A mardekár asztalánál fokozhatatlan volt az izgalom. Kemény edzések, a legviszontagságosabb időjárásban is. S most ismét bizonyítani kell. Flint a szokásosnál is rosszkedvűbb volt.  A kviddicscsapat tagjai próbálták jobb kedvre deríteni, de minden szavuk csak olaj volt a tűzre.

- Hé Marcus! Húzd fel a jegygyűrűd! Talán szerencsét hoz! – ajánlotta Montague.

- Megőrültél? Mindenki cikizne érte! – mordult rá Marcus. – Ráadásul a griffendélesek körberöhögnének. Egy mardekáros, aki érzelmekre is képes? Főleg, hogy engem egy trollhoz hasonlítanak!

- De Marcus! – szólalt meg Cleo a vőlegénye mellett. – Senki sem tart trollnak! Mindig olyanokat képzelődsz! – Draco erőtlenül tört a kenyeréből, s kedvetlenül vette a szájába, hogy fintorogva próbálja megrágni.

- Draco egyél rendesen, mert össze fogsz esni! – szólt a szemközt ülő lánysorból Millicent.

- Ne szólj bele nem vagy az anyám! – morogta Draco.

- Az éhségtől romlik a látás és nem fogod látni a cikeszt! – fűzte hozzá Pansy. Draco csak egy jéghideg szürkéskék pillantást vetett a lányra.

- Áh végre megjött a posta! – terelte el a szót Blaise, s lelkesen bontogatta a saját csomagját. Draco az otthon készített gyümölcsös tejszínes roládokból bekapott néhányat, s átfutotta az otthonról írt sorokat. De anyja aggódó sorai sem hozták meg jobban a kedvét a meccshez.

- Blaise az meg mi? – hajolt közelebb összevont szemöldökkel Millicent, s Blaise hiába vágta azonnal zsebre a képeket, Millicent kikerekedett szeméről leolvasta, hogy elkésett.

- Ehhh. Finom ma a reggeli – vigyorgott Millicentre Blaise elkendőzve a dolgot.

- Mi volt nála Millicent? – nézte szúrós szemekkel Pansy is a levakarhatatlan vigyorú Blaiset.

- Nem volt nála semmi a saját reggeliddel is foglalkozhatnál ma! – mondta flegmán Pansynak Draco.

- Mi van? Nem bírod elviselni hogy végre eredményt is fel kellene mutatnod? Reméljük nem harap fűbe a fogónk az első mérkőzésen – gúnyolódott fagyosan Pansy. Draco szemében elszánt fény villant ,s egyetlen suta mozdulattal Pansy ölébe borította a zabpelyhes tál egész tartalmát.

- Óh bocsi! – motyogta fölényes vigyorral Draco.  Pansy harciasan összeszorított ajkakkal felpattant, s a tejeskancsót felborítva az egészet Dracóra öntötte.

- Bocsi – mosolyogta hidegen. Draco is felugrott ültéből s a kezébe akadó lágytojást Pansyhoz vágta. A sárgája végigfolyt a lány talárján. Blaise a másodperc törtrésze alatt lezajló eseményeket először meredten figyelte, majd Ő is felpattant s gyorsan Draco elé állt.

- Mi a fenét csináltok? – nézte Draco tejtől csöpögő nadrágját és Pansy mellkasáról lustán csöpögő sárga foltokat. – Szóljatok ha kajadobáló verseny van, mert én is beszállok – vihogott Pansyra, aki felkapva talárja szélét kiviharzott a nagyteremből. Millicent, aki még mindig holtra váltan bambult Blaisere, most egyetlen lendülettel felugrott, de nem Pansy után sietett, hanem a tanári asztalhoz, Piton felé.

- De jó, hogy felnyom minket – rázta a fejét lemondóan Draco.

- Téged nem. Csak engem – látta a fenyegetően közeledő Pitont. – Egyébként mi volt ez az ölre megyünk dobálás? Mi bajotok van? – hunyorított Dracóra értetlenül Blaise. – Mh fogd, fogd! Nálad úgysem keresi – kapta ki a zsebéből a képeket Blaise, s megpróbálta áttuszkolni Draco kezébe.

- Hagyjál velük! Nem én nézegetem őket a reggelinél! – tolta vissza Draco.

- Blaise Zabini! Adja ide ami a kezében van! – intett kíméletet nem ismerő hűvösséggel Piton. Blaise  beharapta az ajkát, s még egy utolsó pillantást vetett a legfelső kép vörös hajú szépségére, aki épp ledobta magáról a melltartóját egy csábos kacsintás kíséretében. Piton futó villanást vetett a képre, majd eltüntette a fiúk elől. – Mi ez?

- Az aminek látszik – felelte röhögést visszafojtva Blaise. – Vagy talán tanár úrnak nem tűnt fel, hogy po… - Piton nem hagyta, hogy Blaise befejezze a mondatot, s közbevágott, mielőtt kimondta volna.

- Hány éves is Zabini? – mordult Piton.

- Tizenöt múltam – húzta ki magát Blaise.

- Akkor mint kiskorú, a házirend alapján is tilos ilyen jellegű felvételeket az iskolába hoznia és hozatnia is! A képek nálam maradnak és ma este büntetőmunkára jelentkezik nálam az irodában megértette? – sziszegte Piton.

- Igen tanár úr – felelte pimaszul Blaise, s  a tejtől csöpögő Dracót maga előtt tolva elindult a pincehelyiség felé. – Piton lenyúlta a képeimet. Szerintem még örült is neki. Szereztem neki ilyen képeket. Ah az unokanővéred! Mindig ilyen prűd? Pedig megmutattam volna neki is ha szerette volna látni – vihogott Blaise.

- Most öltözhetek át, mert leöntött az a liba! – foglalkozott a saját bajával Draco.

- Ne aggódj ő is épp átöltözik – veregette meg Draco vállát Blaise. – Mi lenne, ha együtt tennétek? – kacsintott az ajánlaton Blaise.

- Jót fog tenni az a büntető munka neked – felelte Draco gonoszul.

- Semmi rosszat nem csináltam. Csak néhány ártatlan kép volt nálam. Ez még nem ok arra, hogy… - Blaise elhallgatott mert a pincehelyiség falán át Pansy tört elő, s szinte félelmetes tekintetet vetett a két fiúra, s átcserélt talárjában elmenekült Draco közeléből.

- Figyelj Draco! – kezdett bele Blaise, miközben Draco már a nadrágját rángatta a hálóteremben. – Szerintem nagyon nem volt jó ötlet Pansyt éppen a meccs előtt magadra haragítanod – túrta át a haját Blaise.

- Mert? Teljesen mindegy volt mikor csinálom ezt vele. Egy méregzsák kedvesebb nála – kötötte be a cipőfűzőjét Draco.

- Tudod Draco nem akarlak elijeszteni…de emlékszel mire célzott Pansy, milyen könyvet hiányol nagyon a könyvtárból?

- Mire akarsz kilyukadni? – szaladt előre az SVK-terem felé Draco.

- Pansy A legfeketébb mágia titkait  kereste. Kicsit sem gyanús mi? Hogy éppen az hiányzott neki a legjobban – ingatta a fejét Blaise.

- Mindenki tudja, hogy Pansy odáig van  azért, akit …na tudod. Egy kis ostoba liba. Semmihez sem ért! Miért értene éppen a feketemágiához? – felelte magabiztosan Draco.

- Nem értelek titeket! Komolyan jobban esik a lelketeknek ha marhatjátok egymást? – hitetlenkedett Blaise.

- Mi? – Draco megtorpant s gyorsan egymás után nyeldekelt. Habozott, majd végül kibökte: - Figyelj Blaise! Nem hogy utálom azt a lányt, de egyenesen gyűlölöm – Blaise erre a képébe röhögött, ami Dracót a végletekig felbosszantotta.

- Nem veszel komolyan – hagyta a folyosón a fiút Draco. Blaise utána sietett, s megállította.

- Várj már Draco! – torpant meg vele Blaise.

- Most ne kezd azt, hogy annyira szeretem, hogy az orromig sem látok, mert nem én szaglászom Pansy haját, hanem te Daphné-ét oké? És engedj, mert elkésünk SVK-ról és nem akarom Lochart prédikációját hallani, hogy mi lett volna ha lekésik egy lephikorntámadást és nem tud hőstetteket véghez vinni – darálta magából kikelve Draco.

- Jól van öcskös hagyd hogy végigmondjam! – Blaise gyorsan feltette a tenyerét. – Nem érdekel, mit éreztek egymás iránt – tette gyorsan a szájára a kezét Blaise. – De azt halálosan komolyan mondom, hogy jobb ha nem haragítod magadra, mert te is jól tudod, hogy nem ostoba! És a nyakam teszem rá, hogy ért a feketemágiához! Tudod hogy szól a régi mondás: Jaj azoknak akik nem ismerik fel a gonoszt, akik nem látják a  sötétséget elharapó fényt….

- ….akik azt hiszik a fekete és a fehér szín… - morogta tovább Draco sürgetve Blaiset.

- …s akik nem mérik fel a másik erejét! – suttogta jelentőségteljesen Blaise.

- Ó baromság az egész! – kiáltotta Draco, s továbbfutott az SVK terem ajtajához. – Mindenki ért a mardekárban a feketemágiához, persze, hogy Pansy is.

- Jól van, csak emlékezetedbe akartam vésni – nyugodott meg  Blaise. Draco benyitott a terembe, Lochart épp Daphnét szorongatta egy eléggé kifacsart pózban. – Ó bakker elkéstünk! – sóhajtott Blaise.

- Áh a fiatalemberek! Jöjjenek egy kis bemutatáshoz! Próbálják meg kimenteni a hölgyet a kezeim közül. Ezzel a fogással ugyanis lehetetlen megbirkózni – mosolygott Lochart. Blaise váltott egy kétkedő pillantást Dracóval, majd Draco gyors lendítéssel megforgatta a pálcáját a kezében rontást küldve Lochartra, Blaise a férfi lábára lépett, s Daphnét kirántotta a kezei közül. Majd mindhárman helyet foglaltak és várakozva nézték Lochartot. – Ó…nos igen…tehát….

- Tanár úr mi lenne, ha kivételesen az órán a sötét varázslatok elleni védekezést is tanítaná – jegyezte meg Draco bosszúsan. Ahogy Blaise felé fordult, hogy összenevessen vele, elkapta Pansy eltökélt fagyos mosolyát, s ettől lehervadt az arcáról a mosoly. Draco egész SVK-óra alatt úgy érezte, hogy legalább tízszer leizzadt. Nyugtalan szürke szemei vissza-visszatévedtek Pansyra, aki látványosan nem is Locharttal foglalkozott, hanem egy agyonhasznált könyv megsárgult, fekete szélű lapjait forgatta.

- Te Blaise, Blaise! – bökte meg a mellette ülőt Draco, aki ismét fátyolos szemekkel kábán az előtte ülő lány fekete haját bűvölte. – Tényleg tervez valamit ellenem? – bizonytalankodott Draco.

- Draco ez a reggeli azért elég durva volt! – jegyezte meg Blaise felülve, s átpislantva Pansy átellenes padjára.

- Csak felnyomta bennem a pumpát, hogy már megint…

- Jó tudom, de más a szópárbaj és más…az ha, tojásokat vágsz hozzá! – emlékeztette Blaise.

- Azt hiszem ma szoros testközelembe rendelem Monstrot és Crakot – szeppent meg Draco.

- A meccs alatt nem lesznek melletted  - figyelmeztette Blaise.

- Gondolod, hogy…képes lenne… - hebegte Draco   a tarkóját vakargatva.

- Vérig sértetted, most bármire képes – bólintott komolyan Blaise. Draco amint kicsengettek intett raknak és Monstronak, hogy csatlakozzanak hozzá, s azok akár a testőrök felzárkóztak Draco mellé. Draco nyugalmát azonban nem tudták meghozni, ugyanis az ajtóban, összetalálkozott Pansyval. Előreengedte a lányt, aki acélos hangon visszaszólt.

- Talán érdemes lenne átnézned a szakirodalmat SVK ügyben, mert amit Lochart nyújtott a mai órán…. – Pansy visszanézett a katedránál a tükör előtt magát illegető tanárra, s egy lenéző szempillarebbenéssel ellibbent a fiúk elől.

- Megfenyegetett! – sopánkodott Draco félénk pillantást vetve Crakra és Monstrora.

- Egy lány? Ugyan  - kezdték vasöklüket tördelni a fiúk.

Draco émelyegve öltötte magára a kviddicstalárját. Az öltözőbe egész kísérettel érkezett. Crak és Monstro árnyékként követték mindenhová, ahogy Draco kérte, s most Blaise is itt volt, hogy bíztassa.

-         Nem lesz gáz ne aggódj! – nyugtatta Blaise. – Jó fogó vagy, az iskola legjobb seprűi a mardekár alatt vannak.

-         Te könnyen beszélsz, ma nem versenyzel. Rosszul vagyok – törölgette a homlokát Draco. Kirontott a mellékhelyiségbe és az egész ebédje visszaköszönt. Blaise  az ajtóban állva várta meg.

-         Hé ennyire ne légy ideges! Na! Nyugi! – figyelte, ahogy Draco megiszik egy pohár vizet.

-         Itt van Pansy? – türelmetlenkedett Draco. – Az a boszorkány! Ő tehet róla!

-         Figyelj Pansy nincs itt. Ki sem jön a meccsre! Nincs a lelátókon.

-         Persze mert biztos dugiban már mormolja az átkát. Jaj a gyomrom! – szorongatta görcsölő hasát Draco.

-         Ha akarod elfogjuk és fogva tartjuk, amíg tart a meccs – ajánlotta fel komolyan Monstro.

-         Azt kellene de tényleg! Csak abból már nagyon nem tudom kimagyarázni magam – nyögte halálra vált sápadt arccal Draco.

-         Uh Draco baromira rosszul nézel ki! – nézte aggódva Blaise.

-         Nem ugornál be helyettem? – vetette fel a képtelen ötletet Draco.

-         Fogónak? – sandított rá Blaise.

-         Tudom, hülye kérdés volt. Figyelj Blaise!  Crak és Monstro itt marad velem, te addig nézz a körmére annak a boszorkánynak! Nem bízom benne kicsit sem – zihálta Draco ismét hányingerrel küszködve.

-         Elszáguldok érte, de össze ne ess nekem oké? – csapkodta meg Draco vállát Blaise, s eliszkolt a lány keresésére. Marcus lépett az öltözőbe, széles vállán úgy feszült a kviddicsmez, mintha ráöntötték volna.

-         A seprűink nagy segítséget nyújtanak az idén, általa lépéselőnyben lehetünk. De a seprű nem elég. A kviddicsben sosem a seprű a lényeg, hanem az aki irányítja. Egy csapat vagyunk. Erős csapat. És a régi kviddicshagyományokat őrizzük. Mi, a mardekárosok. Ez lebegjen a szemetek előtt, amikor bemostok az ellenségnek, amikor a pontokért, a gólokért küzdünk, és lélekszakadva hajtasz a cikeszért. Draco, senki nem fogja helyetted elkapni a cikeszt. És tudjuk, hogy az ellenfeled a …mázlisták koronázatlan királya…de…a TE feladatod elkapni a cikeszt! Lehozd nekem onnan vagy kicsinállak! Világos?! – ripakodott a szédülő Dracóra Flint.

-         Igen megértettem – pihegte Draco.

-         Akkor kifelé! És söpörjük le a pályáról azt a söpredéket! – ragadta meg elszántan a seprűjét Flint. Draco utoljára kiszaladt a mosdóba, s a maradék vizet is kihányta magából. Olyan rosszul volt, hogy ezt már fokozni tényleg nem lehetett. Az egész gyomra egy hatalmas görcsbe rándult. Zuhogott az eső. Valahonnan a távolból érzékelte a sípszót. Fellökte magát a levegőbe. Alig érezte, hogymi zajlik körülötte. A vízfüggönyön át a cikeszt kereste de minduntalan a rosszindulatú megjegyzés csengett a fülében: „ Az éhségtől romlik a látás és nem fogod látni a cikeszt!... Jó lenne ha felkészülnél SVK szakirodalomból, mert Lochart tanítása nem elég…. „ – Draco rémképeiben Pansy már gőzölgő boszorkánytűz fölött térdelt, és a füstön át mormolta a rontást rá.  Fáziskéséssel vette észre, hogy a csapatok leszálltak a pályára.  Flint már mindenkivel ordítozott pedig még vezettek.

-         Nem jó! Megmondtam, hogy menjetek rá a lányokra! Az ő bajuk! Minek válogatnak nőket a csapatba! Ez kemény sport! Itt küzdés van! A hímzőszakkör a szomszédban van! Ne kíméljetek semmit és senkit!

-         Warrington próbáld már meg eltalálni a karikát ha már nálad a kvaff! Mit bénáztok és tököltök ott a  kapu előtt?! Mint valami amatőrök! Merlinre! Szétordítom magam a zuhogó esőben erre mintha nem is hallanátok!

-         Draco! – Draco megszeppenve húzódott a sátorfalához. – Te mi a fenének  vagy a levegőben? Azt hiszed madárlesen vagy?! Lődd le a kis snidgetedet villámgyorsan és hozd le nekünk a markodba vagy szétrúgom azt a kipárnázott seggedet! Legalább tégy úgy mintha keresnéd a cikeszt baszd ki! Elmondtam, hogy mit csinálj nem? Elterelő hadművelet! Úgy kell tenni mintha megláttad volna a cikeszt és üldöznéd! Mi a francokat csinálsz odafent!? Ne a lelátókon stíröld most a csajokat! Tiszta fej elfelejtetted!? – meresztette rá Marcus a szemeit nyakán feszültek az idegek, kidagadtak az erek, Draco sosem látta még ilyen félelmetesnek Marcust. Draco úgy bólogatott, hogy már beleszédült.  – Húzzatok vissza a pályára és mutassatok már végre valami mardekárhoz méltót! – Draco imbolyogva megint seprűre ült. Szédelgett, rosszul volt, attól tartott az égből fogja lehányni a lelátón ülőket, és hiába küzdött Potter elbizonytalanításán is. Az egész olyan villámgyorsan történt. Potter hirtelen felé lendült, ő kitért az útjából, s csak későn vette észre, hogy a fiú a cikeszért indult. Túl későn reagált. Csak bambán nézte, hogy a fiú elkapja a cikeszt. Marcus úgy hadonászott mint egy bábszínházban. A zöld sátor csak úgy rezgett az ordításától.

-         Malfoy! Mi a fészkes fenét műveltél? AZ egész meccsteljesítményed egy nagy nulla volt! TE vagy a fogó! Vésd az eszedbe! A cikesszel foglalkozz és ne mással! Hogy tudtad ennyire elbénázni?! Komolyan kezdek kételkedni benne, hogy érdemes volt-e bevenni a csapatba, mert szétidegeled csak magad! HA képtelen vagy versenyezni ,akkor hiába vagy baromi jó fogó! Ezt vésd az eszedbe! Mi a fene van veled? Potter nem a mi nagyurunk! Nem Merlin! Mit vagy úgy elszállva tőle, a hírnevétől az eddigi kviddicsteljesítményétől?! Ki a f…st érdekel, hogy Potter mit csinál!

-         Potter totál brutál most is eltörte a karját! – jegyezte meg Montague.

-         ÉSSS? HA az kell hozzá hogy eltörje a karját akkor Malfoynak is EL KELLETT VOLNA TÖRNIE A KARJÁT, hogy elkapja a cikeszt! Bármi áron is de megszerezni a cikeszt!

-         Azt mondtad ne fogjam meg rögtön az elején, mert minél több pontot akartok gyűjteni a gólokkal – emlékeztette Draco.

-         Ja azt kifelejtettem, hogy azért Potternek meg ne hagyd hogy elfogja előtted a cikeszt! Azt hittem ennyi logikád alapból van! Szép kis bemutatkozásunk volt!  Olyan rakás trágya volt ma a csapat, hogy akár a lelátóról most összeválogatott csapat jobban teljesített volna. Mert már megint nem vagytok csapatjátékosok! Egyikőtök sem! Nem játszotok egy csapatban a csapatért! Megint csak önzőn hajigáltátok a kvaffot, a terelőink a hadovászó gurkók ámulatában bámészkodtak, a fogónk meg lebegve álmodozott!

-         Mi lenne ha kivételesen pozitív megközelítést alkalmaznál Marcus? – kérdezett rá Warrington.

-         MICSODÁT??? AMIKOR A GRIFFENDÉL LEVERT MINKET A PÁLYÁRÓL!? Minket? A Mardekárt???? – ordította Flint Warringtonnak.

-         Már kedvünk sincs kimenni basszus, mert ha a legkisebb hibát vétjük leordítod a fejünket! Mondhatnál annyit is, hogy ma nem voltunk formában, de amúgy láttad, hogy küzdöttünk! – jegyezte meg Adrian Pucey.

-         Igazán? Csakhogy én egyáltalán nem láttam, hogy küzdötök! Mert megint féltetek, hogy nektek megy egy kóbor gurkó, vagy nekirepültök a karikának, vagy Potter lelök a seprűjéről! – mutatott sorba mindenkire Flint.

-         Hogy lehet ilyen lélekállapotban kviddicsezni, amikor a suli háromnegyede ellenünk ordít, Potter szerencsecsillaga magasan ragyog az égen és lelki terrorban tart minket a csapatkapitányunk? – kérdezett vissza Adrian.

-         Adrian már megint kinyílt a csipád! Unom, hogy visszapofázol nekem! – mordult Marcus. -  Én vagyok a csapatkapitány! Én válogattam össze a mardekár legjobbjait és a mardekár legjobbjainak ennyire futja? Komolyan annyira vastag a képetek, hogy egy kicsit sem szégyenlitek magatokat? Mi az hogy én tartalak lelki terrorban? Mert mostantól mentálhigiénés programot hozzak létre? És lelki támogatókat gyűjtsünk a sátor köré? – ironizált Flint.

-         Megint játszod a nagyfőnököt, pedig te sem voltál ma a csúcson – vágta Flinthez Adrian.

-         Adrian! – Marcus feje elvörösödött. – Azt hiszem a következő meccsre pihentetlek! Malfoy! Szólj a haverodnak, hogy beugrik Adrian helyére a csapatba a következő meccsre! – Draco megszólalni sem mert. Teljes lehangoltságban vonult a pince felé a kviddicscsapat. Marcus lépett be elsőnek.

-         Jók voltatok Flint!  Mi akkor is büszkék vagyunk rátok! – kiáltotta egy hetedéves Marcusnak.

-         Szarok voltunk! – dörmögte vissza Marcus kedvetlenül. Kezdett berekedni. Miután kiordibálta magát.

-         Hogy beszélsz Marcus! – szaladt hozzá Cleo. Draco körbenézett a klubhelyiségben. Blaise integetett neki a törzshelyükről. Pansy fekete macskájával az ölében tüntetőleg elfordult.

-         Semmi baj Draco jobban vagy? – futott Draco elé vigasztalón Millicent.

-         Komolyan nagyon ügyetlen voltam? – nézett le kétségbeesetten Millicentre Draco.

-         Jaj nem dehogy voltál ügyetlen! – mosolygott Millicent. – Csak hát Potter már megint…meggondolatlan volt. S lám a gyengélkedőn kötött ki! – húzta a kanapék felé Dracót. – Te legalább épségben lejöttél! Ez a legfontosabb.

-         Nem, nem ez a legfontosabb! A mardekárt képviseltem és hagytam nyerni a griffendélt! Kudarcot vallottam. Jobb lenne, ha lemondanék a fogóságról. Válasszon Marcus valaki mást helyettem.

-         Jellemző, az első kudarcra visszavonulnak! Férfiak! – suttogta a macskájának Pansy. Draco Blaise mellé ült.

-         Fogd be!

-         Nem hozzád szóltam! – csattant Pansy. – Nem vagyunk beszélő-viszonyban!

-         Nem is! – felelte rá sértetten Draco. Crak és Monstro Draco közelében ültek le, s Blaise  pukkasztó rágójával szórakozott. Felfújta, s hagyta, hogy kidurranjon.

-         Nagyon gáz volt mi?

-         Fogalmam nincs semmit nem láttam – rágcsálta a rágóját Blaise.

-         Mi?

-         Azt mondtad nézzek Pansy után, de nem értem el hozzá, mert Piton megállított s a büntetőfeladatomat kiadta.

-         Mit kellett csinálnod? – kérdezte kedvetlenül Draco.

-         Másolnom kellett – Blaise a mellényzsebébe nyúlt és előhúzott egy pergamendarabot. S Draco fülébe suttogta. – S nézd mit találtam! Ez kell most nekünk – kacsintott Dracóra. Draco elolvasta a recept címét.

-         Amortentia? – formálta megrökönyödve a szót Draco.

-         Simán ettől tuti ránk kattannak! És meg van oldva a ti nézeteltérésetek is és én végre megkapom Daphnét – fújta nagyra a rágóját Blaise, s az hangos durranással megint kipukkant.

-         Nem fogok amortentiát főzni! Ráadásul nem olyan egyszerű bájital! Mi lesz ha elrontjuk? – akadékoskodott Draco.

-         Ugyan már! Miért rontanánk el? Csak az utasításokat kell követni – legyintett lustán Blaise. – Na benne vagy? Én például kíváncsi lennék rá, milyen az, amikor Pansy halálosan szerelmes beléd? – vihogott Blaise. Erre Draco is felnevetett. Blaise, az egyetlen, aki egy ilyen vereség után is képes őt megnevetettni. Draco szívét melegség öntötte el.  Igaz barát.

-         Benne vagyok. Nézzük csak meg, milyen, ha Pansy belémzúg! Már csak a gondolata mosolyra fakaszt – csapott Blaise kitartott tenyerébe Draco.

-         Ez a beszéd haver! – rágta a gyümölcsízű rágót jóízűen Blaise, s közben kaján vigyorra húzta a száját. Mindketten a szemközt ülő gyanútlan lányokat figyelték, s kárörvendően gondoltak a nagyszerű tervükre, az amortentiára.