|
14. Roxmortsi vásárlás
callie 2008.08.04. 19:40
Draco úgy érezte ez a hétvége igazán az ő szerencsecsillagzata alatt telt. Vereséget szenvedett a Griffendél és végre lekerült a kötés is a karjáról. Hétfőn reggel a nagyteremben az első dolga volt, hogy Harry Potteren gúnyolódjon, s éppen ezért látványosan eljátszotta minden öt percben , hogy hogyan esett le Potter a seprűjéről. A mardekárosok pedig képtelenek voltak megunni a mutatványt, mindig újra és újra kérték, hogy mutassa be Potter esését, s a nevetésüktől voltak visszhangosak a folyosók. Draco titkon pedig örült is a felkéréseknek. Nem, nem merte bevallani magának, hogy azért paródiázik unásig, mert látni akarja, ahogy Pansy elneveti magát. Pedig valójában legtöbbször csakis ezért csinálta. Mert tudta, hogy erre figyel a lány, s azt is hogy éppen eléggé gonosz s gyűlöli Pottert, hogy élesen visítva nevessen rajta. Draco fülének viszont egyáltalán nem tűnt visításnak Pansy nevetése. Vajon Monstro is hasonlóan gondolkodik Millyről? Miért van az, hogy ha Milly visító nevetését hallja az idegesíti, de Pansyé nem? S miért akarja ő mindenáron megnevettetni Pansyt? Önmagát sem értette. S igazán nem is akart síkra szállni az ügy érdekében, hogy kiderítse magába mélyedve hogy ugyan mi lelte, hogy mégis valami arra ösztökéli belülről, hogy ezt tegye. Csak azt a késztetést érezte, hogy muszáj megtennie, mert látni akarja Pansy mosolyát, hallani a nevetését, s látni szép fehér fogsorát. Persze azt, hogy titkon Draco minden ájulásroham után amikor feltápászkodik a nevető Pansyt keresi a tekintetével, ezt senkinek sem árulta volna el, s reménykedett benne, hogy nem is veszik észre. Márpedig Pansy mindig ott volt a közelében, ha Draco készülődött kifigurázni valakit, s ha Pansy nem volt jelen Draco nem is tartotta akkora poénnak az egészet. Érthetetlen dolog ez.
A hétvége kedvező fordulatai után azonban a hétfő csupa borzalmakkal zúdult Dracóra. Rúnatanon összekevert két jelet és így néhány dolgot félrefordított a szövegben, amire Pansyval való megbeszélés után rá is jött. Bár a lány is rontott a dolgozatban, így végülis reménykedett benne, hogy nem kell rúnatanon vereséget szenvednie a tanulási versengésben, amit Pansyval űznek. Sötét varázslatok kivédésére sajnos visszatért Lupin professzor, így véget ért az a lebegő vágykép, hogy talán Piton veszi át tőle a tárgyat. Na és éppen a vágyképekről szólva! Dracót egy nagyon kínos dolog is érte rögtön a hét második napján.
- Mit műveltél az ágyamban!? – förmedt Seaffyra Draco, ahogy reggel arra ébredt, hogy a macska egyenesen a mellkasán mászkál, dorombolva, jólesően farkát lengetve, s borostyánszemeivel Dracót figyelve. Dracót nem is a macskaébresztés zavarta, hanem az, hogy a lepedője csurom nedv volt. – Blaise hajítsd ki ezt a dögöt a hálóból, mert az ágyamba vizelt! – mordult a kneazlere Draco.
- Seaffy ilyet még sosem tett! – tiltakozott Blaise. – Ő egy kneazle! Intelligens állat! Mutasd! – mászott ki a baldachinos ágyából Blaise, s Draco dühödt mutató karmozdulatát követve a lepedőre nézett. Blaise egy ideig hunyorogva méregette a még nedves foltokat de végül dülledő szemekkel felröhögött.
- Most ezen mi ilyen vicces? – mérgelődött Draco morcosan. – Na jó majd ha a te ágyadban műveli ezt én is kiröhöglek – vágta a fiúhoz sértetten Draco.
- Azért röhögök, mert…bocs…ezt nem bírom abbahagyni! – görnyedt össze könnyeit törölgetve Blaise a nevetéstől.
- Mi? Hogy lehetsz ilyen! – dobta a takaróját a földre Draco. S nekikezdett, hogy lerángassa a lepedőjét az ágyról.
- Kivel álmodtál most hajnalban Draco? – szegezte a kérdést a fiúnak Blaise pihegve a nevetéstől, s könnyes szemekkel Draco értetlenkedő arcára nézett.
- Mi közöd hozzá, hogy kivel álmodtam? – jegyezte meg elutasítóan Draco, mert homályosan derengett még neki, hogy az álmai főszereplője értetlen módon Pansy Parkinson volt, akinek a teste tele volt rúnajelekkel, amelyek ezüstösen csillogtak, és ő éppen a köldöke körüli jeleket böngészte…aztán… - Semmi közöd hozzá! De ez hogy jön ide? – pirult el Draco.
- Hát gondoltam magadtól is rájössz, hogy jön ide! Nekem is voltak hasonló élményeim az ágyban! Elég kellemetlen – nevetett Blaise. – De teljesen természetes Draco ne aggódj! – nyugtatta meg Blaise elkomolyodva. Draco olyan bamba képpel meredt rá, hogy Blaise megint elröhögte magát. – Hidd el Draco le merném fogadni, hogy a pizsamád alja is nedves – kacarászott Blaise, s megveregette Draco vállát, majd röhögcsélve kivonult a mosdóba. Draco szörnyű zavartan állapította, meg hogy barátjának nagyon is igaza van, és hogy az első riadalmával ráadásul ezt az egész helyzetet el is árulta Blaisenek. Iszonyúan szégyellve magát ő is a mosdóba somfordált. Blaise, éppen a haját rendezgette megvizezett ujjaival újra és újra hátratúrva sötét tincseit.
- Nos? Ki volt a hölgy? – sandított szeme sarkából Dracóra.
- Fogd be! – dörmögte Draco, s nekikezdett a fogmosásnak.
- Figyelj előttem nem kell titkolnod, évekkel előtted járok, átestem mindezeken, belegondolva, Daphnét zuhanyozás közben látva is majdnem elmentem – nevetett Blaise.
- Nem akarok erről beszélni – tért ki a téma elől kivörösödve Draco.
- Végülis nem kell elmondanod – kapta magára az ingjét Draco ,de mielőtt nekiállt az apró gombok begombolásának Dracóra nézett. – Úgyis tudom, hogy Pansy az! – Draco prüszkölve a tükörre köpte a fogkrémet és köhécselve törölgette a habot a szájáról, majd a langyos vizet Blaise felé csapkodta. Blaise röhögve tért ki előle, mielőtt még teljesen vizes lesz.
- Ne már , nem akarok egy másik inget kihozni! – vihogott Blaise. – Szóval ő az tudtam! És?
- Mit és? – morogta Draco, az arcát törölgetve.
- Legalább álmodban megdöngetted? – kérdezte szemtelenül Blaise, s megemelve a szemöldökét vigyorogva várta a választ. Draco megsuhintotta a pajzán gondolatú fiút a törülözőjével, de Blaise elkapta az anyagot, s kirántotta Draco kezéből.
- Tehát? – dobta félre a törülközőt Blaise, s feszes tempóval gombolgatta az ingje alján a gombokat, de a nyakánál szabadon hagyta, s a nyakkendőt a nyakába csapta. – Mi volt?
- Semmi sem volt – vette le a vállfáról a saját ingjét Draco is.
- De azért…tetszik nem? – puhatolódzott Blaise.
- Talán…egy kicsit – harapta be az ajkát Draco, ahogy a kézelőjén gombolta az ingjét. – Amikor olyan álmodozón néz. Akkor egészen helyes. De az elég ritka.
- Ühüm – artikulálta Blaise miközben Draco mozdulatait figyelte.
- Ha meg akarod csókolni szívesen adok tanácsot csóktechnikát illetően! – vigyorgott a zavarodott Dracóra.
- Mi? Nem kérek semmilyen tanácsot! Eszem ágában sincs még csak a közelében lenni sem! – tiltakozott hevesen Draco.
- Tudod, egy kicsit szét kell nyitni az ajkaid – kezdte Blaise, s Draco a fülére tepasztotta a tenyerét, hogy véletlen se hallja a fiú hangját. .- …s közben forgatod a nyelved – kapta még el a mondatvéget Draco, ahogy magára rángatta mardekáros pulóverét és a talárját.
- Fejezd be Blaise! – szólt a fiúra, aki belelovallta magát a szerelmi technikák tanácsadásába.
Blaise meglepően visszafogottan kezelte a dolgot és nem lovagolt tovább a témán, helyette viszont karácsonyi lázban égett és Dracóra is átragasztotta ezt. Draco a szüleinek és persze a közeli mardekáros évfolyamtársainak is szeretett volna beszerezni egy-két apróságot. A mardekárosok kivétel nélkül szőrmesapkában és belülről bélelet meleg szőrmeköpenyben, vastag mardekársállal a nyakuk körül indultak el a ropogó hóban le a közeli kis falu, Roxmorts irányába. Sűrű pelyhekben hullott a hó, a kitaposott úton Blaise Daphnéval kézenfogva haladt. Még a kesztyűjüket is levették, hogy egymás ujjperceit érezhessék, s Blaisem inden alkalommal lágyan a szája elé emelte a hosszú ujjakat, hogy forró leheletével beterítse, s felmelegítse az elfagyott ujjbegyet. Dracót annyira lekötötte Blaise udvarlási és közeledési kísérletezése, hogy már harmadjára is az előtte lépkedő Pansy sarkát taposta. A lány bosszúsan megtorpant, hogy visszanézzen rá.
- Bocs – nyögte Draco minden meggyőződés nélkül. Pansy a legkevésbé sem hitte el, hogy komolyan gondolta a bocsánatkérést. Visszafordult, s Millyhez hajolva folytatta a félbehagyott beszélgetést. Draco köpenye zsebébe dugott kézzel tapadt tekintetével a cipője orrára, amin minden lépésnél egy kis hóréteg maradt, toppantva rázta le a hóréteget, amjd újra előrelépett ,ezzel Pansy bőrcsizmájának sarkára lépve.
- Draco! Szándékosan csinálod? – sziszegte harciasan szembefordulva vele a lány.
- Nem tényleg nem – meredt a lányra ártatlanul Draco.
- Ne gyere a hátam mögött! – vonta össze a szemöldökét követelődzően Pansy.
- Akkor hol menjek? – kérdezte flegmán Draco.
- Nem érdekel, de ne legyél a közelemben! – erősködött Pansy.
- Mi van mit görcsöltök már megint? – kiáltotta nekik vissza Blaise.
- Max Pansy görcsöl. Görcsölsz Pansy? – kérdezte Draco szemrebbenés nélkül. A Lány dühösen fújtatott, s visszalépett néhány lépést, hogy a sorban elkerülje Dracót.
- Amióta Dracóról levették a kötést még a szokásosnál is elviselhetetlenebb. A lábadat kellene lekötni Draco és akkor nem járnál a sarkamban állandóan – szólt előre Pansy.
- Egyáltalán nem járok a sarkadban, te viszont az én lábam nyomában igen – vigyorgott vissza gonoszul a lányra. Pansy kikerülte Monstrót, s meglökte Dracót. Draco elkapta a lány kezét majd ugyanolyan hirtelen el is engedte. – Öh, megérkeztünk Roxmortsba! – jelentette ki, s Pansy is szélsebesen berontott a legközelebbi boltba, ezzel elmenekülve Draco közeléből. Draco körbenézett a Roxmortsi főutcán. Blaise és Daphné szokásos első útja Madam Puddifoothoz vezetett. Draco Monstróval és Crakkal a nyomában a Calamus Pennabolt felé vette a lépteit. Legalább egy órát időzött a meleg helyiségben a tollak, pennák, üvegcsék, papiruszok társaságában. Éppen egy hátsó résznél guggolva vizsgálgatott egy bőrből készült pennatartót, emelyre rúnajeleket véstek. A kosárba tette, mert úgy döntött ezt megveszi Pansynak.
- Pontosan – ütötte meg az elfojtott suttogás a fülét. A sor másik végéről. A hang tulajdonosa nem láthatta őt ,hiszen leguggolva a polc teljesen eltakarta. – Draco egész évben inzultál! – suttogta a lány.
- Egyáltalán nem inzultál – hallotta meg Milly nyugtató hangját Draco.
- De igen. Az a vonatos incidens…aztán…a többi, a melasz…most pedig ez! – sóhajtotta Pansy.
- Látod, hogy már megint felkavar ez az egész? – kuncogott Milly.
- Nem kavar fel! – suttogta ellenkezve Pansy. – Oké, lehet felkavart…csak, mh..
- Megsúgom én azt hittem ott a melaszosnál…történni fog valami – szuszogta Millicent.
- Megvegyem ezt a rózsaszín tintát? – kérdezte Pansy gyorsan.
- Már megint rózsaszínt? – fanyalgott Millicent. – Ha nem tudnám akkor is kitalálnám, hogy rózsaszín bugyi van rajtad – kacagott a markába Millicent.
- Pszt! – intette le Pansy. – Megveszem – jelentette ki határozottan a lány, s a pénztár felé indult. Draco elvörösödve emelkedett fel. Kicsit sajnálta, hogy Millicent nem erősködött jobban, s nem szedett ki több dolgot a lányból a füle hallatára. Pansy azonban igyekezett kerülni a témát, habár…azért volt amit bevallott. Ahogy kilépett a Calamus Pennaboltból a Három Seprű felé vette az irányt. A bejárat előtt futott Blaisebe.
- A lányok még bemennek vamai női boltba vagy hova – intett a fejével a hózuhatag felé Blaise. – Elküldtek maguk mellől.
- Akkor mehetünk is – lépett a kocsmába Draco,s egy félreeső asztalt kerestek. – Monstro hozassatok addig vajsört meg mézsört! És azt a kekszet, amit a legutóbbis itt majszoltunk! – küldte el Drao az utánfutóit.
- Nah elárulok valamit – húzta közelebb vigyorogva Blaiset Draco.
- Ah mi az? – húzta le a kesztyűjét Blaise, s az asztal közepére állított kis tűz felé tartotta, hogy megmelegedjen.
- Pansyn rózsaszín bugyi van – suttogta bizalmasan Blaisenek.
- Ööö…honnan tudtad meg? Máris nekirontottál? Egy álom hatására? – röhögött Blaise.
- Nem nem, csak kihallgattam őket véletlenül – nevetett Draco, s elégedetten kortyolt a vajsörébe, amit tálcán hozott ki Monstro. Összekacsintott Blaise-el, s több szó nem esett erről közöttük. Amikor megérkeztek a lányok azonban Blaise megbökte a könyökével.
- Nah lelki szemeid előtt látod a rózsaszín bugyit? - vihogott a vajsörébe prüszkölve Blaise.
- Hülye! Te vagy aki nőket vetkőztetsz a tekinteteddel! – emlékeztette Draco, de titkon végigmérte a közeledő Pansyt.
- Képzeljétek a miniszter itt van Roxmortsban láttuk a főutcán – dobta a kesztyűjét Millicent az asztalra.
- Mit keresne itt? – nézett rá bambán Monstro.
- Black miatt a dementorjárőrözés miatt van itt, mi miatt lenne – felelte rosszkedvűen Draco. Pansy aggódó tekintettel ült le vele szemben Millicent mellé.
- Tényleg Draco van már valami híred a hippogriff ügyében? – kérdezett rá.
- Apám bíróság elé viszi az ügyet! Igyekszik elvenni a félóriás jogát, hogy taníthasson. Meg a hippogriffet is kicsináltatja az biztos! De a tárgyalást csak a tavaszra tűzték ki, lassan haladnak a dolgok – felelte komoran Draco a vajsörében a habot figyelve. Pansy szánakozva nézte a fiút, ahogy maga elé mered.
- Neked sok rokonod van az azkabanban igaz Draco? Tudsz róluk valamit? – kérdezte lágyan.
- Nem akarok erről beszélni – mormogta kellemetlenül Draco, s belekortyolt a vajsörbe.
- Ez butaság! Büszkének kellene lenned rájuk! Mert azt jelzi, hogy az aranyvér eszméért szálltak harcba! – suttogta erőteljesen Pansy. Draco felnézett az elszánt csillogású sötétbarna szempárba.
- Az azkabanban szinte mindenki megőrül! Vajon milyenek most? Semmi jó emlék és érzés! Hiszen mindent elszívnak tőlük a dementorok – mondta fagyosan Draco egy híg pontra meredve.
- Ne folytasd! – érintette meg a kézfejét futólag Pansy. – Talán egyáltalán nincs így! Egy aranyvérűnek az akarata a legerősebb! A vére tartja életben és észnél!
- Bella néniről mindenki azt mondja, hogy nála jobb állapotban senki sem lehet, és szerintem Sirius Black-en sem fogott a dementorkínzás! Erősek a rokonaink ne aggódjatok! – nyugtatta őket Millicent. Blaise unottan vállat vont s jóízűen kortyolgatta a mézsörét. Őt aztán a legkevésbé sem érdekli ez a halálfalóügy. Az ő családja mindig is élesen elkülönült bármiféle szélsőséges megnyilvánulástól. Nekik a vagyon mindig sokkal fontosabb volt! AZ anyjának főleg! Blaise Daphnéra vigyorgott a pohara felett, aki szintén unta a többiek sebnyalogatását. Részükről ez semmit sem jelent. Nekik nincsenek rokonaik az Azkabanban. Egy szigeten. A tenger kellős közepén. Ők nem is értik milyen az, hogy várni egy olyan szeretett személyre, akiről tudják, hogy talán majd egyszer évtizedek múltán láthatják ismét. Draco összekoccintotta a poharát Millyével, s meleg szürke pillantásuk találkozott a pohár felett, kissé szomorkásan de bizakodva mosolyogtak egymásra. Pansy is odakoccintotta Millyéhez a vajsörös poharát, majd bizonytalankodva de Dracóval is összeérintették a poharukat.
- Nos Pansy? Most is egy kis mézsört? – tolta felé a boroskancsót Blaise.
- Amennyiben utána egész éjszaka a ti egymásra találásotokat kell hallgatnom inkább nem, lemondok róla – nevetett kedélyesen Pansy, ahogy visszaemlékezett legutóbbi mézsörös balesetére. A társaság felnevetett, s még órákig melegedtek a Három seprűben a kinti havazást figyelve az ablakon keresztül.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
