Ahogy átszálltak a fiákerekre meglepetésére Nott szólt oda hozzájuk. Blaise, aki kész volt a lányokat felsegíteni a fiákerre valójában rájött hogy nem sok hasznát veszik, mert még a magassarkú körömcipőben lépkedő Daphné is olyan határozottsággal lépkedett mitnha világ életében körömcipőben készült volna a varázsvilág megmentésére. Lendületes maradt tőle, nőies csípőringást adott neki a magassarkúban való lépkedés, s alig bírta Astoriát rávenni, hogy üljön be a csónakba, mert őket azzal viszik a kastélyba. Astoria mindenáron fiákerrel akart menni velük együtt és nem értette meg, hogy nem lehet. Daphné már toporzékolt, hogy hogy lehet neki ilyen húga, de végül Blaise oldotta meg a helyzetet. Seaffyt Astoria kezébe nyomta, s megnyugtatta a lányt, hogy Seaffy vigyáz rá, hiszen ő egy kneazle szóval nem lesz baj. Astoria ettől tényleg megnyugodott, s a macskával az ölében beült egy csónakba, s Daphné szinte Blaise nyakába ugrott megkönnyebbülésében, amitől Blaise most igazán sajnálta, hogy nincs a macskája a közelében hogy a hasához szoríthassa megint.  Tehát a lányok beszálltak a fiákerbe, s Nott ahogy elhaladt mellettük megszólalt.

-         Hallottátok fiúk? Potter megint alkotott – mosolygott szélesen Nott.

-         Na mi volt már megint? – zuhant centimétereket Draco és Blaise válla is.

-         Amikor a dementor a kupéjukhoz ért elájult! Senki sem ájult el a vonaton de Potter igen! – nevetett csendesen Nott, s továbbsietett, mielőtt elindul a fiáker. Draco és Blaise is felszökkent a fiákerjükre.

-         Ohó- ohó! – nézelődött körbe Blaise. – Hányan is vagyunk? Lányok hárman Dracóval a fiúk is hárman. Kicsit sokan vagyunk.

-         Jah valamelyikünk fölösleges – bólogatott Draco. – Ki az?

-         Szerintem te! – morogta Pansy.

-         A számból vetted ki a szót te kis vipera! – nézett Pansyra Blaise testtömegétől elhajolva Draco.

-         Húzzunk sorsot – találgatta Milly.

-         Nem, kell itt sorsolni. Mondjuk az egyik lányt az ölembe veszem – kacsintott Blaise. – Milyen jó utazásom lesz!

-         Akkor én leszállok! – indult el Pansy, de Blaise lefogta a kezét.

-         Ugyan Pansy nem azért mondtam! – kérlelte hogy maradjon.

-         Nem tudunk így kényelmesen utazni és azért nem két perc az út! Megvárom a következő fiákert – lépett le a kocsiról Pansy.

-         Zuhog kint az eső ne csináld már! – szólt utána Draco is. – Lezavarom Craokot meg Monstrot. Nekik nem árt az eső!

-         Nekem sem árt! – csattant Pansy.

-         Szállj már vissza a kocsiba! – türelmetlenkedett Draco. De Millicent is felállt.

-         Megvárom Pansyval a következő kocsit – lépett le Milly is a fogatról. – ne legyen addig egyedül. A fiáker meglódult velük.

-         Na frankón megcsináltad Blaise! Otthagytál két lányt az esőben – jegyezte meg epésen Draco.

-         Mert Pansy már megint… - tárta szét a karját Blaise.

-         Már megint makacskodott – rázta a fejét Draco.

-         Egy lány sem ájult el, még az elsősök sem. Potter meg egy dementortól elájul? Milyen egy gyenge alak! – vágta keresztbe a lábait Daphné,s kinézett az albakon a fényárban úszó Roxfortra.

-         És még őt nevezik a kis túlélőnek! – húzta el a száját Draco.

-         Neked kellett volna leszállnod Pansyhoz Draco! – szólt Blaiseből a lelkiismeret.

-         Miért kellett volna eláznom azért mert már megint hülyeségeket csinál? – tiltakozott hevesen Draco. – Az ő baja ha ennyire önfejű!

-         Ráadásul most a saját unokanővéredet kint hagytad a zuhogó esőben! – támadt Dracónak Daphné is.

-         Cuppanjatok már egymásra úgyis az a bajotok engem meg hagyjatok már békén! – dühöngött Draco. – Miért nem szálltatok ti ketten egy fiákerre, ha úgyis ezt akartátok?

-         Egyáltalán nem akartuk ezt! – nyafogta Daphné minden meggyőződés nélkül. Blaise sajnálkozva Daphnéra nézett, s  hallgatagon ültek végig a Roxfortig.Draco ugrott le elsőnek a kocsiról, s Crak és Monstro szorosan a nyomában haladtak. Meglátta a lekászálódó Pottert és nem bírta megállni, hogyne menjen odavágni neki.

-         Na mi van Potter komolyan elájultál? Betojtál a csúnya dementorbácsitól? – gúnyolódott Draco, s vihogva hátranézett Crakra és Monstróra.

-         Dugulj be Malfoy! – jött a felelet. Ekkor ért oda egy új tanár. Kopott talárján Draco undorodva nézett végig.

-         Mondani akartál valamit Malfoy? – kérdezte Granger.

-         Semmit. Jó estét professzor! – biccentett  viszolyogva a tanárnak, s eliszkolt a többiek után. A beosztási ceremóniához Draco kedvetlenül ült le, de hogy feldobja a hangulatukat eljátszotta, hogy hogyan ájulhatott el Potter a kupéban.

-         Vááá dementor! – s ismét lecsúszott a padon. A mardekárosok akik a közelükben ültek felkuncogtak. Daphné nem tudott most felhőtlenül nevetni rajta, mert idegesen dobolva zöldre lakkozott körmeivel az asztalon már az elsősöket várta.

-         Nyugi Seaffy tényleg vigyáz rá nem lesz baj – tette a kezére a kezét Blaise. Daphné lenézett a fiú kezére.

-         Jól lebarnultál a nyáron – mosolygott rá Daphné.

-         Az biztos, a nálatok töltött idő erősen rájátszott, fél napot a seprűn ültem és ott aztán vág a nap.

-         Igen igaz – kapta fel a fejét Daphné a kinyíló ajtóra. Az elsősök középen haladtak így a szélre eső mardekár asztal messze volt tőlük, de Astoria  kereső tekintete megtalálta Daphnét, aki integetett neki, s ujjára harapva szorított neki. Idegesen fecergett, s tekintetét le sem vette a húgáról.

-         Még jó hogy a Greengrass a névsor elején van, mert nem bírnám izgalommal – sóhajtott Daphné. Miközben Daphné már húga beosztására várakozott Draco végignézett a tanári asztalnál ülőkön. Piton professzor kimérten ült az asztalnál, s a mardekárba kerülő diákokra lelkes pergő gyors tapsban tört ki, de a szája széle se rezdült. Blaise a kupáját veregette, s a lábával dobolt minden mardekárosnak.  S Draco is összeveregette ütemesen a tenyerét. De szeme fölött a halványsötétszőkés szemöldökvonal lassan kezdett egy csíkba kúszni, ahogy végignézett a tanárokon. S a kérdését nem csak belülről de a füle mellől Pansy Parkinson hangján is hallotta.

-         Mi a fenét keres a vadőr ,egy közönséges kulcs és háztájőrző a tanári asztalnál? – méltatlankodott Pansy. Draco szürke tekintetét a lányra kapta.

-         ÉS főleg hova lett Ebhot tanárnő? – kérdezte vissza Draco. – Bár apám említette, hogy lesznek változások…

-         Reméljük semmi rossz hír – fújta ki a levegőt Pansy.

-         Most jön most jön! – sikkantott halkan Daphné, s mind a háromlábú szék felé kapták a tekintetüket. Astoria a vörös Seaffyt ki sem engedve a kezéből lépdelt fel az emelvényre, s kiseperte homlokából szőke tincseit, s a nővére felé nézett. Daphné idegességében a körmét rágta, s vizenyős szemekkel aggódóan nézte a húgát. Nem tartott sokáig a süveg választása. Hangosan kiáltotta a választott házat:

-         MARDEKÁR! – Astoria csaknem süveggel együtt lerontott az emelvényről, s menekült de nem az elsősökhöz, hanem nővére mellé a mardekáros asztalhoz.

-         Igen ez az igen! – ujjongott halkan Daphné, s megkönnyebültségében megint Blaise nyakában kötött ki, akinek a tekintete találkozott az őt figyelő szürke szempárral. Astoria még mindig zihálva az idegességtől bearaszolt Daphné mellé a padba. Daphné nagy nehezen levakarta magát Blaiseről, s visszafordult, hogy megnézze a húgát.

-         Hát Astoriám most nem jött össze a kigyilkolásod de hidd el résen leszek – mosolygott a szőke hajú hasonlóan smaragdszemű lányra, aki visszamosolygott rá. – Csak az aranyvér miatt került ide, meg miattam mert ravaszság egy csepp sincs benne – tisztázta a többiek előtt a süveg választását Daphné.

-         Gratulálunk Astoria! – mondták a kislánynak, s Astorai pirulva visszaadta Seaffyt Blaisenek. Blaise kacsintott a kislányra, s ismét a beosztásra figyelt. Dumbledore a végén szóra emelkedett, s bemutatta a két új tanárt. Draco teljesen padlót fogott a hírtől.

-         Ez a vadőr tanár lett? Hiszen képesítése sincs! Hogy taníthat egy félóriás? – sorolta az ellenérveket Draco.

-         Látszik, hogy még mindig Dumbledore az igazgató! – dühöngte Pansy. – Egy ilyet engedni tanítani! Hiszen maga is egy vadállat!

-         Ráadásul ez a csóró SVK-tanár. Hát…nem túl meggyőző – finnyáskodott Draco. – Milyen rémes egy év!

-         Még a Roxfortot sem végezte el ez a Hagrid – bosszankodott Pansy. – Milyen tudást tud átadni, aki maga sem tanult valami sokat.

-         Látszik, hogy a Roxfort színvonala hogy zuhan, pedig apám mindent megtett, hogy ezt megakadályozza! Meg is írom neki! Mit fog szólni, ha megtudja hogy egyfélóriás tanít – rázta a fejét Draco,s végleg elment a kedve az a vacsorától. Astoria túl izgatott volt ahhoz hogy egyen bármit is, így végülis amikor az elsősöket magához hívta a prefektus a harmadévesek is felálltak az asztaltól. Astoria szorosan Daphné mellett haladt a pince felé, s a lány, kopogós cipőjében tényleg úgy tűnt egy meglehetősen fiatalos anyuka, aki bekísérte a Roxfortba a kislányát. Daphné hátraszólt a többieknek.

-         Astoriával megnézem a hálótermét meg az ágyát, és elrendezek neki mindent, mindjárt jövök! – tolta maga előtt húgát a vállánál fogva, s a többeik csak biccentettek neki.

-         Szegény Daphné elég sok gondja van a kishúgával – nézett utánuk Pansy.

-         Ezért nem jók a testvérek semmire sem – értett egyet Draco. – még jó hogy nekem nincs. Nem tudnám így pátyolgatni.

-         Szerintem Daphné nagyon jól csinálja. – nézett a két Greengrass után Blaise. – Igyekszik azt mutatni, hogy nem bírja a húgát, de látszik, hogy nagyon szereti. És hogy azért jó testvérek.

-         Jaj én olyan álmos lettem! – ásítozott Milly.

-         Ne menj még lefeküdni nézzük meg az órarendeket! – javasolta Pansy.

-         Ez jó ötlet! – A prefektus végre elért hozzájuk, s kiosztotta nekik a harmadéves órerendet. Az órahálóból Draco végigböngészte a napjait.

-         Ez az! – lelkendezett, s megpakolta a bőrfotelje karját.

-         Mit látsz? – kapta fel a fejét Pansy, mert tudta, hogy egy órarendje lesz Dracóval akaratán kívül is.

-         Hétfőn nem lesz első óránk – nézett fel csillogó szemekkel Draco.

-         Tényleg – futott a hétfői napra Pansy tekintete.

-         Viszont én máris egy dupla számmisztikával nyitok – lazította meg a nyakkendőjét Blaise.

-         A számmisztika nagyon húzós tárgy Blaise, engem teljesen meglepett, hogy azt vetted fel – szólt komolyan Pansy. – Roxforti mércével mérve is egy kivételesen nehéz tantárgy, alig járnak arra az órára, miért azt vetted fel?

-         Megvolt ár az okom – felelte kitérően Blaise, s inkább a lefelé lépkedő Daphnénak intett.

-         Gyere cicám itt az órarendünk! – nyomta a lány kezébe a másik órarendet, mert kettőt kért a prefektustól.

-         Nah elrendeztem a húgomat. De annyira retteg, hogy el fog késni első óráról – sóhajtott Daphné.

-         Figyelj nekem úgysincs első órám szóval elkísérhetem a húgodat – ajánlotta fel Pansy.

-         Tényleg megtennéd? – hálálkodott Daphné smaragdszemeivel. – Ó meg sem tudom eléggé köszönni, főleg ,hogy…uh aritmetodikával nyitunk Blaise! – nézett ijedten a fiúra.

-         Igen. Éppen azt kérdeztük Blaiseről, hogy hogy vette a bátorságot ehhez a kivételesen nehéz tárgyhoz – szúrta közbe élesen a kérdést Pansy.

-         Tényleg egyébként Blaise ez engem is érdekelne miért a számmisztikát vetted fel? – érdeklődött Daphné is.

-         Arra tényleg csak a nagyon fanatikusok járnak, és azért Blaise…téged nem tartunk annak – nézett a szeme sarkából barátjára Draco.

-         Most rámszálltatok? – tapogatta meg a mellkasát védekezőn Blaise.

-         Csak kíváncsiak vagyunk – mondta Pansy.

-         Megvolt rá az okom már mondtam – próbált kibújni a válasz alól Blaise.

-         De mi az az ok? Miért épp a számmisztika? – akaratoskodott Draco.

-         Így van az hogy te meg én az kettő ezt bármikor meg tudom mondani neked – mosolygott rá kedvesen Daphné. – ÉS ha kettőnket összetesszük, abból még lehet három és négy is – Blaise belepirult, s Daphné kacagásába ő is bele-belenevetett.

-         Tehát? – bújt ki Draco háta mögül kíváncsi fejjel Millicent is. Blaise körbenézett a rá szegeződő szempárak között.

-         Jaj…nos hát tudatosan választottam ezt a tárgyat – ütögette az órarendjét a térdéhez Blaise, s lekapta a pillantását a mardekárzöld szőnyegre. – Mert konkrét céljaim vannak vele. A számmisztika elengedhetetlen tantárgy és éppen ezért fel kellett vennem, mert kiváló számmisztika RBF kell ahhoz, hogy utána felehessem majd a RAVASZT is számmisztikából. Egyszerűen itt és most el kell kezdenem mert később már nem tudom és akkor lecsúsztam a dologról – Blaise zavartan felpillantott, de a többiek még mindig tátott szájjal értetlenül őt nézték. – Nos hát azért van szükségem ennyire a számmisztikára, mert hát…gyógyító akarok lenni – bökte ki végül nagy nehezen a vallomását Blaise.

-         Ó! – formálta ledöbbenten Pansy.

-         Vagy úgy! – nyögte Millicent. Draco csak meredt a barátjára, de Daphné a szája elé kapva a kezét az ujjai mögül suttogta.

-         Most még jobban csodállak Blaise! Sosem gondoltam volna rólad, hogy ennyire tudatos és határozott vagy és hogy ennyire tudod, hogy mit akarsz az életben és hogy ilyen előrelátón haladsz is felé! Ó Blaise! – Daphné már csaknem szerelmi vallomást tett Blaise előtt de végül még csak ennyit motyogott ki. – Bár…nem. Tőled várható volt ez is. Hogy ilyen legyél. Hogy ennyire tudd mi a te utad! Büszke vagyok hogy ilyen barátom van mint te!

-         Eh! – nyögte tarkóját dörzsölgetve zavarában Blaise.

-         Ez egy nagyon komoly és felelősségteljes szakma – mondta komolyan Pansy ,s ő is ámulattal nézte Blaiset.

-         Igen. De meggondoltam. Ezt a hivatást választom. Nekem találták ki. S akármilyen nehéz is lesz eljutni odáig végigcsinálom – mondta kemény acélos elhatározott hangon Blaise.

-         De gondolom nem a Szent Mungóba mégy – vigyorgott rá Draco.

-         Dehogy. Sosem lennék alkalmazásban. Teljesen függetlenül, és magánemberként leszek gyógyító – felelte Blaise.

-         Ez magával vonja, hogyelsősorban aranyvérűek gyógyítója leszel – gondolkodott hangosan Pansy.

-         Nos, hát végülis valószínű, hogy nagy százalékban így lesz igen – biccentett Blaise. Draco futólag összenézett Millyvel. Most hirtelen nagyon gyereknek érezték magukat mindannyian Blaise mellett. Aki már ilyen tudatos életcéllal és hivatástudattal előrelátóan választott tárgyakat az első tárgyválasztásnál is, akinek az érettsége és a gondolkodása is annyira másabb már mint az övék. Aki két évvel előttük jár sőt, még annál is több megingathatatlan elhatározás él benne. Draco kicsit irigyelte is Blaiset ezért. Hogy ennyire tudja, hogy mit akar. Nem is gondolta volna róla! AZ olyan szertelen és csapongó Blaise-ről, hogy a lelke mélyén a gondolatai legmélyében ilyen döntéseket hozott már és ennyire felnőttes. Ráadásul nem is akármilyen szakma mellett  tette le a voksát. Blaiseről igazán sosem a tanulás jutott egyiküknek sem az eszébe. Persze nem volt rossz tanuló, de nagyon is elképzelhető, hogy már tudatosan készült bizonyos tárgyakból eddig is. És tényleg. A legjobb gyógynövénytanból magasan Blaise volt közöttük.  Csak Draco figyelmét ez mindig elkerülte, mert Blaise sosem nagyzolt előttük a dolgaival. Ha tanulásról volt szó mindig Pansy és ő közötte ment a harc. Bájitaltanból mindenki alapból jó volt hiszen Piton a házvezetőtanár tanította, s ezért mindenki nagyon tanulta a tárgyat. A gyógyításhoz szükséges még két tárgyat pedig Blaise is elég ingadozón tanulta. Mint a bűbájtant s az átváltoztatástant. Bár valószínű, hogy végső év végi eredményeknél nem volt olyan rossz. S Daphné titkon elégedetten dőlt hátra a kanapén. Jól választott, amikor Blaise mellett döntött első perctől kezdve. Blaise nemcsak hogy aranyvérű, gazdag, jóképű, és a legjobb pasi a mardekárban, ha nem az iskolában, de ráadásul nem is akármilyen pályát választott, eltökélten és határozottan. Blaise a döntéseiben is férfias. S ez Daphné szemében még jobban emelte Blaise fényét. Szíve szerint biztos, hogy itt nyomban megcsókolta volna a fiút, de Daphné túlságosan is okos volt ahhoz ,hogy ő maga rohanja le Blaiset. A siker titka az, ha meghagyja Blaisenek, a férfinak a kezdeményezést, a lépéseket az irányítást. Még akkor is, ha ez már fél éve az őrületbe is kergeti. De Blaise-re érdemes lesz várni. Daphné most márt teljes bizonyossággal tudta ezt. Blaise a csendes döntő és a titokban tanuló volt. És igazán most esett le mindőjüknek, hogy Blaise nagyon kivételes képességű lehet. Szinte alig látták tanulni. S mégis…alapvetően jó jegyei voltak. Ellenben Dracóval és Pansyval, akik ha tanulás volt, akkor éjt nappallá téve tanultak. És itt volt talán a legszembeszökőbb különbség. Blaise keveset és tudatosan tanult, Dracóék sokat és mindent. Mindamellett ,hogy érdeklődésben is messze eltértek Blaise reál beállítottságától, ők akik titkon mindketten a múlt a mardekárság a mágiatörténet mélyében szerettek kutakodni. Lám nem is ismerték olyan teljesen Blaiset. S ha igen most lett igazán teljesebb a róla kialakított képük. Bár egyikük sem mondta neki, de Blaise nagyot nőtt a szemükben.