9. fejezet

Ahogy Millicent szerzett élelmet Dracónak, s végre legalább az éhségérzete elmúlt, Draco kimerülten újra elaludt. Amikor hajnalban felébredt Sally-Anne ült az ágyánál, s zöld színű rágógumit pukkasztott ki éppen, majd jólesőn újra rágcsálni kezdte.

-         Te meg mit keresel itt? – kérdezte Draco.

-         Feletted őrködünk, beosztottuk egymást minden órába – mondta Sally- Anne.

-         Igen? Már mindenki volt itt? – nézett az órára Draco.

-         Igen kivétel nélkül én vagyok az utolsó és Madam Pomfrey azt mondta kijöhetsz a gyengélkedőről.

-         Az nem is baj bár messze nem vagyok olyan jól, hogy egyébként megint órákra járjak – tette hozzá kedvetlenül Draco. – Tényleg mindenki volt itt Pansy is? – kérdezett rá Draco.

-         Igen. Nagyon kiborult. Egész este sírt, alig lehetett megnyugtatni – felelte ásítozva Sally-Anne.

-         Mh nahát!- morogta zavartan Draco. – Aztán örömében vagy bánatában? – próbálta elterelni a témát.

-         Hát azt neked kell tudnod – durrantotta szét a felfújt rágógumiját Sally-Anne.

-         Jó ez a vacak? Hogy állandóan ezzel van tele a szád? – nézte fintorogva a lányt Draco.

-         Még mindig jobb mintha mással – rágta ütemesen a rágóját Sally- Anne de se a szeme villanása se az arca nem árulta el milyen minőségében céloz rá.

-         Kösz, hogy itt virrasztasz felettem – igazgatta a takaróját zavarában Draco.

-         Ne köszönd annyira megfizetnek érte – felelte Sally-Anne rezzenéstelen arccal. Draco olyan bambán nézett rá, hogy végül felnevetett. – Csak vicceltem. Egyébként tényleg nem gáz. Mert álmomban megint felfújtam a mellem és fél órán át szeleltek – nézett le  a pólójára Sally-Anne Draco is akaratlanul követte a tekintetet. – Szerinted akkor már mint úgy általában? – Draco a szemét forgatta.

-         Hát fogalmam nincs – nyögte. Sally-Anne közvetlenül megfogta Draco kezét.

-         Ha akarod megfoghatod, hogy el tudd dönteni – húzta maga felé, de Draco kiszabadította a kezét.

-         Hagyjál nem akarom megfogni a melledet -  morogta Draco.

-         Bezzeg a Pansyét megfogtad! – nézett sokat mondóan a fiúra. Draco elvörösödött.

-         TE ezt honnan tudod? – csapott le Draco.

-         Hát Milly és Pansy ezt suttogták egész este, amikor visszaérkeztünk a Roxfortba – felelte vállrándítva Sally-Anne. – annyira utálom, hogy fogalmam nincs, hogy szokott általában kinézni. Kész kitolás az emberrel ez a metamorfmágia, főleg most serdülőkorban. Mert lehet hogy tegnap kisebb volt a mellem, de mára nőtt egy kicsit és honnan is tudhatnám, hogy akkor most mégis mekkorának kellene lennie – tanácstalankodott Sally-Anne.

-         Figyelj szerintem Blaiset kérdezd meg mert ő az aki a nők melleit tényleg megnézi – tanácsolta Draco. Kicsit meg is sajnálta a lányt. – Nem lehet könnyű metamorfmágusnak lenni.

-         Hát egyáltalán nem az. Amíg kisebb voltam a növekedés miatt, most ez miatt… alig várom, hogy felnőtt legyek, mert akkor azért már nincsenek akkora változások – sóhajtozott Sally-Anne. Draco szomorkásan nézett a lányra, aki beletörődően vizsgálgatta a hajszínét, hogy legalább az iskolaképes színű legyen. – Az a baj, hogy sokszor ne mtudom kordában tartani a változásokat. Például ha alszom. Reggel felébredek és néha nagyon furán tudok kinézni. Reggel egy órán át kell összepakolnom magam, hogy szalonképes legyek – nevetett magán Sally-Anne.

-         Volt már valami nagyon durva élményed? – kérdezte Draco.

-         Mh, egyszer nem tudtam még órára sem menni, annyira bezöldültem – kacagott magán Sally-Anne. – Pitonhoz szaladtam át, aki egy órán ét küzdött velem, hogy normál kinézetem legyen, mert órán mégsem ülhetek úgy, mint egy béka. – Sally- Anne elhallgatott, s ismét a magát nyugtató rágózásba kezdett.

-         Ez végülis a kviddicsnél még hasznos is lehet, megnyújtod a karod és máris elkapod a cikeszt – viccelt Draco.

-         Aham. Tök jó lenne, csak szabálytalanságnak számít – felelte Sally-Anne.  – Azért sem kviddicsezhetek mert lány vagyok és azért sem…mert metamorfmágus vagyok. Órákon pedig rendszeresen figyelnem kell magam és a tanárok is rámnéznek, hogy ne tehessek semmi nem normálisat – húzta el a száját Sally-Anne. – Simán tudnék lesni, és puskázni is  dogáknál. De szigorú őrizet alatt vagyok, mint valami nem kívánatos egyed.  –Draco a lányra mosolygott megértően. Kifejezetten örült, hogy a kissé különc és furcsa Sally-Anne volt nála,amikor felébredt, kicsit meg is értette végre a lányt és Sally-Anne nem is tudja, milye nbizalmas titkokat kotyogott előtte ki. Hogy az unokanővére és Pansy eze4k szerint egész este róla beszéltek. És arról a kínos incidensről! Pansy vajon hogyan emlékszik vissza az egészre. Kellemes vagy kellemetlen az az emlék…A gyengélkedő ajtaján egy egész cmaroknyi mardekáros csörtetett be.

-         Hallottuk, hogy jöhetünk is érted – paskolgatta meg az ágya matracát Blaise.

-         Feladatod van – biccentett Draco Sally-Anne felé.

-         Igen figyelek -  fordult előzékenyen a lány felé.

-         Megnéznéd nekem, hogy mekkora volt mondjuk úgy tegnap a mellem? – domborította ki a mellkasát tanácstalanul Sally-Anne.

-         Várjunk csak, most nagyon szépek és formásak ,de ennél még kisebb volt tegnap – vihogott Blaise a lányra.

-         Azt mondod?– Sally-Anne igazgatott a méreten, majd kérdőn felnézett. – Most jó?

-         Nem ez kicsi – rázta a fejét Blaise. – Ennél nagyobb volt már neked – nézett komolyan Sally- Annere. A lány újra növelni kezdte.- Most most! Na tegnap kábé ekkorának láttam – intett neki Blaise, hogy megtalálta az ideális méretet.

-         Köszi! – mosolygott fel Blaisere.

-         Nincs mit- rántotta meg a vállát Blaise.

-         Huh ha láttátok volna hajnalban,  a hasamat verte – fújta ki a levegőt magából elégedetten Sally-Anne. – de csak sikerült valami emberi formát kölcsönöznöm magamnak  - a mardekárosok összenevettek, s Blaise átkarolva a lányt finoman megrázogatta.

-         Sally cicám! – szorongatta szeretetteljesen a lányt. – Ha nem lennél egy színfolttal kevesebb lenne az évfolyamban. Mellesleg még jó, hogy a mellek nem hagynak hidegen és megnézem őket alaposan – kacsintott a lányokra Blaise.

-         De Blaise! – vágta a fiúhoz a zsebkendőjét Daphné. Crak és Monstro hozták Draco iskola táskáját, de Draco még visszatámolygott átöltözni. Esetlenül próbálta magára erőltetni az ingjét.

-         Hagyd segítek! – vette ki a kezéből Blaise s Dracóra igazgatta a fehér inget, s elkezdte begombolgatni.

-         Te öltöztetsz – morogta Draco.

-         Hát én jah! Felcsaptam öltöztetőnőnek nem tudtad? Tegnap este nyitottam az üzletet, tudod rájöttem, hogy a számmisztika nem olyan egyszerű dolog – vihogott Blaise.

-         Ne érj hozzám! – morogta rosszkedvűen draco.

-         Jó oké! Figyelj ha jobb szeretnéd tényleg áthívom valamelyik lányt – ajánlotta fel Blaise.

-         Nem nem akarom! – tiltakozott Draco. – Igyekezz már a gombolással! Hogy rögtön év elején ilyesmi történjen velem! – kezdett a panaszáradatba megint Draco. – Látod én előre éreztem, hogy ez egy rossz év lesz. ÉS igazam volt. Egyből az első nap megtámadott egy hiippogriff. Draco hirtelen megállította Blaise karját.

-         Na mi van felizgattalak? – vihogott Blaise.

-         Hülye! Hát Persze a hippogriff is griff mint a griffendél! Azért támadott meg mert a hippogriff is pikkel a mardekárosokra! Mi több! A Griffendéles lelkületű Dumbledore és a vadőr idomították ki, hogy ránk támadjon! Az igazgató ellenünk tör, vigyázzatok mert ez az év a visszavágó a grifisektől! Tavaly mardekár utódja, most majd a Griffendél mutatja meg, hogy ők is képesek ránk támadni! Jobb ha óvatosabbak leszünk. – meresztette szürke szemeit félősen Blaisere.

-         Valami hallucinogén anyagot kis kaptál odabent? Figyelj én si befekszem valami ürüggyel, ha ilyen jó cuccuk van – vicsorgott Blaise.

-         De komolyan mondom! – csattant Draco.

-         Jó rendben – nyugtatta Blaise a fiút. – Bár szerinte ma lányoktól jobban kellene tartanod, amikor Milly visszatért a gyengélkedőről, Pansyval olyan kuncogórohamban törtek ki, hogy azt hittem mehetnek is vissza a gyengélkedőre.

-         Nevettek? Na de mi miatt? – ráncolta  a homlokát tudatlanul Draco.

-         Hát nem tudom tettél valami olyasmit odafent az alatt…. – találgatta Blaise.

-         Nem. Hát ha valamit is tettem, az amax a Roxfort Expresszes incidens volt – harapta be az ajkát Draco.

-         Miből maradtam ki? – csapott le Blaise, s leült Dracóval szemben, amíg megkötötte barátja nyakába na nyakkendőt. – Mi volt?

-         Hát…teljesen akaratlanul ,de letapiztam Pansyt – vörösödött Draco.

-         Úh azta! Csodálom, hogy nem pofozott fel! – röhögött Blaise. – Hogy csináltad?

-         Tudod, amikor a dmentorok jöttek és felestem, hát valahogy a kezem pont oda esett – felelte Draco s lenézett a nyakkendőre, visszarángatta, átbújtatta  a fején s visszalökte Blaisenek. – Nem jó. Ez csúnya, kösd újra!  -Blaise a saját nyakába csapta a nyakkendőt, s rutinosan kötötte újra a csomót.

-         Nem vagy semmi! Te kis hamis! – vihogott közben Dracóra. – Azért Pansyt még nekem se lenne merszem lekapni – igazította be a nyakkendőt, majd lekapta a nyakáról, s átbújtatta Draco fején, s meghúzta, majd a gallér alá rendezte.

-         Véletlen volt, teljesen ne makaratlagos, és ezt azért Pansy is tudta, szerintem ezért nem fújta fel a dolgot – felelte Draco. – Bár állítólag utána egész éjszaka erről beszéltek Millyvel.

-         Na és? – nézett mohó szemekkel Dracóra Blaise, kéjesen vigyorogva. – Milyen volt?

-         Hát igazán fel sem fogtam, hogy mi van – mondta őszintén Draco.

-         Jah, meg fekvő helyzetben szét is folyik – bólintott Blaise.

-         Jah csak hát konkrétan ugye, abba fogódzkottam ,szóval még amikor ült már akkor is azt fogtam – nézett kétségbeesetten Draco.

-         Hát Pansynak még elég kicsi  - idézte fel a lány alakját Blaise.

-         Nem nekem nem tűnt kicsinek – szaladt ki Draco száján.

-         Jó volt mi? – röhögött Dracóra. – Megfogni – s Blaise kezével markoló mozdulatokat tett, mire Draco felé suhintott.

-         Na és milyen? – lendült bele Blaise.

-         Hát, olyan puha  -idézte fel az emléket Draco.

-         Belegondolva beelőztél!  -nézett Dracóra mint riválisra Blaise. – Nem is gondoltam, hogy versenghetek valakivel is.

-         Nem versengek veled – húzta fel az orrát Draco.

-         Nem persze! De belegondolva én még csak a hozzám simuló Daphnéét éreztem, és az nem ugyanaz mintha a saját kezemben foghatnám – mondta vágyakozva Blaise. – Nahát nahát! A szerencsés véletlenek! – kacsintott Dracóra, s lesiettek a pincébe. Még jó, hogy most bájitaltan következik. Teremészetesen már elkéstek. Draco  a mardekárosok asztala felé támolygott. Pansy azonnal rákérdezett:

-         - Hogy vagy Draco? Nagyon fáj? – nézte aggódó arckifejezéssel a fiú szenvedő arcát.

-         Igen – nyögte ki Draco a lehető legmeggyőzőbben, de ahogy Pansy elfordult összevigyorgott a fiúkkal. Piton atyáskodón a szárnyai alá vette Dracót.

-         Tanár úr a karom maitt nem tudom felaprítani a szászorszépgyökeremet – panaszolta Draco, mitre Piton azonnal elintézte neki az ügyet.

-         Weasley aprítsd fel  Malfoy gyökerét! – a vörös hajú fiú, utálkozva fogta meg Draco nyersanyagát ,s kapkodva, felaprította fel a gyökereket.

-         Tanár úr Wealsey szétroncsolta a százszorszépgyökereimet! – panaszolta Draco gonoszul Pitonnak.

-         Weasley cserélje ki a saját gyökereivel! – Draco elégedett gonosz mosolyt küldött Weasley felé, majd a többi bájitalhozzávalókka lugynaígy végigjátszotta ezt.

-         Tanár úr nem tudom meghámozni az aszúfügémet! – panaszkodott.

-         Potter hámozza meg Malfoy aszúfügéjét is – Draco elégedetten vizsgálta meg a meghámozott aszúfügéjét.  S kezdett rájönni, hogy ezt az egész sebesülés dolgot milyen jól ki tudja használni majd. A Roxforti élete legapróbb területein is. Miközben ezen kiváló ötletét ecsetelte Blaise-nek a fiú ne mhazudtolta meg magát.

-         Hogy milyen igazad van, Pansy közelében mond azt, hogy sürgősen el kell menned a mosdóba, de egyedül nem tudod kivenni, és …ha esetleg kirázná neked – Blaise hangos hahotázásba kezdett, amitől az egész tanterem zengeni kezdett. De Piton mégsem a rendbontó Blaise-re szólt ,hanem vontatott mély hangján Daphné felett állt meg. A lány a fehér blúza alatt fekete melltartót viselt, a szép virágmintás széle, ami tökéeltesen simult gömbölyded melleire pedig ismét kikandikált a blúz széthajtásánál, a Nyakkendőjét lazán hagyta, a szokásos hasított feszes, fenékre simuló szoknyája és körömcipője volt rajta.

-         Miss Greengrass! – szólalt meg vontatott hangján Piton.

-         Igen Piton professzor? – nézett fel Daphné, s Piton hátrált egy lépést, hogy ne lásson be a lány dekoltázsába, ami minduntalan magára vonta a férfiak figyelmét. Megkérném, hogy a továbbiakban az órákra tisztességesen öltözzön fel.

-         De tanár úr! Hiszen én tisztességesen felvagyok öltözve – dőlt hátra a széken határozottan Daphné.

-         A tantestület több tagja is panaszt emelt, hogy az órai megjelenése, hagy kívánni valót maga után – mosolygott fanyarul Piton.

-         Mert tanár úr lát valami hiányosságot rajtam? – kérdezte Daphné csábosan.

-         Nem, semmi hiányosságot, vagy kivetni valót nem találok magán, de tolmácsolom tanárkollégáim észrevételeit – emlékeztette Piton.

-         Köszönöm, legyen szíven tanár úr megmondani ezeknek a tanároknak, hogy nyugodtan közölhetik velem, ha talán valamiben megszegem a házirendet. Még akkor sem kell ezt közvetítő útján mondaniuk, ha történetesen mardekáros vagyok és rettegnek tőlem – mosolygott fel Pitonra Daphné. Piton futó mosolyra görbítette a szája széét, majd továbbállt.

-         Vao valaki beköpött Pitonnál, hogy túl feltűnő jelenség vagy órákon – súgta neki Blaise, aki ma maga is kitűrt fehér inggel, és kigombolt felső gombbal, meglazított nyakkendővel és ruganyos mozgással sármos arckifejzéssel, borzas hajjal szédítően vagányul festett. Daphnéval együtt úgy néztek ki, mintha a legújabb mardekárkollekciót mutatnák be egy címlapon. Annyira egymáshoz öltöztek msot már stílusilag is. Az évfolyam vállrádnítva nézték a két társuk bolondériáját. De valójában  el kellett ismerniük, hogy a csínos és érzéki Daphnénak, és a vad, vagány, sármos Blaisenek is nagyon sajátjává lett ez a stílus, alig pár nap leforgása alatt. Valójában most voltak önmaguk. Éppen így, ahogy most öltözködtek. És még ha először meg is lepődtek a változásokon, nagyon tetszett nekik. Daphné is és Blaise is. Senki sem mert az iskolában így öltözködni és így hordani az egyenruhát, ennyire kirívóan, ennyire provokatívan ennyire tanárpukkasztóan. S Piton elnéző fanyar mosolya is jelezte, hogy részéről aztán ismét egy fityisz ez a többi háznak és tanárnak. Hogy igen a mardekárosok ezt is meg merik tenni. Hiszen mi a bűn abban, ha Daphné szoknyáján felvágás van, és nem húzzák meg elég és szorosan a nyakkendőjüket, meg nem tűrik be a blúzt és az inget a ruha korcába. Mindketten könyékig, vagy háromnegyedig tűrték fel az ingujjat. Daphné és Blaise is egyformán sűrűn túrták a hajukat, s Daphné olyan légiesen lépkedett minduntalan, hogy a szeszélyes lépcsőkön aki csak látta, biztos, hogy végleg eltévedt. Blaise laza mozdulattal csapta a hóna alá a bájitalkönyveit a dupla óra végén, s Daphnéra kacsintva indult meg a többiek után a pincefolyosóra.

-         Átváltoztatástan lesz – sóhajtott Daphné.

-         A borzalmak rémálma – sóhajtotta Blaise.

-         Daphné! Nem találom a bűbájtantermet! – jött a nővéréhez sírva Astoria.

-         Ó a rohadt életbe elfogok késni McGalitól – szívta a fogát Daphné, de kézen fogva a húgát felfutott vele a bűbájtanterem felé.  Draco nehézkesen helyet foglalt Monstro mellett  átváltoztatástanon. Becsengettek. Blaise sután dobolt a pennájával az asztalon, szétterpeszkedve a pad alatt. McGalagony szigorú szúrós pillantást vetett rá. De Blaise csak egy vigyort eresztett meg felé. Daphné lihegve és zihálva esett be az átváltoztatásórára csaknem öt perccel becsengetés után.

-         Miss Greengrass! A viselkedése felháborító! – pattogtak a rendre intő szavak.

-         Nemcsak az enyém! – morogta Daphné, s felkapva a vizet a hátsó padba csörtetett Blaise mellé.

-         Felháborítóak! Ha az órámra jön legyen szíves öltözzön fel normálisan mint a többi diáktársa. A Roxfort kétszáznyolcvan tanulója meg tudja érteni, érdekes módon Daphné Greengrass és Blaise Zabini úgy gondolják rájuk ne mvontakoznak ezek a szabályok, hogy betűrt és begombolt inggel és blúzzal, megkötött nyakkendővel illik megjelenni egy órán. Arcátlan szemtelenség nem megtisztelni a tanárt az illő megjelenéssel. Felháborítónak találom, hogy Piton professzor engedi a háza diákjait ilyen szemérmetlenül öltözködni.

-         Egyáltalán nem öltözöm szemérmetlenül! – csattant Daphné.

-         Daphné, ne húzd fel McGalit, mert ne mlesz jó vége –figyelmeztette Pansy a lányt.

-         Hogy mersz visszafeleselni nekem pimasz kis  - McGalagony szemei szikrákat szórtak a lányra. – Az én órámon tilos lakkozott körmökkel megjelenni – s egy pálcamozdulattal eltüntette Daphné gyönyörű zöld lakkját.

-         Ezt nem teheti! Hogy merészeli! – csattant Daphné.

-         Daphné Greengrass! Hogy merészel visszabeszélni nekem, amikor közel sincs még csak olyan szinten sem varázslásban, mint az iskola egy olyan tiszteletben lévő tanára mint én vagy bármely más diáktársa, hogy ne említsek neveket – sípolta magából a professzor. – Az arcátlan viselkedéséért és rendezetlen megjelenéséért ötven pontot vonok le a házától!

-         Ezért ne mvonhat le pontot! – kiáltotta felháborodottan Daphné.

-         Akko vonok le pontot és azért amiért úgy döntöm helyesnek. Ne kérdőjelezze meg a döntéseimet, mert ez újabb pontokba kerül a házának.

-         Besavanyodott irigykedő vén szipirtyó! – sziszegte Daphné a padja felé, de McGalagony visszafordult. – Mondott valamit?

-         Nem – mordult Daphné.

-         És Blaise Zabinitől is tíz pont az ilyen megjelenésért. – mérte végig a fiút McGalagony.

-         Szuper! – sóhajtotta Pansy.

-         Jah ezt aztán megkaptuk – morogta Daphné. – Mekkora egy házisárkány!

-         Úgyis levont volna a mardekártól ennyit még többet is, csak az indokot kereste rá – súgta nekik Millicent.

-         Nem volt joga ezért pontot vonni le – mondta határozottan Draco. – Ne aggódjatok majd kviddicsben visszaszerezzük tőlük a pontot meg a kupát meg mindent. Daphné és Blaise is egész órán a csengőt várták. Daphné unottan hintáztatta keresztbe tett lábait. Blaise pedig leplezetlenül a fekete cipőbe bújtatott szép formás lábfejét, a hosszú lábszárát, és az odlalhasítás engedte csaknem teljes combhosszon legeltette a szemét. Draco kifáradva a napi dolgoktól, feladta az írással való köüszködést. Már csak azt várta, hogy végre a saját baldachinos ágyában fekhessen fent a harmadévesek hálótermében. Szegény Daphné késett mert a húgát kísérte el órára, aztán az öltözködése miatt levontak ötven pontot a mardekártól. Draco a karja miatt, Daphné a pontok miatt. A többiek meg talán mindkettő miatt elszontyolodva tértek vissza a mardekár klubhelyiségbe.