1.

„ Kedves Draco! Szeretettel meghívlak a Greengrass kastélyba, a nyár legforróbb napjaira Greenville-be a megbeszélt baráti összejövetelünkre. Seprűt hozz magaddal! Mardekáros üdvözlettel: Daphné”

Ezzel a levéllel kezdődött igazán Draco idei nyara, amely előkészítette harmadik évét a Roxfort Boszorkány- És Varázslóképző Szakiskolában. Daphnét sorsolták ki az idei évre, hogy elhívja a társaságot magukhoz nyaralni. Forró júliusi hőség tikkasztotta őket. A Greengrass.-villa vakítóan fehér egyszintes épület volt.  Hatalmas területet foglalt el, s egyetlen tágas külső folyosóról körbe lehetett járni az egész villát, Koncentrkius körök mentén húzták fel a szobákat, az éktezőt, a nappalit a szalonokat, mindent. És egy belső tere is volt méretes parkkal, szökőkúttal és egy kisebb medencével.  Az egész villa teteje napozóterasz volt. A tetőn állt egy tűzrakó hely is, napozóágyak függőkert és egzotikus melegház, valamint sok sporttevékenységnek is itt hódoltak a friss harmatos gyepen. Dracónak állandóan olyan érzése volt ,hogy nem tudta, most éppen a ház tetején van ,vagy a kertjében, érzékcsalódások sora kísérte. A függönyök mindenütt zöldek voltak, egy áttetsző halványzöld és egy méregzöld sötételőfüggöny váltakozott.  Dracónak is egyet kellett értenie Blaise-el a ház nagyon Daphnés volt. Akár egy egzotikus trópusi kirándulás. Mindenhonnan az az illat áradt, ami Blaise szerint Daphné hajából is. Jaj és még egy meglepetés. Már csak nem elfeledkezett a lányról. A szőke lány. Daphné testvére. Astoria Greengrass. Ő is itthon volt. És izgatottan kérdezgette őket minden vacsora alkalmával a Roxfortról. Elsős lesz, már betöltötte a tizenegyedik életévét és nagyon ideges volt. Daphnét bosszantotta a lány, aki ismét magára vonta Blaise figyelmét is, s ma Daphné elküldte Greenwichbe a csillagvizsgálóból elkérni a horoszkópját. Daphné szokásává vált, hogy Astoriát ne mtűrte meg Blaise közelében öt percnél tovább. Féltékeny volt. Ezt már Draco sem tudta másnak tulajdonítani.  Akárhogy is Astoria jelenléte minden lányt feszélyezett. Még Millyt is. Pedig Monstro csak akkor nézett rá ha épp a  lány lábára lépett. Astoria szőke volt. Igazi szőke, hamvas, hosszú derékig érő szőke hajú lány, Ugyanolyan smaragdzöld szemekkel mint amilyen a Daphnéé, és elragadóan bájos arca volt. Ártatlan és tiszta, mindig olyan halvány derű áradt az arcáról, mintha zenét hallgatna vagy valami hasonló. Blaiseel ma sperűre pattantak, s a változatoság kedvéért ma a tetőről rugaszkodtak el, és majd ide is érkeznek vissza. A lányok a közeli tó partján napoztak, időnként a vízbe mártva a lábukat, s Blaisenek az az ötlete támadt, hog y seprűről nézzék végig a napozó lányokat.  Ahogy meglátta a két sperűn röpködő fiút, Daphné felemelte a karját s integetett nekik.

-         Nos Pansy? Gondolkodtál a távol töltött egy hónap alatt azon amit mondtam? – kérdezte Daphné hűvös számítással a hangjában, miközben smaragd szemeivel a seprűn ölő Blaiset követte.

-         Pontosan min is kellett volna gondolkodnom? – érdeklődött Pansy, a Szombati boszorkány magazint olvasva. Hason feküdt s fel sem nézett a Vronszkij műbukást gyakorló fiúkra.

-         A figyelmeztetésemre, hogy légy résen. Kevés aranyvérű férfi van a varázsvilágban. Most kell lefoglalni a megfelelő partyt különben később már cseszheted – kenegette a hűsítő balzsammal a karját Daphné, miközben taktikai megbeszélést folytatott Pansyval.

-         Tizennégy sem vagy még Daphné. Ráérsz ezen gondolkodni – emelte meg a lábszárát Pansy, s a levegőben lóbálta.

-         Egyáltalán nem érek rá. Blaise még az idén betölti a tizenhatot. És lássuk be az aranyvérű varázslók nem várnak túl sokat hogy házaságra lépjenek a kiválasztottjukkal.  Aki húsz évesen még nem házas, az már nem is fog megházasodni. Vagy csak a selejt marad, az özvegyek és a többi, én viszont még most a frissen érett gyümölcsökből akarok egyet – tette fel a napszemüvegét Daphné az orrára.

-         Mikre ne mgondolsz? Nekem például eszembe ne mjutna ilyesmiken törni a fejemet, inkább Piton házi feladatát oldom meg addig – hunyorított Pansy Daphnéra a napfényben.

-         Gondolnod kellene. Nézd meg a kviddicscsapat kapitányát, Marcus Flintet. Tizenhat- tizenhét évesen jegyezte el Cleót – és a nyáron csaknem minden mardekáros végzős megházasodott ott van a Szombati boszorkány anyakönyvi rovatában látod – mutatott az újságra Daphné.

-         Igen, azt láttam – bólogatott csodálkozva Pansy, a rovatcímre pillantva.

-         Na látod. Lásd be drága! Nincs olyan sok választási lehetőségünk! Még most kell észnél lenni, és évfolyamok közt ritkán van keveredés. Én eldöntöttem. Blaiset meg kell szereznem – igazgatta meg a bikinipántját Daphné, s a seprűjén lovagló Blaise felé küldött egy csábos mosolyt.

-         És a szerelem? – szólalt meg a törülközője árnyékából megszólalva Milly.

-         Te is fent vagy? – szólt neki Daphné. – Azt hittem elaludtál ott. Szerelem?  Ki tudja hogy ki miért köt házasságot? – nézett a két lányra Daphné. Pansy felhúzta a vállát. Millicent megemelte a törülközőt s Daphnéra nézett várva a válaszra.

-         Na látjátok!? Ezt igazán nem lehet tudni. De! – húzta fel a térdét Daphné ,s a karjaival könnyedén átkarolta őket. – Ha pénzért megy valaki férjhez legalább kényelemben szenved – mondta határozottan, Daphné. ,amjd felvetve a fejét hagyta, hogy haja simogassa a hátát. – Életünk legnagyobb üzlete a házasság. Úgyhogy nem árt jó üzletet kötni. Blaise gazdag. Egyedüli fiú. És már csak anyja és a nevelőapjai révén is jó kapcsolatokra tett szert.

-         Daphné hogy lehetsz ennyire számító! – ült fel Milly s törülközőjével törölgett az izzadtságot a hátáról.

-         Ha az én apám hallana így beszélni nagyon csalódott lenne, hogy fiatal lányként már így beszélek – bólogatott Millyt támogatón Pansy.

-         Mert még nem érett meg a gondolkodásotok erre lányok. De higgyétek el így van, mint barátnőtök mondom ezt.  Minél hamarabb le kell foglalni a pasit! – Daphné áttúrta selymes fekete haját ,s a mellei közé seperve a hajzuhatagot Pansyra nézett. – Na jó Pansy hallgatlak neked mi az elképzelésed a házasságról? – emelte meg szép ívű fekete szemöldökét Daphné.

-         Semmi sem késztet a házasságra – hajtotta össze a Szombati boszorkány magazint Pansy. – Van vagyonom, rangom, és az egyetlen férfi aki rajong értem az az apám – nevetett saját magán Pansy. Daphné összeszorította az ajkait, s a tó felett elnézett.

-         Nem túl bízató kilátások. Főleg neked Pansy. Ha Blaiset valahogy sikerül is megmenekítem húgom hálójától, amit ráadásul nem is feltétlen tudatosan vet ki a férfiakra, akkor is ott van neki Draco. Ugyanis Blaise állandóan Astoriáról pofázik neki arról mérget vehetsz! És telerizsázza Draco fejét is Astoriával. A helyedben Pansy akcióba lendülnék Draco szívéért. Mert Draco ráadásul…akárhogy is vesszük szőke. A szőkék pedig félnek a dominánsabbaktól, mint a te ébenséged is. Dracónak az anyja is szőke, ez már magától értetődővé teszi, hogy Draco a szőkékhez jobban fog vonzódni, mert anyja példáját látja maga előtt.  – Pansy és Millicent egymásra meredtek.

-         Akkor jól mondtam. Tiszteletre méltó független nő leszek életem végéig – sóhajtott fel Pansy, s széthajtotta a magazint.

-         Szánalmas vénkisasszony leszel – fordult hasra Daphné is és ajkait megnyálazva kacsintott a lányra, miközben feltolta a napszemüvegét a hajába. – Év vége felé elég sokat mentetek kettesben Dracóval a dolgozószobába. Történt valami érdemleges?

-         Dehogy, honnan veszed – szidta el a lányt Pansy, s inkább a magazinba mélyedt.

-         Na és Blaise és te? Hiszen szerelmi bájitalt is főzött neked – fordult hasra Millicent is Pansy másik oldalán.

-         AZ elég balul sült el, főleg, hogy tényleg nem jutottunk el a csókig – sóhajtott Daphné, az állát a tenyerébe támasztva.

-         De azóta megcsókolt már? – kérdezett rá Milly kíváncsiskodva.

-         Áh nem. Épp ez az amit nem értek. Már lassan fél éve, és Blaise még mindig nem szánta rá magát a csókolódzásra. Mi lelte? – ráncolta össze finoman a homlokát Daphné.

-         Mivel amikor a legutóbb meg akart csókolni te cserébe lehánytad, hát lehet, hogy már nincs lyan nagy kedve hozzá – jegyezte meg gonoszkodva.

-         Igen én is attól tartok, hogy nem sikerült olyan jól a belépőm – nevetett magán Daphné. – de hát ő tehet róla! – csapott a földre bosszúsan Daphné. – Szerintetek ha kicsit is közeledni próbál hozzám, lehet, hogy attól tart megint lehányom és ez kísérti minden egyes alkalommal, amikor esetleg próbálkozna? – kérdezte a lányoktól Daphné.

-         Lehet. De lehet inkább valaki mással csókolódzik otthon – tett szurkáló megjegyzést Pansy.

-         Ne mond ezt! – bökte meg Daphné.

-         Szerintem csak a megfelelő pillanatra vár – nyugtatta Milly a lányt.

-         Már nem tudom mit csináljak, hogy megfelelő pillanatot teremtsek neki hozzá, tegnap este pedig átnéztem hozzá a hálószobájába – sóhajttot fel Daphné.

-         És akkor sem? – ingatta aa fejét tanácstalanul Milly

-         Ah nem, ráadásul ránk nyitott Draco – hajtotta a karjára a fejét Daphné.

-         Bementél hozzá éjszaka a hálószobájába? És mi van ha mást is akart volna? – nézett rá nemtetszőn a lányra Pansy.

-         Akkor én is akartam volna – felelte egyértelműen Daphné.

-         De Daphné! – kapott levegő után Milly.

-         Miért? Nem vagyok már kislány, Blaise meg főleg nem kisfiú. Tizenhat lesz. Ráadásul tényleg bejön.

-         Akkor ez a házasságos szöveg csak valami hirtelen sugallat volt ugye? – nézett rá Pansy.

-         Nem. Azt komolyan mondtam. Persze tényleg szerelmes vagyok Blaisebe, és vonzódom hozzá, de hát ha ilyen jól néz ki? Ki nem vonzódna hozzá? Persze házasságra gondolni sem gondolnék vele, ha nem lenne módos és aranyvérű  -tette hozzá egyértelműen Daphné.  – Na átolvastad már Pansy az SZBSZ oldalt vagy olvashatjuk együtt? – kérdezte a lánytól.

-         Azt nem szoktam olvasni – pirult el Pansy.

-         Ezt úgysem veszem be, mindenki arra kattan rá – lapozott át Daphné.

-         Mi az az SZBSZ? – ráncolta a homlokát Milly.

-         Jaj hát a Szerelem, Bájital, Szex oldal – sóhajtott Daphné. Csillogó szemmel rávetette magát a magazinra, s elkezdte felolvasni a lányoknak. A lányok kacarászását magasan felvitte a szél.

Blaise körözött a tó felett, végigméregette a bikiniben napozó lányokat. Draco is lefékezett mellette s lebegett a levegőben.

-         A serpűn sokkal jobb úgy hűsít a menetszél  -mondta elégedetten Draco.

-         Aha – morogta Blaise. – Na választottál a legszebb lányo közt? – kacsintott a barátjára Blaise.

-         Milly – bólintott határozottan Draco.

-         Lökött! – nevetett Blaise. – Rokonnal táncolni sem igazán szokás nem hogy egyebet…Tehát?

-         Nem tudom mire akarsz kilyukadni – bukfencezett egyet a levegőben Draco a seprűjével.

-         Melyik csajt választod? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         Mert te? – kérdezett vissza Draco, szlalomozva repülgetve oda-vissza Blaise körül.

-         Paraméterek alapján egyértelműen Daphné – dülledtek a szemei Daphné bikiniből kivillanó kebleire meredve. – Hosszútávra, meg még meglátom, de szerintem valamelyik Greengrass lány mellett maradok. Azért kérdezlek, mert nem szeretném ha a barátságunkra menne a dolog, ha esetleg mindketten….Astoriát akarnánk. Majd egyszer. – Blaise végigfeküdt a sperűjén. – Persze amit most akarok, arra Daphné az egyetlen alkalmas az évfolyamon.

-         Mert mit akarsz? – lepődött meg Draco, s kikerekedtek szürke szemei. Blaise a tenyerébe ütögette az öklét. – Ez mi? – dülledtek kintebb Draco szemei.

-         Hát tudod – vihogott Blaise, s összecsapta megint az öklét a tenyerével. – Most már jó lenne megtapasztalni. Az ősszel tizenhat leszek és még nem húztam meg senkit. Le vagyok maradva.

-         Semmiről sem vagy lemaradva, harmadéves vagy. Elkészültél már Pitonnak a  házidogával? Mert én például már megcsináltam. Inkább azzal foglalkoznál – mordult rá Draco.

-         Fogadjunk, hogy karácsonyig előrelépek Daphnéval az ügyben – kacsintott Blaise.

-         Egy galleon nem több. Egyébként nincsenek rémálmaid róla, közelebb hajolsz hozzá és blöö.. – kezdett el öklendezést színlelni Draco.

-         Most kivárom a legmegfelelőbb időpontot. Amikor minden tökéletes – bólintott határozottan Blaise. - Csak már tényleg fogy a türelmem, hogy soha semmit nem tartok megfelelő pillanatnak.

-         Ha nem rólad lenne szó azt hinném inadba szállt a bátorságod, hogy egy lányt lesmárolj. Blaise Zabininek is csak a szája jár? – húzta fel a szemöldökét Draco.

-         Na eredj előlem mert lelöklek arról a seprűről! – indult meg nyílként Draco felé Blaise. Kergetőztek a sperűvel előzgetve egymást, amikor Blaise ismét lassított. Ismét egymás mellett lebegve megállt a tó fölött .Draco bekanyarodott vele szembe.

-         Na és Pansy? – vonta fel a szemöldökét kérdőn Blaise.

-         Mi van Pansyval? – nézett az ébenhajú lányra, aki éppen a lábát lóbálta a magasba, a talpa így pontosan felé meredezett. A lány konzervatív fekete úszódresszben volt, s olyan kontrasztos volt fehér bőrével mint a sakktábla fekete fehér kockái.

-         Na jó hát úgy tűnik most még kevéssé foglalkozik azzal, hogy vonzó legyen, de azért csinos lány – siklott vissza a tekintete Daphné leopárd feketepöttyös sötétzöld bikinijére. A lány megfordult, s formás kerek feneke látványától Blaise hatalmasat nyelt.

-         Most akkor a lányokat jöttél stírölni vagy repülünk is? – kérdezte türelmetlenül Draco.

-         Inkább az előző  - vihogott Blaise.

-         Akkor visszamentem a teraszra limonádét kortyolgatni Monstroékhoz, ott megtalálsz – repült el mellette Draco. Ahogy leszállt a terasz gyepén, már Blaise is mögötte landolt. Ledobták a seprűiket s a nyugágyban terpeszkedő Monstróékhoz ültek, a kerti székekre.

-         Jaj Daphné nincs itt! – legyezte meg magát a melegben a terasz lépcsőjén felsiető Astoria.

-         Ő nincs, de gyere csak csatlakozz hozzánk – vigyorgott Blaise a lány mellé lépve, s a derekánál fogva közelebb tolva a körükhöz a lányt. – A horoszkópjainkat egymáshoz igazíthatjuk mit szólsz hozzá? – kacsintott a szép szőke lányra Blaise, s kivette a pergament a lány kezéből.

-         Nem is tudom, meg kellene keresni Daphnét – fogta le Blaise tenyerét bizonytalanul Astoria, ahogy a fiú végigcsúsztatta a csípőjén a kezét.

-         Ez egy nagyon helyes és bölcs gondolat volt Astoria drága! -  érkezett a lépcső felől Daphné kissé hideg hangja. Kiváló érzékkel érezte, hogy vissza kell térnie a villába, s lám jól időzített, mielőtt Astoria  teljesen lenyűgözte volna Blaiset és Dracót.

-         Blaise megnézzük a horoszkópunkat? – nézett szempillarebbenéssel a fiúra, s szorosan mellé ült erős egzotikus illatú haját Blaise ölébe lebbentve. Blaie beszuszogta az illatot, mire Draco csak nyammogva elnézett, s a háttérben, zöld fátyolkendőbe tekert Pansy nyugodt tekintetével találkozott a tekintete. Milly vihorászva Monstro nyugágya elé húzott egy kerti széket. S olyan kis ideges zavart mozdulatokat tett ,hogy két poharat is levert a tálcáról.

-         Jaj bocsika! Bocsi –kuncogott a tenyerébe Milly.

-         Nem gond, majd megtámadják a méhek a kiömlött limonádélevet – vihogott Blaise.

-         Dehogyis! – Daphné tapsolására egy házimanó merészkedett közéjük, s villámgyorsan eltüntette a ragadós limonádét a földről. Pansy a mellkasán megcsomózott zöld kendőt erősebben meghúzta, s a napernyő árnyékában helyet foglalt egy limonádéval a kezében. Lassan kortyolgatta a szívószállal játszva, s a kis napernyőt megforgatta a kezében majd visszadobta a pohárba. Draco megkeverte a franciakártyát, s szétosztotta a lapokat Monstrónak és Craknak. Blaise és Daphné halk duruzsolással elemezték a csillagállásaikat, Millicent Monstro lapjaiba próbált belepislantani, Draco pedig ahogy széthajtotta a kártyákat, a lapok felett Pansy keresztbetett hóka fehér lábaira pislantott. A lány mezítláb volt, s a zöld kendőjének rojtjai a combját súrolták. Draco sóhajtott ,s a limonádéjába kortyolva, ledobta az első lapot az asztalra.