3. Generáció

callie feat. Saccka  2008.07.24. 14:16

3. generáció 

Deimos 

Sötét selyemköntösben vártam a fiút. Az ágy párnáinak dőlve illanóztam, amikor benyitott. Kerülte a pillantásomat. Tudtam mire vár, arra, hogy én adjam az irányítást, hogy elküldjem, vagy csak rábólintsak, s elengedjem a beavatás utolsó aktusának megtétele nélkül. Persze ezt az örömöt vagy bánatot senkinek sem adtam volna meg. Talán még élveztem is a zavarát. Megemeltem a szemöldököm, s elnyomva az illanót a tálcán, kioldottam a köntösöm övét. Deimos elpirult, s szürke szemei a hálószobasarkokat keresték. De számára nem nyílt menekülési út a ma éjszaka elől.

- Lépj közelebb Deimos! – búgtam mély érzéki hangon, amitől jobban megrémisztettem, mintha letámadom. A fiú kezeivel a háta mögött babrálva tett néhány bizonytalankodó lépést. Leeresztettem a szemhéjam, s felvetve a fejem vártam, hogy rám nézzen. Teljesen meztelenül álltam a háló közepén, s vártam a Malfoyokra jellemző férfias fellépést. Deimos mindennek azonban olyan hiányát mutatta, mint oly sok mardekáros vonásnak is. Tehetetlenül várta, hogy tegyek, amit akarok, s kezdtem megsejteni, hogy egy gyereklelkű felnőttet rontok meg, a rokonomat, éppen így. Tehát előrelendültem, s bosszús sürgető mozdulatokkal kezdtem leráncigálni róla a ruhát. Tűrte, mintha csak az anyja lennék, s betegágyba vonszolnám izgatott testét. Lelöktem az ágyra, s felé térdeltem.

- Bella néni! Kérlek ne! – meresztette rám rémült szürke szemeit.

- Mi az, hogy ne? Ez egy halálfaló dolga! – mérgelődtem, s kezeim közé vettem a férfiasságát, hogy megfelelő állapotba hozzam. Deimos reszkető kézzel próbálta lefejteni a kezeimet, s próbálta fürge ujjaim közül kiszabadítani hímvesszejét. Ráhajoltam a lassan meredező testrészre, s befedtem nyelvemmel, majd ajkaim közé vettem. Ujjaim finoman dörzsölték a duzzadt zacskókat. Deimos nem mert hangokat kiadni, csak lehunyt szemmel tűrte, hogy tevékenykedjek rajta. Amikor megérezte, hogy készülök fölé helyezkedni, azonban kipattantak a szemei s reszketve húzta magára a takarót. – Most mi bajod? – bosszankodtam.

- Ez illetlen dolog! Rokonok vagyunk! – tiltakozott hevesen Deimos.

- Na és aztán? A fél családod beavattam! Egy halálfalót sem izgat, hogy ki és mi vagyok! Nem értem téged miért rendít meg ez annyira! Kitől szedted ezt a prűd életszemléleted? – mértem végig a fiút, de kezdtem megsejteni, hogy Deimossal nem jutok a jól bevált módszerrel oda, ahová el kell jutnunk ma este.

- Nem lehetne megtörténtté tenni, úgy hogy közben semmi sem…? – nézett rám reménykedve. Forgattam a szemeim, s felsóhajtottam. Az első férfi, aki nem akarja velem ezt. Nahát! Ezt is megéltem. Ismét megrángattam vesszejét, s ráharaptam meredező nemzőjére. Szerencsére nem kellett sokáig fárasztanom magam, hogy eljuttassam, addig, hogy magját a lepedőre spricceljem.  Ahogy végeztem vele, kapkodva bújt a takaró alá.

- Gondoltam a másik felét te csinálnád! – emeltem meg a szemöldököm, de Deimos úgy nézett rám, mint ha épp egy főben járó átkot készülnék elkövetni ellene.  Így mély levegőt véve hanyatt dőltem mellette az ágyon, s leeresztett pillákkal értem magamhoz. Lágyan karcoltam végig a körmömmel a csiklóm remegő vörös bőrét. Átsiklottak ujjaim a hüvelybejáratig, majd ismét visszahúztam az ujjam. Deimos sanda oldalpillantással félénken pislogott rám az ágy másik végéből, hogy miket művelek mellette. Már olyan rutinos könnyedséggel izgattam magam, hogy észre sem vettem, ahogy ujjaim besiklanak a nyirkos járatba. Ujjaimat teljes hosszában benyomtam, de persze elégületlenül vártam volna sokkal többet és sokkal mélyebben. Másik kezemmel végigsimítottam saját mellbimbóimat, s ujjbegyeimet a csiklómra helyeztem. Miközben egyik kezemmel mélyen adtam magamnak az impulzusokat, másik kezemmel fürgén játszottam érzékeny testrészemen. A nedvem végigcsorgott az ujjaimon, már a tenyerembe folyt a nyálkás folyadék. Elégedetten hörögtem a vágytól, s ujjaim végre nekem is megadták a kielégülést. Remegve húzódtak össze hüvelyizmaim, a remegés hullámai söpörtek végig a testemen, s ujjaim még mélyen besiklottak, ahogy magamba fogadtam. Kirántottam nedves ujjaimat a hüvelyemből, s végighúztam a testemen, majd egyesével lenyaltam róluk a nedvet, Deimosra kacsintottam, s búgó hangon megszólaltam:

- Nos? Te is kérsz belőle? – Deimos majdnem legurult az ágyról rémült meneküléskényszerében. Búcsúzóul végighúztam nedves ujjamat a száján, s kilöktem a folyosóra. 

2. Falco 

Tücskök ciripeltek a távolban, ahogy magabiztos, ruganyos léptekkel haladtam a kitaposott ösvényen a magas, méregzöld, Malfoy-címeres vezetői sátor felé. Tüzes, vad, kék szemekkel céltudatosan rántottam fel a sátor ajtaját, s félrehúzva a sátorfalnak nyomtam, s megálltam. Az éjszakai sötétből kibontakozott feketeáfonya talárom sziluettje. Falco fátyolos szemekkel szívta az ópiumadagját. A füstön át rám nézett, s igazi Malfoyos eleganciával intett felém, hogy lépjek be, s lebbenjen le mögöttem a sátorajtó.

- Egész életemben erre az éjszakára vártam – szólalt meg rekedt férfias hangon. Az első indító intésen kívül semmi más nem volt Malfoyos benne ezen az éjszakán.

- Akkor remélem, hogy kellőképpen felkészültél rá. Ellentétben a bátyáddal – húztam el az ajkamat.

- Abban biztos lehetsz – szippantott mélyet az ópiumillanóból.

- Egész este ópiumozol, vagy esetleg rátérhetünk az aktusra is? – türelmetlenkedtem. Véletlen sem vallottam volna be magamnak, hogy izgatott milyen lehet ez a talpig tüzes férfi az ágyban. Falcóra már csak ránézni is felért egy remegéssel. De megtapasztalni őt… nos rá megérte várni ennyit.

- Vetkőzz csak le addig – húzta fanyar mosolyra száraz ajkait.

- Arra várhatsz, hogy itt vetkőzzem neked! – helyezkedtem el a sátor végébe állított érzéki vörös huzatos ágyon. A könyökömre ereszkedtem, de közben végig őt néztem. Lebbenő szempillákkal járatta rajtam metsző vékony szemeit. Alig látszottak az apró sötétszürke szembogarak, a füst homályán át azonban engem mért végig újra és újra. Akár egy támadásra készülő vad. Megnyaltam az ajkaim, s lassan húztam fel a térdeim, a szoknyám beesett a lábaim közé. Felém eregette az ópiumillatot. A mellkasom megemelkedett, majd visszasüllyedt, hogy melleim egész táncot lejtettek. Még hozzám sem ért. Máris éreztem, hogy a tekintetétől megnedvesedem.  Hátrahajtottam a fejem, s fekete hajam meglengettem, hogy söpörje az alattam gyűrődő párnákat. Láttam, ahogy leeresztett szempillái mögül a mozdulatomat figyeli, a hajam lengését, a nyakam feszülő fehér bőrét. Visszapillantottam rá. Lepöccinttette a hamut a földre, s fellökte magát a karosszékből. Ahogy lépésről lépésre közeledett ruganyos, erőteljes, férfias mozgással, éreztem, hogy a hüvelyizmaim megfeszülnek. Pedig csak nézett. Acélos szürke tekintettel végigmért, ahogy az ágy lábához ért. Feltérdelt az ágy szélére. Súlya alatt lenyomódott a matrac. Mélykék szemekkel rezzenéstelenül néztem fel rá. Mintha csak egyet gondolt volna, térdemen felhúzta a szoknyát, s összecsapta a két térdemet. Rápaskolt a tenyerével, s szemével intett.

- Fordulj meg! – szólt rekedten, s újra a szájába vette az illanót. Nem tudom miért engedelmeskedtem neki, de megtettem. Talán mégiscsak jó vezető lehetett, ha lám a parancsának én is eleget tettem most, minden különösebb ellenvetés nélkül. Félresepertem a hajam, s izgatottan vártam, hogy mit lép. Már csak a kíváncsiságom és saját fantáziám felajzott, anélkül, hogy ő igazán bármit is tett volna az ügy érdekében. Meglepetten tapasztaltam, hogy csípőmnél fogva felránt az öléhez, s sürgetőn markolja meg a szoknyám, hogy felrántva az útból belém hatoljon. Azonnal teljes hosszig lökte belém férfiasságát. Felnyögtem az élvezettől. Tenyerébe markolta a fenekem, bár elképzelni sem tudtam, hogy honnan sejtette nincs rajtam alsónemű. Miközben szédületes tempóban adta a lökéseket, laza mozdulattal kioldozta a fűző megkötőit, s lefejtve rólam, a tenyerével végigsimította melleimet.  Egyetlen erős húzással megemelt, s ahogy előtte térdeltem, lefejtette rólam a talárt, s az ágyra lökött. A párnára tenyerelt a fejem mellett, s fenekem közé nyomulva újra, belökte szerszámát. Megcsapott a keleties ópium illata, ahogy az ujjai között tartott illanóból még mindig szállt felfelé a füst. Kivettem a kezéből, s megszívtam, míg ő zihálva sürgette a tempót a végletekig. Pihegve illanóztam, s élveztem az erős lökéseket. A karján feszültek az izmok, ahogy mögöttem mozgott. Belemarkolt a hajamba, s oldalra fordítva a fejem csapott le ajkaimra. A csókja is olyan volt, akár egy ragadozóé. Olyan csapkodó, lendületes, s hirtelen szakadt meg.  Lemászott rólam, s átpörgetett, hogy szembe legyek vele, alig fordultam meg már ismét a lábaim között éreztem. Szinte az ágytámlának döngetett, ahogy keményen csapta ölemnek a csípőjét, karjaival emelte a lábaimat, s én aléltan izmos fenekébe markoltam. Már csak ettől az ájulás környékezett, ahogy az erős ópiumillatú, izmos és félelmetesen vonzó legfiatalabb Malfoy fölém magasodott, kemény vágyát belém szegezve. Hirtelen rántotta ki hímvesszejét, amely eddig olyan kielégítően keményen nyomult ölembe, s felrántva magához a számba nyomta. Gyorsan pergettem a nyelvem ezen a szép példányon. Kivettem, s amíg kezemmel kényeztettem elgyönyörködtem a méretében. Kitágult szemeimmel ezt a vágykeltő szépséget nézve Falco fanyar szárazsággal felnevetett, s  megragadva ismét megfordított. Úgy igazgatott az ágyban, mintha egy tollpihét hessegetne, s már ismét azt éreztem, hogy előtte térdelek, mögém helyezkedik, s a hajam előre-hátra hintázik a gyors lökésektől.  Keze a derekamat, a fenekemet simogatta, s ujjait megéreztem, ahogy belém hatolnak. A hüvelyem felől vitte a nedvességet, hogy könnyebben csússzon. Váratlanul kapta ki férfiasságát, s tette át az ujjaival bejárt helyre. Remegtek a lábaim alatta, ahogy egyik másodpercben itt a másikban ott éreztem magamban.  Ahogy ismét közeledtem a beteljesülés felé, kirántotta belőlem, s kivette kezemből a leégett illanót. Döbbenten meredtem rá. Egyikünk sem elégült még ki, de ő hűvösen visszasétált újabb illanóért. Egész testemben reszkettem a félbehagyott szeretkezésért, s remegő kézzel sepergettem ki a hajam az arcomból.

- Gyere vissza az ágyba! – csattantam felháborodottan. Úgy vágytam a kielégülésre, mint tán még sosem. A végletekig izgatott és itthagyott. Falco megemelte a szemöldökét, s töltött magának a lángnyelv-whiskyből. Belekortyolt, s visszanézett rám. Kipattantam az ágyból, s utánamentem. Ahogy felálltam az ágyról az ölemből végigfolyt a nedvem a combomon. – Folytassuk! – rántottam magam felé, de Falco, csak a mellkasomra fújta az illanót. Letérdeltem elé, s a makkját kezdtem kényeztetni. Falco sokáig rezzenéstelenül tűrte az ingerlésem, de végül hajamnál fogva elrántott szerszámjáról.

- Kielégítesz így te szajha! – sziszegte bosszúsan.

- És? – ziháltam neki, a lábánál térdelve, tenyeremmel még mindig a fenekét markolva.

- Az egyezségben csak egyről van szó. Én igyekszem hosszúra nyújtani – mondta számítóan, s az ajkamhoz dörzsölte a pohara szélét. Éreztem rajta a whisky ízét. Megnyaltam a pohár szélét, úgy ahogy az előbb a makkját. Hirtelen döntötte meg a poharat, s a whisky végigcsorgott a számon, az arcomon, a nyakamon a mellkasomon át egészen a köldököm felé. Hátradöntött a sátor szőnyegére, s a whisky útját nyelvével járta be. Hörögve túrtam a szőke tincsekbe. Visszahúztam a hajánál fogva, s rátapasztottam számat az övére. A whisky égető édes íze volt a csókjában. S egyetlen lökéssel bevezette férfiasságát a hüvelyembe. Majd kirántotta, s csiklómhoz dörzsölte. Bosszúsan tapogattam ki az engedetlen hímvesszőt, s én magam tettem a helyére. Lefogtam a térdemmel a csípőjét, hogy ne eresszem magamból, s Falco erőszakosan, gyorsan adta az ütemet, sikoltva élveztem el, s ő kirántotta férfiasságát, s a hasamra lövellte magját. Az utolsó cseppeket a számmal csókoltam le róla.

- Még egyet! – néztem rá mohón.

- Még most elégültél ki, s máris újat akarsz? – húzta el a farkát előlem, mielőtt rávetem magam. Elfordult, s az ópiumillanós tárca után nyúlt. Belemarkoltam a fenekébe, s a körmömet végighúztam férfias, karcsú csípőjén és derekán. Soha nem voltam még ennyire férfias és szép izmos testalkatú férfival mint, amilyen ő volt. És képtelen voltam az ő szenvedélyével betelni. Mert ebben a kemény vágyban is megtaláltam magamat. S újra akartam érezni. Ezért vonzott annyira, s ezért nem tudtam betelni vele. Hozzásimultam, s kezemmel a lábai közé nyúltam. Falco nevetve nyúlt hátra, hogy végigsimítson a fenekemen. Egy erős fogással az asztalra rántott, s ujját a hüvelyembe tolta. Elégedetten eresztettem le a szemhéjam.  Hidegen nézett végig rajtam, résnyire szűkült szemeivel a combomon futott a tekintete. Fogai közé vette a mellbimbómat, s megharapta.

- Ez fáj! – toltam el a fejét, de ő csak nevetett. Kivette ujjait, s egyenként megnyalogatta őket, majd az én számhoz tartotta vastag férfias ujjait. Bekaptam őket, s harapva szívtam, s leeresztettem a szemhéjam, ahogy megéreztem erős kemény férfiasságát a lábam között. Az ujjával még mindig a szám szélét simítva belecsókolt a számba. Mohón kaptam a nyelve után, s szédült csókolózásba kezdtünk. Miközben vad lökései alatt hörögtem megéreztem kemény pálcáját a fenekemben. Kipattantak a szemeim, s a szürkés szemek acélhideg villanásával találkozott a tekintetem. Gonosz fény gyúlt az én mélykék szemeimben is, kivéve a pálcáját magamhoz hívtam a sajátomat is. Egyszerre nyomtuk fel egymásnak a pálcáinkat. Mindketten felnyögtünk a gyönyörtől, s egy ritmusra mozgattuk a másikban a pálcánkat. Miközben vadul szeretkezett velem, erőszakosan téve magáévá. A csúcshoz közeledve átnyomtam a farka mellé a pálcámat a hüvelyembe, s Falco is hasonlóan tett a sajátjával. A pálcákat tartva, nyomta egészen mélyre hímvesszejét, s együtt hullámoztunk az orgazmus remegéseiben. Falco pihegve borult a hasamra, s én erőtlenül túrtam a hajába, ahogy megéreztem nyelvével megsimogatja azokat a helyeket, amelyeket már mindenhogy felfedezett magának. 
 

Utószó 

Vontatott koppanással haladt végig a raktárban. Hegyes fekete cipőorrával megbökte a kis polcrendszert, mire a lombikok megrezzentek a polcokon. Halálfalók, férfiak. Akikkel olyan intim kapcsolatba lépett. S mindegyikkel annyira más volt. Nem volt két egyforma beavatás. Az ő részéről történő záróaktus mind egyedi volt. S ahogy az első Voldemort, az utolsó Falco Malfoy volt.  Halálfalók egész nemzedékeit ismerte meg. 

Halkan kattant a zár mögötte. A kulcsot a talárja mélyébe süllyesztette. Az ő ideje lejárt a halálfalók beavatásában. S ezzel Voldemort ezen kegye is. Aki értette az eszmét és a saját beavatását az értette meg igazán ezt a gesztust is. Hogy élvezte-e? Igazán sosem ez volt a lényeg, mert nem erről szólt. Bár igen. Valóban volt nem egy, amit kifejezetten élvezett.  

Új korszak kezdődik, s ezzel változik a halálfalók beavatása is. De vajon lesz-e annyira emelkedett, mint amennyire ő tette. A vágyott, elutasított, nem kívánt, kényszerű, olykor erőltetett kegy nélkül. Talán kevesebb lett tőle. S ezzel kevesebb az odaadás és a hit is.