Draco leszaladt a klubhelyiségbe, ahol még fagyosra csípett arccal Blaise pihegett a bőrülésben. Draco a Blaisetől kapott ajándékot a fiú ölébe hajította.

-         Ez meg mi? – vonta kérdőre a fiút Draco.

-         Fagy odakint rendesen. Ekkora a fütyim – mutatott egy pindurnyi részt a hüvelyk és mutatóujja között Blaise. – Úgy összehúzta magát.

-         Csak vigyázz le ne fagyjon! – lökte meg Blaise borzas fejét Daphné, s kacsintott hozzá a fiúnak. Draco után száguldott le Blaise érkezésének hírére.

-         Hiányoztam cicám? – kapta el Daphné kezét Blaise, s kényszerítette, hogy forduljon felé.

-         Talán  - bujkált a mosoly a lány szája körül.

-         És tetszett az ajándékom?- figyelte a szeme sarkából a lányt.

-         Igen. De nem talált az illat – nevetett Daphné.

-         Ó kár! Kapok érte puszit? – vigyorgott fel kaján képpel a lányra.

-         Nem – rázta a fejét erősen Daphné.

-         S ha én adok előbb? – húzta a lányt Blaise, s még hideg ajkait a lány puha meleg pofijára nyomta.

-         Abbahagynátok? – figyelte őket iszonyodva Draco. – Fontosabb dolgaink is lennének!

-         Most akarok kicsikarni egy puszit Daphnétól, szóval addig szűnj meg! – nézett Dracóra a lány fölött Blaise. – Na! – húzta meg kérlelően a lány kezét Blaise. Daphné lesütötte a szemét, de  a haját hátrafogva lehajolt, s Blaise  erős szantálos arcszeszes sima bőrére nyomta a száját. Blaise úgy mosolygott rá, mintha a kviddicskupát kapta volna a kezébe, s szemei csillagokat szórtak.

-         Mit vigyorogsz mint egy tökös derelye?  - ért a közös kandallójukhoz Pansy is.

-         Mi ezt úgysem értenénk! – szólt oda neki Draco még mindig a kanapé szélén ücsörögve. Blaise a magasba emelte a borítékot s meglengette.

-         Kibontottad Draco? – forgatta meg a kezei közt  borítékot Blaise.

-         Igen – bólintott határozottan Draco.

-         De ezt elfelejtetted elválasztani a papírtól , fogadjunk – intette a fiút magához Blaise. Draco odahajolt, s Blaise a könnyedén odaerősített szép rokkokómintás szív alakú kulcsot finoman leerőszakolta a ragasztóról ,s alatta ott  volt Blaise dőlt írása: „ A kulcs Pansy szívéhez. Egy önzetlen barát”

-         Bámulatos ajándékötleteid vannak – vette ki a fiú kezéből a pergament Draco.

-         Mi áll rajta? – kíváncsiskodott Pansy, s megindult Draco felé.

-         Semmi ami rád tartozna! – morogta Draco, s megelőzve, hogy Pansy odaérjen hozzá, gyorsan a kandallóba dobta a pergament.

-         Ó! – nézte az azonnal cafatokká égő vékony darabkát a tűzben.

-         Meg sem kérded én mit kaptam Blaise-től? – nézett fel Dracóra Pansy.

-         Nem – felelte röviden Draco.

-         Olyan érdektelen vagy – ereszkedett Daphné mellé a kanapéra Pansy.

-         Nem vagyok érdektelen azért nem kérdeztem eddig sem, mert tudom, hogy mit kaptál tőle – magyarázta egyszerűen Draco.

-         Kibontottad az ajándékomat! – borzadt el Pansy.

-         Igazán dicsérő a feltételezés – húzta el a száját Draco. – De bármily meglepő is. Nem erről van szó. A tavalyi hibáinkból okulva idén megbeszéltük, hogy mit veszünk – nézett össze a két fiú.

-         Vagy úgy – kapta a fejét Blaisere Pansy.

-         Blaise vette a parfümöt, én a tartót – biccentett Draco Blaisenek, jelezve, hogy mindketten teljesítették az előre megbeszélteket.

-         Te neki is parfümöt vettél?  - esett Blaisenek Daphné.

-         Te neki is tartót vettél? – támadt Dracónak Pansy. A két fiú összenézett.

-         Háát…izé…erre nem számítottunk – simogatta az állát Blaise. Draco a tarkóját dörzsölgetve próbálta menteni a menthetőt.

-         De azért… nem egyforma…

-         Ah! Jellemző! – sziszegte Pansy, majd olyan hirtelen váltással szólalt meg, hogy mindenki rámeredt. – Akkor indulhatunk a hozzávalókért?

-         Még meg sem melegedtem rendesen – ellenkezett Blaise.

-         Mindjárt kezdődik a suli, és nekünk erre nincs időnk – sepergette a nem létező szöszöket a talárjáról Pansy.

-         Nincs időd megvárni hogy felmelegedjek? – mérte végig Blaise Pansyt.

-         Már régen megszerezhettük volna, ha nem Blaisere várunk – fordult Dracóhoz Pansy. – Nem lehet rájuk számítani, ahogy Monstrora és Crakra sem.

-         Már miért nem lehet Monstrora számítani? – kapta fel a fejét a névre Millicent, aki olyan csendesen oldalazott a beszélgetők közé, hogy észre sem vették.

-          Ha elfelejtetted volna egyiküknek sincs a mai napig fogalma sem arról, hogy kik zárták őket be egy seprűtároló szekrénybe, sőt arra sem, hogy hogyan történhetett ez velük! És már azt is elfelejtették, hogy a gyengélkedőn jártak – emlékeztette Pansy a lányt a különös esetre. – Ha már az emlékezetük is ennyire gyér, mit várunk tőlük? Én hozom a köpönyegem – pattant fel Pansy, s felsietett a lépcsőn.

-         Neked legalább le sem kell öltöznöd – jegyezte meg Draco Blaisenek ,aki csak kinyitotta és összecsukta a száját, anélkül, hogy megszólalt volna. Amikor Draco köpenyegét a vállára kanyarítva  s kesztyűit húzva visszatért a klubhelyiségbe Pansy ismét Blaise hez beszélt.

-         Tudsz hopponálni?

-         Honnan tudnék? Csak jövőre iratkozhatom be a tanfolyamra – felelte rosszkedvűen Blaise.

-         Akkor társas hopponálás lesz – bólintott Pansy.

-         Kivel? – egyenesedett ki egyből érdeklődően Blaise.

-         Ne is álmodozz! Cleóval! – lépett hozzájuk Draco.

-         Sziasztok! Akkor mehetünk? – kérdezte barátságosan a lány. – Kettesével viszlek át titeket – indult előre a lány, s szapora lépteit alig bírták követni.  Draco Blaise-el az oldalán lemaradtak, s hagyták, hogy a lányok menjenek előttük, le a Roxfort határáig.

-         Így is csurom vizes már a talárom alja – mérgelődött Blaise. – Mellesleg hová tartunk?

-         Leicester – tekerte a sálját a szája elé Draco is. – Pansy szerint innen szerezni a legjobb, vizet.

-         Vizet a fiúmosdóból is szereztem volna neki, de akár a talárom aljából is – reszketett meg Blaise, ahogy a nadrágjához verődött a hideg  nedves fekete köpönyeg.

-         Ez különleges víz… na persze nem nekünk  - mentegetődzött Draco. – Hanem a sárvérűeknek. Ez egy fontos kellék.

-         A hozzávalókról jut eszembe, hamarosan kész lesz az amortentia – suttogta Blaise. – Valentin-napkor bevetjük – ragadta meg Draco karját izgatottan Blaise.

-         Jól van, jól van – intette csendre Draco, ahogy látta Cleo megáll.

-         Kivel kezdjem? – nézett körbe a társaságon a mardekáros lány.

-         Talán. A két fiúval – bökött rájuk Pansy. – Így biztos vagyok benne, hogy ott lesznek Leicesterben. – Draco és Blaise is a kegyetlenül rájuk meredő Pansyra néztek, s elfogadták Cleo feléjük nyújtott fehér kesztyűs kezét. Draco megérezte a rántást a köldökénél, s behunyta a szemét. Alig pár másodperc után talajt fogtak. Cleo elengedte a kezüket, s egy pörgéssel el is tűnt a szemük elől.

-         Egy magas tornyos épületet kell keresnünk, ezt olvastam róla – fordult körbe Draco.

-         Nekem nem tetszik ez a hely – ugrott hátra egy elszáguldó hangos két kerekű valamitől Blaise.

-         Nekem sem – húzódott közelebb barátjához Draco, amint a közelben szikrákat szóró hangos sercegést hallott. A hangforrás irányába kapta a fejét. A férfi a szürke palatetőn motoszkált,  égő tüzes szikrák pattantak szét körüle és egy fekete maszkot tartott az arca elé. – Ezek a muglik nagyon zajosak – állapította meg Draco.

-         Nem csak zajosak, de büdösek is – nézett Pansy egy pöfékelő autó után. Daphné erőtlenül köhécselt mögöttük. – Szerintem a biztonság kedvéért kezet foghatnánk.

-         Mi?   - pördült meg a tengelye körül Blaise, hogy Pansyval szemben legyen. – Én nem fogom meg Draco kezét.

-         Hát én sem Blaise-ét – zárkózott el Draco.

-         Akkor válasszatok kinek a kezét akarjátok fogni? – kérdezte türelmetlenül Pansy.

-         Majd én Millyét – kapott unokahúga után Draco, mielőtt valami félelmetes alkuba rángatják.

-         Jaj én nem is tudom, olyan izgatott vagyok – vihogott Blaise. – Na jó választottam! – nevetett ,s Daphné keze után kapott.

-         Sajnáljuk Pansy pár nélkül maradtál! – nézett vissza a válla fölött Daphné. Pansy kiöltötte rá a nyelvét, majd megfogta Millicent másik kezét.

-         Menjünk már mert sose érünk vissza – indult meg Pansy. Alig lépett egyet, amikor egy kocsi elhúzott az orra előtt.

-         Nem jó – forgolódtak körbe. 

-         Nem értem a mugli közlekedést – nyögte Blaise. – Az előbb még álltak ezek az autók! – figyelte a kocsik sűrűjét Blaise.

-         Inkább azt a tornyot keressétek addig – harapdálta a száját Pansy.

-         Az lesz az – mutatott előre Draco, egy magas oszlopra, aminek a tetején egy széles tányér ült.

-         Biztos? – ráncolta a homlokát Pansy. – Azon a festményen ne így nézett ki.

-         Az a festmény több mint ezer éve készült! – emlékeztette Draco.

-         Hát jól van – húzta meg Millicentet Pansy, ahogy  a kocsisor megállt. Alig jutottak el a festett vonalak feléig, amikor oldalról hangos tülkölésre rezzentek össze. Össze- vissza akartak futni, félelmükben, de mivel fogták egymást kezét csak a másikat rángatták.

-         Barmok! Menjetek már a járdára! – mutogatott feléjük  a kocsiban ülő.

-         Mi van padlásszörny! – vágott vissza Blaise. A férfi megdöbbenve meredt rájuk. Majd ahogy végre a társaság átevickélt a túlsó oldalra, beletaposott a gázba. – Pedig igazán sértőt mondtam! – rántotta meg a vállát Blaise.

-         Jah, én azt hittem, kiszáll és leátkoz érte! – bólogatott Millicent.

-         Hát én leátkoztam volna érte – noszogatta őket Pansy. Ahogy elérték a park szélén álló tornyos épületet azonban mind megtorpantak.

-         Ez meg mi? – Blaise elolvasta a felírást – Víztorony.

-         Ez lesz az – örült meg Daphné.

-         De nézzétek az van odaírva, hogy felmenni tilos – olvasta tovább Draco.

-         Ez a víz ilyen veszélyes? – csodálkozott Blaise.

-         Pansy azt mondta hogy éget is – bólogatott Draco. – Mi lenne, ha csak egy valaki menne fel?

-         Mondjuk te! – vágta rá Pansy, ahogy megsejtette Dracónak már megint inába szállt a bátorsága.

-         Döntsön a szerencse! – bökte meg Millicentet Draco.

-         Miféle szerencse? – mordult Pansy. – Soha semmi sem szerencse! Felküldjük a fiúkat a vízért és mi lent megvárjuk őket – intett a két lánynak hogy húzódjanak hátrébb.

-         Nem fogsz parancsolgatni nekünk Pansy! – csattant Draco.

-         Jaj gyere Draco nálunk a pálcánk – bökte meg a vállával Blaise, s megindult a lépcsőn felfelé. Draco nemtetszéssel, de követte Blaiset, bár néhány gyilkos pillantást még vetett Pansyra.

-         A halálba küldenek – sopánkodott Draco.

-         Jaj ne légy már megint ilyen drámai. Ezek csak muglik – vette fürgék a lépcsőfokokat Blaise.

-         Veszélyes muglik – nézte a falfirkákat Draco. „ Bűneid zsoldja  a halál!” R..I. P.” Catharine + Charlie” – Szerintem ez valami oltár lesz – harapta be az ajkát Draco. Belekapaszkodott Blaise köpenyébe. – Ne menjünk fel! Nálam az athamé is! Mi van ha megtalálják nálam és használni fogják! – vinnyogta Draco.

-         Az athamét csak varázserővel bíró tudja használni és csak nő. Kétlem, hogy odafent varázserővel bíró nők gyülekeznének, hacsak nem előzött ki minket Pansy, Daphné meg Millicent – ironizált Blaise. Felléptek az utolsó lépcsőfokon, s a korlátba kapaszkodtak.  – Nézzünk körbe- mutatott előre Blaise. Megkerülték a tálat.

-         Itt egy ajtó! – méregette bizalmatlanul Draco. Blaise lenyomta a kilincset.

-         Zárva  - nézett vissza Dracóra. – Add az athamét!

-         Dehogy adom! – húzódott hátra Draco. – Pansy azt mondta ezek a hogy is hívjákok mindig minden ember előtt nyitva vannak.

-         Akkor ez egy bezárt hogyishívják – humorizált Blaise.  – Állj félre! – Blaise előkapta a pálcáját. – Bombarda! – suhintotta rá s az ajtó felszakadt. – Hatalmas zúgás áradt bentről. Blaise bekukucskált.

-         És hol a víz? – nézett szét a sötétben Blaise.

-         Nem látod? – araszolt közelebb Draco.

-         Nem – felelte Blaise. – Akkor ez nem az. A lexikon szerint ez a víztartó rögtön a bejáratnál van, vagy valahol az oltár körül, egy kis edénykében. Látsz oltárt?

-         Nem látok oltárt csak csöveket, meg egy nagy tartályszerűséget – forgatta a fejét Blaise.

-         Akkor iszkoljunk innen – felelte Draco.

-         Itt csöpög egy cső – ért hozzá Blaise.

-         Vigyázz megéget! – ugrott a fiúhoz Draco. – Nem tüsszögsz?

-         Nem – lepődött meg Blaise. – Vigyünk belőle?

-         Olyan mindegy, csak gyere már onnan! – türelmetlenkedett aggódva Draco. Visszasiettek a  lépcsőn a lent várakozó lányokhoz.

-         Nah? – szegezte nekik a kérdést Pansy.

-         Hoztam vizet – mosolygott Blaise a kezében meglengetve az üvegcsét.

-         De ez nem a templom volt – felelte Draco. – Milyen hülye koordinátákat adtál meg? – förmedt Pansyra.

-         Mi lett volna ha te is utánanézel nem rám hárítasz mindent? – kiáltotta vissza Pansy, s elvette Blaisetől az üveget, megszaglászta, megrázogatta, cseppentett belőle a bőrére.

-         Nem jó – jelentette ki teljes meggyőződéssel. – Bőrhöz érve minimum sistereg, megszaglászva tüsszentést vált ki. S ha hideg akkor is forrónak kellene érezni – nyomta vissza Blaise kezébe a fiolát.

-         Menjünk vissza teljesen kikészített ez a sok izgalom – indult előre Draco.

-         Állandóan mindentől beparázol – előzte ki Pansy.

-         Okoskodó kis gyomnövény! – sziszegte neki Draco.

-         Az árvácska nem gyom! – szúrta vissza Pansy. – Neked sincs sárkányszíved az biztos! – mérte végig becsmérlően Dracót Pansy.

-         Legalább megmelegedhetek már – sóhajtott Blaise.

A másodéves fiúhálóban még éjfélkor is égett a gyertya. Blaise leragadó szemekkel dobált egy gombolyagot Seaffynak, aki lelkesen elgurította, rávetette magát majd visszalökte Blaisenek. Karmilla is ott sündörgött körülöttük, időnként Seaffyhoz dörgölődzve. Seaffy megszaglászta Karmillát.

- Karmilla gyere onnan! – szólt a macskájára Pansy. Blaise felvigyorgott a lányra, aki csak egy szúrós pillantást vetett a fiúra.

- Van valami ötletetek? – kérdezte ásítva Millicent.

- Már minden lehetségest elmondtam – térdelt Blaise ágyán Daphné ,s  unalmában a fiú haját pödörgette az ujjai között, aki előtte hasalt az ágyon.

- A legegyszerűbb lenne a legközelebbi ilyen…templomba bemenni – erősködött Draco.

- Csakhogy nem minden templomban áll ez a víz ott kint elérhető helyen – emlékeztette Pansy.

- És én ezt a mugli tortúrát még egyszer nem bírom ki. Én nem akarok megint muglik közé menni – dobta el a gombolyagot durcásan Blaise.

- Talán Mardekártól kellene valami ötletet meríteni – dörzsölte fáradtan a homlokát Pansy.

- Pansy! – kiáltott be a fiúhálóba egy álmos rekedtes lányhang.

- Gyere be Sally! – kiáltotta vissza Pansy.

- Ez megkergült és sípol és nem tudom kikapcsolni – tartotta a kezében a lunaszkópot a lány, akinek épp förtelem spenótzöld hajszíne volt. Blaise megrázkódva nézegette a kócos hajú lányt.

- Biztos megint a hajam, bocsi – vette észre Sally, s  lehunyta egy pillanatra a szemét, s ismét a különös vörös árnyalatot öltötte fel. Közben Pansyhoz sétált  csíkos pizsamájában, s átadta a sípoló tárgyat. Pansy, egy ideig ügyködött a szerkezeten, majd végre kikapcsolta.

- Egyébként mi lehet az a fontos ügy, amiért még mindig virrasztotok? – kérdezett rá Sally Anne. – Tudok segíteni?

- Hát…keresünk valamit, ami a múltban egy bizonyos helyen volt, de most már nincs ott – írta körül vázlatosan Pansy.

- Értem mire gondolsz – tette cseresznyepiros duzzadt ajkához a száját Sally Anne. Szeplői  az orra és arccsontja körül hol halványodtak, hol erősödtek, ahogy gondolkodott. – Nos azt tudom tanácsolni, amit én is szoktam tenni – mosolygott le rájuk a lány.

- pontosabban? – kérdezett rá Draco a saját ágya baldachinjának dőlve.

- Mivel többnyire helyzetektől és hangulatomtól függ a külsőm… még ha én is befolyásolom…nos ha nem tudom éppen hogy nézek ki, akkor behunyom a szemem és egy olyan hangulatba képzelem magam, amiben emlékszem rá, hogy hogyan néztem ki. És akkor ahhoz is igazodik a külsőm – nevetett fel halkan a lány. Pansy kutatva nézte a lány arcát egy ideig, majd hirtelen kihúzta magát, s arcán izgatottság terült szét.

- Kösz Sally! Sokat segítettél! – lelkesedett Pansy, s majd nem felugrott örömében ,hogy a lány nyakába ugorjon.

- Ó igazán nincs mit! – fordult ki Sally Anne. – jó éjt nektek! Én megyek vissza aludni! – formálta a szavakat ásítozás közben, s becsukta az ajtót maga mögött.

- Mire jöttél rá? – csapott le Draco.

- Egyértelmű. Hogy ez miért is nem jutott eszembe. Ugyanoda kell visszamennünk…

- Azt már megtettük – emlékeztette Draco a Leicesteri kudarcra Pansyt.

- De ugyanabban az időben is – mondta sejtelmesen Pansy.

- Mire akarsz rávenni már megint minket? – könyökölt fel Blaise is izgatottan, s csak ekkor vette észre, hogy a Daphné ujjai még mindig a hajában matatnak, aminek hatására rávigyorgott a lányra, aki elpirulva az öntudatlan játszadozáson gyorsan lekapta ujjait a fiú fejéről.

- Mi az hogy ugyanabban az időben? – mérte végig gyanakvóan a párnáján gubbasztó Pansyt.

- Ahhoz hogy a legmegfelelőbb szentelt vízhez jussunk, olyanhoz, amilyet Mardekár is használt…vissza kell mennünk oda, ahol Mardekár maga járt. Ugyanabban az évben ugyanabba a templomba  - súgta határozottan Pansy, s a Draco éjjeliszekrényére felhalmozott pergamenek között kezdett kotorászni. Millicent Draco ágyának fejtámlájára hajtva a fejét követte Pansy mozdulatait, míg az ágy másik végéről Draco egyre erősebben húzta résnyire a szemét.

- Nem, nem nekem ez nagyon nem tetszik – tett elhárító mozdulatot a kezével Draco, s olyan sűrűn integetett, hogy Karmillát is megsuhintotta a mozdulattal, mire a macska nyávogva visszaugrott Blaise ágyára.

- Itt is van. 986 – forgatta a pergament Pansy.

- Mi az, hogy kilencszáznyolcvanhat? – harsogta Draco. Monstro horkantott egyet az ágyon. Nott ágya felől pedig suhogás hallatszott ,jelezve, hogy a fiú a másik oldalára fordult.

- Halkabban – suttogta Pansy.

- Mégis hogy akarsz visszamenni az időben? – kérdezett rá Millicent.

- Időnyerővel természetesen – mondta magától értetődően Pansy.

- És honnan szerzünk ilyet? – kérdezett rá a központi problémára Daphné.

- Lássuk csak…mardekár irodájában… - harapott az ajkába Pansy.

-…nem lehet, mert amikor ő élt még nem találták fel az időnyerőt – utasította el a felvetést azonnal Draco.

- Draco! Tőled szerzünk – mosolygott a fiúra olyan behízelgően Pansy, ahogy csak tudott.

- Tőlem? – dőlt előre Draco, s szíves szerint ordította volna, de csak egy dühös suttogásig merészkedett.

- Apád a minisztériumban dolgozik. Egy csomó időnyerőt őriznek ott. Azok tulajdonképpen elkobzott tárgyak, itt az ideje, hogy legalább egyet visszaszerezzünk belőle – érvelt Pansy.

- Ez teljesen jogos – kelt a lány védelmére Blaise.

- Mi a jogos? – morgott Draco.

- Hogy azok régen magántulajdont képeztek, ahogy a  fekete mágiás cuccok is – ült fel most már Blaise is.

- Ne is mond! Említettem Craknak s Monstronak a feketemágiás dolgokat és nem emlékeznek arra sem – nézett Pansyra Draco.

- Mondtam, hogy légy óvatos – hárította el Pansy rosszallóan a dolgot. – De legalább ezt is megírhatod apádnak, az időnyerőt kérő leveledben – s azzal egy tiszta pergamenlapot tartott  Draco elé.

- Most? – nyögte Draco.

- Igen. Jó lenne, ha holnap el tudnánk menni érte, mert utána már tanítás lesz – erőszakolta Draco kezébe a pennát is Pansy.

- Még bele sem egyeztem – háborgott Draco.

- Figyelj akár azt is beleírhatod, hogy kényszerítettünk rá, hogy ezt írd jó? – mondta ironikusan Pansy. – Ha ideadod az athamét akár a nyakadhoz is tartom amíg megírod – vonta fel a szemöldökét Pansy.

- Utállak! – sziszegte neki Draco, de belemártotta a tintába a penna hegyét, amit Pansy tartott neki.

- Tudom – felelte teljes egyszerűséggel Pansy. Blaise a párnájába röhögött a szóváltáson, Daphné a markába kuncogott,  Millicent is  Pansy háta mögött rázkódott az elfojtott nevetéstől.