magát, állandóan Dracót figyelte, aki most semleges arccal állt a terem előtt barátai mellett. „Az ég szerelmére csinálj már valamit Draco” - könyörgött Pansy magában. Már csak arra eszmélt fel, hogy Fletchley rátapad a szájára. Szemét nem csukta be, csak Dracót nézte, ahogy Blaise-nek kell visszatartania, hogy le ne támadja a hugrabugost.
Pansy elégedett volt az eredménnyel, hisz vőlegénye viselkedése jócskán felülmúlta várakozásait. Bár meg kell hagyni, elég volt egyszer is Fletchley csókjából. Szörnyű nyálas volt, és Dracóéhoz képest egy nulla. Elhúzódott tőle, megkapta a választ kérdésére. Tekintete összekapcsolódott egy pillanatra Draco szürke szemeivel, de a fiú fintorogva elfordította a fejét. Ebben a másodpercnyi pillantásban, benne volt minden, Pansy élvezettel nézte Draco szenvedését. Ha az ő szíve a fiú miatt fáj, akkor érezze ő is egy részét annak a kínzó fájdalomnak.

Lefejtette magáról Justin karjait, s otthagyta a döbbenten álló fiút. Azért Fletchley sem volt hülye, észrevette Pansyn a változást, mikor meglátta Dracót. Ezt nem fogja annyiban hagyni - vetette dühös szemeit a szőke mardekárosra. Dracóék is bevonultak a terembe, véletlenül fellökve a hugrabugos srácot, aki ezen csak még jobban felhúzta magát. Hisz az egész Mardekár rajta röhögött, s büszkesége is csorbát szenvedett a mai nap folyamán. Az óra unalmasan telt el, a kisebb nagyobb szemétkedéseket leszámítva, amik már megszokottak voltak. Pansy az óra után egyedül ment a folyosón, a klubhelyiség felé. A folyosó teljesen üres volt, így nyugodtan merült bele gondolataiba, mikor hirtelen léptek zaja hallatszott a háta mögül. Justin Finch-Fletchley közeledett felé, igen csak feldúltan. Pansy a zsebében a pálcájára helyezte kezét, hogy ha esetleg használnia kell, gyorsan elő tudja kapni.

- Szia Pansy - kezdte a fiú még higgadt hangon.

- Öhm...szia.

- Mi volt az az óra előtt? - váltott át vallató hangnemre.

- Először is: velem ne beszélj ilyen hangon, ezt senkinek nem engedem meg. Másodszor: nem értem mire gondolsz - válaszolt a lány Justin szemeibe nézve ártatlanul.

- Nem tudod, mi? - horkantott a fiú. - Úgymond, direkt használtál fel, hogy a kis szőke hercegedet féltékennyé tedd! Javíts ki, ha tévednék - mondta mérgesen.

- Kijavítlak, mert nagyon is tévedsz, de sajnálom nem akarok tőled semmit. Ha még nem mondta volna senki, szörnyen csókolsz - vetette oda a lány. - És ha most megbocsátasz, még tanulnom kell – fejezte be a társalgást Pansy, s megfordulva elindult a mardekár klubhelyisége felé, így nem vette észre, mikor a fiú előhúzta pálcáját és épp arra készült, hogy megátkozza. Nem gondolta volna, hogy a fiú képes vele szembeszállni.

- Everti Static! - csattant ostorként egy ismerős, dühös hang.
Pansy azt hitte, rá mondták az átkot, de visszafordulva meglátta Dracót, amint előreszegezett saját pálcájával a fiú előtt áll. Szemei szikrákat szórtak a feszültségtől.

- Hátba támadni egy lányt Fletchley?! - kezdte gúnyosan.

- Csak nem félsz, hogy szemtől szemben Pansy lealázott volna?

- Én félni? Ettől a kis ribanctól? - verte vissza éles hangját a folyosó falai.
Most telt be a pohár Dracónál, ahogy egy mugli mondaná.

- Capitulatus! - ordította magából kikelve. Fletchley röpült egyet, de eszméletét nem vesztette el.

- Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyet mersz mondani Pansyre! Megértetted? Vagy a gyengélkedőn fogsz kikötni! - Draco arisztokratikus arcán halvány piros folt jelent meg a méregtől. Finch csak bólintani tudott. Nem is mert ujjat húzni Dracóval. Pansy ledermedve állt még mindig ugyanazon a helyen. Egy tapodtat sem tudott mozdulni. Draco megvédte, sőt indulatai miatt megátkozta azt a kis semmirekellőt.

Felé közeledik. Mély lélegzetet vett, ki tudja mi fog még következni. Fletchley már rég
elhúzta a csíkot, nagyobb balhét vagy sérüléseket nem akart szerezni. Draco lassú, vontatott léptekkel megállt a szótlan boszorka előtt.

- Jól vagy kedves?
Pansy először ledöbbent, mind a megszólításon, vagyis kérdésen, mind az előbb történteken, na meg persze a lágy hangnemen.

- Öhm....igen, jól - válaszolt lesütött szemekkel.

- Pansy mindent hallottam, követtem azt a szemetet - e mondat közben a lány fejét állánál fogva felemelte, kényszerítve így, hogy a szemébe nézzen. - Csak egy kérdésem lenne, de kérlek most őszintén válaszolj. Eltekintve mindentől, az esküvőtől, a neveltetésünktől, egyszóval mindentől.

- Rendben - jött a rebegő válasz a lány szájából.

- Igaz, amit Fletchley mondott? Féltékennyé akartál tenni? - tette fel a mindent eldöntő kérdést, miközben szíve dobbanása gyorsabb tempóra váltott.

- Igen - jött a halk válasz másodpercnyi tétovázás után. Pansy elbódult Draco illatától, és úgy érezte elveszik az acélszürke tekintetben, ami fogva tartotta.

- Miért? - suttogta ugyanolyan halkan Draco.

- Tudod te azt nagyon jól! - csattant fel Pansy. - Ha meg nem, elég nagy baj az, Draco Malfoy! Azzal el akart fordulni Dracótól, de a fiú válaszképp csak magához húzta, finoman átölelte és hihetetlen gyengéden megízlelte Pansy cseresznye piros ajkait. Nyelvét lágyan végighúzta az alsó, majd felső ajkakon, megnyílásra ösztönözve azokat. Pansy testén így is végig futott a remegés, amit Draco csókja váltott ki belőle. Majd megérezte kedvese nyelvét, amint érzékien, s lágyan az övét keresi, majd miután rálelt őrült hévvel simogatta.
Egyre vadabb, s forróbb lett a csók. Pansy már átkarolta Draco nyakát, s most beletúrt a fiú selymes szőke hajába. Az megérezve Pansy kezét, még közelebb húzta magához a lány karcsú testét. Vágytól bódultan omlottak egymás karjaiba, s csak akkor szakították el ajkaikat egymástól, mikor már levegőért kapkodtak.
Még mindig ott álltak a folyosó közepén összeölelkezve, fátyolos tekintetüket egymáséba fúrva.
Fordulóponthoz értek életükben, ezt mindketten tudták. Változás, talán ez lesz az elkövetkezendő hetekben.