Draco bekötött karjával lökte ki a Sötét varázslatok tanterem ajtaját és morcosan haladt messze a folyosón, ettől a szörnyűségtől. A mumusa meglepő módon egy hippogriff volt, aki miatt azóta is rémálmai voltak. Hetek óta be van kötve a keze, és már zsibbadt a karja, hogy nem tudja normálisan mozgatni, idegesítette, hogy zavarja mindenben, hogy sokszor segítségre szorul, olyan helyzetekben is, amikben nem akar, és hogy az évfolyamtársai úgy kezelik így mint egy gyereket. Néha már durván kergette el a segíteni akarókat, mert elege volt belőlük. Persze nem hagyta volna ki, hogy Potter előtt látványosan eljátsza a végzetes sebesülést, vagy egy dementorközelgő ájulást, de idővel, már ez is kevésbé szórakoztatta őt is. Megírta, apjának a sebesülését, s otthonról záporoztak a levelek. Lucius Malfoy saját javaslatainak igazolását látta a balesetben, hogy rossz ómen visszaengedni Dracót az iskolába. Narcissa Malfoy könnyeivel telesírt pergamenjein intette óvatosságra fiát, s még benne is megfordult a gondolat, hogy haza kellene hívni a fiát az iskolából. Bár Piton pontos leírást küldött a balesetről és Draco állapotáról, a szülők akkor is fiukat féltették és aggódtak érte. Lucius Malfoy azonnal megtette a feljelentést a minisztériumnál elsősorban Rubeus Hagrid ellen, de a hippogriff sem hagyta nyugodni. Ismét egy lehetőség nyílt Dumbledore igazgatói tisztségének megkérdőjelezésére. Hiszen ha az igazgató ilyen alkalmatlan tanárokat enged a Roxfortban tanítani, az milyen felelősségvállalsról tesz tanúbizonyságot? Egyértelmű, hogy Dumbledorenek fogalma nincs az iskolájában folyó munkáról. Nem néz utána semminek. Vagyis egy szenilis vén bolond.  Draco maga is alig várta, hogy apja előre haladjon a félóriás eltávolíttatásának ügyében, s megszabadítsa őket a Legendás lények gondozása tanártól.  Draco türelmetlen levelekben kérdezte apját, miért nem halad már a minisztérium Hagrid előállíttatásának ügyében, de Lucius Malfoy szintén csak fiához hasonló türelmetlen és ügyet sürgető válaszokat tudott adni, de a minisztérium nem kapkodta el az ügy kivizsgálását. A Varázsvilágban is lassan működnek a hivatali ügyek.

-         Ez a Lupin is miféle tanár? Rongyos a talárja, szakadt és véletlen sem egy normális tanár kinézetét ébreszti az emberben – dühöngött Draco.

-         Én sem bírom az új SVK tanárt – figyelte szépen lakkozott körmeit Daphné.

-         Mert neked még mindig Lochart után fáj a szíved – vágta farzsebébe a kezét Blaise.

-         Legalább rajta volt mit nézni. Még ha a tárgy nem is  tűnt izgalmasnak – nézett rá hátra Daphné, s Blaise felkapta a tekintetét a lány fenekéről, amiben eddig gyönyörködött. A lány pontosan egy vonalban haladt, egymás elé téve a lábait, amitől a feneke állandóan ide-oda billegett.  Blaise ádámcsutkája szárazon mozgott le-fel.

-         Lupin túl engedékeny tanár – értett egyet Blaise. – Látszik, hogy griffendéles. De végre itt va na Roxmortsi hétvége – figyelte Daphné lengedező haját Blaise.

-         Lemegyünk együtt? – érte be őket Millicent.

-         Mehetünk – rántotta meg a vállát Draco.

-         Jaj nagyon fáj még a karod Draco? – ér a fiú mellé Pansy. – Lehet pihentetned kellene inkább addig.

-         Nem fáj – morogta Draco.

-         De olyan fájdalmas arcot vágtál az előbb – kutatott Draco arcán Pansy.

-         Mert rád kellett néznem – felelte gúnyosan Draco. Pansy a fejét ingatta.  Berontottak a klubhelyiségbe.

-         Gyorsan öltözzünk át és irány Roxmorts! – futott fel a lépcsőn a hálóterem felé Blaise.

-         Az a gyors lassabb lesz mint gondolnánk – haladt komótosan Draco.

-         Szóljak a lányoknak, hogy segítsenek megmosni a hátad? – kacsintott vissza Blaise. Draco csak morgott egyet, s bevágta maga mögött a hálóajtót. Esetlenül ráncigálta magáról a ruhadarabokat.

-         Benézzünk a Dervish és Durranba? – állt a mosdóban a zuhany alá Blaise.

-         Mikor ülhetek már seprűre? Nem tudok edzésekre járni! Flint ki fog hajítani a csapatból! – sopánkodott Draco, s ő is törülközőjét a vállán átvetve belépett a mosdóba.

-         Dehogy fog! Nincs egy másik normális fogójelöltünk se! Szóval vagy te, vagy senki – nyugtatta Blaise.

-         Hogy fogok bekötött kézzel repülni? A nyakunkon az első kviddicsmeccs – sorolta tovább Draco. – Utálom, hogy ez van! Az miatt a hülye tanár miatt! A félóriás miatt! Meg a rohadt madara miatt! – sziszegte, s felszisszent, ahogy a forró víz a bőréhez ért.

-         Segítsek Draco? – hallotta a sziszegéseket Blaise a zuhanyfülke másik olalán.

-         Hozzám ne merj nyúlni! Én nem vagyok Daphné! – dühöngött Draco, a szappannal ügyetlenkedve, ami most kicsúszott a kezéből, s a tálcán ide-oda csúszkált előle.

-         Hát ha Daphné lennél akkor egy zuhanyfülkében állnánk már réges rég – vigyorgott Blaise. – Mit csinálsz ott? – hallotta a csörömpölést és vízcsattogást Blaise. – Szerinted elhívjam Madam Puddifoothoz? – bizonytalankodott Blaise.

-         Azt csinálsz amit akarsz! – felelte Draco mérgesen, végre megszerezve a szappanját.

-         Végülis nem az iskolában vagyunk, és Madam Puddifootnál talán…lesmárolhatnám már végre. Az eléggé romantikus helynek tűnik az utikönyvek alapján – erősködött Blaise.

-         Felőlem! – igyekezett a kötését megóvni a víztől Draco, ahogy elkezdte lemosni magáról a habot. – egyébként számtalan alkalmad lett volna rá, hogy lekapd! Nem is értem miért engem nyaggatsz még mindig ezzel.

-         Mert mindig mindenki minket figyel sosem vagyunk egyedül és ezt már tényleg unom, szerintem kezdi azt hinni, hogy nem érdekel, pedig hát ez nem igaz. De félek, ha nem lépek, talán…meggondolja magát…pedig nekem tényleg ő kell – zárta el a csapot Blaise, s a törülközőjét magára dobta. – Lassan egy éve…egy éve hogy ne mcsókoltam még meg. Úh de rémes!

-         Igen, az nagyon ott volt Blaise, mindenki azt hitte, hogy ott akkor történni fog valami – emlékezett vissza a vérszerző akciójukra Draco. – Mit nézzünk meg Roxmortsba.

-         Nem tudom, lehet az elején elhívom Daphnét. Mert utána már ne mtudok jól kijönni az egészből – felelte Blaise.

-         Akkor mindegy – legyintett Draco, s magára szuszakolta fekete ruhadarabjait. Amikor leértek a klubhelyiségbe a lányok már lent vártak rájuk.  Blaise egyenesen a szintén feketébe öltözött Daphnéhoz lépett. A lányon testhez simuló hosszú ujjú, csónaknyakú és tédig érő fekete passzos ruha volt, fekete cipővel, viszont most mélyvörös rúzzsal ki volt húzva a szája. S smaragdszemei még nagyobbnak tűntek a szemfestéktől.

-         Mit szólnál ha elnéznénk Madam Puddifoothoz? – súgta neki kacsintva Blaise. Daphné tekintetében csaknem ágyra hívó csábítás volt, amitől még egy aggastyánnak is megmoccant volna a bizonyos testrésze.  Ahogy kivonultak a klubhelyiségből Draco Monstro és Crak között mardt. Mögöttük Milly és Pansy lépkedett, akik fázósan vastag kardigánjukba burkolództak.  Draco fülét megcsapta Pansy utitervet ecsetelő élénk hangja.

-         Tehát először a helytörténeti múzeum, utána a szellemszállás… -sorolta Pansy.

-         De menjünk el a Mézesfalásba és Zonkó Csodabazárába, ott annyi jó dolgot lehet venni – kotyogott közbe Milly.

-         Jól van oda is elmegyünk – intette le türelemtlenül Pansy.

-         Draco ti hova mentek? – kérdezte Milly.

-         Én beülök a Három Seprűbe, semmi kedvem jobban lefárasztani magam  - morogta Draco.

-         Nem megyünk a Mézesfalásba? – dörmögte csalódottan Crak.

-         Pedig azt hittem a Dervish és Durranba benézel  Draco – jegyezte meg Pansy.

-         Nincs kedvem magammal vonszolni ezt a pólyát meg a tehetetlen karomat egy egész Roxmortsi túrára én bevágom magam a Három Seprűbe és kész – ellenkezett Draco.

-         Hozzunk neked valamit a Mézesfalásból? – kérdezte Milly megsajnálva unokaöccsét.

-         Mh – Dracótól csak egy morgásra tellett.  A lányok összenéztek, de a tekintetükben ott volt, hogy azért bevásárolnak a fiúknak.  – Most akkor Blaise-ék egyenesen Madam Puddifoothoz mennek? – nézte a párost, akik már rég lehagyták őket s nevetgélve haladtak a Roxmorts felé vezető úton.

-         Mit tudom én! – csattant Draco.

-         Ó milyen romantikus is! Tudtam, hogy Blaise el fogja hívni! Figyeljétek meg ott jönnek össze még ma – mondta álmodozó hangon Millicent.

-         Hacsak Daphné le nem hányja megint – tett szúrkáló megjegyzést Draco.

-         Vagy valami egyéb malőr nem csúszik be – tette hozzá gúnyosan Pansy.

-         Nem akarjátok, hogy egy pár legyenek? Olyan jól mutatnak együtt! MErlin is egymásnak teremtette őket, külsőleg, természetben! Mindenhogy – sóhajtozott Millicent.

-         Uh, figyelj Pansy menjetek a helytörténetibe, de gyorsan, mert ezt nem bírom hallgatni sem! – intett aa fejével Draco a lánynak, majd elindult a Három Seprű felé. Crak és Monstro hű kutyákként követték, s loholtak utána. Draco elégedetten látta, hogy a Három Seprűt még nem özönlötték el, hiszen mindenki előbb Zonkóhoz, vagy a Mézesfaláshoz rontott. Így ő bőven válogathatott a helyek közül. Egy gyéren megvilágított eldugott kis sötét sarkot választott, amire kevéssé lehetett rálátni, s ahol nyugodtan eltöltheti első roxmortsi hétvégéjét. Egy egész hordó vajsört rendelt, sőt  Blaise-re gondolva egy palack mézsört is kért, ha Daphnéval befutnának. Sőt egy doboz gyömbéres gyíkot is fizetett, hogy Monstrót és Crakot is kiegyenlítse, akiknek még mindig édességre fájt a foguk. Sajnos Monstrót és Crakot neki kell szórakoztatnia mert a két fiú végtelenül unalmas társaság volt mindig is. Úgy csapódtak hozzá, mint két uszály, de igazán testi védelmük és külső erejükön kívül nem sok egyébbel szolgálhattak. Draco beleharapott egy gyömbéres gyíkba.

-         Kár, hogy már megint ilyen rémes volt ez a Sötét varázslatok kivédése – rágcsálta a süteményt Draco.

-         Ühüm, főleg, hogy csak a kivédését tanuljuk, sötét varázslatokat nem – felelte Monstro.

-         Messze lepipálhatnánk mindenkit – tette hozzá Crak. – Így meg csak bukdácsolunk egyik évről a másikra, éppen, hogy átmentünk eddig is.

-         A Roxfortban az oktatás!  - Draco a fejét rázta. – Most Dumbledore alatt minden megromlott. Apám mesélte, hog az ő idejükben nagyon kemény és szigorú vizsgák voltak. Tanárok nagyon sokat követeltek. Sokkal kevesebbet fogunk tudni, mint a szüleink! És ez nagyon nem jó! Hogy lehet így csak megközelítőleg elérni azt, amita szüleink! – kortyolgatta a vajsörét Draco.

-         Jah, bár amihez mi értünk, azt a Roxfortban ost egyáltalán nem tanítják – vihogott bambán Monstro és Crak.

-         A karom! Majdnem elvesztettem! Ilyen tárgyat! És ilyen tanárt! Miért van az, hogy idén ennyi sérülést szenvedek!? – sopánkodott Draco. Elmélázott az idei éven, a balesetén, a kviddics miatti aggodalmán, hogy apja hogyan alakítja a minisztériumban az ügyet, mert abban biztos, volt hogy apja nagyon dühös a baleset miatt, s nem hagyja következmények nélkül az esetet. Rendeltek egy újabb gyömbéres gyíksüteményt, s továbbra is gondolataikba mélyedve iszogattak és rágcsálták a süteményeket. Kis idő múlva Milly integetett nekik a már zsúfolt füstös kocsma végéből, s felpakolva bearaszoltak hozzájuk.

-         Hoztunk egy csomó mindent! – pakolták az asztalra a tejkaramellás édességeket, csokoládékat,  nugátos édességeket. A Csodabazárból inkább Halloweni töklámpásokat, dobozkába zárt felszálló füst szellemutánzatokat, amik kibontás után huhogtak, majd elillantak. – Nézzétek mit vett Pansy  - kapott elő a lány táskájából egy gyönyörű harminc centis rózsaszín pennát.

-         Ó de rémes! – jegyezte meg Draco. Pansy kikapta a tollat Millicent kezéből.

-         Egyáltalán nem rémes! És én szeretem a rózsaszínt! A calamus pennaboltban nagyon sok különleges penna van.

-         Ez fwoppertoll – állapította meg Draco.

-         Na és aztán? – rántotta meg a vállát Pansy, s eltüntette a szemük elől a pennát.

-         Azzal írod majd a szerelmes leveleidet? – vigyorgott rá Draco.

-         De nem neked – vágta vissza Pansy.

-         Hát ha tudnám, hogy egy levelet is ilyen förtelmes rózsaszín tollal írnának nekem! Ki is dobnám elolvasás nélkül – felelte Draco, s felbontott egy nugátos csokoládét. – A gyömbéres gyík már nagyon unalmas – magyarázta s jóízűen beleharapott. Pansy mérgesen Dracóra meredt, miközben töltött magának egy pohárba a sörből.

-         Mire végigjártuk a helytörténeti múzeumot, meg elnéztünk a szellemszálláshoz… - felelte Pansy, s gyorsan kiitta a pohárból a sört. – Jötünk mentünk…mh de szomjas voltam. Érdekes íze van ennek a vajsörnek – ízlelgette még az utóízét Pansy. Draco odakapta a fejét, s a csapra vert hordóra és a kancsóra meredt.

-         Miből töltöttél? – nézte Pansyt.

-         Miből hát a kancsóból ,mégsem fogok egy hordóból inni! – mérgelődött Pansy.

-         De abban mézsör volt!  - nevetett Draco.

-         Mi? Te mézsört is rendeltél? – meredt ijedten a poharára Pansy.

-         Jaj nem lesz semmi bajod a mézsör a varázsvilág legjobb bora – nyugtatta Millicent.

-         Esetleg az egyik, de nem a legjobb – hallatszott a hátuk mögül Blaise hangja.

-         Ti is megérkeztetek? – fordult feléjük mindenki. Millicent olyan várakozón mérte végig őket, de csalódottan látta, hogy véletlen sem fogják egymás kezét, de még igazán közelebb sem álltak.

-         Na mi volt? – kérdezett rá Draco,a mellé csusszanó Blaisetől. Daphné a lányok mellé ereszkedett le. Blaise válaszként csak a fejét ingatta.

-         Na nyögd már ki! – morogta Draco.

-         Nem hiszem el! Elbaltáztam az egészet! Már megint – Blaise is szerzett magának egy poharat. – Mh melyik a bor? – Pansy áttolta neki az üvegkancsót, s  Blaise töltöt magának. – Szóval…minden jól indult…beszélgettünk egy csomót, most nem részletezem és…aztán elhallgattunk és ott ültem és tudtam, hogy végre eljött a pillanat. De hirtelen annyira kiszáradt a szám, hogy muszáj voltam inni legalább egy korty kávét… - Blaise felröhögött. – És félrenyeltem!  - hajába túrva vihogott saját magán. – Fulldoklottam legalább tíz percig, Daphné már teljesen megrémült veregette a hátam, köhécseltem krákogtam minden volt. Szerintem simán a ruhájára köhögtem a kávét! – Blaise felhajtotta az első pohár bort. S visszacsapa a poharat az asztalra. – ÉS természetesen a pillanat elillant. Egyszerűen nem tudtam visszaforgatni már onnan a dolgokat. Hogy bénázhatok ennyit nem is értem? Nekünk mindig közbejön valami.

-         Túlkomplikálod az egészet – tört le egy darabot a nugátos csokoládéból Draco. – Ha nem görcsölnél rajta talán már egy éve meglett volna.

-         Csak szeretném ha tökéletes lenne, mindkettőnknek – intette le Blaise.

-         A túl sok tökéletességetekből viszont eddig semmi jó nem született – nevetett Draco.

-         TE meg megpróbálod leitatni Pansyt? Hát az sem jobb? – nézett a már kipirult arcú lányra. Pansynak gyorsan a fejébe szállt az alkohol és vihorászva dőlt Millicent vállára.

-         Két deci borral – legyintett Draco.

-         Nos még sosem ivott – emlékeztette Blaise. Draco Blaise pohárához koccintotta a sajátját. S ő is Pansyt figyelte. Pansynak tényleg nagyon jó kedve kerekedett. Egyfolytában mosolygott, és döbbenetesen jól állt neki. Kimelegedett a bortól, s lekapta már magáról a kardigánt. Rózsaszín rövidujjú blúz volt rajta, olyan mint a pennája.  A kocsmába gyűlt a fél Roxfort, gyhogy elviselhetetlen volt a zaj, már ne mhallották a lányokat, csak a fel-felcsattanó nevetést. Pansy a sarokban ülve kacarászott. Millicent csacsogott a két lány között megállás nélkül. Valószínűleg Daphné is előadta első Madam Puddifootnál töltött délutánját. Draco visszanézett a lányra, aki épp az asztal alól bányászott elő valamit, s ahogy felnézett kiseperte szeméből az ében tincseket. Amikor meglátta, hogy Draco őt nézi, rámosolygott, s fehér fogai kivillantak cseresznye szín ajkai mögül. Draco nem tudta mit tegyen. Visszamosolyogjon, vagym ármegint kapja el a szemét? Egy erőtlen levegőkifújás szerű félmosolyt kifacsart magából, majd gyorsan Blaisere figyelt ismét. De lelki szemei előtt még mindig a rózsaszín felsőjű, kipirult, kissé zilált hajú nevetős Pansy képe lebegett. Megrázta magát, hogy felébredjen a tompa kábulatból.

-         Figyelsz rám? – kérdete újból Blaise.

-         Mi ja hogyne! – nyögte ki Draco, s mintha csak unatkozna a gyömbéres gyíkok között keresgélt egy egész példányt., mert már csak az alján voltak a tördezett darabkák.

-         mi van Pansyt bámulod? – kapta a tekintetét Blaise is a kuncorászó lányra.

-         Mi? Ja dehogy – nézett Blaisere, hogy hogy is gondol rólat ilyet.

-         Minden kirakatban Black képe van – mondta újra Blaise.

-         Igen, meg minden utcasarkon egy dementor. Nézd itt a kocsmában is van három – bökött a fejével a dementorok felé Draco.

-         Hé! Fiúk menjünk, mert lemaradunk a Roxforti vacsoráról! – kezdte összeszedegetni az asztalon szétszórt holmijaikat Millicent.

-         Meredjunk még! – húzta vissza Pansy a lányt mosolyogva.

-         Na ilyet se mondott még Pansy – vigyorgott Blaise, s a lányra kacsintott. Pansy visszamosolygott rá, de kicsit bizonytalankodva felállt.

-         Tudsz jönni? – karolt bele Milly a lányba.

-         Persze, bár egész hullámzó most a talaj – nevetgélt Pansy, de a kardigánját magára kapva  küzdött, hogy egyenesen tudjon haladni. Blaise szeme is csillogott, s  Daphné derekát simogatta, amikor csak volt rá lehetősége.  Pansy és Milly haladtak elöl, a vékony lány időnként belibbent elvesztve a bizonyos lépésirányát, de zökkenőmentesen tértek vissza a Roxfortba.

-         Üdvözletüket küldik a dementorok Potter! – kiáltotta oda a tömegen keresztül a fiúnak Draco ahogy meglátta. A lakoma a szokásos volt. Tök minden mennyiségben, szellemek . Pansy fejéből lassan elpárolgott az alkohol, így ismét a régi volt. Amit talán egy kicsit sajnált is. Mert a nevetős Pansyt olyan szépnek látta. Szépnek látta? Te jó ég!

-         Elég volt a vacsorából! – pattant fel gyorsan Draco. S ő maga el is hagyta a nagytermet, Crakkal és Monstróval a nyomában.  Blaise Transzformációs Szemléjét olvasta fent, amikor megérkeztek a többiek is.

-         Degeszre tömtem magam – fogta a hasát Monstro.

-         Jó volt a lakoma  - simogatta a pocakját Crak is.

-         Ennyire hiányoltál drága – kapta az ölébe Seaffyt Blaise. A macska nyávogott, a farkát csóválta, s nagy szőrös poféjét Blaise arcához nyomta.  Seaffyt követve Karmilla is Blaise lábához sündörgött, s felnyávogott hozzá. – Bár minden nő így hízelegne nekem mint te! – guggolt le Blaise megsimogatva a macska fejét. Mielőtt Pansy megszólalhatott volna Piton rontotta a klubhelyiségbe.

-         Azonnal menjenek vissza a nagyterembe! Mindenki! A klubhelyiségeket kiürítjük! Gyorsan gyorsan!  - sürgette őket Piton fagyosan.

-         De hát mi történt már megint! Biztos a Griffendél keze van a dologban! Mindig miattuk szívunk!

-         Most kezdődött volna a párválasztó körjáték! – nyafogta Daphné.

-         AZ idén is elmarad! Sirius Black itt van a kastélyban! Meg kell találnunk! Igyekezzenek! – A haramadévesek egy tömbben siettek fel a pincelépcsőkön, vissza a nagyterembe, ahol a Griffendélesek  már ott voltak, de mögöttük szorosan már a Hugrabug és a Hollóhát is közeledett. Mindenki értetlenül állt az események előtt.  Dumbledore állt az emelvényre.

-         Mint tudjátok betörtek a kastélyba, jómagam és a tanárok átkutatjuk a kastélyt.  Saját biztonságuk érdekében itt töltik az éjszakát. A prefektusok felügyelnek rátok – Pálcaintésére a z asztalok és székek a fal mellé  húzódtak, s hálózsákok százai jelentek meg  pontos sorrendben egymás mellett. A mardekárosok egymásra meredtek.