-         Aláírt fénykép?! Potter te aláírt fényképeket osztogatsz?! – visszhangzott Draco gúnyos hangja az udvaron. Többen is odacsődültek Draco hangjára, bár a mardekáros évfolyam eddig is Dracót követve haladt. Draco gonosz fintorba torzult arccal tovább kiáltotta:- Lehet sorban állni Potter aláírt fényképeket osztogat! – Draco gyűlölködve nézte a fényképét szorongató griffendélest amint Pottert készül lefényképezni.

-         Nem osztogatok fényképeket! – tiltakozott Potter.

-         Mi van irigykedsz?

-         Hogy én? Irigykednék? Arra, hogy egy életre megbélyegeztek? – nevetett fel flegmán Draco, s fejével intve Craknak és Monstronak továbbvonultak az udvaron.

-         Hogy lehet, hogy Pottert állandóan van aki sztárolja? – mérgelődött Draco.

-         A lányok Lochartot sztárolják…a többiek meg Pottert! Kiborító a suli! – háborgott Blaise közvetlenül mellette.

-         Potter? Lefényképezhetlek? Potter aláírod nekem? Potter engedd meg légyszi, hogy nyaljam a talpad! – utánozta utálkozva az idegesítő Colint Draco. – Fujj! Hogy süllyedhet valaki idáig? – szívta a foga közt a levegőt Draco. – Ráadásul egy ilyen kis senki miatt! Mindenki úgy el van szállva tőle, mintha a világ csodája lenne, pedig csak kilyukasztották a fejét! – zsörtölődött tovább Draco.

-         Nem igaz, Lochart például nincs annyira elszállva tőle – kotyogott közbe Crak, de csak egy sötét pillantást kapott az elöl haladó két fiútól. – Jó csak gondoltam…

-         Ne pofázz bele, amihez nem értesz Crak! – morogta Draco.

-         Ne mondj ilyet, akkor meg sem szólalhat – súgta oda Dracónak Blaise vihogva.

-         Igyekezzünk mert lekésünk a válogatásról! – hagyta válasz nélkül a megjegyzést Draco. Idegesen nyeldekelt. A nagy lehetőség, hogy bekerülhet a mardekár kviddicscsapatába. A válogatáson a másodévfolyamból csak Blaise és Draco indul.

-         Edzenünk kellett volna rá! Legalább a héten! – huzogatta a talárja ujját Blaise.

-         Dehogy! Attól csak lefáradunk, és amúgy is – legyintett Draco. Új Nimbusz 2001-ese már ott állt az öltözőben a falnak döntve. A fiúk gyorsan kapkodták át a ruhájukat a repüléshez. Az öltözőből kilépve a pályához futottak, ahol már a felsőbb évesek tartották a válogatást. Marcus Flint a csapatkapitány távolról intett a fiúknak, s a csiptetős jegyzettömbjébe felírta a részeredményt amit az előző jelölt repült.

-         Üdv fiúk! – fogott kezet Dracóval és Blaise-el a csapatkapitány.

-         Figyelj Adrian te jössz! Három kettő egy! Rajt! – Marcus a sípjába fújt s átforgatta a homokórát.

-         Mindig egyedül kell repülnie? – lepődött meg Draco.

-         Azt hitted hogy egyszerre indul mindenki? – nevetett fel Marcus. – Hogyisne! Akkor meglenne a versenyszellem! A hajtás! Hogy leelőzze a másikat! Márpedig egy kviddicsmeccsen nem sokan vannak körülötte. Az egyéni teljesítményt nézem! Ha valakiben önmagától megvan a jó repülés, a gyorsaság na az az érdem! – mondta komolyan a csapatkapitány.

-         Hé Marcus! Nem gond ha mi lelécelünk? – ért a csapatkapitányhoz hadonászva Montague.

-         Húzzatok a búsba! Vagy magam rúglak el titeket odáig! – vihogott rá Marcus.

-         Kösz! Minden jót a válogatáshoz! – kacsintott a másodévesekre Montague, s lobogó talárral elfutottak az öltöző felé. Marcus a sípjába fújt, s leállította a homokórát. A szemcsék számát felvéste a jegyzetlapra, s fejével biccentett Dracónak.

-         Pattanj fel cimbi és szeld át az eget nekünk! – nevetett Marcus. Fél szemét a kellő magasságba szlalomozó Dracón tartotta, majd, amikor felért odakiáltott. – Oké! Készülj! Három, kettő egy! Rajt! – homokórafordítás, s Marcus ismét kivette pennáját a füle mögül, s felvéste a jelölt nevét. Amint felnézett a pergamenről meglátta a pálya széle felől igyekvő lányokat. Blaise is abba az irányba fordult.

-         Bájos boszorkányaim! Remélem nem a válogatásra jöttetek! – mosolygott rájuk Marcus.

-         Mert ha igen? – nézte sötét tekintettel a magasban száguldó Dracót Pansy.

-         Sajnos lányokat nem áll módunkban felvenni a csapatba – nézett sajnálkozva a lányokra Flint.

-         Ez diszkrimináció remélem tisztában vagy vele – kapta a tekintetét Pansy a magas fiúra. Marcus megdörzsölte a borostáit az állán.

-         Hát, igen-igen. De az esélyteleneket fölösleges…meghajtani – sandított kényszeredetten Blaisere.

-         Figyelj, ha nagyon akarod épp repülhetsz nekem egyet – vigyorgott Marcus. – Baromi jó innen alulról a rálátás – kacagott fel férfias hangján Marcus.

-         De Flint! – rebbent meg Daphné szempillája a fiúra.

-         Na repültök boszik? – kacsintott a zöldszemű lányra Marcus. – A menetszél jobban felcsapja a szoknyákat, mint ha én tenném – nevetgélt az orra alatt, majd a sípjába fújt s felkiáltott Dracónak: - Gyere, szállj le a földre! – intett nagy karlendítéssel, s ismét felvéste a részeredményt. – Pattanj seprűre öcskös! – intett Blaisenek, s  a ziháló  Draco melléjük ért. Marcus összevont szemöldökkel futtatta tekintetét a részeredményeken. Tekintetét futólag végigsiklatta Draco testalkatán.

-         Nos?...Hogy ment? – lihegte Draco kipirulva. Haját szanaszét fújta a menetszél.

-         Egész jó – szorította össze az ajkait Flint. – Eredmény alapján is fogónak sorolnálak. Hány kiló vagy? – Marcus meg sem várta a választ. – Hát ránézésre is  a legkevesebb mindőnk közül – mosolygott a csapatkapitány. – Ez előny egy fogónál, hiszen annál gyorsabban repül minél könnyebb. Nah összemérlek egy kis gyöntölésben oké? – nézett le Dracóra.

-         Hogy érted? – kapta a tekintetét a csapattagok felé Draco.

-         Bole, Derrick! Gyertek csak! – hívta magához a terelőket Flint. Ismét Dracóra nézett. – Ismerjük az alapszabályt igaz? Csináld ki a fogót. Nos egy fogónak nem elég gyorsan repülni, de túl kell élnie azt is, ha prés alatt van. A fogónk nem eshet össze a legkisebb ütközésre – felfüttyentett Blaisenek, s  intett a három fiúnak, hogy üljenek seprűre. – Rátok bízom Bole, mérjétek fel a jelöltünket! – intett nekik Flint, hogy induljanak, s repüljenek hármasban néhány kört.

-         Ah, heh…heh… kileheltem a lelkem is – pihegett Blaise. Flint a szemcseszámra sandított.

-         Mh mit csináltál fent öregfiú? Készültél meghúzni a madarakat röptükben? – kopogtatta a pennáját a jegyzettömbön, ahogy Blaiset méregette.

-         Hát…nem tudtam megállapítani melyik a tojó – vihogott Blaise.

-         Egy lajhár gyorsabban körberepült volna – intett fel Flint a feje fölé.

-         Tényleg? – nézte Blaise Draco küzdelmét Bole és Derrick ellenében. – Nem láttam még lajhárt repülni.

-         Nekem volt már szerencsém hozzá! – nevetett Flint. – Nah kipróbálunk hajtónak hogyan működnél – bökte oldalba Blaiset.

-         Merlinre! Ez már brutális! – szólt erőtlenül Pansy, aki nem vette le szemét a három levegőben repülő alakról.

-         Fiúk! Fiúk! – kiáltott fel Flint, s a két ujját a szájához emelve füttyentett nekik, s  karlendítésekkel jelezte, hogy jöjjenek le a levegőből. Draco homlokán hatalmas dudor volt, a szája felcsattant, és a talárját alaposan megcibálták.

-         Hé! Bole! Derrick! – Flint tenyerét az arca sörtéin dörzsölte. – Ez a mi fogónk! Oké?! Nem azt mondtam, hogy verjétek szét odafent, mielőtt megmutathatnánk a többi csapatnak, hogy mire képes.

-         Jah, bocsesz elfelejtettük – dünnyögte a két terebélyes terelő.

-         Azért egyben vagy még ugye? – veregette meg Draco vállát Flint.

-         Azt mondtad a fogótok? – kapott a szón lassan forgó nyelvvel Draco.

-         Igen. Választottam – nevetett fel megkönnyebbülten Marcus. – Draco, készülj, mert kemény edzésprogramunk van, és nem anyámasszony-katonáinak való.  Héhé rám ne ronts és a nyakamba ne borulj! – hátrált Marcus, a túláradó örömében ugráló Dracótól. – Arra valók a lányok a mi felosztásunkban – nevetett, s közben már Blaise-re fordította a figyelmét. – Szökkenj seprűre és nézzük, hogy megy a kvaffdobálás! – szólt oda a fiúnak, s közben bekarikázta Draco nevét, majd mellé firkantotta a feliratot: fogó.

-         Nagyon fáj Draco! – lépett a fiúhoz Pansy egy zsebkendővel, s a fiú szájához nyomta.

-         Előbb gratulálnál – vette ki a lány kezéből a zsebkendőt Draco, s morogva a levegőben kvaffot dobáló Blaisere nézett.

-         A kviddics agresszív sport – bosszankodott Pansy.

-         Akkor legalább értitek miért nem válogatunk be lányokat – szólt oda a csapatkapitány, de szemét nem vette le Blaise-ről.

-         Egy lány is lehet agresszív – vágott vissza Pansy.

-         Ezért tűzbe tenném a kezem, igazat mond – morogta Draco, Pansyra villantva  szemét.

-         Igen, igaz, csak…volt egy elég csúnya eset. Szóval egy mardekáros lánnyal. Állítólag lesüllyedt a méhe, úgy bezúztak neki vagy a fene se tudja mi volt, és hát nem is lehetett gyereke – ingatta a fejét a tragikus eseten Marcus. – Szóval azóta nem írott szabályként de bevett szokás, hogy a lányokat mellőzzük. Spórolni kell az aranyvérrel, tudjátok, hogy van ez – nézett bocsánatkérőn a lányokra Marcus.

-         Egy fiút is érhetnek balesetek – harapta be az ajkát Pansy.

-         A kettő nem ugyanaz. Főleg mert egy nő nem esik olyan végtelenül sokat teherbe, mint amennyi gyereket egyetlen férfi összehozhat. Tehát a fiúk hullhatnak…a lányok nem – vonta le a végeredményt Marcus.

-         Aljas számítás! Csak, hogy  kisajátítsátok a kviddicset magatoknak – jegyezte meg Pansy.

-         Nevezd ahogy akarod – legyintett Marcus. – Nah elég ebből fiúk! – fújta meg a sípját Flint ,hogy visszahívja a seprűn ülőket. – Figyelj Blaise látom a lyukakat könnyen eltalálod – kacsintott Blaisere. – Egyezzünk meg abban, hogy amint a felsőbb évesek közül valaki lemond, megsérül, vagy akármi van, te állsz be helyettük hajtónak.

-         Ennek mekkora a valószínűsége? – ingatta a fejét zihálva Blaise.

-         Mondjuk úgy a kviddicsidény felében te leszel pályán – szorította össze az ajkait Marcus.

-         Ez elviselhető – nevetett Blaise.

-         Szombaton edzés fiúk! Ne felejtsétek! – kiáltotta utánuk Marcus.

-         Bevettek minket a csapatba el sem hiszem! – áradozott Blaise, miközben az öltöző felé vették az irányt.

-         A felsőbb éveseknek sokat kell tanulniuk, ez valahol még érthető is volt. De szuper hogy fogó lettem – csapta össze a tenyerét Blaise-el Draco.

-         Gondold el visszavághatsz Potternek! – dülledt előre a szeme kárörvendően Blaisenek.

-         Aham! Jó lesz a leggyűlöltebb ellenségemet a pályán lealázni – gonoszkodott Draco. – Azt hiszem leszakadt a lépem – szorongatta a hasát Draco.

-         Akkor már nem járnál a lábadon – szúrta közbe Pansy szárazon.

-         Ennyire ne aggódj értem! A mardekár fogója vagyok több tiszteletet egyszerű földi halandók! – vetett fel a fejét Draco.

-         A nimbuszod eddig is túl nagy volt. Le kellene törni! – előzte a ki a fiút Pansy.

-         A seprűmet ne merészeld bántani - cirógatta meg Pansy hátát a seprűje végével Draco. Pansy harcra készen fordult hátra.

-         Nem ártana külön edzést is tartanod nézz magadra! – mérte végig a csupa seb Dracót Pansy, majd elviharzott a klubhelyiségük felé.

-         Nem bírja elviselni, hogy jobb vagy nála – mondta mindent tudón Blaise.

-         Minden porcikám fáj! Ez a kviddics engem ki fog készíteni – vánszorgott be az öltözőbe Draco, s ahogy a tükörbe nézett felsikoltott. –Áááá! Miért nem mondtad, hogy így nézek ki! – Draco rémülten figyelte megrángatott, szélfútta borzas haját, a fülcimpája is felszakadt, az ajkaiból szivárgott a vér, a homlokán hatalmas kék dudor, úgy nézett ki mint akit jól elvertek és egy árokba hajítottak. – Ó! – formálta Draco, s felszisszent az ajkába hasító fájdalomtól. Hideg vízbe mártotta a Pansytól kapott zsebkendőt, s az ajkához szorította. – Ez iszonyatosan fáj! – rogyott Blaise mellé a padra.

-         Legalább engem nem vertek szét – nyújtózkodott Blaise elégedetten. – Ez a tartalékosság nekem sokkal jobban tetszik. Draco ki fognak csinálni!

-         Már megtették a saját csapattársaim! – morogta Draco. Lenézett a csupa vér zsebkendőre. – Ezért megöl, hogy összevéreztem neki! – nyomta a víz alá a pirosló, vöröslő foltokkal teli zsebkendőt Draco.

-         Még tetszik is neki! Drága aranyvér! Értékes – mutatta fel a hüvelykujját nyugtatóan Blaise.

-         Van nálad zsebkendő? – nézett hátra a fiúra Draco.

-         Nincs – fordította ki a zsebeit Blaise.

-         Nem jön ki belőle mit cisnáljak, így nem adhatom vissza! – nézett kétségbeesetten Draco a  fiúra.

-         Add ide! – vette ki a csipkeszegélyes zsebkendőt Draco kezéből Blaise. – Izé! Mi  is az? Hippomox! – pöccintett pálcájával a zsebkendőre.

-         Jaj nem nem jó! – tépte ki a kezéből a skarlátvörös egészében ragyogó zsebkendőt.

-         Ez nem az volt, de valami más, mi is  Hippo akármi! – találgatta Blaise. – Mit foglalkozom én a tisztítással? Soha életemben semmit sem én tisztítottam meg!

-         Aj! – Draco hol a szájára, hol a víz alá nyomta a szebkendőt.

-         Menjünk fel vérzel ezer sebből, mint aki, csatából jött  - húzta ki a fiút a kviddicsöltözőből Blaise.

-         Így nem adhatom neki és tuti kérni fogja! – sopánkodott Draco. Tehetetlenül rázogatta a zsebkendőt csodákat várva, hogy a vörös szélű foltok kijönnek a hófehér anyagból.

-         Ugyan, majd ha nagyon idegesít lenyomod a torkán, akkor nem is látja – javasolta Blaise miközben meghúzta a falikart a jelszót elmotyogva.

-         Meddig vérzik még?  - morogta Draco ahogy megérezte a vére ízét a szájában. – Hagyja már abba! – nyalogatta az ajkát Draco. A belépőkhöz Az egész másodévfolyam odasietett.

-         Ez a tied! – nyomott a kezébe Pansy egy gőzölgő  öblös börgét.

-         Mi ez? – nézett le bambán a zöldes-barnás növényi maradványokkal teli úszkáló sűrű lére.

-         Méreg! Húzd le egyben úgy jobb! – nézett a mennyezet felé mérgesen Pansy.

-         El ne hidd! – lépett hozzá Millicent. – Futkárloboncoldat! Gratulálok! Fogó lettél a csapatban! Ez annyira szuper! – ölelte meg Millicent, hogy majdnem az egész gőzölgő lé a lábára ömlött.

-         Ki csinálta? – ejtette ki kábán a szavakat Draco.

-         Fogalmam nincs, az asztalon találtam! – hadarta gyorsan Pansy, mielőtt bárki megszólalhatott volna s kivette Draco kezéből a zsebkednőjét.

-         Jaj egy kicsit összekoszoltam! – kapott utána Draco, de csak a lány karját tudta megfogni. Pansy lenézett a karját szorongató fiúkézre, majd Draco szürke szemeibe nézett.

-         Inkább azzal foglalkozz, hogy nehogy elvérezz meccs előtt – húzta ki a karját Draco szorításából, s visszaült az ablak előtti fotelek egyikébe. A klubhelyiségben mindenki odabiccentett Dracónak, a kviddicscsapat minden tagját jól ismerik a házban, természetes, hogy az új fogójukat is megnézik. Végre elértek a másodévesek ezüst felírató hálóteremajtóig, s Draco berontott rajta. A fiókjából előkeresett egy saját zsebkendőt, s az oldatba mártogatta, majd a sebeihez nyomta.

-         Ő csinálta neked tudod ugye? – vágta magát hanyatt az ágyára Blaise.

-         Kicsoda? – formálta a szót szájára szorította zsebkendője mögül Draco.

-         Kicsoda, kicsoda! Hát Pansy! – csattant indulatosan Blaise.

-         Nem hinném! Hiszen utál! – hunyta le a szemét Draco, a meleg nyugtató oldat hatására.

-         Egyáltalán nem utál! Ha nem ő csinálta, akkor meg miért akarta mindenáron ő odaadni! Mardekáros! Te sokagyú! Egy mardekáros sosem engedi át az érdemeket másnak tudhatnád! Azért adta ő át neked mert ő csinálta! – ült fel, hogy szembenézhessen Dracóval.

-         Millicent a nyáron azt mondta…hogy tetszem neki. Szerinted igaz? – nézett kétkedőn Blaisere.

-         Hát ha nem esett még le neked ,akkor vak vagy ráadásul mind a két szemedre! – bólogatott Blaise, hogy rugózott belé az egész ágy. – tuti, hogy bejössz nála! Én sem csinálnék akárkinek futkárloboncoldatot!

-         Mert csináltál már? – nézett rá kérdőn Draco.

-         Még nem – felelte teljes természetességgel Blaise. – De ha csinálnék, azt nem akárkinek csinálnám! Szóval…Neked? Tetszik?

-         Mi? – kapta el a fejét Draco. – Nem kellene lemennünk vacsorázni? – kérdezte vissza kikerülve a kérdést Draco s gyorsan felállt az ágyról a vallató kérdés alól kibújva. Blaise csak egy  jellemző felsóhajtású nézést eresztett el, s követte a klubhelyiségbe Dracót.