A hatodéves mardekárosok erre éles füttykoncertbe kezdtek. Blaise várakozóan leeresztette válláról a táskáját, s ahogy talárját félreseperve, s hüvelykujját az övébe csúsztatta. Draco hátrált néhány lépést, s gúnyos ajakbiggyesztést eresztett meg a zavartan haját túrkáló Blaise pillantását viszonozva.
- Szívemben örökké te vagy a macsó, hát vedd észre, hogy tied e kacsó, a klubhelység legvonzóbbjáé, kiért minden lány olvadva alél – tekerte össze a pegament a törpe, s azzal magára hagyta Blaiset, a mardekárosok gyűrűjében. A hatodávesek tapsviharban törtek ki. Ami erős gyanút ébresztett Dracóban, hogy valamelyik hatodéves lány küldte az üdvözletet Blaisenek. A fiú, pirulva vakargatta a tarkóját, egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyt, s ahogy ott állt, Draco irigykedve állapította meg, hogy Blaise valóban nem az ő korosztálya. A lányok szinte súrolták Blaiset ahogy elhaladtak mellette, a fiúk, meg finom gúnnyal löktek rajta egyet.
- Szívemben te vagy a macsó?! – idézte Draco gúnyosan. – Fúj! – Blaise széles vigyorral nézett vissza kettejük között a folyosón összetömörült zöld taláros lányokra, mire zavart nevetések röppentek fel a lányok gyűrűjéből. – Ma érdemes veled közlekednem, vagy minden sarkon a szerelmi üdvözleteidnek kell fültanúja lennem.
- Kitől kapott Blaise szerelmes üdvözletet? – kanyarodtak be hozzájuk Daphnéék.
- Draco csak irigykedik, mert rá nem illik a jelző, ami Blaisere igen. – szorította a mellkasához Pansy a füzetét, mintegy védekezésként Draco pillantásától.
- Mégis melyik jelzőt irigyelném? A gyökértelent? – vágta rá flegmán Draco.
- Hé! – taszította meg tenyerével játékosan Blaise.
- A vonzóra gondoltam. És a…macsóra – felelte Pansy, de úgy belepirult, hogy elsietett inkább a folyosón.
- Összecserélted! – szidta le Blaiset Draco.
- Biztos hogy nem. Háromszor is megnéztem! – túrta a haját Blaise izgatottan.
- Nézd! Ott is lesz egy – intett a fejével Draco.
- Azt hiszem nekem elég lesz ma a sajátjaimat végighallgatni, ha megbocsátasz – simogatta meg az orrát Blaise beképzelten, de ajkai körül mosoly bújkált.
- Na húzz mellőlem! Ezért csinálok én szerelmi bájitalt veled – vették külön a lépteiket Blaise és Draco. Draco mögött elválaszthatatlan kísérői Monstro és Crak ügettek. Draco futó pillantást vetett a körmét rágó izgatott Ginny Weasleyre. Nem hiszem el, hogy Potter is kapott szerelmi üdvözletet! Draco végighallgatta a Potternek szánt sorokat, de ahogy megfordult a fülig vörösödött Weasley lányba ütközött.
- Nem hiszem, hogy Potter örült az üdvözletednek – jegyezte meg, s felsietett a lépcsősoron. Az egész nap kínszenvedés volt. Cupidók járkáltak ki és be minden órán. És a leglehetetlenebb időpontokban adták át az üdvözleteket. A tanítási órák többségéről el is engedték őket. Draco az utolsó óra után visszatartotta Blaiset.
- Hol vannak a lányok? – szürke tekintete kapkodva kereste Blaise tekintetét.
- Fogalmam sincs, pedig már hatnia kellene – indult meg a folyosón Blaise.
- Meg kell keresnünk mindkettőt, mi van ha kiütötte őket? – nézett sötéten Draco. Indulatos léptekkel szelték át a folyosókat hosszában és szeltében.
- Jól van eredj Pansy után én megnézem Daphnét – intett a fejével a szétszéledő mardekáros évfolyam után Blaise. Dracónak elképzelése sem volt, mit csinálhat Pansy, amikor nem órán van vagy a klubhelyiségbe. Bár a lányt ismerve, ha bármi különöset észlel magán…akkor…
- A könyvtárban lesz! – sziszegte Draco s kettesével véve a lépcsőfokokat felsietett a könyvtár felé. Nem tévedett Pansy szédelegve kóválygott a polcsorok között.
- Pansy! – lépett hozzá gyorsan Draco.
- Épp téged kerestelek – lapozgatta tovább a könyvet Pansy.
- Engem? Mi? – Draco kikapta a lány kezéből a könyvet, s elolvasta címet : Csodás lények avagy csodalények a hétköznapokban” – Igazán kedves – hümmögte Draco, s visszatette a helyére. Pansy olyan csodálkozó csillogó szemekkel méregette, hogy Draco nem tudta hová nézzen a két könyvsor között. Pansy bizonytalan lépést tett felé. Draco ismét végignézett Pansyn. Csillogó szemek, rózsapíros arc. És felületesen kapkodja a levegőt.
- Várjunk csak! – Draco hűvös tenyerét a lány homlokához érintette. Tűzforró volt. – Jaj ne ne ne! – motyogta. A mozdulatát azonban Pansy is leutánozta,s félresimította a szőke tincseket a homlokából.
- Nem is értem. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy órával ezelőtt még nem tartottalak ilyen helyesnek – suttogta halkan a lány.
- Kösz. Ennyire nem kellett volna őszintének lenned – felelte halk sóhajtás kíséretében Draco, s kézen fogva a lányt elvonszolta a könyvtárból. Itt azonnal cselekednie kell, mert Pansy hamarosan csak rosszabbul lesz. Pansy szótlanul követte, s Draco legalább azért hálás volt a bájitalnak, hogy most kivételesen nem ellenkezik vele a lány. Azonnal meg kell találniuk Daphnét is.
- Erre gyere Pansy! Meg kell találnunk! – húzta sebesen amga után a lányt Draco. Pansy csoszogó léptekkel fátyolos szemekkel követte, s időnként nekiesett, a kanyarokban szó szerint taszigált a lányt.
- Hová sietünk? – kérdezte ábrándos hangon Pansy. – Szeretem amikor ilyen határozott vagy tudod? Azt hiszem még sohasem voltam ilyen szerelmes mint most beléd! Draco! - rázta meg a fiú kezét Pansy.
- Mit akarsz? – türelmetlenkedett idegességében Draco. Szétnézett a folyosón.
- Draco! El kell mondanom, hogy szeretlek! Nem is tudom, hogy titkolhattam eddig el ,hiszen egyfolytában ezt akarnám modnani neked – hadarta Pansy. – Nem is érdekel amit mondok? – ráncotla Pansy a homlokát, ahogy Draco kinézett a lépcsőkorláton át a lentebbi szintekre. A lépcsők össze vissza mozogtak, de egyiken se látta Blaiset vagy Daphnét.
- Jaj ,de iszonyatosan érdekel, amikről beszélsz Pansy – nyugtatta Draco, miközben aggodalmában azon töprengett hová kellene mennie.
- Olyan kedves vagy, hogy ezt mondod – áradozott Pansy.
- Jah szörnyen kedves vagyok – morogta Draco, miközben maga után ráncigálta a lányt. – Figyelj szétnézünk a mosdókban mit szólsz hozzá? – nézte aggódva Pansy egyre pirosodó arcát.
- Oda megyünk ahova csak szeretnéd – suttogta bizalmasan Draco arcába hajolva.
- aha – nyögte Draco zavartan. – Jó. Akkor menjünk! Legalább megállapíthatom, hogy többet az életbe nem főzök ilyen bájitalt! – dünnyögte az orra alatt, ahogy Pansy szóáradatát hallgatta.
- Jaj Draco hiszen te mindent olyan jól csinálsz! Te vagy a legjobb bájitalfőző a világon! Csodállak érte! Jaj olyan szerelmes vagyok beléd! – nézett fel Dracóra fátyolos szemekkel Pansy.
- Kösz, ma megdobod az önbizalmam Pansy – biccentett Draco. Bekukkantott a lánymosdóba. – Hé Blaise! Daphné itt vagytok valahol? – kiáltotta be. Továbbkapkodta a lábait, Pansyt akár egy rongybabát huzigálta a folyosókon. De Pansy megtorpant, s most olyan csalódottan nézett rá, hogy Draco nem tudta mit kezdjen vele.
- Miért keresed Daphnét? – kérdezte sírós hangon.
- Nem engem szeretsz, jaj én azt nem bírom elviselni! Mindjárt le is ugrom innen – kezdte megmászni a lépcsőkorlátot Pansy.
- Jaj nem nem szó sincs róla, gyere mássz le onnan na Pansy! Hallod gyere innen! – szedte le a lányt Draco a talárjánál fogva elkapva, s lehúzva magához. Pansy nekidőlt.
- Ugye engem szeretsz te is? csakis engem? – kérdezte Pany követelődzően.
- Aha, csakis – mondta minden meggyőződés nélkül Draco, de Pansy szerencsére beérte a szavakkal is. Draco benézett a mosdókba, körbekiáltott ,de mindenhonnan csak lánysikítások, vagy megdöbbent fiúk tekintete volt a reakció. Draco a legközelebbi mosdóban már megállt és gyorsan a csap alá tartotta a zsebkendőjét. Pansy kuncorászott magában ,s időnként Dracóra pislantott.
- Huha Pansy te nagyon fárasztó vagy szerelmesen – pihegte kimerülten Draco, s a lány homlokára szorította a zsebkendőt.
- Fárasztalak? – szomorkodott Pansy. – Jaj ne mondj ilyeneket! – sírta el magát Pansy.
- Jaj nekem – morogta Draco. S tovább vonszolta a lányt.
- Ugye szeretsz engem? Meghalok ha nem szeretsz mond hogy szeretsz! – csimpaszkodott Draco nyakába Pansy.
- Szakadj már le rólam – fakadt ki Draco, s belökte a legközelebbi mosdó ajtaját. Próbálta lehámozni a nyakáról Pansy karjait.
- Mond mond hallani akarom! – akaratoskodott Pansy.
- Hát… izé…hogyne – harapdálta a száját Draco.
- Draco ti vagytok? – kiáltotta ki a vécécsészék felől Blaise.
- Jaj a megmentőm, már majdnem azt a szót kellett kimondanom, mert Pansy nem akart békénhagyni – nyújtogatta a nyakát Draco, ahogy Pansy még mindig rajta hintázott. – Mi a helyzet? – Draco ahogy meglátta Blaiset, eltátotta a száját. – Mi a fenét csináltál te meg?
- Hát… - Blaise végignézett a nadrágján, a talárját a földre dobta, de a vizzel fröcskölt nadrágján még így is ott éktelenkedtek a foltok. – Daphné lehányt. Mielőtt megcsókolhatott volna – vakargatta a nyakát Blaise.
- Lenyűgöző Valentin-napunk van tényleg – jegyezte meg ironikusan Draco. Átadta Blaisenek a szédelgő Pansyt, s a vécécsésze mellett üldögélő Daphnéhoz sietett.
- Áh helo! – integetett neki széles vigyorral Daphné. – Képzeld Blaise-el örök szerelmet fogadtunk egymásnak. Csak hát rosszul viselem ezeket a nagy érzelmi megnyilvánulásokat úgy látszik – vihorászott ,s újra a vécécsésze felé fordult.
- Most mi legyen? – nézett rá tanácstalanul Blaise.
- Van valami bájital a szerelmi löttyök ellen – kapta vissza az összeesni készülő Pansyt. – Úgyhogy villámgyorsan megfőzzük és beadjuk nekik – sürgette Draco Blaiset. – Hozd Daphnét!
- Gyere szívem megyünk a nászágyba! – kacsintott Blaise a lányra, s felnyalábolta a földről. De Daphné már megint öklendezni kezdett. – Jaj ne ne cicám ne hányj le megint jó? – kérlelte Blaise gyorsan ,s Átdobta a lányt a vállán.
- Figyelj Blaise tuti megismerik az utat amerre jársz, mert most Daphné hányáscsíkot húz utánad – röhögött a lehetetlen helyzeten Draco s kirúgta a mosdó ajtaját. – Szóval meg sem tudott csókolni?
- Hát éppen készültünk rá, amikor egyszer csak bllöö… és az egész reggelije a taláromra landolt ,soha jobb élményt – röhögött tehetetlenül Blaise
- Még jó hogy nem a szádba hányt – nevetett fel a helyzeten Draco.
- Jah igen – hallotta Blaise a kőre loccsanó újabb adag hányást. – Figyelj szerintem Daphné még jobban járt, ő legalább kihányja, de Pansy elég rosszul néz ki – pillantott a Draco vállára bukó lány fejére Blaise.
- Lehet benne valami – Draco csak most döbbent rá, hogy azért olyan nehéz Pansy, mert elájult. – Ah pedig már úgy megkönnyebbültem hogy elhallgatott – tette le a lányt Draco ,s a ő is változtatva a fogáson a vállán átdobva cihelte tovább a lányt.
- Lehet meg kellene mutatni őket Pitonnak mielőtt beadjuk nekik azt a valamit – hezitált Blaise.
- Akkor inkább Madam Pomfrey – szeppent meg Draco. – Nem merem Piton elé vinni.
- Draco! – ahogy meghallotta a sziszegő vontatott hangot, draco úgy érezte mintha forró vízzel öntötték volna le. – Mi történt Miss Greengrass-al és Miss Parkinsonnal? – azonosította a diákjait Piton.
- Jaj hát ööö pontosan, hogy mi is történhetett…. – nézett Pansy lázpiros arcára Draco.
- Nos szerelmi bájitalt ittak – nyögte ki Blaise.
- Igazán? – vonta fel fél szemöldökét Piton. – Akkor fordítsák meg a menetirányukat és a gyengélkedő felé igyekezzenek velük. – Lejárt hozzávalóval dolgozni… - morogta Piton. Draco és Blaise visszafordultak.
- Lejárt hozzávaló? – suttogta Blaise Draco mellett rogyadozó lábbal Daphnét cipelve.
- A főnixnyál lesz. Szerintem Piton rá is jött, hogy tőle szereztük – szorította össze az ajkait Draco. – Mondtam ,hogy valami nem jó azzal a bájitallal. Ez a Pansy iszonyatosan nehéz – lökött egyet a zsákként alélt lányon Draco.
- Ezt kiheverik, csupán egy kis szerelmi bájital – nyugtatta Blaise.
- Ühüm. De ha kijöttek a gyengélkedőről…. Akkor mit kapunk! – mondta vészjósló hangon Draco.
- Pitontól? – zihálta Blaise.
- Nem, hanem a lányoktól – préselte ki magából Draco, ahogy a gyengélkedőre belépve Madam Pomfery utasítására a legközelebbi ágyra eresztette Pansyt.