A szombati mérkőzés vészesen közeledett. Draco karjáról a kötés azonban még mindig nem került le. Draco egész héten teljes letargiában volt miatta. Nem tudta feldolgozni a tényt, hogy már közel három hónapja nem kviddicsezhetett, kimaradt az edzésekből, s mindezt Flint sem nézte jó szemmel. Az egész balesete egy terhes nyomás volt a mardekár vállán. Az első kviddicsmeccset pedig éppen a Griffendéllel játsszák, egy ismét pozíciót állító mérkőzés. Blaise viszont minden edzésen ott volt és ott lehetett. Flint egy ideiglenes fogót tartott a csapatban, s ő fog játszani a szombati meccsen is. Megérkezett a jól ismert angliai időjárás is. Zuhogott az eső. Draco kedvetlenül bambult ki az esővíztől szürkés Fekete-tó vizére. Az ablak előtti áramlásban egy kákalag lebegett túl, Draco követte az útját. A Mardekárban igazán mindig onnan lehetett tudni az időt, hogy a zöldes árnyalat ilyenkor szürkés borongósságot kapott. Draco jól sejtette, odakint szakad az eső. Az edzésről érkező kviddicscsapat csurom vizesen csörtetett végig a klubhelyiségen hatalmas szürkés vízcseppeket hagyva maguk után a szőnyegen.

- Komolyan mondom a gatyámból is facsarni lehet a vizet! – túrta át esővíztől nedves haját Blaise, s fáradt legyintéssel köszönt Dracónak, majd a fiúháló felé vette a lépcsőfokokat. Draco unottan és közömbösen mártogatta kis süteményes-villájával a piskótát a melaszöntetbe, majd bekapta a falatot. Flint lépett hozzá az ablaksor alá.

- Figyelj Draco gondolkodtam a dolgon! – dörzsölgette borostás állát flint, s jegygyűrűje meg megcsillant a közeli lámpás fényében. – Egy ravasz taktikai megoldást alkalmazunk. Lemondjuk a mostani meccset a karodra hivatkozva. – Draco félig rágva nyelte le a melaszos süteményt, s kikerekedett szemekkel meredt a csapatkapitányra.

- Mármint, hogy… - makogta összefüggéstelenül.

- Nincs kedvünk ebben a pocsék időben játszani! És nem is fogunk! Van rá nyomós érvünk is, és így legalább a legközelebbi meccsen már felépülve te játszhatsz! Több időnk lesz felkészülni is csak előnyünk származhat belőle – veregette meg Draco vállát Flint. – Fáj még a karod? – Draco csak vállat rántott.

- Ez nagyon jó! És legalább én játszhatok a meccseken! – mondta izgatottan Draco, s a lábához sündörgő Karmillának is adott egy kis piskótát a melaszos süteményéből. – Közölted már Wooddal, hogy lefújjátok a meccset?

- Persze – vigyorgott Flint. – Majd szétdurrant a feje olyan mérges lett. Látni kellett volna. De meg kell értenie egy sporteseménynél egy sérülés sajnos közrejátszhat abban, hogy nem tudjuk vállalni a versenyt  -vigyorgott ravaszul Flint. – Persze azonnal levágta, hogy az időjárás miatt bújtunk a mentség mögé, de hülye aki nem használja ki az ilyen lehetőséget. A hétvégére nagyon szeles időt is mondanak. Zuhogó eső és erős szél! Lefagynánk a seprűnkről, és mi túl kényelmesek vagyunk ehhez – nevetett Flint.  –Ráadásul így jobbak lesznek az esélyeink a következő meccsen. – Blaise is visszatért, s Seaffyt maga mellé ültetve kivett egy kockát Draco melaszos piskótáiból.

- Mit gondolsz kivel játszik így a Griffendél? – rágcsálta a süteményt Blaise.

- A Hugrabuggal, most debütál az új csapatkapitányuk az a Diggory – bólintott Flint. Ő az aki a csapatkapitányi gyűlésekről már ismeri a fiút. Draco és Blaise is kíváncsian várták Flint ítéletét. – Nem lesz ellenfél nekünk. Diggorynak annyi az esze, amennyi látszik. Jellemtelen alak, akit állítólag helyesnek tartanak. Szerintem napi egy óra a készülődése a tükör előtt. Inkább az edzéssel foglalkozzon annyit mint magával, na majd meglátjuk – szorította össze a fogsorát rosszkedvűen Flint, s magára hagyta a harmadéveseket.

- Jó neked Blaise, te repülhettél, edzésekre járhatsz, és két szabad kezed is van – tette le ügyetlenül a tányért a kezéből Draco mire majdnem kiöntötte róla az egész melaszöntetet. Kiseperte szőke tincseit a homlokából, s Seaffy fültövét simogatta meg.

- Persze, kutyául megáztam, átfagytam a hiedg szélben a seprűn, jah és nekimentem a lelátónak miközben a Csorszkov-féle cselt gyakoroltuk – simogatta a homlokát Blaise dudor után tapogatódzva.

- A Csorszkov-féle cselt? – sopánkodott irigykedve Draco. – ó te kviddicsezhetsz! És ráadásul milyen jó dolgokat csinálhasz!

- Igen remek volt. Tehát repülök felfelé akár a szélvész, lepasszolom a kvaffot Montague-nak aztán úgy nekirepültem a lelátónak, hogy rezgett az egész tákolmány! – röhögött Blaise saját magán. – Még, jó hogy a saját bénázásomon is ennyit tudok nevetni – csapta fel a számmisztika könyvét Blaise. – Uh kemény doga vár ránk! Vector professzor nagy fél évi összegző dolgozatot akar iratni – mélyedt el a tankönyvben Blaise.

- Mi is jövőhéten írunk Rúnatanból ugye Pansy? – kérdezte a lefelé igyekvő lányt Draco.

- Igen – bólintott Pansy. – A Futhark-ábécé jeleit kívülről kell levésni minden segítség nélkül Papírra, agyagra, fába és kőbe. Fejből! – a lány fel is csapta a Mágikus hieroglifák és logogrammok című tankönyvet.

- Nah szuper! Ha nem veszik le a kötést a hétvégén, akkor cseszhetem az egészet! Egy kézzel képtelenség belevésni egy darabka kőbe és papírba a huszonnégy jelet – háborgott Draco a fehér pólyára nézve, amely mindenben csak akadályozza.

- Utána pedig szimbólumfejtés is lesz Draco!  - figyelmeztette Pansy. – Tanuljunk együtt?

- Te és én? Akár tűz és víz! Inkább nem – tiltakozott hevesen Draco, miközben szeme sarkából észrevette, hogy Daphné közeledik kisírt szemmel a számmisztika könyvét a hóna alá vágva.

- Ó Blaise! Nem megy a fejembe ez a vacak! Hogy lehet tíz soros képletet bemagolni? – mászott szinte Blaise ölébe a lány, s nedves ajkait a fiúéra tapasztotta. Draco a szemét forgatta, s tekintete még találkozott Pansy sötét pillantásával, aki azonban gyorsan elkapta a szemét és tüntetőlegesen szétnyitotta a Mágikus hieroglifák és logogrammok tankönyvet, s fedőlapja mögött teljesen eltűnt.

- Nos ebben az esetben két alapelemhez kötődő értelmezést máris remekül fel fogsz ismerni – vágta Dracóhoz Pansy dacosan.

- Amint elnézlek a pólusokhoz kötődő értelmezés neked viszont nem fog menni – vágott vissza Draco kissé megemelve a hangját, hogy túlharsogja Daphné és Blaise cuppogását.

- Milyen pólusokról beszélsz? – nézett ki a könyv mögül összevont szemöldökkel Pansy.

- Fogalmad sincs a pólus szerinti értelmezésről? – nézett lefitymálón Draco a lányra. – Akkor lazán lekörözlek majd, még ha a rúnákat nem is tudom felvésni mindenhová! – húzta ki magát elégedetten Draco.

- Most a hím- vagy nőnemű pólusokról beszélsz? – kérdezte Pansy ,s belepirult a mondandójába. – Azokat nem mondta Babbling professzor hogy kérdezi, órákon sem volt róla szó! – védekezett Pansy.

- Viszont első órán is azt mondta Babbling professzor, hogy nem minden fog elhangzani órán. De tudom, hogy neked értelmezés nélkül fogalmad sincs a hím és nőnemű pólusokról, mert még magadról sem tudod eldönteni melyik vagy, nem hogy egy rúnáról! – vágta rá Draco gúnyos elégedettséggel, bár érezte, hogy most túlszaladt vele a ló. Pansy levegő után kapott.

- Mivel csak egyetlen igazán hímneműként viselkedő van az évfolyamon igen lehet, hogy gondjaim akadnak majd ezzel, de igyekszem majd kiküszöbölni a hiányosságom azzal, hogy a kiváló nőnemű pólusok ellentetjeit keresem – vágott vissza Pansy, s lehajolt, hogy a földre szorítva Karmillát megakadályozza, hogy Draco felé iszkoljon el mellette. A cicát simogatva Pansy mérgesen méregette a szemközt ülő Dracót.

- Most azt hiszed nagyon okosat mondtál? – gúnyolódott Draco, mert hirtelen semmi okos nem ugrott be neki, amivel visszavághatna a lánynak.

- Pontosan. Akkor átismételjük a rúnatant? – nézett rá kihívóan Pansy.

- Az alapelemek: tűz, víz, levegő föld – hajtotta le a fejét Draco, s Seaffy fültövét simogatta, miközben igyekezett kizárni tudatából a kanapé másik végéből érkező cuppanó hangokat.

- A pólusok: Hím és nőnemű. Valamint a természeti világ: állatokhoz és növényekhez való kötődés is változtathatja az értelmezést – folytatta a felsorolást Pansy, ő is Karmillára nézve.

- Továbbá a szám, szín, és istenekhez való kötődés – egészítette ki Draco, bosszús pillantásokat vetve a csókolódzó Blaise-re és Daphnéra.

- De ne felejtsük ki az ellentétes és szinonim értelmezéseket sem – nézett fel Pansy is rosszallóan a párosra.

- Igen, meg a csillagképek és a tarot kártya bizonyos megfeleléseit sem – Draco elhallgatott, s mordulva megszólalt. – Blaise hagyjátok már abba nem lehet tőletek gondolkodni! – förmedt a párosra. Blaise és Daphné szája hatalmas cuppanással elvált egymástól.

- Figyelj ha zavar, akkor menj fel a könyvtárba rúnaelemzésekkel vagdalkozni, vagy inkább csináljátok ti is! – vigyorgott rá Blaise. Draco lesápadt, Pansy felől meg valami meghatározhatatlan félrenyelés és levegő-visszatartás szerű szörcsögés hallatszott, amire Draco önkéntelenül is a lányra nézett, pedig pont rá nem akart most. Pansy zavartan köhécselni kezdett, a szerencsétlen nyelési és légvételi kavarodás okozta félrenyelésétől, ami csak tovább élezte az egész helyzet kínosságát. Draco aggódó grimasszal figyelte a fulladással küszködő Pansyt, aki végül köhécselve beleivott Draco poharába, az első folyadékba ami a kezébe akadt.

- Úúú! Juj vigyázz Pansy azért meg ne fulladj! – hőkölt Blaise a lányra meredve, aki miután az utolsó cseppeket is kiitta Draco poharából már mosolyogva felnézett. – Minden oké?

- Ühüm. Bár a Perth jelet nem tudom tökéletesen lerajzolni. Szerintetek Babbling professzor mennyire veszi ezt szigorúan? – terelte el gyorsan a témát Pansy, amiért Draco most kifejezetten hálás volt a lánynak és kapva kapott mentőtémán és felvette a beszélgetés fonalát. – Nem rajzolhatod tökéletes pontossággal ez képtelenség is. Szerintem régen sem sablonnal rajzolták a jeleket – nyugtatta a lányt Draco. Majd elvigyorodott. – Egyébként észrevetted, hogy Potter kilyukasztott fején  a Sowilo jelhez hasonló a seb? – s szeme körül nevetőráncok futottak fel.

- Igen  - nevetett fel Pansy is, s Draco nem merte elismerni magának, hogy hihetetlen de végső soron megnevettette a lányt, s Pansynak, aki olyan ritkán nevet, már megint fantasztikusan jól áll a nevetés.

- Komolyan? – keltették fel az érdeklődést Blaise-ben is, s Pansy bólintva átnyújtotta a Mágikus hieroglifák és logogrammok könyvet, s mutatóujjával az adott jelre irányította a páros figyelmét. – Azta! Ez tényleg a Potter-seb! Gondoljátok, hogy Voldemort rajzolta ezt a rúnajelet oda?  - ámult el Blaise.

- Hát bennem is felvetődött, hogy mi van, ha nem véletlen a jel – vetett futó pillantást Dracóra Pansy, s Draco viszonozta a lány tekintetét. Ez a titkos összepillantás. Draco zavartan lehajtotta a fejét, s inkább Seaffy bundáján számolgatta a pettyeket, hogy Blaisetől látta ezt.

- Mit jelent a jel? – kérdezett rá érdeklődően Daphné, a jelmagyarázatban keresgélve.

- Sowilo, azaz tisztelet, siker, cél, stabilitás, erő, vitalitás, tisztítótűz – kapta el a tekintetét Dracóról Pansy.

- De negatív vagyis ellentétes értelemben, a negatív Sowilo sikertelenség és céltalanság, rossz irányba küldött energiát jelent – nézett fel szomorú szürke szemekkel Draco.

- Nagyon furcsa tudomány lehet ez a rúnatan – jegyezte meg elgondolkodva Blaise.

- Izgalmas tudomány – erősködött Pansy. – Mindig újat mutat, mindig más mindenki máshogy értelmez egy rúnát. A rúna egyben szimbólum is. Saját jelentéssel bír – mondta fellelkesült csillogással a szemében Pansy.

- Mit takar az, hogy saját jelentés? – ráncolta össze finoman a homlokát Daphné, miköben Blaise ujjaival játszott.

- Jellegzetességek és jelentésbeli különbség. A Jellegzetességeket soroltuk fel, az alapelemek, pólusok és hasonlók. Viszont lehetnek személyes jelentések is. Vagyis minden embernek mást jelent egy-egy rúna – pislogott Pansyra zavartan Draco. – Pansy arra utalt, hogy egy- egy fordítás során azért nyújthat izgalmakat egy rúna szöveg, mert senki sem ugyanazt látja benne. Mindig függ a személyes élettapasztalatoktól. A személyes, saját életen alapuló értelmezés teszi változatossá a rúnatant. Nincs két egyforma fordítás és értelmezés. A Rúnatanban éppen ezért lehetetlenség két egyforma dolgozatot beadni. Mert mindenki mást lát és mást értelmezhet benne – magyarázta Blaiseéknek Draco.

- A mágiatörténettel ellentétben a rúnatan sokkal szabadabb és kötetlenebb. Azt látsz egyrúnában amit akarsz, amit a szabályok megengednek s amit a saját életedből meríthetsz bele, csodálatos tudomány. Számtalan rúnafordítást hasonlítunk össze az órákon, és döbbenetes, hogy a nagy klasszikusok is mennyi minden mást belevittek a személyes jelentéssel – áradozott Pansy.

- Pansy a rúnatanba szerelmes. Senkiről és semmiről sem hallottam így beszélni – nevetett Draco. – Úgy sietünk minden órára mintha legalább randevúra igyekezne – hunyorított gonoszkodva a lányra Draco, de Pansy csak mosolygott a megjegyzésen.

- Akkor Draco viszont Madam Babblingba szerelmes – feleselt rá Pansy. - Ugyanis Draco egész órán le sem veszi a szemét a nőről, úgy csüng a szavain mintha legalább vajsör csöpögne a szájából – nevetett Pansy.

- Na hát nálunk nincs ilyen – ingatta a fejét Daphné. – Mindketten homlokunkat dörzsölgetve ülünk Septima Vector óráján, s én biztos, hogy fejfájással jövök ki – borzolta meg Blaise haját Daphné.

- A homlokra visszatérve – kapott a szón Pansy. – Lehet csak teljesen véletlen a Sowiloval való hasonlatosság Potter homlokán.

- Biztos, hogy csak az – nyugtatta Draco. – Potter lefényképezhetem a Sowilo jegyedet? – kezdte utánozni Colin Creeveyt Draco, amire a társaság felnevetett. – Mellesleg mostanában leállt az állandó kattingatásával az a mutogrász.

- Hát persze, most azt fényképezze ,hogy Potter elájul? – jegyezték meg kárörvendően a többiek.

- Draco mutasd be hogy ájul el a dementorok láttán Potter, azt annyira jól csinálod! – szólt izgatottan Pansy, s hátradőlt a kanapén.

- Lehet mást is jól csinálna – súgta Blaise, de Pansy csak kikapta a kezéből a tankönyvét s Draco felé fordult.

- Ó vigyázzatok egy- egy….demen…toooor… - dőlt el a kanapén ájulást színlelve Draco, s döntötte a sort Blaiset feldöntve, aki viszont Daphnéra nyomódott így, legnagyobb megelégedésére, s Daphné átkarolta a fiú nyakát, hogy felé tartva az ajkait csókot követeljen Blaisetől. Pansy tapsikolva nevetett, s Draco ahogy felnézett sötétkékesebbé vált a szemszíne. Pansy is nagyon lányosan nevetett, st néha megtévesztűen hasonlóan visítóan mint ahogy Millicent szokott nevetni ha Monstro a közelében van. Draco elgondolkodva nézett a lányra. Ugyan miért nevetne az ő közelében Pansy idegesítőbben, valahogy úgy mint Milly Monstro mellett?

- Ki legyen a következő? – terelte el gyorsan a gondolatait Pansyról Draco.

- Granger! – érkezett meg Milly is a társasághoz.

- Ok – kacsintott unokanővérére Draco, s már a magasba is lendítette az ép kezét. – Tanárnő! Tanárnő! Én tudom! Én tudom! – nyújtózkodott egyre feljebb. Blaise és Daphné eközben végigdőlt a kanapén a nagy csókcsatájuk közepette, s Draco majdnem rájuk ült ,de gyorsan visszapattant, amire felborította az egész asztalt a melaszos szósz felröppent a levegőbe, s végigcsöpögött Draco, Pansy, Milly és a kanapén összegabalyodott párosra is jutott belőle.  Pansy előbb nevetett Draco paródiáján, aztán ismét levegő után kapva hátrált, végül a sérült karral kapaszkodni, s megtámaszkodni nem tudó Draco után kapott, ami közben végigömlött rajtuk a melaszöntet, amiből ők kaptak természetesen a legtöbbet. S et a mozdulatsort Milly csak földbe gyökeredzett lábakkal nézte végig, a tál csörömpölve ért talajt Pansy és Draco lábánál, akik a földre dőlve fogadták a melaszzáport, mindketen alaposan beütve a térdüket. De a mindig rosszkedvű Pansy most ezen is csak nevetett. Draco  vállrándítva kisfiúsan felvigyorgott a lányra, aki Dracóra nézve felnevetett.

- Csupa melasz vagy – nevetett rajta a lány, s ösztönösen lesimított a fiúhomlokáról egy cseppet, mielőtt a szemébe csorog. Draco zavartan oldalt nézett, lesütötte a szemét, majd visszanézett a lányra.

- Te is – mondta rekedtes hangon, s a lány hajvégéhez érve végighúzta rajta az ujjbegyét, hogy megmutassa a lánynak. Mindketten az ujjbegyén csillogó édes melaszöntetcseppet nézték, s Draco végül gyorsan az ajkai közé vette az ujjbegyét s lenyalta az öntetet, majd olyan rémülten meredtek egymásra, Hogy szinte egyszerre pattantak fel, s gyorsan mindketten a romeltakarításhoz láttak, hogy eltereljék a többiek és mások figyelmét is a kis közjátékról, amit még maguk sem értettek. Draco ahogy a piskótadarabokat szedegette a tányérra a szőnyegről felnézett az unokanővérére, aki még mindig olyan csodálkozva és meglepetten nézett rá mintha legalább most tudta volna meg, hogy a mézsör alkohol és még finom is. Draco véletlen sem mert Pansy felé nézni, inkább a kanapéról feltápászkodó Daphné és Blaise melaszmentesítő próbálkozásait nézte.