Gitárhangok szűrődtek ki a másodévesek hálószobájából. Recsegős gramofon adta a felerősített hangokat. Draco a törülközőjét a vállán átvetve nyitott be a zöld baldachinos ágyakkal teli helyiségbe. A szőnyegen mezítláb lépdeltek Daphné és Blaise. Blaise a lány hajába fúrta az orrát, minden lendületnél újra belélegezte a dús fekete haj illatát.

-         Mi ez? Mi ez az illat áruld el? – dünnyögte Blaise Daphné fülébe. A lány felkacagott, s fekete szempillái megrebbentek ,ahogy Blaise buja szájára siklott a tekintete.

-         Egy nőnek az illata a titkos fegyvere. Sosem árulnám el. Had kísértsen, a rejtélye – engedte ,hogy Blaise újra a hajába fúrja az arcát, s mélyeket szippantson az egzotikus illatból.

-         Blaise? Elkésünk mágiatöriről! Mi ez a zene? – dobta a törülközőjét a széke karfájára Draco. A pár szétrebbent, s Blaise lekapta a lemezt a gramofonról.

-         Apám küldte. Egészen jó dallama van – csúsztatta a lemezt a tokba Blaise.

-         És hogy kerül egy lány a hálónkba? – bökött fejével a lábujjhegyen mellette elslisszoló Daphné felé.

-         Meghallotta a hangokat – rántotta meg a vállát Blaise.

-         És?

-         És Blaise lekapta egy tánc erejéig. Holott valójában csak közelebbről akarta érezni a haja illatát – szólalt meg a hálóba belépő Crak is. – Most már összeszedhetem a füzeteimet? - Blaise rávihogott a fiúra, s invitálón megbillentette a fejét. Draco rosszallóan nézte Blaiset, ahogy a fiú az ágyára ül ,s gyorsan felrángatja fekete zokniját a lábára. – Olyan jó illatú a haja – motyogta még Blaise.

-         Be fogunk aludni mágiatörin – dobálta a táskájába a könyveit Draco. - És sokkal jobban érdekelne már az athamés dolog. A hóna alá csapva a füzetét robogott le a klubhelyiségbe, nyomában az ugráló Blaise-el, aki kettesével vette a lépcsőfokokat.

-         Hagyjál nem vagyok kíváncsi arra amit mondani akarsz!- lépett ki a pincefolyosóra Pansy. Draco felnézett a lányokra.  Millicent csatlakozott Dracóhoz, s figyelték ahogy Daphné haját libegtetve szalad Pansy után.

-         De Pansy még mindig térdzokniban jössz órákra ez már olyan gyerekes vedd észre magad! Csak a kislányok húzzák fel térdig a zoknijukat! Így képtelenség veled mutatkozni! – kopogott Daphné fekete kis sarkas cipőjében.

-         Akkor remélem megbocsátasz, ha mágiatöri órán átülök a kislányokhoz, oda ahova tartozom! – hadarta vissza Pansy, s beszuszakolta magát Sally-Anne és Tracey közé. Draco Monstro és Blaise közé zuhant be a hátsó sorba. Elnyomott egy ásítást, s értetlenül meredt Millyre aki odasietett Pansyhoz ,s visszaráncigálta a lányt maga mellé, Draco és Blaise elé a padba.

-         Mi van? – fészkelődött Blaise mellette.

-         Semmi, figyelj Blaise! – fordult hátra Millicent.

-         Mondjad Cicuska! – vigyorgott rá Blaise előre, s pennájával a pad szélén dobolt.

-         Ugye kezeled valamivel ezeket a… pattanásokat – súgta Millicent.

-         Hát igen – simogatta meg az arcbőrét Blaise. – Van egy ilyen…bájitalpakolás. Majd odaadom a receptjét, csak szólj rám a klubhelyiségben mert elfelejtem.

-         Köszi érte! Nagyanyám nagyon rámripakodott a minap miatta – sóhajtott Millicent. A lányok egyből végig kérdezték Millicenttől a választ.

-         Fogadni mernék, hogy Millicentre sózták a kérdést – nézte a lányt Blaise  mosolyogva. – Pedig megmondtam volna Daphnénak is.

-         Figyelj figyelhetnék most már a mágiatörire vagy végigpofázod megint az órát! – csattant Draco türelmetlenül, a pergamenjének ütögetve a pennáját.

-         Ó bocsánat, a mardekáros eminensünk megszólalt – suttogta színpadiasan Blaise, s lejjebbcsúszott a padban, ismét Daphné fekete hajának bűvölésébe mélyedve.  Draco fel sem fogta a szavakat, amiket írt. „ A vérségi kapcsolat elengedhetetlen követelmény volt  az egy fajhoz sorolásnál. A kentaurok, az alap védelmi törvényeket ennek ellenére visszautasították, s kikérték maguknak, hogy a kentaurokat bármilyen törvényben egyáltalán csak  megemlítsék. Pedig a törvények a különböző külső jegyek helyett, amelyek esetleg hátrányos vagy sértő megfogalmazást eredményeztek volna, a vérségi kapcsolódásokra tértek át, hiszen a különböző fajoknak különböző a vér hőmérséklet, szín és belső összetételük.” Draco átolvasta a füzetébe leírtakat, majd hirtelen felkapta a fejét.  Ez az! Végre megtalálta a titok nyitját!

-         Hé Milly! – bökte meg unokanővérét Draco. – Rájöttem, rájöttem!

-         Mi a csodára!? –fordult hátra Millicent, s a széke támlájára könyökölve figyelte Draco izgatottan csillogó szemét.

-         Hogy hogyan tudnánk megtalálni amit keresünk, és hogyan használhatnánk az athamét! – suttogta izgatottan.

-         Mondani szeretne valamit Malaszt úr? – kapta fel Binns professzor a fejét merengéséből.

-         Jaj nem, igazán nem – húzta be a nyakát Draco, hogy eltűnjön Millicent takarásában. Millicent gyorsan előrefordult, s Binns professzorra vetette a tekitnetét.

-         Jó is, hogy eszembe juttatta, meg akartam kérdezni, hogy meg tudná-e mondani maguk közül valaki, hogy melyik évben fogalmazták meg az első sellők ről szóló törvényt és mit tartalmazott? – Millicent keze a magasba lendült, de ugyanazzal a lendülettel Pansy lefogta a mellette ülő kezét.

-         Csak nem gondoltad komolyan, hogy jelentkezünk is egy órán? Azért ennyire ne legyünk stréberek – sziszegte Pansy hűvösen.

-         De hát tudom a választ, és Binns olyan ritkán kérdez – súgta vissza Millicent.

-         Mindenki tudja a választ Milly, de a mardekárosok nem szoktak jelentkezni. Azt meghagyjuk a többi háznak. – súgta előre vihogva Draco. – Egy mardekáros elvből nem jelentkezik.

-         Ó szegény Binns – fordult a tanár úrhoz Millicent.

-         Már meg is válaszolta a saját kérdését sose sajnáld – röhögött Bliase a lányok háta mögött.

-         Kíváncsi leszek mire jöttél rá Draco! Mindig is mondtam, hogy a legjobb gondolatok mágiatörin ugranak be. S lám neked is – sziszegte hátra Pansy, bár tekintetét le sem vette Binns professszorról. Draco fészkelődve várta végig a mágiatörténet óra végét. Már faragott a pennájából, újramargózta a füzetet, és apró cikesszárnyakat is rajzolt díszítősorként a füzetébe, amivel elválasztja az előző óra anyagát a mostanitól, de  a percek alig vánszorogtak. Amikor Binns professzor végre jelezte, hogy számára véget ért az óra, Draco olyan hirtelen pattant fel a székéről mintha darázs csípte volna meg. Elsőként rontott ki a teremből, s meg sem állt a pince lejáratáig. Megrántotta a falikart, s berohant az ajtón nyomában  a fél mardekáros évfolyamával.

-         Gyerünk mirte jöttél rá! – sürgette kezét tördelve Millicent.

-         A vér! A vér lesz a nyitja! – suttogta izgatottan Draco egyikről a másikra nézve. – Világos és egyszerű!

-         Draco semmit nem értünk abből amit beszélsz – morogta Pansy az izgatottan hebegő Dracónak.

-         Mert nem is akarod sosem érteni amit mondok! – csattant rá mérgesen Draco.

-         Egyáltalán nem erről van szó! Csak mindig olyan idétlenül fejezed ki amgad – húzta fel az orrát Pansy.

-         Nem fejeznétek most kivételesen be? – szólt közbe Millicent.

-         Egyáltalán nem fejezem ki amgam értetlenül – dörmögte Draco, majd elfordulva Pansytól folytatta. – Mardekárnak mi volt mindig is a legfontosabb? A vér! Az aranyvér. Vagyis a titkok kamráját is egészen biztos, hogy aranyvérrel lehet  kinyitni.

-         Csodás következtetés és mégis hogy nyissuk ki, amikor azt sem tudjuk hol van! – vágta közbe Pansy.

-         Olyan jó, hogy mindig van aki bíztatja az elképzeléseimet! – sziszegte Draco.

-         Figyelj Draco ez így elég homályos – kezdett bele Millicent is.

-         Ráadásul hol lenne az a kamra? – vetette fel kétségeit Blaise is.

-         Jaj! – fújta ki a levegőt Draco. – Mivel a mardekárosok világ életüklben a pincében voltak, nos valószínű, hogy Mardekár titkos kamrája is itt van valahol a pincéban. Csupán a pince falát kellene végig….

-         Csupán a pince falát kellene összevéreznünk szuper ötlet – nézett Dracóra sötéten Pansy.

-         Elég lenne egyetlen hosszú vonalat végighúzni, hiszen ha már egyponton érintené a bejáratot… - folytatta Draco esdeklően.

-         Ki a franc fog ennyi vért feláldozni a saját véréből? – vágott közbe Blaise.

-         Kiváló kérdés. Ki az? – nézett körbe Pansy, a  körülöttük állókon. Persze mindenki hallgatott. A mardekárosok a sérüléseket utálják a legjobban. Egy önkéntes véradásra pedig jelenleg senki sem akart vállalkozni.

-         Ennyit a nagy tervedről, Draco. Holnap találj ki jobbat – ült le egy fal melletti íróasztalhoz Pansy, s kipakolta a könyveit.

-         Gondolj szerencsétlen Fricsre is. Ne okozzunk neki mi is fölösleges munkát. Egész nap takaríthatja a vérnyomokat a pincefalról – nyugtatta Dracót Millicent, s ő is leült a Pansyval szemközti íróasztalhoz. Draco nézte az egymás után szétszéledő mardekárosait.

-         Senki sem támogatja az ötletet? – kérdezte lehangoltan Draco.

-         Figyelj cimbi! Én tudod jól a legnagyobb őrültségekben is benne vagyok – ragadta vállon Dracót Blaise, s lezuttyant vele a többiekhez közeli kanapéra. – De ez így elég ködös. Semmi alapja. És hát….

-         Egy próbát sem ér meg? Mert más úton tényleg nem tudok elindulni, nincs semmi ötletem, pedig…szeptember óta ezen töröm a fejem – tette karba a kezét Draco.

-         Azt mondod mindenképpen vér kell? – sóhajtot Blaise elgondolkodva.

-         Nos ha már tudnánk hogy hol van az ajtó akkor lehet elég lenne Mardekár személyes tárgya. Vagyis az athamé. De addig. Ahhoz, hogy megtaláljuk… Segíts valahogy! – suttogta Draco mély sötét komoly pillantással Blaise-re meredve.

-         Éppen lenne egy javaslatom – sandított rá Blaise.

-         Tudtam, hogy te megoldod nekem – mosolygott rá határozottan Draco.

-         Nos kedves évfolyamtársaim! – csapta össze a tenyerét Blaise. – Hány évesek is vagytok pontosan?

-         Mit akarsz Blaise? – kérdezte Pansy gyanakvóan.

-         Csupán érdeklődöm. Nem titok, hogy én tizenöt éves vagyok. Draco…?

-         Júniusban leszek tizenhárom – adta meg készségesen a választ Draco.

-         Daphné te már betöltötted a tizenhármat igaz? – fordult a lány felé Blaise. Daphné elpirult s biccentett. – Pansy?

-         Egy nőtől illetlenség a korát kérdezni – felelte rá Pansy.

-         Jaj ne röhögtess évfolyamtársak vagyunk, olyan sok különbség nem lehet – nevetett Blaise. – Betöltötted vagy sem?

-         Még nem – felelte háborgón Pansy.

-         Millicent? – fordult a lány felé Blaise.

-         A jövő hónapban – nézett várakozón a fiúkra Millicent.

-         Blaise mire akarsz kilyukadni? – tette le a pennáját erős gyanakvással Pansy, mintha megszimatolta volna Blaise tervét.

-         Tehát a lányaink nagy része tizenhárom éves ha jól mondom. – várta a megerősítő bólogatást Blaise. – Nos Daphnéról véletlenül megtudtam, ugye….hogy….

-         Blaise ezt most azonnal hagyd abba! – állította le Pansy. – Fejezzük be a beszélgetést! Ebédnél találkozunk! – pattant fel, s ki akart rontani a klubhelyiségből, de Blaise a karjánál fogva megállította.

-         Ne szaladj el cicám!

-         Ebbe nem megyek bele! Ez annyira kínos! És illetlen! Ilyesmiről nem beszélget az ember. Egy illemtudó ember – tette hozzá sötét szemekkel Pansy.

-         Miről beszélgettek? – ült Draco mellett a kanapé karfájára érdeklődve Millicent.

-         Blaise állítsd le magad még most! – sziszegte a fiú arcába Pansy.

-         Mert neked van most meg? – kérdezte szemtelenül Blaise, mire Pansynak azonnal lendült a keze, de Blaise lefogta a karját.

-         Mi? – ült fel Daphné is s mind a civakodó hadakozó Blaise- Pansy párosra meredtek.

-         Beavatnátok minket is a szórakozásotokba? – figyelte eddig csendesen az eseményeket Draco.

-         Blaise egy eléggé meglepő megoldást talált a problémádra Draco – húzta el a száját Pansy, s kirántotta karját Blaise szorításából.

-         Hát, azt mondtad vér kell – tárta szét a karját Blaise ártatlanul. –És akárhogy is, ez a legegyszerűbb módja, az úgyis fölöslegbe megy, és senkit sem kell megvágnunk érte, vagy csak önfeláldozásból egyéb vérfacsaró eszközökhöz folyamodnunk sértetlenül megúszhatnánk az egészet – vakargatta a tarkóját zavartan Blaise.

-         Blaise undorító amiről beszélsz! – hápogott Millicent.

-         Viszont máshogy nem fogunk aranyvérhez jutni ,hacsak nem játszunk rá arra, hogy valakit szándékosan megpróbálunk megsebezni ezt akarjátok? – nézett körbe Blaise.

-         Tudjátok, hogy addig most már nem nyugszunk amíg nem jutunk valahogy is de vérhez.

-         Még jó, hogy nem vagytok vámpírok – jegyezte meg Pansy epésen. – Akkor mit levágnátok. – sértetten visszamenekült az ablakhoz, s az üveghez simult. Draco meglepődve meresztette a szemét Blaisere. Senki sem tudott mit szólni az elhangzottakhoz. Blaise visszatért Draco mellé a kanapéra. Draco kiválasztott egy sötét pontot a szőnyegen, s azt bűvölte mielőtt teljesen elpirul a helyzet kínosságán amit Blaise felvetett. A lányok zavartan köszörülgették a torkukat. Daphné átsietett Pansyhoz ,s kinézve az ablakon halk diskurzusba kezdtek, s hamarosan csatlakozott hozzájuk Millicent is. Daphné halkan beszélt. Pansy időnként mélyeket hümmögött hozzá, Millicent pedig néha hangos sóhajtásokkal reagált. A két fiú várakozón hallgatódzott és fülelt.

-         Nem fognak belemenni – figyelte Pansy ében haját Draco. – Pansy lebeszéli őket.

-         Bele fognak menni. Mert őket is érdekli a dolog. Hihetetlen lehetőségek tárulnának elénk. Ha megtalálnánk a titkok kamráját. És mivel mi vagyunk a mardekárosok erre sokkal nagyobb esélyünk van, mint bárki másnak a Roxfortban. A vér, az utódkérdés…

-         Viszont a szörnyeteggel semmit sem tudunk kezdeni. Pedig nem bánnám, ha Grangerre uszíthatnám. Ő lenne az első sárvérű akit megöletnék – jegyezte meg vérmesen Draco.

-         Jah, de jó is lenne! Átvehetnénk az irányítást a suli felett. Az lenne, amit mi akarunk – dőlt hátra elégedetten Blaise. Daphné sietett át hozzá.

-         Mi? – dőlt előre Blaise, ahogy a lány újra a fülébe súgott valamit. – Miért kell egy teljes hetet várnunk? – nézett a többi lányra Blaise. -  Öten vagytok, ne mond, hogy mindőtöknek egyszerre van a ciklusa? – suttogta Daphné csillogó smaragdszemeibe. A lány elvörösödött. – És ki fogja!

-         Ki? Szerinted? Hát én! – csattant Daphné ,s fülig vörösödve ellépett. – Nem hiszem el, hogy állandóan meg kell veled osztanom ezt! – nézett vissza bosszúsan Blaisere.

-         Akár megvan az előnye is! – kacsintott Daphnéra Blaise. Draco értetlenül figyelte Blaise-t ahogy feláll, s a lányhoz lép. – Köszönöm – suttogta Daphné fülébe Blaise.

-         Mit? – nézett nagyra nyílt szemekkel Daphn éa fiúra.

-         Hogy megteszed – mosolygott Blaise. Sokáig figyelte a lány arcát. Draco önkéntelenül is lekapta a tekintetét kettejükre, s ahogy elnézett Pansyval találkozott a tekintete, aki kész lett volna felnyársalni  már csak a pillantásával. Draco tovább futtatta szemeit, de Millicent a párost figyelte szétnyitott ajkakkal. Draco visszapislantott Blaisere, akinek meglebbent az ádámcsutkája, ahogy szárazan nyelt egyet, s végül, amikor lehajolt, ajka a lány arcát súrolta. Daphné zihálva lépett el, s sarkon fordulva felrohant a klubhelyiségbe szorosan a nyomába szegődő mardekáros lánycsapattal.

-         Azt hittem lesmárolod – fordult el zavartan Draco, s az órarendje böngészésébe merült.

-         Hát néhány másodpercig én is – nyögte Blaise.  –Nem is tudtam ,hogy ez a szó is az aktív szókincsed része – vigyorgott Dracóra.

-         Csak mert túl sokat hallom tőled. Átragadt rám  -  sütötte le a szempilláját Draco.

-         És mindent tudsz? Tudod, hogy hogyan kell kis aranyvérű halálfalókat csinálni? Elolvastad a felvilágosító papiruszodat? – röhögött huncut szemvillanással Blaise. – Beavatlak a legnagyobb titokba, amit soha nem írnak le. Ez örök szabály. A szexet nem lehet könyvből tanulni, ahogy sok minden mást sem. Az igazán fontos dolgokat mindig tapasztalat útján tanulod – csúsztatta a zsebébe az ujjait Blaise.

-         Na és honnan szedted ezt a bölcsességet? – kérdezte Draco unottan.

-         Ezt? Magamtól. Ez a Blaise Zabini féle bölcseletek kislexikona. Könnyen és jól forgatható – röhögött Blaise. -  Nah kíváncsi leszek megérte-e kitenni ennek a kínos beszélgetésnek az évfolyamot.

-         Ha nem. Daphné vezetésével a lányok engem fognak megölni – vágott mártírarcot Draco.

-         Ugyan! –legyintett lekicsinylően Blaise. – Senki sem akart volna egyéb úton vért fakasztani. Erre egy mardekáros sem vállalkozna önszántából. – borzongott meg Blaise.

-         Hát nem én sem – irtózott már csak a sérülés gondolatától is Draco. De lelki szemei előtt már a jövőhét lehetőségeit találgatta. S az athaméját minden este elővette, s megforgatta a holdfényben. Blaise egyik este mosolyogva vágott hozzá egy kispárnát, ahogy látta Draco már megint az athamé pengéjével játszik, végigsimítja rajta az ujjbegyét. Nézi a csillogását.

-         Figyelj én meztelen női portrékkal csinálom azt, amit te azzal azathamével – súgta át halkan a szoba csendjébe.

-         Neked vannak olyanjaid? – nézett rá Draco.

-         Hogyne lennének, mert mit gondolsz mit csinálok elalvás előtt bárányokat számolok? – vihorászott Blaise. – Gyere át megmutatom! – invitálta Dracót.

-         Mh. Nem is tudom nem…. – bizonytalankodott Draco.

-         Hát ha nem érdekel nem – rántotta meg a vállát Blaise, de sötét szemei megcsillantak a sötétben. Draco megdörzsölgette szőke tincseit a tarkójánál, s felhajtotta a takarót, majd mezítláb átlépett Blaise ágyához. Blaise halk nevetéssel elsuttogott egy lumost, s a baldachin takarásában végignézték a képsorozatokat.