A hűvös csütörtöki nap kimerítette a diákokat. Tizennyolc óra is elmúlt már, mikor a négy mardekáros a klubhelyiségbe ért táncpróbájukról. Csak két nap volt hátra a bálig, így nagyon sokat foglalkoztak az előkészületekkel. A klubhelyiség tele volt mind elsős, mind magasabb évfolyambeli társaikkal. Blaise rögtön letámadta kedvenc kanapéjukat, elüldözve onnan a megszeppent elsősöket.

- Na de Blaise! - nevetett Pansy. - Mint prefektus kötelességem téged rendre utasítani - gúnyolódott a lány. - Így elüldözni mardekáros társaidat! - ironizált Pansy.

- Hát szépségem... elvégre nem a Griffendélben vagyunk, s így legalább tudják, hol a helyük - röhögött Blaise. - Különben is ti hamarosan őrjáratra mentek a kihalt, és nagyon sötét folyosóra - mondta kéjesen vigyorogva a fiú megnyomva a két jelzőt.

- Te már megint másra gondolsz haver - válaszolt Draco kis szünet és egy halk nyögés után, ugyanis Blaise nagyon is érti a lényeget, s Dracóban már különféle képek jelentek meg amint Pansy és ő vadul csókolóznak.....

- Hm... nem is tudom, szerintem mindenkinek más jut eszébe - vigyorgott Blaise.

- Na jó, menjünk Pansy. Hagyjuk Blaiset élvezkedni, Daphne biztos ráér - röhögött Draco leplezve igen csak forró helyzetét.

- Persze, most menekültök a kérdéseim elől - gúnyolódott. - Vagy csak ennyire nem bírjátok már ki? - folytatta Blaise fuldokolva a röhögésben a két mardekárost nézve.

- Nem menekülünk Blaise, csak el fogunk késni - válaszolt Pansy higgadtan Draco helyett, hogy minél előbb szabadulhassanak.

- Rendben, de aztán holnap ne Hóborctól tudjam ám meg a fejleményeket - kiáltott Blaise az induló páros után.

- Nekünk meg ne az elsősöket kelljen holnap pesztrálnunk, mert nem bírsz Daphneval! - kiáltott vissza Draco önelégült mosollyal.

Elindult a lánnyal a pincehelységből az első emeletre. Csendben haladtak egymás mellett, pedig most meg tudnának beszélni mindent. De az nem vallana rájuk. Hiába, a neveltetés sok mindent befolyásol. Karácsony - gondolkodott Draco magában. Karácsonyi bál és a szünet. El sem hívta még Pansyt, a szünetet pedig a kúriában tölti a lány is. Egy hét, együtt összezárva, minél közelebb egymáshoz. Hogy fogja a vágyait kordában tartani? - sóhajtott nagyot.

- Remélem, tudod Pansy, hogy egy párként megyünk a karácsonyi bálra? - kezdett bele Draco közönyösen.

- Persze, hogyne tudnám, a birtoklási vágyadat ki kell elégíteni. Bár ennél szebben nem is hívhattál volna meg - ironizált Pansy kicsit mérgesen.

- Hm...ismersz már kedves - búgta a lány fülébe Draco.

- Igen, sajnos már túl jól - nézett haragosan Draco acélszürke szemeibe.

- Tudod, gyönyörű vagy, mikor ilyen dühösen nézel rám - fátyolos tekintetét belefúrta a lány szikrázó, barna szemeibe, s apró mosoly bujkált szája szélén.

Választ nem várva birtokba vette szerelme cseresznyepiros ajkait. Azok reflexszerűen megnyíltak Draco nedves puhatolózásától, utat engedve nyelveik találkozásának. Először gyengéden, s érzékien, majd egyre hevesebben csókolták egymást. Valami felizzott bennük, ami a folytatást akarta. Felhevült testük összepréselődött. Pansy érezte a hideg kőfalat még talárján keresztül is, s az öléhez nyomuló, feszülő férfiasságot. Felizgatta a fiú közelsége, a tény, hogy ilyen hatással van kedvesére. Megremegett, ahogy Draco felgyűrte szoknyáját, s végigsimított meztelen combján, egyre feljebb haladva. 

Gyors léptek zaja zengett a folyosó vége felől, amit a két turbékoló pár nem hallott meg. Belefeledkezve, egymásba fonódva engedtek utat elsöprő, eddig szunnyadó vágyaik szikrájának. Bimba professzor épp éjjeli ügyelését végezte, mikor fülét kisebb fajta nyögések ütötték meg, majd meglátta a hang forrásának okát is.

- Khm - hallatszódott a professzor hangja. Nem történt semmi. - Khm…talán megzavartam magukat? - kérdezte kicsit erélyesebben megemelve hangját.

Draco és Pansy úgy rebbentek szét, mint akikbe villám csapott. Majd rendbe szedve magukat, légzésük helyre állása után, először Dracónak jött vissza a hangja.

- Jó estét professzor - köszörülte meg rekedt hangját.

- Jó estét. Maguk ma este a prefektusi járőrök? - kérdezte kisebb megvetéssel a hangjában megpillantva mardekáros jelvényüket.

- Igen tanárnő – jött Draco ingerült válasza.

- Akkor mért nem végzik a feladatukat? Beszélni fogok a házvezető tanárukkal.

- Elnézést tanárnő, csak egy kis pihenőt tartottunk. Tudja, elég későre jár - Draco gúnyos hangja zengett a folyosón, megnyomva a pihenő szót.

- Kis pihenés? Nálam az enyelgés nem pihenés. És most menjenek a dolgukra - utasította őket Bimba.

- További kellemes estét tanárnő - fejezte be Draco dallamosan, a professzor hátának mondva, s visszafordult kedvese felé.

- Hm... talán folytathatnánk, amit félbe kellett hagynunk Bimba miatt -  mondta sejtelmesen vigyorogva Draco.

- Nem Draco, akkor nem állnánk le. Menjük egy kört a kastélyban, aztán vissza a klubhelyiségbe - ellenkezett a lány.

- Hát jó, de a szünetben úgyis el kell viselned egy teljes héten keresztül drágám. Talán még jó feleséghez illő viselkedést is beléd tudok nevelni - gúnyolódott Draco. 

- Hogyisne! Egy hét kínszenvedés. Mily jó napjaim lesznek melletted. Előre örülök - ironizált Pansy.

- Kínszenvedés egy Malfoy mellett? Várd csak ki. A szünet után nem tudsz majd elszakadni tőlem, annyira vágysz majd utánam - vigyorgott Draco.

- Hát, azt tudtam, hogy öntelt vagy és beképzelt, de hogy ennyire?! - gúnyolódott a lány is. - Mintha csak te lennél a Roxfort közepe.

- Mért nem én vagyok? - röhögött Draco tettetett megrökönyödéssel. - Ugyan Pansy éreztem, hogy remegsz a karjaimban - suttogta a lány fülébe.

- Az csak a hideg faltól volt, amihez hozzá passzíroztál.

- Azt elég egyszerűen kideríthetem - csillantak fel a szürke szemek egy huncut mosoly kíséretében.

- Állítsd le magad Draco - szólt fenyegetően Pansy, mégis magában vágyakozva a következő csókokra. Odavetette a jelszót a kőfalnak, ami utat engedett nekik a klubhelyiségbe.

Beérve rögtön el akart indulni a lányok hálószobája felé, de Draco finoman megragadta a derekánál fogva és szembe fordította magával. 

- Rendben. De erre még visszatérünk kedves - somolygott Draco. Majd egy lágy csókot nyomott a lány ajkaira. - Jó éjt!

- Jó éjt! - válaszolt Pansy halkan, Draco illatától bódultan.

A Nagyterem pompás díszei ragyogtak az éjszaka csillagos fényében, melyet az elvarázsolt mennyezet mutatott. A terem üres volt, csak a zene halk ritmusa csengett fülében. Ott állt előtte fekete dísztalárban, csokornyakkendővel, szőke fürtjei selymesen omlottak homlokába, acélszürke szemeivel fátyolosan végigmérte őt. Közelebb lépve, karját nyújtotta, s a terem közepe fele húzta. Egyik kezével átkarolta a lány karcsú derekát, a másikkal gyengéden végigsimított karján, majd felhúzta nyaka köré. A lány értette, s másik karjával is átkarolta a fiú nyakát. Lassan lépkedtek egymásba kapaszkodva, majd a fiú ráhajolt kedvese ajkaira, s szenvedélyesen megcsókolta. Eközben egy asztalhoz hátráltak. Felültette a lányt arra, el nem szakadva egy percre sem tőle. Sötétzöld estélyi ruhájának pántját legörgette a kecses vállakról, s ajka továbbsiklott a nyakvonal puha bőrén át a vállak gödröcskéibe. A lány mellkasa egyre hevesebben emelkedett a fiú érintéseitől, visszahúzta szájához, hogy újabb csókra nyújtsa azt. A fiú sem bírta már, felgyűrte az estélyi szoknya fodros, hosszú anyagát, megérezve a lány bársonyos bőrét. Combján végigsimítva becsúsztatta ujjait a forró ölelésbe. A lány torkából mély sóhaj szakadt fel. Mintha csak erre a bizonyosságra várt volna a fiú, mozgatni kezdte ujjait, csókolva a lány érzéki ajkait, kecses nyakát. Halk nyögések jelezték neki kedvese gyönyörhöz közeledését.

- Pansy, Pansy! Ébredj el fogunk késni! - Millicent próbálta ébreszteni barátnőjét.

- Mi… mi történt? - ugrott fel Pansy ágyában kialvatlan szemeivel.

- Az, hogy elaludtunk és bájitaltan az első óránk. Hahó Pansy! Figyelsz te rám?

- Öhm… igen, persze, csak furát álmodtam - sütötte le szemeit a lány, nehogy barátnője észrevegye zavartságát.

- Rendben, de légyszi igyekezz. Nem szeretném, ha Piton háromtekercses házi feladatot adna a késésért.

Befejezve mondandóját Millicent a fürdőbe rohant, hogy elkészüljön. Pansy még mindig baldachinos ágyában ült és az álmán gondolkodott. Ha ezt Draco tudná, hogy róla álmodik és nem is akármilyen álomról van szó. Hú, inkább nem gondol bele. Milyen szégyen lenne, ha netalántán megtudná. Bár mért lenne, hisz a vőlegényéről álmodott!? Na de akkor is. Ez eléggé erotikus álom volt. Ennyire kívánná Dracót? Meglehet.

- Pansy igyekezz! – hallatszódott Millicent ideges hangja.

Nagy nehezen kikászálódott ágyából, s ő is elindult készülődni bájitaltan órájukra.