Draco elégedetten küldte el baglyát a karácsonyi ajándékokkal. Blaisenek elküldte az apjától kapott könyvet, mert rájött a fiú sokkal több hasznát veszi majd, mint ő, akit a legkevésbé sem kötött le már a könyv adta titkok birodalma.  A legjobban Pansy véleménye érdekelte volna a rúnavésetű pennatartóról. Legszívesebben  a karácsonyi hivatalosnak tűnő üdvözlőlap aljára biggyesztette volna a kérdést, hogy írja le elégedett-e a választásával, de nem akarta véletlen sem elárulni a lánynak, hogy mennyire izgatott az ajándéka felőli tetszését illetően. Blaise-től egy kviddicslexikont kapott, s Pansyval úgy tűnik egy rugóra járt az agyuk, mert a lány egy rúnavésetű levélnehezéket szerzett neki. Az egész karácsony kissé nyomott hangulatban telt. Főleg a sérülése miatt. Anyja most látta viszont a történtek óta, és anyai szeretetének teljes aggodalmas  skáláját rázúdította. Percenként megvizsgálta Draco karját, és a legkülönfélébb kenőcsöket kente az apró halványodó hegre, a gyógyulás apró forradásnyi vonalára. Miközben Madam Pomfreyt szidta, hogy nem a megfelelő gyógykészlettel kezelte Draco karját, s talán örök életére ott marad a hippogriffkarmolás nyoma a karján. Lucius szóáradata sem maradt el, aki befolyása ellenére sem tudta megsürgetni a hippogriff és Hagrid eltanácsolásának ügyét, és az ügyefogyott tanár még mindig ott tanít fél évvel a szerencsétlenség után is. Viszont megvolt a pontos dátum. Április huszadikán bíróság elé állítják a hippogriffet tartó Hagridot és Lucius Malfoy addigra apjától örökölt jogi ismereteit és meggyőző erejét bevetve mindent rázúdít majd a fiát ért súlyos támadás felelőseire.  Dracóval újra és újra elmeséltették a balesetet, s Draco bár örült szülei féltő gondoskodásának, aggódó tekintetének, s hogy mennyire készek mindent megtenni azért, hogy intézkedjenek a felelősök előállíttatásában, Draco már nyugalomra vágyott. Így a szünet nagy részét  a saját lakosztályában töltötte, s hogy elüsse az időt családi képeket nézegetett. A tavalyi év nagy veszteség volt az egész családnak. Nemcsak a Bulstrode nagynéni, akinek pont szerencsétlenségükre nyárra esett a temetése, de a Black családból is hullottak a régi nagyok. Bár Draco kötődése olyan csekély volt Black nagyapjához, Cygnus Blackhez, és ráadásul év közben volt a nagy Black temetés is, amire nem rángatták haza Dracót. Draco végignézett a családi album végében jegyzett családfán. A távoli Black rokonság nagy része itt most a kilencvenes évek elején távozott közülük. Narcissa Malfoy kissé rezzenéstelen arcán azonban Draco meglepetésére még nagyapja halála után sem látott változást. Narcissa Malfoy jégbe formált arca nem tükrözte a belső rezdüléseket. Most fellapozta nagyapái portréját. Cygnus Black sötét bozontos szemöldökű mogorva tekintetű, olyan fekete szemű férfi volt, akitől bármelyik sikátorban halálra rémül még egy jól felkészült dementor is. S Draco igazán sosem látta a családi hierarchiában miért zárkóztak olyannyira el a Black-ektől. Nem látta a Malfoyok óvatosságát. A lassan záródó kapukat a családi kapcsolatokban. Szinte születése hajnalán Bellatrix Lestrange és Sirius Black által a frontvonalba kerültek. Kínosak lettek ezek a családi kötelékek, s igyekeztek is elszaggatni minden szálat, ami veszélyes lehet ezekben az időkben.  A Malfoyok úgy vontatták ki ezüstszín mentőcsónakokban a családot a sűrű fekete hullámokból, hogy sokan észre sem vették. A Black-ekkel szinte minden kapcsolatot meg kellett szüntetniük. Élesen elhatárolódni tőlük. Ezért érte olyan közömbösen anyai nagyapja halálhíre is. Lucius és Abraxas Malfoy taktikusan irányították a Malfoy-család hajójának kormányát. A Black családfa vészterhes nevekkel  volt túlzsúfolva, élükön Yaxley, Kupor és szorosan túlságosan közeli ágon a Lestrange-ok. Igyekeztek menteni, ami menthető, s ezért megszakítani a fenyegető, kényes családi kapcsolatokat. A Black-ektől való elhatárolódás olyan szaggatóan történt, hogy ezt a szakadást azóta sem tudták helyrehozni. Draco tehát anyai ágon csupa suttogással kendőzéssel és inkább lepisszegéssel teli rokonságot kapott, anyja imádata egyedül nővérére terjedt ki mélyen s őszintén, s ezt képtelen volt kiirtani magából, az egyetlen rokon, akitől a szakadást nem tudta volna elviselni. De Bellatrix Lestrange az Azkabanban tölti az éveit, s ezen úgy tűnik senki sem változtathat. A Malfoy nagyapa viszont igyekezett pótolni minden egyéb rokont. Abraxas Malfoy a Wizengamot elismert tagja volt sőt két ízben megszerezte a  legnagyobb címet: Főmágus lehetett.  Nagy büszkeség volt ez a család történetében. Már több éve visszavonult, amikor a családot érintő súlyos kérdések felvetődtek. Draco több képet is látott a fehér parókás Wizengamot talárját viselő Abraxas Malfoyról. Nagyapja utolsó éveiben a birtok ügyeit rendezte, levéve ezzel a Minisztériumban karrierje csúcsát befutó Lucius Malfoyról a terheket. Draco alig töltötte be a nyolcadik életévét, amikor a súlyos sárkányhimlő végül elvitte tőle egyik legközelebbi családtagját. Abraxas Malfoy már túlságosan idős volt ahhoz, hogy kiálljon egy ilyen próbát. Draco kedvelte a nagy családi fotókat, amiknek nagy részéről sajnos ő hiányzott. Szülei esküvői képsorozatán ellenben még mindenki ott volt. Még Regulus Black is. A nagyszülei is. Cygnus és Druella Black, valamint Abraxas Malfoy. Lucius édesanyja már nem lehetett ott fia esküvőjén. A teljes aranyvérű család. Letagadni sem tudták volna, hogy mind nemesek. A fejtartásuk, az eleganciájuk, egész megjelenésük ezt sugallta. Az értékes kelmékből készült talárok, az ékszerek, a mozdulataik is erről árulkodtak, az arckifejezésükből, a vonásaikból sugárzott a régi, ősi arisztokratikusság. Bellatrix Black hanyagul a férjébe karolva, Regulus Black aranyifjúsan flegma arckifejezéssel, kissé beesett arccal, Cygnus Black mogorván mellényzsebébe zsebórát igazgató mozdulattal, az ifjú Lucius Malfoy fölényes felvetett fejjel, feszített mellkassal, s a hűvös tekintetű hetyke fátylát simító Narcissa Malfoyyal. Mind kissé távolságtartóan, hidegen, közönyösen és elutasítóan néztek a lencsébe. Természetesen egy beállított és rendezett kép volt ez, amelyben egy szikra érzelem sem tükröződött. Még az ifjú házasokon sem. Draco átsimított rokonai szép, nemesi arcvonásain, majd összecsapva a fényképalbumot folytatta a pakolást az utazóládába.

A Roxfortba visszatérve nem tudhatta meg igazán, hogy Pansy örült-e a rúnajeles pennatartónak, mert Flint azonnal rávetette magát, s Blaise-el egyetemben elrángatta magához, hogy az edzésekről tájékoztassa őket.

- Arra gondoltam a héten minden nap kviddicsedzést tartunk, sőt már ma is! – csapott a közepébe Flint.

- Neked is BÚÉK Flint! – vihogta Blaise a csapatkapitány monológjába.

- Aham – meredt rá Flint mint aki nem is hallotta miről volt szó majd folytatta. – Draco a nyakunkon a Hollóháttal a mérkőzés és egész fél éven át nem dolgoztál a csapattal, fogalmad nincs milyen a mostani összeszokott csapat. Tehát körözünk egy párat együtt. Seprűre fel! –

- De boldog is vagyok! – morogta halkan Draco. – Na hasznát vetted a könyvnek Blaise?! – fordult a fiúhoz Draco.

- Kicsit idealizált és konzervatív a könyv – bólogatott komolyan Blaise. – A kényesebb kérdésekről egyből elterelte a szót, szóval bevágta ma könyvespolc mögé.

- Fiúk nyomás a seprűre! – ordította Flint, s felrúgta magát a földről. – Draco körözz a többiek felett igyekezz kikerülni a gurkókat! A cikeszt most gyorsasággal tudod főleg lekapni, és testi erővel, már ha van – morogta  fiúnak Flint elhúzott szájjal. – A hollóhát fogója lány, tehát könnyebb lesz elbánni vele. De ennél fogva fürgébb is, és ráadásul talán képes több dologra is figyelni, nem úgy mint a férfiak, akik vagy cikesz vagy gurkó és a kettő együtt már nem megy. Szóval szedd össze magad nehogy kicselezzen veled a kiscsaj! Rúgd le a seprűről!

- Úgy lesz – motyogta zárt szájjal Draco, ahogy a fogait megcsapta a jéghideg menetszél.

- Sorold fel a szabálytalanságokat! – lebegett mellette Flint a levegőben.

- Könyöklés, Seprűvisszahúzás, szándékos összeütközés – sorolta Draco rutinosan.

- Akkor használd is őket! – rántotta vissza Dracót a seprűjénél fogva Flint, s elszáguldott utasításokat kiadni a többi csapattagnak is. – Blaise! Ne feledd a büntetőzónába csak kvaffal anélkül ne repülj be, mert akkor állandóan át kell adnunk a kvaffot miattad! Hajtók! Támadni Karvalyfej alakzatban, szélsebesen!  A legfontosabb a kviddicsben a megfélemlítés ne feledjétek! – Blaise Draco mellé irányította  seprűjét.

- Megszállott! – nézett a terelők felé távolodó Flint után.

- Nem is kicsit! Idén nyerni akar! Ez az utolsó éve! Ősi vér! Jellemző – legyintett Draco.

- Hát igen, aki ilyen rokonsággal dicsekedhet. Tényleg Flinttel is rokonok vagytok? – nevetett Blaise.

- Rendesen – nevetett Draco. – Ursula Flint volt  Phineas igazgató felesége.

- Váá! Én azt hittem az igazgatóknak nincsen feleségük, sőt a tanároknak sincs – csodálkozott Blaise, mintha ez fő indok lenne abban, hogy ő miért nem akar véletlen sem igazgató lenni.

- Hát talán más oka van annak, hogy Dumbledore-nek miért nem volt felesége  - villant Draco szeme Blaisere.

- Elég legyen a beszédből! Edzés van! – ordította feléjük Flint olyan félelmetesen, hogy Draco és Blaise azonnal szétrebbentek, s Draco körözni kezdett cikeszt keresgélve.

Egy héttel később le-fel ugráló gyomorral ült ugyanígy a seprűjén Draco. Zöld mardekáros kviddicsmezben a mezőny fölött lebegve. Időnként szürke rebbenő tekintettel a másik fogó felé figyelve. Chang fekete haja csurkába volt fogva, mint ahogy Astoria hordta a haját. Mongolos idegen szemei mögött sosem látszott mi a szándéka. Dracót idegesítette még a tekintete is. Kiszámíthatatlan sunyi szemek voltak ezek, s aggódva kémlelt körül nem e neszezte már meg valahol a lány a cikeszt. De még várakozni kellett. A csapatok pontokat gyűjtenek. S ez a hollóhátnak is fontos. A lány is várakozó állásponton volt. Tehetetlenül lebegtek és várták, hogy végre akcióba lendülhessenek. Draco lenézett az alatta röpködő mardekáros társain. Épp Blaise-nél volt a kvaff s most a válla fölött átlendítette Montague-nak. Jaj ez a Reverse Pass! Erről már beszélt neki Blaise. Ez a nagy kedvence, mert szerinte ez a mozdulat olyan laza és lezser és illik hozzá, és szerinte a seprűről tök vonzó vele. Fogalma sem volt hogy Daphné ezt a passzt most vajon vonzónak találta-e esetleg átkiabálhatná Changnak, hogy szerinte az-e s ezzel elterelné a lány figyelmét.

-         Mi van Chang a lábad közé vágott a serpű?! – kiáltotta át a lánynak.

-         Bunkó! – sziszegte vissza a lány. Draco lapos tekintettel a kvaffok útját figyelte.Montague és Warrington közeledett egy irányból a kvaffot fogó hollóhátas felé a hajtóval szemben pedig egyenesen Blaise repült vakmerően.  Draco egy másodpercig azt hitte Blaise frontálisan összeütközik majd a hollóhátassal, s összeszorította a szemhéjá, hogy ne is lássa a karambolt, de a közvetítő lelombozódott hangszínét hallva boldogan kinyitotta  a szemét a mardekárnál a kvaff!

-         Ez az Blaise! Ez a Parkin’s manőver bejött megérte gyakorolni! – ordította Flint. – Gyerünk fiúk gyerünk! Gyorsan a karikába a kvaffot! - Warrington vitte be a kvaffot a gólig. Draco bukfencezett egyet a levegőben. A hajtók összeütögették a tenyerüket egy szinttel lejjebb a levegőben.  A hollóhátasok dobálták egymás között a kvaffot. Draco megmozgatta az elfagyni készülő ujjait. Csípett a téli hideg, de legalább most nem havazott. Kellemesen borult az idő. Flint meg is jegyezte kedvezőbb időjárás nem is lehetne a nap nem vakít, szél nem fúj, és nem is havazik. Csak kissé hideg van. De ez nem vészes. Draco szeme sarkából még elkapta, hogy Blaise a nyílhegyként támadó karvalyfej alakzat élén repül, hárman egy ritmusban egy hullámzásban úgy repültek akár egy igazi madár, de ekkor Draco meglátta a cikeszt. Itt az ideje cselekedni, mielőtt Chang beelőzi. A cikesz után indult, miközben Flint a hajtóknak ordítozott ösztökélve őket a következő gólra. Blaise őrjöngéséből hallotta, hogy a fiú dobta be a kvaffot, de Chang is meggyorsította a seprűjét.

-         Szakadj le rólam te hollón repülő! – sziszegte a lánynak, s a bordái közé nyomta a könyökét. Draco megsarkantyúzta a seprűjét s szélként söpört tovább a hideg menetszélben.  A cikesz ismét leírt egy kanyart a levegőben. Odalent ádáz küzdelmet folytatott Bole a gurkóval.Flint kapta ki a kezéből az ütőt és akkorát lendített rajta, hogy a gurkó megindult egyenesen a tanári lelátó felé. Közben Montague átpasszolta a kvaffot Blaise-nek, aki meginogva a seprűjén, de elkapta a labdát, majd az előre száguldó Warringtonnak passzolta. Draco belerepült az útját keresztező Changba, egy ideig kavarodott a kék és a zöld talár, majd Draco felrántotta  a seprűje nyelét az ég felé, s végre Chang kék köpenye ellebbent a szeme elől, s kilátott. A cikesz már messze igyekezett tőle. Draco ismét ráhasalt a seprűjére, s üldözőbe vette a kis szárnyas golyót. A lány a seprűjébe kapaszkodott, ezzel jelentősen lelassítva őt. Draco dühösen meredt vissz a lányra, majd egy erős lökéssel a lányt eltaszította, ami akár felfogható volt már megint egy kínos melltapogatásnak is, de Dracót most ez foglalkoztatta a legkevésbé az izgága cikesz után lendült, hallotta hogy odalent valaki ismét gól szerez, de hogy melyik csapat azt nem tudta megállapítani. Szinte teljesen eltompult a hallása, csak egyetlen cél lebegett előtte, hogy megszerezze é markába zárja a cikeszt. Kifulladva zilált, szája elé tekert sálja mögül szívta a jéghideg levegőt. Az orrát és az arcát már kicsípte a hideg. A csípő széltől könnyezett a szeme, de tenyere izzott ahogy erősen markolta a seprűnyelet. Mintha lelassult volna a pillanat a szurkolók hangja egy távoli dübörgésnek hallatszott, Draco közeledett a fürge cikeszhez, zihálva nyújtotta ki a karját, s néhány másodpercnyi siklás után a levegőben messze méterekkel leelőzve Changot a markába szorította a cikeszt. A mardekár lelátó tombolt. A fiúk ordítottak a lányok visítottak, s Blaise rontott neki afféle karvalyfej akcióval, s szorongatta Dracót, hogy majd lelökte a seprűről. Flint kikapta a kezéből a cikeszt és szájához szorongatta, miközben megveregette Draco fejét. Bole és Derrick a terelőütőkkel közeledett úgy lóbálták akár egy- egy husángot az őskorban. Draco behúzta a nyakát, mielőtt a két fiú fejen találja a kemény ütővel. A mardekár letódult a lelátóktól, s közel álltak ahhoz, hogy széttépjék a csapattagokat örömükben. Flint bőven részesült  az örömmámorban, minden mardekáros meg akarta szorongatni a kezét. S mindenki mindenkit végignyalábolt. Bár Blaise-el ezt elég nehéz volt kivitelezni, mivel Daphné  a nyakára csimpaszkodott, s le sem lehetett vakarni Blaiseről. Draco egyszerre átfagyva és kipirulva fogadta a mardekárosok túláradó lelkesedését. Az évfolyamból mindenki megszorongatta Dracót. Sally-Anne az örömtől kétszeresre puffadt arcát nyomta az övéhez, Milly csontropogtatón szorongatta, Crak és montro úgy veregették a vállát, hogy Draco úgy érezte, a térdei felmondják a szolgálatot és összecsuklik az ütések súlya alatt. De szorongó szívvel mégis egyetlen lányra volt kíváncsi. Bár gondolatait elhessegette ettől. Pansy lépett elé a jéghideg csípős januári délutánon ott  a kviddicspálya szélén. A lány félszeg mosollyal felnézett rá, puha kesztyűs kezét a karjára tette, majd levendulaillatú arcát az övéhez simította. Alig egy pillanat műve volt az egész, mégis Draco úgy érezte megállt az idő. A mozdulatokat mintha lassú fogaskerekek vonszolnák. Érezte a lány lágy, selymes arcbőrét ahogy az övéhez nyomja. Ahogy ő vértelen ajkaival a lány bőrére nyom egy erőtlen puszit, s Pansy ismét eltávolodik. Egyetlen halvány fátyolos szemrebbenésig még összenéztek, majd Pansy ellépett ,hogy megkíséreljen Blaise-hez is hozzáférni a cuppogó Daphnékupacon át. Draco azonban még úgy érezte ég az arca,  a szája, ahol hozzáért a finom levendulaillatú bőrhöz. S még mindig az orrában érezte Pansy illatát, ahogy lehajolva a lány arcára mélyen belélegezte a lány bőrének illatát, hideg orrát a lány meleg arcához érintve. Nem akarta kiereszteni tüdejéből a levegőt, hogy megtartsa a beszívott nyugtató illatot, de  a tüdeje már mást parancsolt türelmetlenül préselte ki a Pansy bőréről beszippantott jó illatú levegőt, hogy aztán új légvételt követeljen a hideg januáriból. Pansy gratuláló arccsókja után már végképp nem tudta mi történik vele. Úgy lebegett a föld felett mintha valaki irányítaná. A csatakossá izzadt haját mosva a kviddics-zuhanyozóban még Blaise lelkesült beszámolóját sem tudta felfogni.

-         Figyelsz? – nézett át Blaise habos mellkassal.

-         Hogyne – nyögte Draco, miközben rosszkedvűen a nálánál sokkal férfiasabb Blaise mellkasára meredt.

-         A legjobb a Parkin’s Pincer manőver volt! Annyira tökéletesen hajtottuk végre ahogy talán még maga Parkin sem – áradozott tovább hajtóteljesítményéről Blaise.

-         Bevetetted végülis a Csorszkov-féle cselt? – kérdezte kábán Draco.

-         Amit annyit gyakoroltam fölöslegesen? – nevetett Blaise. – Flint azt javasolta, hogy most hagyjuk ki a kimunkálatlan dolgokat. Mert most a győzelem a lényeg és nem más! Igaza volt! Draco! – kiáltotta át Blaise. Draco kikukkantott az elválasztófalon.

-         Hümm? – vonta fel a szemöldökét s a barátjára meredt.

-         Jó, hogy újra a csapatban vagy – mondta Blaise komolyan.

-         Kösz – vigyorgott rá Draco.

-         Te vagy a mardekár legjobb fogója és ezt mindenki tudja! Rossz lett volna elveszítenünk téged!  - mondta halkan Blaise.

-         Potterrel szemben úgysem érek semmit – legyintett Draco.

-         Kit érdekel az a kis izgága majom – zárta el a csapot Blaise. – Mutasd a karod! – nyújtotta várakozva Draco felé a tenyerét Blaise. Draco felé nyújtotta a sokáig felkötözött karját. Blaise tüzetesen vizsgálgatta az apró forradást.

-         Anyám szerint egy egészen észrevehetetlen halvány kis fehérebb vonal mindig megmarad belőle – szomorodott el Draco ő is vizsgálgatva a karját. Első ránézésre nem lehetett semmit sem látni. Csak az tudta, hogy ott  a maradandó karmolás nyoma aki ismerte a pontos helyét. Blaise alsó álkapcsára harapva vizsgálgatta a bőrfelületet.

-         Igazat mondott édesanyád! – mondta komolyan Blaise. – Talán, ha Pitonhoz kerülsz vele rögtön, nem Madam Pomfreyhoz…

-         A feketemágiára gondolsz? Azzal lehetett volna…? – forgatta a fény felé a karját Draco.

-         Egészen más eszközöket használ. Olyanokat, amiket Madam Pomfrey álmában sem merészel végrehajtani – nézett sötéten Blaise, s öltözködni kezdett.

-         Te? Te alkalmaznál feketemágiát a gyógyítás során? – kérdezte Draco tágra nyílt szemekkel suttogva.

-         Ha olyanoknak számít, akik fontosak, nos igen… - bólintott Blaise.

-         A feketemágia attól fekete, hogy mire használjuk a mágiát nem? Egy gyógyító hogyan tehet rossz dolgokat? – ingatta a fejét Draco.

-         Draco! Ezt te nem érted! A gyógyítás terén teljesen mást nevezünk feketemágiának. És nem csak attól lesz valami fekete, hogy éppen mire használom. A fekete mágia is tele van rendszerrel, varázslattal, megvannak a maga módszerei. Amikről a fehér mágia nem vesz tudomást, de csak azért, mert fél használni. Amitől félünk az már sötét? Az már fekete? – Blaise bosszúsan lökte a kviddicstalárját a szennyesbe. – Ha Madam Pomfrey esetleg ismert volna legalább ismert volna némi fekete mágiás eszköt, ez a heg nem maradna rajtad még ennyire sem Draco!

-         Mit tehetett volna? – nézte Draco, akinek már annyi löttyöt a karjára öntöttek, s tényleg szinte észrevehetetlen volt a karmolásnyom, ami már örökre az ő ismertetőjele lesz.

-         Az ilyen jellegű sérülést nyomtalanul el lehet tüntetni, csak a megfelelő ráolvasás kell. Természetesen nem Szent Mungó által elfogadott módon, de meg lehet csinálni – bólogatott Blaise. – Olvastam már ilyenekről, a sérülést valójában visszaütik. Vagyis afféle bumeránghatású. Érted mire gondolok? A támadás  vagyis a sérülés így voltaképpen visszaszállt volna az okozójára. Piton a nyakamat teszem rá, hogy ismerte ezt a teljesen ártalmatlan feketemágiás ráolvasást. Egy hippogriff meg észre sem vesz egy ilyen karmolást. Semmi baja nem lett volna. Ez nem gonoszság. És egy harci sérüléssel kevesebb lenne rajtad – bökte meg Dracót a pince felé igyekezve Blaise.

-         Most már mindegy. TE sem ismerted – sóhajtott Draco, a karjára simítva a talárját.

-         Nem ismertem – egyezett bele Blaise, de az utolsó szótagot furcsán nyomta meg.

-         De már ismered? – Draco megtorpant, mielőtt belépett a klubhelyiségbe.

-         Megérkeztünk – kerülte ki Blaise, s  be akart lépni válasz nélkül hagyva a kérdést.

-         Fekete mágiás gyógyítási dolgokat tanulsz? Blaise! Ez túl kockázatos! – sziszegte neki Draco.

-         Teljesen ártalmatlan dolog. És igen már megtanultam. De erről egy szót sem a lányoknak. Nyugi Draco! Az első a gyógyítás! Nem azért tanulok ilyesmit hogy bárkiben is kárt tegyek! Jó, ti szimpla földi halandók úgysem értitek ezt meg. Felfogni sem tudjátok, hogy egy gyógyítónak nem a gyűlölet van elsősorban a szívében. Előttem mindenki egyforma. Ha történetesen Granger lenne a kezeim között, ő is ugyanolyan betegem lenne mint bármelyik mardekáros.

-         Blööö… - formálta Draco undorodva.

-         Látod mondtam, hogy nem érted! – sóhajtott Blaise, s Draco értetlenkedő tekintetétől kísérve csatlakozott az évfolyamhoz, s viszonozta Daphné lehengerlő csókját.