Draco és Blaise a kanapén dülöngélve röhögtek, miközben Monstro és Crack csak bamba vigyorral igyekeztek társulni a két fiú jókedvéhez. Azt ,hogy a jó hangulat forrása Millytől fakad természetesen Draco mélyen elhallgatta előlük, de Blaise-el össze- összenézni és közben kirobbanó nevetésre fakadni minden mást kárpótolt. A Greg becenevet még Blaise is olyan képtelennek találta Monstróra, hogy felrúgva a baráti szabályt, hogy törekednek nem kinevetni a másikat, most egyetlen villanással máris megszegte. Blaise ismét könnyekre fakadva nevetett, s Draco már percek óta Blaise-t nézve vigyorgott. Blaise mindent olyan teljes beleéléssel művelt. Még a nevetést is. Draco senkit nem látott még így nevetni, hogy közben már csorognak a könnyei, mint ahogy ezt Blaise tette. A mardekárosokra ez annyira nem illett valahogy. Egy mardekáros hűvös és flegma. Ez afféle védjegynek számított. Blaise viszont ebben is kilógott a sorból és Draco meg merte volna kockáztatni, hogy Blaise felmenőiben megkérdőjelezze, hogy mindenki mardekáros volt-e. Bár Blaise többször utalt neki rá, hogy a fél családja nem is a Roxfortban végzett, többek között az anyja sem. Vagyis a mardekárosság nem is annyira Blaise eredendő jellemvonása, mint mondjuk Dracónak, vagy akár Pansynak és Millynek. És ott vannak a Greengrassok is. Náluk is a fiúk a Durmstrangba járnak. Csak a lányokat íratták a Roxfortba.

-         Hé Greg! Nem tudnátok a konyhából csempészni egy-két jó üveg bort? Ezt a remek hangulatot tetézni kellene  - kacagott Blaisea térdét csapkodva. Monstro Crackra meredt, majd felálltak, s a kőfalhoz léptek. Amin éppen ekkor rontott be a három lány halálra vált tekintettel.

-         Fiúk azonnal beszélnünk kell veletek! – akarta megállítani őket is Milly, de a két széles fiú már tovább haladt, hogy beszerezzenek néhány konyhából csent csemegét.

-         Mi bajuk van? Monstro még a szokásosnál is jobban olyan hatást keltett, mint akit eltalált egy gurkó – jegyezte meg csodálkozva Pansy.

-         Úgy szólítjuk mint az anyukája! Mert ő mától a mardekárban Greg – vihogott Blaise. Pansy tekintete találkozott Milly zavart hamusszürke arckifejezésével.

-         Ez egyáltalán nem vicces fiúk – förmedt a két még mindig kacagó fiúra. – Szerintem a Greg egy egészen jó név. Ráadásul sokkal kedvesebb és személyesebb megszólítás mint… a Monstro – bökte ki Pansy s a kandallóhoz közelebbi fotelba ült ,hogy a hátát érje a tűz melege.

-         Azt akartad mondani, hogy szívesebben ejtenéd ki a Greg szót? Sűrűbben mint mondjuk a Blaiset? – szegezte a kérdést Pansynak Draco.

-         Vagy a Dracot? – tette hozzá Blaise, s mindketten érdeklődve a lány felé fordultak.

-         Ez most mi akar lenni? – kapkodta Pansy a szemét a két fiú között. – Most nem erről beszéltem. Csak hogy nem értem mi olyan vicces a Greg néven.

-         Tehát azért a Blaiset és a Dracót mégiscsak szívesebben ejti ki – mosolygott Dracóra elégedetten Blaise.

-         Válthatnánk témát? – nézett két fiúra morcosan Pansy.

-         El kell ismerned Pansy, hogy a mi nevünk sokkal jobb mint bárki másé a Roxfortban – dőlt hátra beképzelten Draco.

-         Ennyire ne légy elszállva magadtól! – vágta hozzá gunyorosan Pansy.

-         Láttunk valakit a tiltott rengetegbe! – szólt közbe fennhangon Millicent mielőtt ismét kibontakozik valami szócsata Draco és Pansy között.

-         Kicsodát? – harapott rá a nyelvére Blaise, s most fájdalmas arckifejezéssel a kövérkés lányhoz fordult.

-         Sirius Blacket? – sikkantott Daphné a szája elé kapva a kezét. – Te jó ég mi lett volna ha beránt minket a bozótosba és….akár…megerőszakol! – rémüldözött kitágult szemekkel Daphné.

-         Ennyire ne fantáziáld túl – intette le Pansy.

-         Ez tényleg komoly dolog Pansy ne bagatellizáld el! – szólt rá Blaise. S most már cseppet sem tetszett neki Milly ötlete, hogy szürkületben egyedül kiengedte a lányokat a parkba sétálni, főleg, hogy a Tiltott rengeteg itt van tőlük nem messze.

-         Semmit nem bagatellizálok el. Daphné az aki, mindenből óriást csinál Basiteo nélkül – morogta Pansy rosszkedvűen.

-         Pedig én azt hittem a Piroinitió a kedvence – kacsintott a lányra Blaise, s kinyújtotta a kezét a lány felé. Daphné elfogadta, s elhelyezkedett Blaise ölében. – Daphné kedvenc varázslatai a tűzhöz kapcsolódnak már megállapítottam. – Pansy egy ideig meredten nézte, ahogy Daphné szűk szoknyájában formás fenekével Blaise ölében helyezkedik, amitől a fiú idegesen a nyakkendőjét kezdte zavartan huzogatni, pedig eddig sem feszült a nyakára.

-         Daphné nem is tudja, hogy kit láttunk, mert csak én és Pansy láttuk igaz? – sietett ismét bekapcsolódni Milly.

-         Bárhol felismerném Sirius Blacket, az a férfi nem Black volt – jelentette ki határozottan Pansy, s hozzá nyomatékosítva keresztbe csapta a karját és a lábait is.

-         Örülök, hogy ilyen jól ismered – húzta el a száját gúnyosan Draco.

-         Nem nehéz megismerni, amikor a rokonaid képével van tele a Reggeli próféta – sziszegte vissza Pansy.

-         Csak irigykedsz, mert a te rokonaid a közelében sincsenek ekkora népszerűségnek – csattant rá védekezőn Draco.

-         Nem vágyom ilyen népszerűségre. Inkább ne legyek címlapon, mint hogy… - meresztette a szemeit harciasan Dracóra Pansy.

-         Inkább ne folytasd! – csapott le Blaise érezve, hogy ha Pansy kimondja a mondata végét, akkor ismét egy durva Draco Pansy ellentáborrá változik az egész hete és minden órája.

-         Ne avatkozz bele! – szólt rá Draco. – Igen folytasd mit akartál mondani?! – csúszott a kanapé szélére Draco, s szinte támadón  várta a lánytól a választ. – Mint hogy az Azkaban ban üljenek bűnözőkként ezt akartad mondani igaz?

-         Nem, nem illetve nem gondoltam komolyan – hebegte Pansy, belesimulva a foteljébe. Szeme sarkából látta, hogy Draco mellett Daphné ismét ügyeskedve fészkelődik, s amit annyira szeretett volna kicsikarni végre megérezte. Daphn lehunyt szemmel sóhajtott, s Blaise beletúrt a dús egyenes fekete hajzuhatagba, s lehúzta a lány ajkait a sajátjára.

-         Tudod mit Pansy, igazán nem is érdekel, hogy mi történt veletek. Még sajnálom is, hogy Black nem vitt magával a Tiltott rengetegbe, hogy ott elmetssze a torkodat, legalább egy mérges kígyóval kevesebb lenne a földön – vágta szívtelenül a lányhoz, s mérgesen a csókolódzásba merült párosra meredve felpattant a kanapéról, s magára hagyva a társaságot felrontott a fiúhálóba. Bosszúsan kezdte gombolgatni az ingjét, lerángatta magáról a ruhákat, s a zuhanyfülkébe lépett. Még mindig érezte, ahogy a nyaki ütőerénél erősen löktet a pulzusa. Miért van az, hogy ez a lány ennyire fel tudja dühíteni?  Állítgatta a zuhanyvíz hőmérsékletét, hogy legalább a langyos víz lenyugtassa. Lassan csillapodott le a dühe, s megnyugodva leeresztette a szemhéját. Alig hunyta a le a szemét amikor viszont egyetlen álomkép villant a sötétből, s Draco szemei kipattantak. Összeszorította a száját és morcosan elzárta a csapot. Tessék, még az álmaiban is kínozza! A rúnatanos versengéseivel. Draco már megszámolni sem tudta hány éjszaka tépte le a lányról a ruhát, hogy bebizonyítsa csak azért szerepel olyan jól rúnatanon, mert az egész testére felvéste a puskát és ott vannak a szavak, a rúnajelek a testén. Őrület! Draco átbújtatta az ezüstszín pizsamafelsőjét a fején ,s kilépett a zuhanyozóból.

-         Ne haragudj Draco! – szólt egyideges rebegő lányhang a hálóból.

-         Váááh! – Draco rémülten hátrált. Blaise ágyán üldögélve ugyanis Pansy várakozott rá kezét tördelve. – Mit keresel itt? TE vagy az?

-         Én hát ki más lenne!? – komorult el az eddig megbánást tükröző sötét tekintet. Draco kieresztette a levegőt. Álmaiban a lány pont ugyanígy várta, hogy aztán ő bosszúsan letépje a ruháit, hogy bebizonyítsa milyen egy kis ravasz boszorkány. Aminek aztán…olyan következményei voltak…amiket a most rá furcsán és mogorván néző Pansy biztos nem tenne.

-         Tényleg te vagy – eresztette le a vállait Draco. – Mit keresel a fiúhálóban?  - förmedt a lányra, ahogy ráébredt még nedves hajjal áll a lány előtt pizsamában és ráadásul haragudnia is kellene rá.

-         Butaságokat szórtam rád nem akartalak megbántani, biztos nagyon megvisel ez az egész Black-es téma elvégre mégiscsak a nagybátyád, csak kiborított ez az egész Rengeteges találkozás. Azt hiszem akart tőlünk valamit az a férfi…

-         Mint már odalent is említettem – húzta résnyire a szemeit Draco. – Nem érdekelnek a lányos képzelgéseitek, hogy miket művelhetnek veletek a képzeletetekben megjelenő férfiak a bozótosban – s zavartan felkapta a köntösét. Maga sem értette miért zavarja most ennyire, hogy a lány pizsamában látja, amikor tavaly a muglivarázstalanító bájital készítése közben számtalanszor voltak mindketten pizsamában.  Sőt hogy vizes hajjal látja. Most majd megőrült ettől s legszívesebben kitette volna a lány szűrét a hálóból, amiért ilyenkor zavarja.

-         Tiszta hülye voltam, hogy hogytam magam rábeszélni erre hogy utánad  jöjjek. Negyed órája várok itt rád, hogy Milly javaslatára a bocsánatodért esedezzek, amiért meg mertem sérteni az érzékeny lelkivilágodat, ami Milly szerint van neked de szerintem csak egy érzéketlen fatuskó vagy tele görccsel szóval értelmetlen lenne még egy fejszét is beléd vágni! – csattant Pansy s a hálóajtó felé száguldott. Draco a szája szélére harapva figyelte a lányt ahogy széles léptekkel halad, s minden lépésnél megfeszül a combján a sötét szoknya.

-         Várj! – kiáltott fáradtan a lány után.

-         Mit akarsz? – pörült meg Pansy az ajtóban.

-         Nem vagyok tuskó! – jegyezte meg sértetten Draco, mire az ajtó mögül visszafojtott nevetés robbant ki. Pansy és Draco kikerekedett szemmel meredtek egymásra. S most mindkettejük fejéből kiszállt hogy egyébként fújtatnak a másikra. Világos és egyértelmű volt az ajtónál hallgatóztak. Pansy felrántotta az ajtót, s a kétrét görnyedt Milly, Blaise és Daphné nevetéstől pukkadozó vörös arcába meredt olyan felháborodottan, amitől Blaise ismét nevetőgörcsöt kapott.

-         Ti hallgatóztatok?! – kiáltott rájuk felháborodva Pansy, s Draco is mellé ért, hogy leordítsa Pansyval együtt a többiek fejét.

-         TE azért küldted fel utánam…? - sziszegte Millynek, aki olyan bűnbánó szürke szemeket meresztett unokatestvérére amilyet csak ki  bírt facsarni magából.

-         Ó Pansy! – karolta át a lányt Blaise szemét törölgetve. – Ezért megérte kivárni azt a negyed órát  itt az ajtó előtt térdelve a kemény pincekövön. Értelmetlen lenne egy fejszét is beléd vágni? – kacagott fel Blaise. – Hát ez kész! Komolyan mondom, én megcsókoltalak volna ha ilyen humorosat mondasz nekem – nyomott puszit a lány arcára Blaise.

-         Hogy volt képetek hallgatózni? – toporzékolt Pansy eltolva magától Blaiset. – Milly! Nem ismerek rád! Azt hittem rád számíthatok! – nézett sértetten barátnőjére.

-         És még én vagyok teátrális – jegyezte meg Daphné a dühöngő Pansyt és Dracót figyelve.

-         Csak arra gondoltam, ha kettesben hagyunk titeket… - kezdett magyarázkodni Milly.

-         …akkor biztos kicsináljuk egymást, szuper ötlet volt – dünnyögte Draco, s Pansyra sandított. Miközben visszaült saját ágyára homlokráncolva azon tanakodott ugyan miket beszélhetett Pansyval, amiket most mindhárman hallhattak, de nem emlékezett semmi olyanra ami miatt kellemetlenül kellene éreznie magát a bárki előtt is úgy hogy megnyugodva a háttámlának döntötte a fejét. – Miután mindenki utánam jött, esetleg megtudhatom, hogy miért? – nézett követelődzően Millyre.

-         Egyébként tényleg elsősorban azt a különös embert akartuk megbeszélni veletek – ült le Draco mellé az ágyra Milly.

-         Pansy azt említette, hogy tényleg akart tőletek valamit – idézte csúfondárosan Draco.

-         Ha Daphnét meglátnám egy erdő szélén én is akarnék tőle valamit – nevetett Blaise s lerántotta az ágyára magához a lányt. Daphné viháncolva nevetett.

-         Egyértelmű, hogy Daphné túl kihívó volt  - húzta el a száját Draco. – Ne csodálkozz ha egyszer valaki tényleg megerőszakol, csodálom, hogy a kacérságodra még nem fáztál rá – jegyezte meg Draco komolyan.

-         Egyáltalán nem erről volt szó már mondtam! – mondta utálkozva Pansy.

-         Azt mondtad a férfi akart tőled valamit! – grimaszolt rá Draco.

-         Nem azt mondtam, hogy konkrétan tőlem, hanem hogy tőlünk – sziszegte rá Pansy. – És elég beteg gondolataid lehetnek, ha azt hiszed egy férfi csak azt akarná tőlem vagy tőlünk – támadt Dracónak.

-         Akkor lennének betegek a gondolataim, ha ez merülne fel bennem, vagy bármely férfiban, hogy tőled olyasmit akarjon – húzta Pansyt Draco, s szeme összevillant Blaise-ével.

-         Áh! Megőrülök tőled! – túrt a hajába Pansy reszkető kézzel. – Milly állítsd le vagy tényleg hozzá vágok valamit! – villogtatta a szemeit barátnőjére Pansy.

-         Jó oké megkomolyodtunk – csillapította le a kedélyeket Blaise. – Tehát mit akart az a krapek a bozótosban?

-         Nem derült ki, mert Pansy azonnal azt javasolta, hogy húzzunk onnan – sóhajtott Daphné.

-         Legalább a három liba közt volt egy, aki tudta hová kell húzni. Tehát Pansy a vadliba köztetek – kacagott fel Draco.

-         Te meg a fatö… - Pansy a szája elé kapta a kezét mielőtt végigmondja mérgében ami a száján volt. Draco szürke szemében kegyetlen fény villant.

-         Milly fogd vissza a barátnőd mert szekál és tényleg pillanatokon belül be fogok rágni rá és akkor végzetes pálcarántás lesz a következménye! – sziszegte Draco. De a szavak hatására Blaise végképp nem bírt magával, s a párnájába fúrva az arcát röhögött fel Daphnéval együtt. Draco elvörösödött, Pansy tehetetlenül vizenyős szemekkel nézett hol Blaise-ékre hol Millyre, de erősen kerülve Draco szürke tekintetét. Draco lángoló fejjel seperte ki szőke tincseit a szeméből. Hogy Pansy fatökűnek nevezze?! Hát ez már több a soknál!  Ahogy a lány zavart tekintetével találkozott a pillantása a lányhoz vágta a párnáját. Pansy elhajolt előle, de azonnal vissza is dobta Monstro párnáját.  Draco fenygetőn megemelte a szemöldökét s Pansy viszonozta a szemöldökemelést. Úgy fújtattak egymásra mint két felbőszült macska. Pansy tehetetlenségében Dracóra öltötte a nyelvét mire a fiú viszonozta. Blasie és Millient fejüket rázva mosolyogva  összenéztek, s végül Blais törte meg a csendet legyűrve nevetését. Miközben Draco és Pansy tehetetlenül toporzékoltak volna szívük szerint, hogy miért csinálják ezt velük a többiek, és miért nem értik meg, hogy ki nem állhatják egymást, Blaise megszólalt:

-         Tehát Pansy te kezdted az egész történetet, hogy valamit akart az a férfi! Mit? – nézett várakozóan a lányra.

-         Segítséget? – kérdezte bizonytalanul Pansy a fiúra pislogva.

-         Három roxfortos mardekáros liba segítségére volt tényleg a legnagyobb szüksége – húzta el a száját lefitymálóan Draco.

-         Nem vagyok liba! – csattant a három lány.

-         Az unokatestvéred vagyok hogy mondhatsz ilyet! – szúrta közbe Millicent.

-         Az sokkal érdekesebb kérdés lenne, hogy mit keres egy szakadt férfi a Tiltott rengetegben! Egyértelmű hogy bujkál – tette keresztbe szigorúan a karját Pansy. A társaság elcsendesedett.

-         Hogy jutott be egyáltalán a Roxfort területére? – értetlenkedett Daphné.

-         A dementoroktól Sirius Black is bejutott a kastélyba, szóval ennyit a nagy védővarázsokról, amik a roxforti birtokot védik. Bárki jöttment betámolyoghat ide. És még Dumbledoret tartják a kor egyik legnagyobb varázslójának? Nevetséges! – komorodott el Draco. S örült, hogy végre elterelődött a téma róla és Pansyról.

-         Az igaz! De én úgy éreztem, tényleg szüksége lenne a segítségünkre és talán éppen a mienkre! – erősködött Pansy.

-         Honnan ismerne téged az a férfi? – rázta a fejét Draco.

-         Azt nem tudom, de így éreztem – bizonytalankodott Pansy. – Ki kellene derítenünk!

-         Nem kellene semmilyen veszélyes dologba ártanunk magunkat! – ellenkezett Draco, s akaratlanul is átsimított a karján. Pansy lekövette a mozdulatot a szemével.

-         És szerintem nektek sem kellene a Tiltott rengeteg szélénél sétálgatnotok mostanában – mondta komolyan Blaise. – Most már felügyelet alatt lesztek – paskolta meg Daphné fenekét Blaise.

-         Rémálmaim lesznek attól a férfitől! – sopánkodott Pansy ,ahogy beletörődve felállt az ágyról. A lányok belátták jobb lesz elfelejteniük az ügyet, most semmi sem biztonságos. Főleg nem a tiltott rengeteg.

-          Nekem máris rémálmaim vannak  - dünnyögte Draco.

-         Dörmögj még valami szépet búcsúzóul a fülembe Blaise! Imádom ezt a mély dörmögő hangodat! – búgta Blaisenek Daphné a nyakába csimpaszkodva.

-         Álmodj valami szépeket velem, én is azt teszem veled – súgta neki Blaise s lehajolt egy nyálas csók erejéig a lány ajkaira. Draco hányni tudott volna tőlük. A párnáját paskolgatva készült az alváshoz. Annyira utálta, hogy Blaise minden este nyáladzott Daphnéval hol itt  az ágyán, hol az ajtó előtt, hol az ajtóban, hol csak úgy simán az útjában. Meg reggel is meg napközben is. Amióta együtt jártak állandóan beléjük botlott ahogy összegabalyodva nyammognak valahol. Akárhol. De őt mindenütt idegesítették. Már a gondolata is idegesítette, hogy  valahol csinálják. Miért idegesíti ennyire?

-         Fatökűnek nevezett! – fakadt ki nyafogva Draco.

-         Mert levadlibáztad! – fordult felé az ágyában Blaise.

-         Ő meg lefatökűzött – nézett barátjára morcosan Draco.

-         Azt hittem történik majd valami köztetek – legyintett fáradtan Blaise.

-         Történt is – húzta el a száját Draco. Blaise kérdőn nézett rá. – Majdnem összepisiltem magam, ahogy megláttam, hogy Pansy itt van a fiúhálóban egyedül, s fogalmam sem volt hallucinálok vagy valóságot látok – nevetett fel Draco. – De aztán megnyugodtam, hogy tényleg itt van. Nem én képzelem már mindenhova, mert az ijesztő lett volna nem? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Nem tudom, miért lett volna ijesztő? Mi van abban ha Pansyt képzeled magad elé? – nevetett Blaise.

-         De mint mondtam, szerencsére nem képzelem magam elé – vett mély levegőt Draco. – Jaj hála Merlinnek! Remélem álmomban sem jelenik meg egy rúnaszótárral egy szál pálcával a kezében.

-         Egy szál pálcával? Mármint meztelenül? – ült fel érdeklődve Blaise.

-         Aham. Azt hiszem frusztrál most már komolyan – bólogatott Draco. – Kikészít a rúnatannal. És így vezetem le vagy nem tudom. Tényleg álmaimban is gyötör vele – panaszkodott Draco.

-         Jah, hogy ezért zuhanyzol minden reggel is? – kuncogott Blaise.

-         Nagyon vicces – fúrta a párnájába a fejét Draco. – Nem kellene kinevetned, tényleg problémáim vannak és nem is törődsz velem! Jó kis barát vagy! Erről mégsem beszélhetek Millynek, mert egyből a …fatökömre lökné Pansyt – vihogott fel Draco.

-         Szerintem nem komolyan mondta azt a fatökűt! Csak dühében nem jutott más szó az eszébe – nyugtatta Blaise.

-         Nem  is tudom Pansynak elég szoros kapcsolatai vannak a fadarabokkal előbb egy fatuskóhoz hasonlított  - bólogatott komolyságot felöltve Draco.

-         Sőt egy görcsös fatuskóhoz! Lehet a lányok a pálcájukat dugják fel maguknak hiányukban? – bandzsított Dracóra Blaise.

-         Mh, erre még nem gondoltam ,de lehet – könyökölt fel az ágyban pimaszul Draco, s Blaisere vigyorgott.

-         AH de jó is lenne, ha Daphné az én pálcámmal csinálná – nyelt nagyot Blaise.

-         Melyikkel? – hunyorított rá mosolyogva Draco.

-         Az mindegy! – vihogott fel Blaise. – Nah figyelj, ha szoros kapcsolatai vannak a faszármazékokkal huhú! Fasz-ármazékok – Blaise az tenyerébe temette az arcát s felröhögött. – És téged éppen egy ilyenhez hasonlított – sandított át Dracóhoz. – Lehet, hogy annyira nem is vagy testidegen neki.

-         Már megint Pansyról beszélünk? – dörzsölte a homlokát Draco. – mond te szándékosan tereled rá a szót?

-         Te hozod mindig szóba! – tette ártatlanul a mellkasára a kezét Blaise. – De ha akarod beszélhetek neked Daphnéról!

-         Akkor megint arról akarsz áradozni, amikor… - Draco megforgatta a szemét.

-         Hát kár hogy ma este nem ,de legalább tegnap este megengedte megint, hogy megérintsem ott…

-         Fuj! – Draco magára húzta a takarót. – Ne folytasd!

-         Egyáltalán nem fúj! Nagyon jó volt! És tegnap méregzöld bugyi volt rajta! Szinte tiszta csipke – nézte a baldachinját Blaise álmodozva. – Majdnem elmentem pedig csak…

-         …csak a bugyijában matattál aham, jó aludjunk! – fordult el Draco. – Rosszakat fogok álmodni ha ilyesmikről beszélsz nekem esténként. Fogadni mernék, hogy most rúnamintás női alsóneműkkel fogok harcolni. És mind azt ordítja felém, hogy fatökű!

-         Hát ettől lehet nekem se állna fel! – vihogott Blaise, s ő is behunyta a szemét. – Akkor holnap reggel talán nem kell zuhanyoznod Draco, látod máris megérte beküldeni utánad Pansyt! – a két fiú elhallgatott, ahogy Monstro és Crak megérkeztek a zuhanyozóból. Monstro fújkálta el a gyertyákat a hálóban. Crak, aki utána botladozott belerúgott Draco és Blaise ágyába is, s nem győzött szitkozódni a sötétben tapogatódva. Draco sajnálta, hogy már nem beszélhetett kettesben Blaise-el még egy kicsit. Bírta Blaise humorát és szókimondó stílusát. És titkon igen, kíváncsi volt a tapasztalataira is.