Draco a  Crakkal és Monstróval a sarkában Blaise mellett haladt a könyvtár felé. Blaise a szeméhez tartotta a kezét, s fájósan dörzsölgette a halántékát.

-         A rohadt életbe is olyan huzatos ez a kastély! – morogta Blaise.

-         Menj fel Madam Pomfreyhoz – javasolta Draco.

-         Begyulladt a szemem. Majd Pitontól kérek rá valamit. Nem akarok a gyengélkedőre menni, amíg ott van a sok sárvérű – finnyáskodott Blaise. Draco a tágas könyvtárajtón belépve körbenézett. Pansy a hátsó gyertyával világított asztalnál ült Millicenttel. Öles léptekkel vette az irányt a lányok felé, s a zsebéből kivéve a lány elé hajította az aranyszerkezetet.

-         Itt van amire annyira vártál – sziszegte neki Draco.

-         Most már elárulod mit állítottál be a lunaszkópodon? – kíváncsiskodott Blaise, s becsúszott Pansy mellé a padra.

-         Már mondtam. Most kellene nekikezdeni a bájitalfőzésnek. Dracóval ezt már megbeszéltük. Ezért is állítottam be a lunaszkópot, hogyvéletlen se felejtsem el most kell nekilátni a főzésnek. Az erők most kedveznek a rontó bájitaloknak.

-         Te Dracóval beszéled meg a lunaszkópod beállításait? Ez felettébb érdekes! – fűzte hozzá Blaise levakarhatatlan vigyorával a megjegyzést.

-         Javíthatatlan vagy Blaise! – ingatta a fejét Pansy. – Máris indulunk, készüljetek! – rejtette a markába a kis láncos szerkezetet Pansy, s az asztalon hagyva a könyveket előreindult.  Pansy csak a klubhelyiség félreeeső ablakánál nyitotta szét a tenyerét, hogy alaposabban megvizsgálja az aranyszerkezetet. „Hogy az idő semminek se lehessen akadálya. R „

-         Romantikus szöveg mi? – vihogott rá Blaise, ahogy látta Pansy a vésetet figyeli.

-         Biztosan ajándék volt, s a szerelmének – mondta halk álmodozó hangon Pansy.

-         Most viszont egy lopott tárgy szóval igyekezz, mert vissza kell juttatnom – sürgette Draco. Pansy kihúzta a  láncot.

-         Elég rövid – nézett fel Dracóra.

-         Hát gondolom apám nem válogatott ott, hogy az igényeidnek megfelelő legyen – dünnyögte Draco sértetten.

-         Nem tudunk mind átmenni – huzogatta a láncot Pansy. – Tudod, hogy kell használni? – pillantott fel Draco szürke szemeibe Pansy. Draco kivette a lány kezéből az időnyerőt.

-         Persze, hogy tudom – ujjaival átbillegette a kis karokat. – Ez az óra, az év, az évtized, és a század – mutatta sorra, ahogy egymás után átbillentette a karokat. – A forgást mindig az adott állásnál kell megtenni. Tehát most írunk 1992-őt

-         Hármat – emlékeztette Pansy.

-         Jah persze – biccentett a kijavításért Draco, hiszen január másodika van. – Még az óévben élek – mosolygott elnézően. – Tehát először a századokat forgatjuk le – Draco átbillentette a kart. De Pansy lefogta a kezét.

-         De ne most! – Pansy elkapta a kezét Dracóétól. – Előbb menjünk el Leicesterbe, s majd ott csináljuk. Ki tudja a Roxfortba azért nem lenne szerencsés most visszamenni.

-         Találkozhatnánk Mardekárral – nézett rá meglepődve Draco.

-         Én összepisilném magam ha meglátnám – mondta ösztönösen Blaise.

-         Én meg elájulnék – álmodozott Daphné. – Láthatnám élőben, teljes valójában. Mardekár Malazárt. Az ikonokon és képeken, festményeken, nem olyan meggyőző, mint a leírások alapján. Nem értettek úgy a művészethez mint ma. De teljes életnagyságban látni…

-         Csak hárman férnek alá – méregette a lánc hosszát Pansy. – Annál többen biztos hogy nem. És az a három is csak éppen hogy. Bármilyen csábító is a gondolat, hogy magát Mardekár Malazárt látjuk teljes valójában. Egyelőre a feladatra koncentráljunk.

-         Hogy fogunk visszajönni? – vette a kezébe az időnyerőt Blaise.

-         Nos ez a sokkal nehezebb kérdés – bólintott Draco. – A forgásokat pontosan kell végezni oda felé is de visszafelé sokkal inkább. És ezt az alsó reteszt kell áthúzni hozzá, azt hiszem – pöckölte át a kis ablakot Draco. Pansy gondterhelt felhős homlokkal nézte a fiút.

-         Utaztak valaha is ekkora távolságot az időben? – hangjában sötét komolyság gyűlt.

-         Nem – rázta a fejét Draco. S  ismét eszébe jutottak apja kísérőlevelének sorai. „ Fogalmam sincs mire kellhet neked fiam most időnyerő. De légy óvatos. Aki az idővel üzérkedik az az életével is. A múltjával, és a jövőjével is. Nem kérdezlek, mert tudom, ha nem lenne rá szükséged, nem is kérted volna. Anyádnak el sem mondtam, mert az aggodalma e nélkül sem ismer határokat. Merlin vigyázza lépteid!” Pansy mintha olvasott volna a gondolataiban kivette kezéből az időnyerőt.

-         Ha reggelre nem érnék vissza, akkor szóljatok Pitonnak, hogy …baj van – Tekerte a szerkezetre a láncot Pansy.

-         Héhé! Kisasszony! – állította meg Blaise. – Nem engedlek egyedül el! Veled megyek még ha a középkorban ragadok akkor is – fejével intett Monstronak, hogy szaladjon fel a köpönyegekért.

-         Az én ötletem volt, hogy visszamegyek, hogy azt hozhassam el, ami biztos, hogy működött – vállalta magára Pansy.

-         Én meg támogattalak benne – kötötte át a cipőfűzőjét szorosabbra Blaise.

-         Nem akarlak belerángatni titeket ebbe, szóval várjatok meg – utasította rendre őket Pansy. – Jaj és kösz az időnyerőt – emelte meg a kezében tartott eszközt Pansy, s Dracóra nézett. Draco tanácstalanul figyelte az események folyamát.

-         Pansy veled megyek! Még ha le is kell üsselek érte akkor is – szólt kemény hangon Blaise.

-         Érdekel is engem! De ha a középkorba ragadunk kerülj ki alaposan mert Mardekárra hajtok – vetette fel a fejét Pansy.

-         Nők! Nem is a víz izgatja, hanem a kor legnagyobb mágusa – jegyezte meg Dracót megbökve.- Na elmentünk! Holnap jövünk, vagy sohanapján – kacsintott Blaise a körülöttük állókra, s elvette a köpönyegét Monstrótól.

-         Várjatok én is veletek megyek! – szólalt meg Draco, s ő jobban megijedt a hangjától, mint a többiek.

-         Mi? – nézett vissza Pansy. – Nem. Tudom jól, apád legyilkolná az egész családomat, ha megtudja hogy miattam tűntél el a múltban. Szóval maradj a kandalló mellett a fenekeden. Milly tartsd rajta a szemed! – szólt a barátnőjének Pansy, miközben a kesztyűjét húzta.

-         Hogyisne! Nem engedlek Blaise-el kettesben a középkorba! – vette el Draco saját köpenyét is Monstrótól.

-         Draco te fölösleges harmadik vagy vedd észre magad. A középkorban sem volt divat a többszörös házastársi kapcsolat az aranyvérűeknél. Mint rájöttél, úgy döntöttem Pansyval visszamegyek egy békésebb századba…ahol

-         Ahol… az aranyvérűek eszméiről inkább lemondtak és visszavonultak a varázslók, még maga Mardekár is – szúrta közbe epésen a megjegyzést Pansy.

-         Egy békésebb századba – mondta erőteljesebb hangon Blaise, ahogy Pansyra nézett . – És feleségül veszem Pansyt. Ott igazán nincs vetélytársam. Ráadásul Pansy alávetett helyzetben lesz. Mint nő. Csodás élmény lesz.

-         A középkorban a nők ablaka alatt szerenádot adtak, és bálványozták a nőket – emlékeztette Blaiset Pansy.

-         De nem a feleségüket Pansy. Az ad szerenádot az ablakod alatt aki csak akar. De a férjed én leszek – vihogott Blaise.

-         Meghibbantatok – hagyta őket magukra Pansy, s előresietett.

-         Én szereztem az időnyerőt nekem van a legtöbb jogom vele utazgatni – kiáltotta utána Draco futtában.

-         Ez igaz – szaladt utánuk Blaise is. Pansy se látott se hallott csak igyekezett ki a pincefolyosóról.

-         Ó Merlin átka! Eltévedtem – torpant meg Pansy a folyosólabirintusban, s visszanézett a fiúkra. Draco és Blaise akik eddig csak a lányt követték most körbenéztek.

-         De fantasztikus vagy! – mérgelődött Draco az ismeretlen pincerészen körbekémlelve.

-         Mert üldöztetek, nem is láttam merre, csak elindultam. Ó! Morgana most segíts! – kukkantott be a kereszteződés minden folyosójába Pansy.

-         Bakker melegem van most már – tekerte le a sálját Blaise.

-         Pansy egy pillanat alatt leizzaszt minket – kapta le fejéről a szőrmesapkáját Draco.

-         Induljunk el három felé! – javasolta Pansy.

-         Nem versz át minket te ravasz boszorka! Veled megyünk! – csapott le azonnal Blaise. Pansy vetett egy dühös pillantást rájuk, majd elindult az egyik irányba. Jó tíz perce gyalogoltak, amikor átszaladt előttük egy patkány.

-         Mondtam már, hogy utálom a pincéket? – nézett hosszan az állat után Blaise.

-         Mert nem akartatok szétszéledni – mondta bosszúsan Pansy.

-         Nem fogsz lerázni minket – pihegte Draco, majd megunva a kószálást, hogy Pansy libegő talárja mögött lógó nyelvvel hladjon Blaise-el karjánál fogva visszarántotta a lányt.

-         Mi van mit akarsz? – csattant Pansy, de Draco kikapta Pansy kezéből az időnyerőt, s szétrántva a láncot átlendítette a nyakukon. Pansy morcosan nézett fel rá, ahogy a mellkasának simulva állt mellette a huzatos pincefolyosón. – Draco?

-         Unom már, hogy itt kóválygunk a pincében. Remélem kilencszáznyolcvanhatban még nem így nézett ki – pöccintette fel mutatóujjával a szerkezetet lezáró  aranykorlátot. -  Igyekezz Blaise! – intett a fiúnak, aki átbújt a lánc alatt. Szó szerint maguk közé préselve Pansyt.

-         Húha ez aztán a szendvics – vihogott Blaise. – Azt hiszem ma jó éjszakám lesz. Kár, hogy nem Daphné jött még velünk Pansy – nézett le a lányra.

-         Fogd be és ne merj a fenekemhez érni! – miközben azon fáradozott ,hogy a mellkasa minél távolabb legyen Draco matató ujjaitól. Ezzel viszont akaratlanul is teljes hátával Blaise mellkasának simult. – hogy fogunk lejutni Leicesterbe?

-         Nem érdekel – sziszegte dühösen Draco, s elkezdte átpörgetni a századokat. Pontosan tíz fordítás.  Visszabillentette a kart, s lekapta a nyakukról a láncot. Pansy azonnal kibújt a két fiú közül.

-         Nem volt jó! –szólt rögtön Dracónak.

-         Hát elsőre semmi sem tökéletes – tárta szét a karját Draco.

-         Hűha ilyen beszólást sem hallottam még Dracótól – vihogott Blaise. – Mintha csak én mondtam volna – Pansy egy gyilkos pillantást vetett mindkettőre, majd visszafordult Dracóhoz.

-         Nem kilencszáznyolcvanhatban vagyunk – mondta vádlón.

-         Az a pár év! -  nézett a pince falára Draco.

-         Kilencszázkliencvenháromban már nincs Mardekár a Roxfortban!

-         Ó Merlinre nem tök mindegy? Vagy most komolyan Mardekár miatt jöttél? – csapott a falra Draco. – Miért vagy mindig ilyen érthetetlen és akadékoskodó, mint egy mérgesgomba!

-         Mit mondtál rám?! – kapott levegő után Pansy.

-         Sokkal könnyebb lesz csupán az évszázadok alapján visszamennünk ezért nem babráltam a többit – magyarázta Draco. – Ha összevissza billegetjük a karokat közben az nem annyira biztonságos.

-         Pansy lásd be ez a visszajutásunk érdekében tényleg érthető – szólt csendesen Blaise is.

-         Jól van, most mi lesz merre? – tárta szét a karját Pansy.

-         Keressük meg Mardekár irodáját! Elvégre már úgysincs a kastélyban – emelte meg a szemöldökét Draco, s Pansyt kikerülve elindult a folyosón.

-         Nem ugyanolyan a folyosórendszer – állapította meg Blaise, s előresietett.

-         Nálad az athamé? – sietett a fiúk után Pansy.

-         Nálam van – vágta hozzá foghegyről Draco.