Draco vezetésével a mardekárosok kedvetlenül követték az erdő szélére a félóriást, aki egy kerítéses kifutóhoz vezette a társaságot. Draco grimaszolt az állatszagokat megérezve, s többen is elhúzták az orrukat a döglött hús szagára. Draco sokáig keresgélt, míg rátalált tekintetével a menyéttetemekre. Miféle állat lehet az aki menyétekkel táplálkozik? Valami veszélyes ragadozóval lenne dolguk?

-         Először is nyissátok ki a könyveteket! – utasította őket a félóriás. Draco összevont szemöldökkel nézett társaira.

-         Elárulná mégis hogyan nyissuk ki? – kérdezett rá rosszkedvűen, mire a tanár úgy nézett rá, mintha rúnajelekben beszélne.

-         Nem tudjátok kinyitni a tankönyveiteket? – ámuldozott a félóráis. – Hiszen csak meg kell simogatni – mutatta be Hagrid a mutatványt.

-         Nahát, csak meg kell simogatni, hogy ez miért nem jutott eszünkbe! – gúnyolódott Draco.

-         Azt hittem mulatságosnak tartjátok majd – nevetett fel a félóriás.

-         Nem tudom mi lenne mulatságos abban, hogy majdnem leharapták a kezünket – mérgelődött Draco. Ügyet sem vetve a griffendélesekre akik, nem győzték Hagridot védeni.

-         Miért van az, hogy együtt kell lennünk órákon a griffendélesekkel!? – kérdezte zárt szája között formálva a kérdést Draco.

-         Amikor megláttam, hogy velük leszünk összevonva majdnem kidobtam a taccsot – bólogatott Daphné.

-         Jaj Daphné, még, jó hogy nem voltam mos a közelbe, mert lehet rajtam kötött volna ki – vihogott Blaise. – Bár már csak hányásból megállapítottam volna, hogy reggeliztél-e.

-         De Blaise! – kapott levegő után Daphné. Na ő végképp nem volt ma erdei sétához öltözve. Magassarkú cipőjét most megvetette a földbe erősen belefúrva a sarkát.

-         Ha apám megtudja, hogy ez a behemót vadember tart nekünk órákat! – bosszankodott Draco keresztbe vágott karral. Semmi kedve ne mvolt az egész Legendás lények gondozás órákon, ahol minden percben a griffendélesek: „Fogd be Malfoy!” nyafogását kellett hallania, mert fájt nekik az igazság.

-         NE húzd fel magad Draco! Bájitaltanon is össze leszünk velük vonva – vihogta bizalmasan Blaise.

-         Jah legalább valami jó is lesz a héten – felelte Draco. – Leszünk még valami órán velük?

-         Nem szerencsére, éppen elég lesz ennyi – hátrált egy lépést Pansy, ahogy a fák mögül előrontott egy csőrös ezüst színű hippogriff.

-         Ó te jó ég! – nézte a menyétet faló állatot undorodva.

-         Most komolyan hippogriffet kell néznünk? Mit csináljunk egy hippogriffel? – ellenkezett Blaise. – Azt hittem valami tényleges gondozási ismereteket is tanulnunk, nem vadállatok etetését – fordult el elégedetlenül. Draco is Crak és Monstrót intette magához.

-         Mi lenne, ha keresztkértésekkel összezavarnánk a teljesen felkészületlen és tanításra alkalmatlan félóriásunkat? – javasolta a mardekárosoknak Draco.

-         Benne vagyunk – suttogták vissza.

-         Gyűjtsük össze a kérdéseinket! Milly jegyzetelj! – utasította Draco, s összedugták a fejüket a tíz mardekáros.

-         Kérdezzük meg, hogy milyen veszélyességi osztályba sorolta a minisztérium ezt az állatot! – tanácsolta Pansy.

-         Igen ez jó! – bólintott Draco. – és azt is megkérdezhetnénk, hogy rezervátumokon kívül kik és milyen engedélyekkel tarthatják ezeket az állatokat.

-         Aham – röhögött kezét dörzsölgetve Blaise. – Meg hogy a Varázslényfelügyeleti főosztály szabályozza-e az iskolákban bemutatott állatokat, és hogy ezt az állatot akkor honnan is kapta az iskola. – a mardekárosok piszmogva nevettek a felvetett fogósabbbnál fogósabb kérdéseken, s a lista szépen gyorsan gyűlt és gyarapodott. De Draco szeme sarkából észrevette, hogy Potter a félóriás kísérleti alanyává lépett elő, s most megközelíti a hippogriffet, sőt még meg is simogatja. Hagrid felkapta és a madár hátára tette a fiút, hogy repüljenek egy keveset. Draco és a mardekárosok bosszúsan nézték a griffendéleseket ,akik ilyen látványosan élvezték a fölösleges tevékenységet, ahelyett ,hgoy az állatról minden fontos információt megkérdeztek volna, amikre ők azonnal gondoltak. De úgy tűnik nem csak a griffendélesek de a mga a tanár sem gondolta fontosnak ezeket az ismertetéseket megadni, mert kis csoportokba rendezte őket, hogy egy-egy hippogriffnél hasonló produkciókkal próbálkozzanak. Draco, Monstro és Crak kerültek egy csoportba, meg a három lány is. Pansy, Daphné és Milly. Blaise Nottal és Tracey-vel. Holott egy mardekáros sem tartotta helyesnek, hogy a három lány teljesen egyedül férfifelügyelet nélkül maradjon egy veszélyes bestiával. A mardekáros fiúcsoportok vissza visszanéztek az árván maradt lányokra. Daphnén úgy tűnt ,hogy bármilyen veszély esetén kész lekapni a körömcipőjét és az állat szeméhez vágni. Pansy morcosan méregette, Millicent meg a két lány háta mögé bújt fedezékbe. Eközben a korábban Potterkísérleti madár meghajolt Draco előtt, s  Draco megpaskolta a madár csőrét majd megjegyezte:

-         Sejthettem volna hogy ilyen könnyű, ha Potter is képes volt megcsinálni. Nem is lehet veszélyes, igaz te behemót rondaság? – azonban későn vette észre a felé lendülő hegyes karmokat. Egyetlen villanás volt az egész. Érezte a húsába markoló éles karmokat, ahogy rátámadnak és ledöntik a földre.  A fájdalomtól semmit sem látott, csak a foltokban szemére ereszkedő sötétséget, s a távolból a mardekáros lányok sikolyát.

-         Megkarmolt! – kiáltotta Draco, s agyán végigfutott a gondolat, hogy a veszélyes és beoltatlan állatok marása halálos is lehet, hiszen a vérébe juttatta a különböző anyagait. – Meghalok! Meggyilkolt! – csak tompa dübörgésként hallotta a hozzá siető Blaiset, a földről felemelni készülő Monstrót és Crakot. De végül a félóriás kapta fel a földről, s rohant vele a kastély felé. Pansy a torkára szorította rémületében a kezét, s rémült félős pillantással nézte a csurom vér talárját. Draco sérült karját dédelgetve feküdt, s küzdött a szemére ereszkedő sötétség ellen, szédült. Forgott vele a világ, s pumpálva lüktetett a vér a karjára, érezte ,hogy a vérveszteségtől egyre álmosabb, egyre erőtlenebb, s a fájdalomtól egész kínokat állt ki. Madam Pomfrey rohant a sebesülthöz, s ahogy lefektették a kórágyra Draco lecsukódó szemei ellenére is hallotta az előtérben sikítozó lányt .

-         Engedjen be! Draco! Látni akarom, hogyhogy van!

-         Miss Parkinson kérem! Nyugodjon le! – de a lány berontott a gyengélkedőre, s az ágyon heverő Dracóhoz lépett. Draco bágyadt szemrebbenéssel még felnézett rá de olyan homályosan és lebegőn látta a lány arcát, hogy vissza is eresztette.

-         Menj, mond meg, hogy még élek de Blaise igyekezzen azzal a gyógyítói pályával – suttogta a lánynak, akit Madam Pomfrey talárjánál fogva ráncigált ki a kórteremből.  Draco sziszegve érezte, ahogy a javasasszony kitisztogatja a sebét, lerángatja róla a talárját, aztán valami olyancsípős löttyöt szórt a sebre, hogy úgy érezte itt a vég. Ezt nem bírja ki.

-         Mit művel? – mordult Draco erőtlen hangon.

-         Ki kell tisztítani! ÉS ettől hamarabb beforr majd – kapkodott gyors mozdulatokkal a javasasszony.

-         Ez szörnyen fáj! Mindjárt meghalok a fájdalomtól! – panaszkodott Draco.

-         Jaj ne nyafogjon már mint egy kisgyerek! – rántott nagyot a készülő kötésen Madam Pomfrey. Aztán a szája közé erőltetett egy kesernyés íző bájitalt, amitől azonnal sötétség ereszkedett a szemére. Miközben Draco a fájdalomtól mentes tudatlanság igaz álmát aludta, azalatt a mardekárosok a nagyteremben vacsora közben tanácskoztak.

-         Hogy van Draco? – kérdezte Blaise.

-         Nagyon sápadt volt, csurom vér volt minden, és nagyon mély volt a karmolás, ahogy láttam. Nagyon megijedtem, sosem láttam még ilyen rosszul – sírta el magát Pansy.

-         SSs!  - simogatta meg barátnője hátát Millicent, s Blaise keresett zsebkendőt a lánynak.

-         Sok vért vesztett az biztos – bólogatott Blaise. – Kár, hogy nem értek még igazán a gyógyításhoz, mert magam venném kezembe az ügyet. Nem engedtem volna Madam Pomfrey kezei közé feküdni Dracót. AZ a nő képes és elteszi láb alól.

-         Ne mondj ilyet! – zokogott fel Pansy.

-         Na persze nem úgy értettem! De fogalma sincs arról, hogy Draco mennyire nehezen viseli a sérüléseket. Az a nő olyan durva akár egy pokróc. Fogadjunk, hogy agyongyötri most Dracót. Hátha már a szenvedésbe belehal!

-         Blaise! – bömbölte Pansy.

-         Jól van jól. A kérdés az, hogy vajon a hippogriff mennyire vihetett fel valami fertőző esetleg káros dolgot. Akárhogy is egy karmolás egyáltalán ne mveszélytelen. Lehet elfertőződik az egész karja, főleg ilyen mély sebeknél, és ha csontot is ért…lehet le kell vágni a karját!

-         Merlinre! – nyögte Pansy könnyes szemekkel. – Szegény Draco! Biztos borzalmak egész sorát kell kiállnia. Madam Pomfrey ki nem állhatja a mardekárosokat túlságosan Dumbledore embere, s lehet ne mois foglalkozik kellő odafigyeléssel és gondossággal! Szemmel kell tartanunk Draco állapotát!

-         Igen igaz! – bólintott Millicent is. – Őrködjünk felette?

-         Az jó lesz, készítsünk gyorsan egy beosztást! – intett gyorsan Pansy, hogy beosszák a kilenc mardekárost az elkövetkező órákra. Óránként váltják majd egymást.

-         Kezd Te Blaise! Nézd meg a sebet és a kötést! – mondta Pansy, aki most teljes bizalmát a fiúba fektette.

-         Utánam gyere akkor te – biccentett Blaise. – S akkor azonnal meg tudom mondani mi a helyzet.

-         Pansy után én szeretnék menni! – stoppolta le a harmadik órát Millicent. Alig öt perc alatt el is készült a beosztás. S Blaise felrohant a gyengélkedőre, hogy megkezdje Draco állapota feletti őrködését. A sötétben gyertyát gyújtott, elmagyarázta Madam Pomfreynak, hogy mit szeretnének, aki természetesen nem akart belemenni abba, hogy egy betege nyugalmát megzavarják, de Blaise addig ügyeskedett míg elérte e nőnél, amit akart. Amikor végre kettesben maradt Dracóval, először is gyorsan elparavánozta belemártotta a kezét a fertőtlenítős vízbe, majd finoman kibontotta a kötést, Megvizsgálta a sebet, s gondosan visszakötötte pólyát.  Alig néhány perce maradt, amikor már apró lánycipők koppantak a kövezeten.

-         Nos hogy van? – hajolt a szőke fiú fölé Pansy. Blaise nyugtatón bólintott.

-         Minden oké – súgta vissza. Pansy megtapogatta Draco homlokát, amin látta ,hogy gyöngyözik.

-         Hiszen forró a homloka! – nézett megrovón Blaisere.

-         Persze, hogy lázas, gyógyul a sebe – felelte Blaise magától értetődően. – ilyenkor ez természetes Pansy, nyugodj meg!

-         Olyan nyugtalannak tűnik – simította át Draco tincseit Pansy.

-         Megtámadta egy hippogriff, én is nyugtalan lennék – nevetett halkan Blaise. – Na megyek! Jó éjt! Kettesben hagylak titeket, aztán semmi meggondolatlanság Pansy! Tudom, hogy a közelben van egy ágy, meg Draco, meg ketten vagytok meg minden, de ne feledd, hogy ő most lábadozik – röhögött a markába Blaise.

-         Na húzzál kifelé! – sziszegte neki Pansy, s közelebb húzott egy széket Draco ágyához. Aggódó pillantását le sem vette a fiúról, aki lázálmában sokat forgolódott, s nem győzte megigazítani rá a takarót, mert állandóan le akart csúszni a földre. Már csaknem elbóbiskolt maga is, amikor Millicent lépett a gyengélkedőre.

-         Menj Pansy! Már késő van – mosolygott Millicent. Pansy még egy utolsó pillantást vetett Dracóra.

-         Nem adsz neki egy gyógyító puszit? – kuncogott Millicent az unokaöccsét nézve.

-         Gondolod segít? – mosolygott rá Pansy.

-         Egészen biztos vagyok benne! – bólogatott határozottan Milly. – És most úgyis alszik! Észre sem veszi.  – Pansy szemében sötét fény villant. Millyre, majd az ágyban békésen alvó szőke hajú fiúra nézett. Közelebb hajolt hozzá, s hátrafogva a haját, hogy nehogy csiklandozza vele az arcát a fiú arcára nyomta a száját. Félősen egyenesedett fel, de kifújhatta a visszatartott levegőt. Draco az altató hatása alatt olyan mélyen aludt, hogy észre sem vette, Pansy mit művel vele.

-         Akár meg is erőszakolhatnád – nevetett Millicent a piruló lányon. A két barátnő összemosolygott. Millicent láthatta az első érzelmes arccsókot, amit Pansy adott Dracónak, s ez a két barátnő közös titka maradt. Pansy kacsintott egyet a barátnőjére, s kisietett a gyengélkedőről. Millicent ásítozva elhelyezkedett a széken, s a gyertyát közelebb igazgatta, hogy addig elolvassa a Bűvöljünk becsináltat következő oldalát. Mert rájött, hogy igaza van Daphnénak ide taktika kell. És jól tudta. Monstróhoz egyetlen út vezet. A hasán át. Tehát a legfinomabb süteményekkel akarta magához édesgetni, ahogy Pansy az eszével, és Daphné a testével, úgy ő a főzési tudományával akart aratni. Éppen megkordult a gyomra a finom hozzávalókat olvasva, amikor Draco morogva megszólelt.

-         Úgy még mutogasd is nekem ezeket a jó kajákat, mindjárt kulyikad a gyomrom. A gyengélkedőn nincs vacsora! És  hol van már az ebéd! – sóhajtott Draco.

-         Felébredtél? – nézett fel Milly a könyv mögül, s apró pírfolt futott végig rajta, hogy a magáról nem tudó Dracót milyen csúnyán elárulta ezzel a kis játékkal, hogy Pansyt buzdította egy lopott csókra.

-         Mi van? Mit bámulsz rám így? Majdnem kimúltam, legalább örülnél hogy élek! – dünnyögte Draco.

-         Hú de rosszkedvű valaki! – nevetett fel Millicent

-         Fáj a karom, éhes vagyok! Kába, és lázas! Ráadásul utálom a sérüléseket! Ki nem állhatom ha valami bajom van! Nem bírom a betegségeket sem, de ráadásl ez egy sérülés, amikről egy koszos madár tehet. Írok apámnak hogy gondoskodjon arról a vérengző vadállatról, hogy pusztuljon el! Aki engem megsért az így jár!

-         Akkor Pansy is félhet mostantól – nevetett Milly.

-         Pansy?! – fújta ki a levegőt Draco. – ugyan mivel tudna ő engem megbántani? Semmivel? Olyan érzéketlen vagyok rá, mint a levegőre, mint ha nem is létezne.

-         AHam – nézett el Millicent, hogy véletlen se kelljen unokaöccsére merednie, mer egyből összevesznének.

-         Figyelj ha akarod szerzek neked valami kaját! – javasolta Millicent.

-         Na az jó lesz! Hogy fogok így írni, feküdni, mosdani! Egyáltalán bármit is csinálni! ÉS kviddicsezni! – sopánkodott Draco, s panaszáradatának se eleje se vége nem volt. Millicent az órája végén már úgy érezte, hogymindjárt leüti inkább Dracót, mert amíg aludt olyan békés volt, most meg nem lehet egyszerűen mit kezdeni vele. ÉS áldotta az eszét, hogy előreengedte PAnsyt, mert ha az alatt ébredt volna fel, amikor Pansy itt van! Huhú! Hát az t lehet az egész Roxfort hallotta volna…