Eljött végre, a diákok által annyira várt szombat, a bál napja. Pansy álmosan nyújtózkodva ébredt fel. A nap halványan, erőtlenül derengett át az ablakokon elhelyezett sötétzöld, mardekáros függönyökön. A lány puha ágyában, becsukott szemekkel azon kezdett el gondolkodni, hogy mit fog felvenni a bálra. Ugyanis Draco még tegnap bejelentette neki, hogy majd ő fog a lánynak ruhát választani. Ám a ruha még mindig nem érkezett meg. "Még jó, hogy először egyenruhában kell táncolnunk a nyitótánc alatt" - tűnődött a lány, s fordult egyet, hogy lássa, barátnője ébren van e már. Kelletlenül, de mégis jó érzéssel kelt ki ágyából. Eszébe jutott az a bizonyos táncóra, s az utána történt események a folyosón. Pillanatra megállt a szoba közepén, s lehunyva szemét, ujjával végigsimított ajkain, szinte érezte Draco forró csókját, s végigfutott rajta a jóleső borzongás. Felocsúdva réveteg hangulatából megcélozta a fürdőszobát, még mielőtt szobatársai felébrednének, s lerohannák azt. "Még jó, hogy ezt nem látták" - erőltetett magára kis mosolyt. Mire kiért onnan, a lányok is már izgatottan sertepertéltek a szobában. Pansy nem igazán szerette a felhajtásokat, de mint minden jól nevelt aranyvérű sok bálon részt vett már. Őt inkább a partnere érdekelte, s izgatta érzékeit, hogy ismét a közelében lehet, hozzásimulhat a könnyed tánclépések alatt.

A lány immár felöltözve elindult a klubhelyiségbe, s nem csalódott, mikor meglátta Dracót, Blaise társaságában a kanapén. Elmélyülten beszélgettek valószínűleg a kviddicsről, így nem is vették észre Pansy érkezését.

Draco szeme sarkából titkon a lány mozdulatait leste, ahogyan feléjük közeledik, kecses, suhanó léptekkel, míg mellette be nem süllyedt a kanapé, s meg nem érezte kedvese csábító illatát. Pillanatra lehunyta szemeit, s belélegezte az ismert illatot, majd a lány dallamosan csengő, gúnyos mondatára eszmélt fel kábulatából.

- Szép reggelt. Ilyenkor már fenn vagytok? Azt hittem egész délelőtt lustálkodtok majd - hangjába pici gúnyt csempészett.

- Olyan szép a reggel, mint amilyen te vagy - köszöntötte mosolyogva Blaise a lányt, de gyorsan le is hervadt szájáról a mosoly, mikor Draco szikrázó szemeivel nézett farkasszemet.

- Jó reggelt, Pansy - búgta Draco a lány felé fordulva, hosszasan elidőzve a gesztenyebarna szemek mélységében.

- Nem felejtettél el valamit? - kérdezett rá Pansy rekedtes hangon az ígéretre.

- Nem dehogy. Idejében a szobádban lesz, ne aggódj - válaszolt Draco.

- Pansy kedves, nem szállsz be? Most akartunk elkezdeni robbantós snapszlit játszani - vigyorgott Blaise a lányra.

- Nem kösz. Inkább megnézem a lányokat, mit csinálnak - s Pansy már el is tűnt a hálószobák felé vezető lépcsőfordulóban.

- Na, miről beszélt Pansy? - nézett Blaise barátjára, hogy kielégítse kíváncsiságát.

- Egy estélyi ruháról - adta meg a választ Draco, de tudta, hogy itt még nincs vége.

- Hm... és hogy néz ki az a ruha? - vigyorgott a fiú kéjesen.

- Meg ne próbáld elképzelni Pansyt a mocskos fantáziáddal - villantotta acélszürke szemeit barátjára.

- Jól van, na. Már kérdezni se szabad? - hervadt le Blaise tettetett sértődéssel.

- De kérdezni lehet, csak az a baj nálad, hogy mindjárt beindul a képzelőerőd is. És ismerlek már annyira, hogy tudjam, mikre gondolsz - vetette oda gúnyosan Blaise-nek.

- Na, szóval akkor elmeséled, hogy milyen az a ruha, vagy vessem be azt a bizonyos erőmet? - vigyorgott megint fülig érő szájjal, tovább heccelve Dracót.

- Ah, inkább mondom - forgatta meg szemeit Draco. - Természetesen sötétzöld, pántos, hátul fűzős kisestélyi, ezüst szegéllyel körbefutva. A szoknya része bokáig érő kicsit fodros, van egy alsó szoknya is, mert a felső áttetsző, ami sejtetni engedi Pansy vékony lábait. Csak, hogy az eddiginél jobban irigykedjenek rám - vigyorgott immár Draco is, maga előtt látva a lányt teljes pompában.

- Hűha... kitettél magadért, Draco - mondta elismerően Blaise. - Á nyertem! Végre legyőztelek - röhögött a mardekáros.

- Csak álmaidban barátom! - harsogta túl gúnyosan a boldogságban úszó fiút, s rámutatott kártyalapjaira. - Megint én nyertem - mondta diadalittasan Draco.

- Azt hiszem, nem ez az én sportom - nyerte vissza stílusát Blaise.

Draco, csak jót nevetett barátja reakcióján, majd elindultak ebédelni, hogy utána felkészüljenek az estére.

Daphne sikongatva keresgélte a holmijait a szoba minden sarkában, Millicent haját próbálta meg feltűzni, több-kevesebb sikerrel. Pansy pedig kényelmes ágyán merengett hanyatt fekve.

- Te nem készülődsz, Pansy? - Millicent hangja húzta vissza a valóságba. Tekintete összekapcsolódott a tükörben a lányéval, s hanyagul válaszolt.

- Dehogynem - azzal a lány felkapta pálcáját éjjeliszekrényéről, a kikészített fekete szoknyából, felsőből álló egyenruhát, s becsörtetett a fürdőszobába. "Ah, el kell kápráztatnom Dracót. Bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen estélyi ruhát fog küldeni" - morfondírozott el a lány miközben felöltözött. Egy bűbájjal kifestette szemeit, ajkaira szájfényt rakott, s haját elegánsan feltűzte. Parfümöt hintett magára, s kritikus szemmel végignézte az eredményt. Meg volt elégedve a látvánnyal, kilépve a fürdőszobából, a lányok felé fordultak ugyanolyan fekete öltözékben, s elismerőn néztek rá. Majd Daphne vonult be a fürdőbe, becsapva maga mögött az ajtót.

Pansy s Millicent egymásra mosolyogtak, majd a klubhelyiség felé vették az irányt. Leérve a lépcsőn, a helyiségben észrevették, amint Draco és Blaise elegánsan felöltözve, dísztalárjukban beszélgettek a kanapén. Csatlakozva hozzájuk vártak Daphnéra, s miután a lány is megérkezett, elindultak a Nagyterembe.

Draco végigmérte az előtte haladó Pansyt, s magában elismerte, hogy csodásan fest. "Még gyönyörűbb lesz az estélyi ruhában" - gondolta Draco egy félmosoly kíséretében, megigazítva csokornyakkendőét.

A Nagyterem elvarázsolt mennyezete a csillagos, holdfényes éjszakát elevenítette a diákok szeme elé. A termet betöltötték a díszek pompái, aranylóan, s ezüstösen verődve vissza a fény hatására. A hosszú asztalokat eltüntették, s kisebbek vették át helyüket a fal mellett elhelyezve, kényelmetlennek tűnő székekkel körülvéve. A tanári katedrát kinevezték a Walpurgis Lányai zenekar székhelyének a bál idejére. Draco átkarolta Pansy karcsú derekát, s bevárva a Blaise-Daphne párost, McGalagony professzor felé vették az irányt, az utasításokért. A tanárnő laza pálcamozdulatokat hajtott végre, hogy minden a helyére kerüljön, a diákokat pedig az egyik terembe vezette, hogy elmondja még egyszer az események lefolyását.

Dracóék már nagyon unták az egészet, vagy századszorra hallgatják végig a hosszú monológot. Sajnos McGalagony a tökéletesség híve, s egy hibát sem enged meg az általa levezényelt, s szervezett nyitótáncban.

A résztvevők számára hamar eljött a perc, amikor az egész Roxfort előtt kell megcsillogtatniuk tánctudásukat, na meg McGalagony professzor tanítási módszereit. Szinte tapintani lehetett a feszültséget a Nagyterem előtt várakozó diákok között. Lázas izgalommal vártak a pillanatra, mikor felcsendülnek az ismerős dallamok, s kecses, elegáns lépésekkel színre lépnek, hogy lenyűgözzék társaikat. Csak két diák volt teljes mértékig nyugodt, arckifejezésük semmit sem árult el a lelkükben tomboló viharról. A lány, vőlegényébe karolva állt a sor elején, mögöttük Blaise, és Daphne következett, mint a legjobb táncosok. Draco gondolataiba merülten, feszes testtartással nézett a semmibe. Nem volt ideges, legalábbis a lépések miatt nem, csak a mellette álló lány miatt. Akaratlanul is felidéződött benne az az óra, s nem tudta kiverni fejéből. Érezte Pansy simogatóan puha ajkait, izgató domborulatait, ami forrósággal töltötte el. "Még ez a hülye nyakkendő is fojtogat" - nyúlt az említett tárgyhoz Draco, s hanyag mozdulattal megigazította.

A teremben lévő zaj hirtelen halkulni látszott, s az ajtón keresztül meghallotta az első ritmusokat, melyet a zenekar bűvölt.

Feltárult az ajtó, s suhogva bevezették diáktársaikat a terem közepére, elfoglalva kijelölt helyüket. Felvették az alap pozíciót, s könnyed leejtésekkel megkezdték az angolkeringőt. Az acélszürke szemek belevésődtek a csillogó barna szempárba. Forgások, s cipőkoppanások, észrevétlen súrlódások, érzékeket borzoló illatok. Táncoltak, mintha csak ők ketten lennének a teremben, kizárva a külvilágot, a zene is csak halk zúgásként ciripelt fülükben. Váltott a ritmus. Draco, hirtelen feleszmélve vezette Pansyt a temperamentumos Jive lépéseknek megfelelően. Mire a nyitótánc végére értek, kimerülten hajoltak meg tapsoló közönségüknek. Aztán felemelt fővel vonultak ki a teremből, hogy a klubhelyiség felé vegyék az irányt, átöltözzenek, s visszatérjenek immár a felhőtlen szórakozáshoz. Együtt meneteltek négyen: Pansy, Daphne, Draco és Blaise. Draco kedvesét maga előtt beengedve a klubhelyiségbe kénytelen volt lefejteni karját a lány derekáról.

Draco ingerlőn, mégis épphogy érintve őt, tartotta kezét derekán. Sajnálta, mikor a zöldes derengésbe vont folyosón elérték a klubhelyiséget jelző fáklyákat. Érezte Draco simogató tenyerét, ahogy végighúzza a hátán, s mielőtt még elmenekülhetett volna a hálószobák felé, a fiú gyengéden maga felé fordította, s belesúgott a fülébe:

- Az ajándékod a szobádban vár - búgta kedvesének, s egy félmosoly kíséretében elindult a lépcsőn felfelé.

Pansy most már izgatottan sietett fel a szobájába, s rögtön rávetette magát az ágyán heverő fekete dobozra. Először csak megsimította, s gondolati cikáztak fejében. "Vajon, hogy nézhet ki? És Draco honnan tudta, hogy mi a megfelelő neki?" Lassan oldotta fel az ezüst masnit, ami sejtelmesen omlott le a doboz tetejéről, majd leemelte azt. Ámulva nézte az estélyi ruha sötétzöld, selymesen fénylő színét. Kiemelte a bársonnyal bélelt dobozból, s figyelmesen megvizsgálta. Ezüstszegély futja körbe a ruha alját, ami két szoknyából áll. Egy alsó szoknya, s egy felső fodros, áttetsző Az estélyi felső része fűzővel ellátott hátul, szintén ezüsthímzéssel, vékony pántokkal.

Pansy ledermedve emlékezett vissza egy álomra. Egy álomra, mely a bálról szólt, s egy igencsak erotikus jelenetről. "Merlinre, ez csak véletlen lenne? Nem, olyan nincs, de Draco nem tud az álmomról, sőt senki más nem tud róla. Nem meséltem el még Millicentnek sem, legilimenciára pedig esélye sincs senkinek, kivéve... Dracónak. Nem. Azt észrevettem volna, biztosan " - érvelt magában a lány, a ruhát kezeiben tapintva. Még mindig a sokk hatása alatt, szinte rutin mozdulatokkal öltözött át az üres szobában, felfrissítette sminkjét, megigazította ében haját, majd belenézett a tükörbe. Maga is meglepődött az összhatáson: mintha rá öntötték volna, úgy simult testéhez a fűzős kisestélyi, kiemelve vonalait, sejtelmesen átsejleni formás lábait.

Elégedett mosollyal a szája sarkában indult el a klubhelyiség felé vezető lépcsőhöz. A lépcső tetején megállt egy pillanatra, rendezte vonásait, s felvetett fejjel, királynő tartással szedte a lépcsőfokokat, cipőjének magas sarka minden lépésnél koppant egyet, jelezve a helyiségben tartózkodóknak, hogy közeledik valaki. Nem sietett, csillogó barna szemeivel Dracót kereste, aki Blaise-zel beszélgetve, háttal állt neki. Látta Blaise arcán a meglepődöttséget, s ahogyan a fejével aprót felé int, felhívva ezzel szőke barátjának figyelmét.

Draco nem értette Blaise hirtelen arckifejezés változását, s a biccentés után meg is fordult, hogy megnézze Daphnét. Gondolta a lány kihívó ruhája miatt düllednek barátja szemei, de hamar rájött, hogy tévedett. Ott állt, a lányok hálószobájába vezető lépcsővel szemközt. Mozdulni sem bírt az elé táruló látványtól, nem érdekelte, hogy mindenki látja csodálkozó, vagy inkább ledöbbent arcát. Egyenes tartással, légiesen lépkedett a fokokon, farkasszemet nézve acélszürke szemeivel. Sötétzöld ruhája rásimult karcsú alakjára, szaporán emelkedő dekoltázsa, csak úgy vonzotta átható tekintetét. Lejjebb haladva a fodrokon átvillanó formás lábakra esett pillantása. "Tökéletes" - fogalmazódott meg benne egyetlen szóban Pansy szépsége. Megszűnt körülöttük a klubhelyiségben előtört halk moraj.

Pansy az utolsó fokról lelépve odasétált Draco elé, s várta reakcióját. "Bár ez sem volt rossz. Ilyennek sem láttam még Draco arcát. Ennyire érzelem dúsnak" - fojtotta magába a mosolyt, nem akarta elrontani a pillanat hevét, s Draco is már rendezte vonásait.

Draco észrevette a helyiségben kialakult figyelmet, mindenki szerelmét követte tekintetével. Gyorsan határozott: mikor Pansy odaért közvetlen elé, ő dereka köré fonta karját, s finoman magához húzta törékeny testét, majd egy könnyed puszit adott a döbbent lány szájára. Leheletfinoman érintette ajkaival, a lány arcát füléig, s ezt búgta az immár megborzongó lánynak:

- Az egész Mardekár engem irigyel ma, a szépséged felülmúlhatatlan - húzta félmosolyra száját, s belenézett az elhomályosult barna szempárba.

- Köszönöm - hebegte Pansy erőtlenül, kedvese illatától, s vággyal teli, szürke szemeitől bódultan. Magában a lány is megállapította, hogy Draco is lehengerlő dísztalárjában, ahogyan szőke fürtjeibe túr.

Draco gyengéden vezette a lányt a tőlük hangossá vált klubhelyiség kijárata felé, s onnan a Nagyterembe. Kitárta a terem ajtaját, s Pansyvel az oldalán, büszkén lépett be. Sustorgások követték útjukat a Nagyterem közepéig, ahol apró meghajlással táncba hívta a lányt. Lassú szám ment, kiélvezték egymás testi közelségét, minden egyes mozdulataikat, mikor érintették a másikat. Forrt köztük a levegő simultak egymás ölelésébe, cipőik súrlódtak a vontatott lépéseknél. Hosszú perceken keresztül táncoltak, míg már nem bírták vágyaikat kordában tartani, s inkább eltávolodtak egymástól. Nem akarták, hogy az egész iskola előtt kitudódjanak heves érzelmeik, hisz az ellene lenne neveltetésüknek. Egy külső szemlélőnek észrevétlen maradt a bennük dúló háború, talán csak a mellettük elhaladó Blaise vette észre rajtuk a változást. Nem szólalt meg egyikük sem, hogy milyen fontos számukra a másik, de mindkettőjük kiolvasta szemeik ragyogásából, azokat a ki nem mondott szavakat. Draco ismét meghajolt aranyvérűhöz méltón, így köszönve meg Pansynek a felejthetetlen táncot.

- Hozhatok valami innivalót? - köszörülte meg a fiú rekedtes hangját.

- Igen, jól esne. Addig keresek egy asztalt - fordult meg a lány hirtelen, s hátán érezte Draco perzselő tekintetét.

Feleszmélve beindult fantáziája hatásából, Draco a puncsos asztal felé vette az irányt. Kelletlenül ismerte fel az ott álldogáló, fekete hajú lányban, utolsó kiruccanásának élményeit. Vágott egy fintort, ugyanis azóta nem találkozott a hugrabugos lánnyal. Igazából messzire elkerülte, főleg most, hogy Pansyvel ilyen jól alakulnak dolgai. Sajnos Charlotte figyelmét sem kerülte el az utánozhatatlan tejföl szőke haj, s a résnyire húzott szürke szemek. A lány arcán csábos mosoly jelent meg, s kacéran kihúzta magát, hogy dekoltázsa még jobban kihívóbb legyen Draco számára.

- Dracocica, már olyan rég nem láttalak, csak nem kerültél? - nyafogott a lány, tettetett szomorúsággal, s ámulattal arcán, majd a fiú nyakába akarta fonni karjait. Csak azzal nem számolt, hogy Draco esetleg nem fogja ezt hagyni, gyors mozdulattal kitért a lány elő, s odavetette neki.

- Sajnálom, Charlotte, nem akarok már tőled semmit - gúnyos hangjával próbálta megsérteni a lányt, kihangsúlyozva a semmi szót, hogy minél előbb békén hagyja. - És mit nem értettél azon, hogy ne merj Dracocicának nevezni? Hm... ? Nem fogtad fel azzal a kevés agyaddal? - sziszegte a lány arcába metszőn. Nem kell most egy hisztis, nyávogós jelenet.

- Gondolhattam volna... Megkaptad, amit akartál, most meg Pansy a kiszemelted? - fújtatott mérgében a lány, figyelmen kívül hagyva a sértést.

- Nem tartozom neked magyarázattal - vágott fintort Draco. - De ha tudni akarod, Pansy nem olyan lotyó, mint te - Vette fel hűvös arckifejezését, s egy elégedett mosoly kíséretében, kikerülte a dühtől elpirosodott lányt, hogy végre eredeti céljára összpontosítson.

A puncsok kimerése után, nem kellett sokáig kedvesét keresnie, hisz az egész teremben ő volt a legszebb. Sikeresen kikerülte a sok, vadul táncoló diákot, amikor majdnem kiejtette kezeiből a szomjúságukat oltó italt. "Ez sosem kopik le róla?" - dühöngött a fiú magában, ugyanis Pansy előtt megjelent Fletchley. Draco már épp készült arra, hogy eldobva a puncsokat, pálcájával az asztal felé küld egy kábító átkot, de Pansy igazi mardekáros boszorkaként lerendezte az ügyet, s ördögi kis vigyor kíséretében Dracóra pillantott. Ezt Fletchley is észrevette, s mikor találkozott a tekintete a haragos szürke szemekkel, amilyen gyorsan csak tudott, a lehető legtávolabbra sietett útjából. Draco elégedett fél mosollyal nyugtázta a történteket, s helyet foglalt kedvese mellett.

- Látom jó társaságod volt, míg nem voltam itt - kezdte Draco kicsit gúnyosan.

- Amint azt is láthatod, hogy szélsebesen távozott is - vetette oda hanyagul Pansy. Belekortyolt italába, majd felállt az asztaltól.

- Nem érzem jól magam,  inkább visszamegyek a klubhelyiségbe - válaszolt a lány, Draco kérdő tekintetére, s elindult a Nagyterem ajtaja felé. "Mért csinálja ezt? Először még ott táncolunk, egymáshoz simulva, utána meg az a megszokott gúnyos hangja. Na meg az a hugrabugos csaj. Beleőrülök, ha ez így megy tovább" - sóhajtott mélyet. "Tartsd magad Pansy, még csak a folyosón vagy" - nyugtatta magát a lány. Érezte, hogy szemeit könnyfátyol fedi el. "Még jó, hogy mindenki szórakozik, nem lát senki így." Ahogy kimondta a szavakat magában, zaj csapta meg a fülét. Visszafordult, "hátha" megint Fletchley környékezi meg, ám kellemesen csalódott, mikor Draco közeledett felé.

- Pansy! Várj! - kiáltott a fiú még távolról, de a lány továbbment. Megszaporázta lépteit, s mikor beérte Pansyt, szembefordította magával. Döbbenete arcára is kiült. Pansy sminkje elkenődött szemeinél. Egyik karját a lány derekán tartotta, másik kezét felemelte, hogy megsimítsa szerelme arcát.

- Hagyj Draco - jött a halk, szokatlanul erőtlen válasz, miközben próbálta lefejteni a fiú karjait, aki nem engedett a szorításból.

- Mi a baj? - Draco nem értette Pansy min akadt ki, hisz már olyan régóta ismeri, de nem látta még ilyennek.

- Semmi bajom, csak fáradt vagyok - kerülte az acélszürke szemeket.

Draco nem tudta mit kezdjen ezzel a helyzettel, eddig mindig ki vágta magát valamivel, de most a szerelméről van szó. Így jobb ötlet híján, gyengéden megcsókolta a kezdetben tiltakozó lányt, aki azon nyomban hozzásimult, ő pedig ott érintette, ahol csak a ruha engedte, hogy selymes bőrét tapintsa.

- Hm... még mindig fáradt vagy? - vigyorgott Draco.

- Persze, ezért megyek is aludni - indult tovább.

- Nem rossz ötlet - csillogtak pajkosan szürke szemei, Pansy mellett lépkedve a folyosón. - Rosszul értettél... egyedül megyek aludni - vágott vissza a lány kihangsúlyozva a szót.

- Én nem is utaltam semmi másra - vigyorgott a fiú.

Pansy ezt már szó nélkül hagyta. Megérkeztek a klubhelyiséget jelző fáklyákhoz, majd a jelszó elmondása után beléptek a helyiségbe. Pansy a lépcső alján megállt, hátha Draco még csinál, vagy mond valamit, s nem is várt hiába.

Draco átvágott a fagyöngyökkel díszített klubhelyiségen, s hosszú csókot nyomott a lány ajkára, majd a fülébe súgott.

- Köszönöm a szép estét, a legszebb lánnyal a Roxfortban. - Amint kimondta, meg is bánta. Nem szokott ő ilyeneket mondani, most biztos kineveti a lány az érzelgőssége miatt.

- Ilyet se hallottam még tőled - mosolygott Pansy a fiú őszinte bókján, s Draco már várta a gúnyos folytatást, ami elmaradt.

- Hát... nem is fogsz egy jó ideig, úgyhogy élvezd ki, és raktározd el az emlékeidben - vigyorgott Draco, és otthagyta a mai nap folyamán már sokadszorra csodálkozó lányt.