A mardekár klubhelyiségben lázas tanulás folyt. Tracey és Sally- Anne jóslástanra találgattak hihető horoszkópokat maguknak.  Blaise és Daphné zöld lámpásuk fénye mellett a pergamenjeik felé görnyedve végezték a számmisztika számításaikat. Blaise erős homlokráncolással, Daphné halántékdörzsölgetéssel. Draco egy összetolt asztalrésznél gubbasztott a rúnaszótára felett, s a jegyzetelő Pansy, Milly, Crak, Monstro, Nott ötössel próbálgatták a fordítást. Rúnatanból Pansy versengése szekálásszámba ment, amióta Draco jobb jegyet kapott a dolgozatára, mint a lány. Persze Draco elégedett volt saját teljesítményével, és hogy így mégiscsak jobb eredményt ért el mint Pansy, viszont a szúrós sötét szemek gyilkos kereszttüzében már annyira nem érezte jól magát. Pansy azt is hozzá vágta, hogy megbundázta az egészet és szerinte csak a Malfoyok befolyása miatt lett Dracónak jobb jegye mint neki. EZ persze merő sértés volt, hogy Pansy megállapítása szerint Draco  a jegyeit nem érdemei hanem a családi háttere miatt kapja, s hogy visszaélnek a befolyásukkal, de amikor átváltoztatástanból Draco rosszabbul szerepelt a lány végülis megnyugodott. Való igaz a varázsvilág legmódosabb családjai többnyire a mardekárba kerültek, de a ház sötét múltja miatt kivételezésben egészen biztos, hogy senki sem részesült. Milly sanda pillantásokat vetett a rúnaszótárában böngésző Monstro felé, ami nem kerülte le Draco figyelmét. A sarokból jól ismert cuppogások hangzottak fel. Draco az égre emelte a tekintetét, s  a zavaró hangokra Pansy is felkapta a fejét. Tehát Daphné megunta a számmisztikai házifeladatot és inkább Blaise-el kötötte le magát.  Milly szürke pillantásokkal meredt a páros felé, s akaratlanul is maga is megnyalogatta a száját, minta csak őt készülne megcsókolni valaki. Draco a szemközt ülő ébenhajú lányra pislantott, s mindketten egy sokat mondó pillantást küldtek a másik felé, hogy mennyire elegük van már Daphné és Blaise állandó csókolódzásából. Pansy ismét elkezdte a rúnajeleket kikeresgélni a szótárból.

- Miért kell nekünk a skandináv rúnajeleket is megtanulni én ezt nem értem? – fakadt ki Millicent a pennáját messze eltolva magától.

- Nem úgy volt, hogy csak a germán ábécét használják és fogadják el mindenütt? – dörmögte mély medvehangján Monstro.

- Minél több jelrendszert ismerünk annál több mindent megértünk és le tudunk fordítani. A rúna titkot is jelent. Mindenütt minden tele van titokkal misztériummal, de ha még a skandináv ábécét sem vagy hajlandó megtanulni, akkor rengeteg titokkal leszel szegényebb – nézett fel Pansy a pergamenjéről.

- Én máris több titkot tudok mint te Pansy! – vágott vissza magasra vetett fejjel Millicent.

- Milyen titkokat? – húzta ki magát Pansy sértetten, s a skandináv rúnák rejtelmei között keresgélt a vaskos kötetben.

- Hát ezt! – kuncogott Millicent, s Draco szűz pergamenlapját a magasba lengette az asztal felett. Draco úgy kapott utána, mintha az élete függne tőle.

- Milly! – suttogta s szigorúan az unokanővérére nézett. Az asztalnál ülők egy ideig értetlenül meredtek az unokatestvérekre, de végül mindenki visszazuhant a rúnajelek  közé. Kivéve Pansyt. A lány felváltva méregette Millyt s Dracót.

- Miféle titkot? – kérdezte erőteljesebben keresztbe vágva karjait.

- Semmilyen titkot! Millicent csak ugratott! – csattant Draco, s hirtelen nagyon sürgősnek találta, hogy levésse az első átfordított mondatot.

- Lehetne kicsit csendesebben? – kérdezte Tracey, ki székére felhúzott lábakkal igazgatta a bolygóállásokat, s Draco erőszakos hangjára feldöntötte az egész naprendszert. Draco fenyegető pillantást vetett Millyre, aki csak mindenttudó pillantással viszonozta rokona tekintetét.  Draco lehalkította a hangját, s csak Millynek súgta.

- Mi lenne ha befognád a szádat! – förmedt Millyre, miközben a pennáját belemártotta a tintába, s hogy ne cseppenjen el, meghúzogatta párszor az üvegcse szájánál.

- Azt hiszed nem láttam mit írtál oda!? – bökött húsos ujjaival a jobb felső sarokba. Draco rémülten sepergette el Milly kezét a helyről, s idegesen körbepislantott, hogy észrevette- e valaki a mozdulatot, majd gyorsan írni kezdett.

- CSts! Pszt! – intette le Draco. – Ne olyan hangosan! – susogta a lány felé. Bosszúsan fogta a vágókését, s a pergamen felső szélét lemetszette vele, s a vékony csíkot a papírkosárba hajította, hogy az árulkodó nyomokat eltüntesse. Pansy követte a papírgalacsin útját a kosárba, s szemével Karmilla után kutatott a klubhelyiségbe. Most nem volt annyi galleon a zsebébe, amit megadott volna azért, hogy a macska kiszedje neki a titkot a kosárból, amit Draco annyira rejtegetett előle. Összeráncolva a homlokát hátradőlt a zöld bársonyhuzatú karosszéken, s a most laposan rá pislogó Millicentre meredt. Igen lehet, hogy igaza van a lánynak. Nem csak a rúnatanban lehetnek titkok. Draco ugyan milyen titkokat karcolt a pergamenje szélére? Draco eközben szája szélét harapdálva lesütött szemmel  kanyarította a pikt ábécé újabb jelét a pergamenre. Már legalább negyed órája ugyanis tényleg nem kötötték le az ábécémásolások, a szótárkeresgélések. Helyette viszont a száraz pennahegyével rúnajelekkel egy öt betűs szót vésett a pergamenje tetejére. Ami nem a saját neve volt. És nem is Milly beceneve. Hanem egy P betűvel kezdődő női név. Millicent pedig lekövette a penna vésetmozgását, s a jeleket összeolvasta.

- Örülök, hogy mégiscsak megy a skandináv ábécé Milly! – morogta oda unokanővérének.

- Én is örülök ám neki! – vigyorgott Milly az unokaöccsére. – S legalább valami hasznos dologra fordítod a titkos rúnajel-tanulmányaidat – suttogta bizalmasan Dracónak.  Draco azon kapta magát, hogy már percek óta tényleg azt a nevet vési a pergamenre, érthetetlen okból. Mi több! Milly is rajtakapta a dolgon! Pedig igazán igyekezett a legnagyobb titokban elvégezni ezt az egyszerű kis szórakozást. Ugyanis elkalandozva azt találta ki, hogy Pansy nevét levési csak így tinta nélkül a pergamenre germán, skandináv, angolszász és pikt írással is, s így biztosan senki sem veszi észre a műveletet. Hogy honnan jött éppen ez a név? És miért nem a sajátjával kezdte? És bosszantó módon miért épp Milly ül most mellette? Aki lám idegesítően már megint őt figyeli és éppen ilyesmin kapta rajta! Most miket gondolhat róla? Millynek idegesítően lányos a gondolkodása és ez a legkibírhatatlanabb benne.

- Inkább te is  a rúnajelekkel foglalkoznál – dünnyögte neki rajtakapottan lehajtott fejjel Draco.

- Figyelj lenyúltam az ötletedet és én is elszórakoztam vele! – kuncogott Millicent, s megmutatta az eddig mappa mögött vésett rúnajeleit. Draco betűzgetve olvasta a jelet.

- Gé…er…e…gé? Micsoda? Greg?! – emelte meg kissé a hangját értetlenül Draco. – Az meg ki a fene? Azt hittem Mo… - Milly  Draco fecsegő ajkaira szorította a kezét s elvörösödve körbenézett. Pansyn kívül azonban mindenki a rúnadolgozata felé hajolva mélázott. Pansy a macskájáért hajolt le a földre, s az ölébe ültetve simogatta, majd időnként lapozott a rúnakötetben.

- Pszt! Ne mond ki! Hát Greg! Fel sem tűnt neked ,hogy az a keresztneve? – Milly sebtében levéste a Draco kezéből kivett pennával a nevet:  Gregory Monstro. Mellesleg te sem Parkinsonnak nevezed szóval… - Millicent aláhúzta a keresztnévben az első szótagot. Jé! Tényleg! Dracónak szégyenszemre ide vagy oda, de Monstro mindig is Monstro volt, Blaise-en kívül senki mást nem hívott fiúk közül a keresztnevén. Még Flintet sem. Tehát amikor Milly pergamenjén meglátta a Greg szót…hát el sem tudta képzelni ugyan ki lehet már megint ,akibe Milly belehabarodott. De aztán rájött ,hogy nincs semmiről sem lemaradva. Csak Milly álomlovagját a keresztnevén szokta magában emlegetni, na meg biztosan a Pansyval folytatott titkos lányos megbeszélésein is. Vááá! Draco megborzongott, ahogy kirázta a hideg ettől a gondolattól. Hogy Monstrót valaki Gregnek szólítsa?! Hát még ilyet!  Draco végignézett a rúnatanos klubbon. Vajon ő volt az ötletadó és ha Milly lemásolta az ő ötletét akkor az asztalnál mindenki? Monstro és Crack ugyan kit írtak fel? A habostortát? – Draco nevetve beleprüszkölt a rúnaszótárába, mire Pansy csak egy szúrós pillantással illette.

- Még mindig fordítotok? – kérdezte tőlük smaragdos macskaszemekkel végignézve az asztaltársaságon Daphné Blaiset maga után húzva. A fiú farzsebébe dugott kézzel, nadrágjából kihúzott kissé gyűrött ingben beesett mellkassal állt, s áttúrta a haját.

- Befejeztétek a számolást tényleg? – meredt rájuk felfelé nézve Draco.

- Vector professzor nem sajnálta a házidolgozatot tőlünk, de megoldottuk – vigyorgott Blaise.

- És tudjátok a másiknak pontosan hány foga van? Szuper? EZ volt a feladat? Jók lehetnek Vector órái ugye Milly? – bökte meg könyökével unokanővérét Draco.

- Ühüm, szerintem is egészen élvezetes lehet ,ha ilyesmit csináltok – nevetett Milly.

- Nos a fogsor anatómiailag sem elengedhetetlen számítások szerint. Életkori sajátságok és egyebek, nem árt ismerni egy leendő gyógyítónak – vihogott Blaise.

- A számmisztika példatár megoldási kulcsából néztétek ki igaz? – morogta Pansy. – Blaise hogy lehetsz ilyen? Ennyit a felelősségteljes szövegedről!

- Megállás! Én megoldottam a teljes számmisztika dolgozatomat önállóan! – védekezett Pansy támadása ellen Blaise. – Ha akarod meg is mutatom! – Blaise visszasétált az íróasztalukhoz, s az összetekert házidolgozatát Pansynak nyújtotta. Pansy széthajtotta a pergament, s ott volt Blaise kissé döntött férfias számjegyeivel precízen áttekinthetően az egész levezetés. Csupa számok érthetetlen egyvelege. Gyönyörű tisztázott dolgozat volt, egyforma nagyságú számokkal, gondos jelölésekkel, levezetéssel és nagyon bonyolultan.

- Én ezt nem értem – nyújtotta át Dracónak a pergament. Draco elvette, s ő is átfutotta a sorokat. Szeme hol összeszűkült hol kitágult.

- Pedig ezt magyaráztad nekem Blaise – bólogatott Draco a levezetést figyelve. – Minden sokjegyű számot… - Draco figyelte a sorokat, amelyek piramisszerűen csökkentek lefelé a lapon.

- Igen igen  - bólogatott Blaise komolyan. – EZ alapszabály a numerológiában, minden sokjegyű szám levezethető egyjegyű számra. A redukált számok tovább redukálhatóak és így megyünk egészen végig míg egyetlen számot nem kapunk. A számokhoz betűk tartoznak és a betűkhoz szavak, vagy nevek, ugyanígy redukálható minden. A legáttekinthetőbb tudomány.

- Semmi sem áttekinthető benne, egy sort sem értek – ingatta  fejét Milly miközben kíváncsian belekukucskált a Draco kezében tartott dolgozatba.

- Pedig az egész világ a számok erejére épül – tárta szét a karját Blaise vigyorogva.

- Nem mondod? – méregette hitetlenül Pansy. – S az emberi akarat? A természeti erők?

- Nem én mondom, hanem Püthagorasz, ő m ár csak tudja mi az igazság – nevetett Blaise.

- Egyébként nem tudom felfogni, hogy ezeknek a számoknak miért van olyan nagy jelentőségük a gyógyítói pályához – mutatott a pergamenre Pansy komolyan. – Hogy kapcsolható a betegséghez, a gyógyításhoz ez a számolás?

- Tévedsz Pansy! Nagyon is sok közük van egymáshoz – felelte komolyan Blaise.

- Tényleg? – lepődött meg Daphné.

- Igen. A numerológia segítségével ellenőrizhető például az egészségi állapotunk is. A számmisztika alapján kiválasztható a leghatékonyabb gyógynövénykúra – áradozott túllelkesülve Blaise. – A számmisztika elbűvölő és kimeríthetetlen tudomány.

- Úgy beszélsz mint Pansy a rúnatanról! – nevetett Draco, s összetekerve a pergament visszaadta Blaisenek.

- Azt hiszem az egész gyógyítói pálya még bonyolultabb mint hittem  - sóhajtott Pansy  elismerően Blaisere nézve. – Én azt hittem, receptek bájitalok és néhány ápolási ismeret na meg persze gyógynövénytani ismeret kell hozzá.

- Az az alap természetesen. Anélkül senki sem lehet gyógyító. Nagyon kemény szakvizsgái vannak egy gyógyítónak, gyógynövénytanból és bájitaltanból is és ápolástanból is. De ez még olyan messze van. ÉS ennél sokkal összetettebb. Ahhoz hogy a legjobb gyógykezelést alkalmazd sok tényezőt figyelembe kell venni – túrta át a haját Blaise. Most már mindenki őt nézte. Senki sem tudott igazán a gyógyítói pályáról semmit, mivel a mardekárból évek óta senki sem akart gyógyító lenni.

- Ez tudom mi lesz! – csapott az asztalra ráébredve a dologra Pansy. – Ez olyan mint a rúnatannál a pólusok, alapelemek és hasonlók – nézett Dracóra.

- Úgy van igen – mutatott rá Blaise, hogy Pansy végre megsejtette miről akar beszélni. – A gyógyításnál ilyen a kor, a nem, a vérmérséklet, érzékenységek és hasonlók. Mi a Roxfortban ilyenekről nem tanulunk, mert ez már túl speciális terület, de a gyógyítói szakvizsgára csupa ilyenekből kell felkészülni majd. Tehát egy nőnek kevesebb mennyiség kell egy-egy gyógyitalból mint egy férfinak, ugyanígy egy felnőttnek és egy gyereknek és sorolhatnám a különbségeket. Ezeket és sok minden mást is figyelembe kell venni, s a numerológia további segítségeket nyújt a pontos kezelés felállításához. Nagyon fontos és egy gyógyító nem tévedhet. Nem hibázhat. A numerológia is egy újabb támpontot ad, egy bizonyosságot, egy megerősítést. Hát ezért kell többek között – zárta le a gondolatait Blaise csillogó szemekkel. Daphné olyan rajongva nézte, mintha legalább egy tüzijátékot bámulna, s most, hogy Blaise lezártnak tekintette a témát azonnal a nyakába borult.

- Ó Blaise! Annyira csodállak, amikor ilyen vagy! Ilyen lelkes, máris annyi mindent tudsz az egész gyógyításról!  Olyan tudatos vagy és bölcs! – szép formájú cseresznyepiros ajkait a fiúéra nyomta. Most kivételesen még Dracónak sem jutott semmi szúró megjegyzés az eszébe. Blaise annyira felkészült erre a pályára, olyan előrelátó, és olyan tudatosan haladt felé, tájékozódott és rengeteg előismerete volt már most ahhoz hogy mit kell tennie, amilyennel még talán a hetedévesek sem rendelkeztek. Milly felsóhajtva készülődött feltápászkodni az asztaltól.

- Mára tényleg elég volt a tanulásból, szétültem itt a fenekem a rúnatan fölött – közben egy piruló oldalpillantást vetett Dracóra, majd Pansyhoz fordult. – Sétáljunk még gyorsan a parkban?

- Az jót tenne! Nem ártana kiszellőztetni a fejem, mert már álmomban is rúnajeleket látok! – csapta össze a szótárát Pansy. Most Dracón volt a pirulás sora, akinek bizony szintén megjelent a rúna álmaiban hasonló módon mint legelőször, és nem egyszer fordult elő azóta vele, hogy a lepedőjén nyoma is maradt ezeknek az álmainak. – Daphné jössz? – fordultak a lányhoz. Daphné egy ideig még bizontalankodott Blaise kezét szorongatva, de végül mégis elengedte, s csatlakozott a két lányhoz.

- Mi volt az a titok? – kérdezte Pansy barátnőjébe karolva, ahogy a Roxfort tölgyfaajtaján kiléptek a friss levegőre.

- Nem árulhatom el – mondta Milly mosolyogva, s közben Dracóra gondolt, aki még mindig a rúnajeleken elmélkedett valahol ott a pincében. Az egyik legnagyobb előnye volt a pincebeli életnek, hogy közel voltak a parkhoz és hamarabb kiértek, mint azok a házak, akik valamelyik toronyban laktak.

- De titokzatos valaki – mosolygott Pansy.

- Akkor biztos, hogy szerelmi ügyek vannak a dologban – nevetett fel Daphné.

- Ó Daphné megcsinálod nekünk azt a szerelmi számmisztikát? Tudod Greggel! – szorította meg Daphné kezét Milly.

- Vector professzor szerint az ilyesmit azok találták ki, akik nem veszik kellően komolyan a számmisztika fontosságát – emlékeztette őket Daphné.

- Vector professzor szerintem csak be van savanyodva – húzta el a száját Milly. -  A világ a számok erejére épül. – idézte Milly Blaise mondatát.

- Meg a szerelem erejére – hunyorított Daphné. – Én sokkal jobban bírom ezeket a számmisztikai feladatokat. Vector professzor a múltkor is csak forgatta a szemét, amikor egy az egyben benyújtottam neki házidolgozatként Blaise és az én szerlmi számmisztikai adatomat pontosan kielemezve – suttogta bizalmasan a két lánynak Daphné. A lányok összekuncogtak.

- De Daphné! Te aztán ne mvagy semmi! – kuncogott a markába Millicent.

- Mindenki azzal foglalkozzon ami érdekli nem? És ez szorosan számmisztika. Amikor rá akarta vágni a minősíthetetlen érdemjegyet, megjegyeztem, hogy ha talán Vector professzor is a szerelmi számmisztikát használva keresett volna régen párt magának, akkor nem élne egyedül a Roxfortban!  - a két lány eltátotta a száját.

- És mit felelt? – kérdezték egyszerre.

- Hát köhécselt egy sort, és annyit válaszolt, hogy a numerológia lám kimeríthetetlen tudomány és mennyi mindenre kiterjed és milyen szerencse, hogy a legtehetségtelenebb diákjai is megtalálják a nekik leginkább kedvező számmisztikai feladatokat – nevetett Daphné.

- A legtehetségtelenebb diákjának titulált? – sértődött meg Daphné helyett Pansy.

- Tényleg az vagyok! –rántotta meg a vállát Daphné. – De nem érdekel. Mi a számmisztikában érdekel azt megtaláltam. Ez a legfontosabb. Ráadásul Vector ezek után szinte tuti, hogy nem húz meg – kacsintott a lányokra Daphné. A nevetés azonban Pansyban és Millyben rekedt. Daphné aki feléjük fordult nem láthatta, de a két lány rémülten nézett arra a pontra a Tiltott rengeteg sűrűjébe. – Mi az mit láttatok? – kérdezte tőlük megszeppenve Daphné, s ő is a Tiltott rengeteg bozótosa felé fordult. Pansy és Milly még mindig arra a pontra meredtek, ahol hirtelen feltűnt egy rendezetlen, koszos, és szakadt ruhájú alattomos alak.  Daphné már nem láthatta.

- Menjünk vissza a kastélyba lányok! – szólalt meg vérfagyasztóan nyugodt hangon Pansy. Milly rémülten bólogatott hozzá, s Daphné is beléjük karolt. A három lány egymásba karolva kapkodta lábait a pince felé, hogy a klubhelyiségbe érve elmondják különös látomásukat.