Zihálva, hirtelen ébredt. Körültekintett a csendes szobában. Társai békésen szunyókáltak a korai időpont miatt, így visszadőlt ágyában, lehunyta szemét, s gondolkozott. Ugyanaz az álom. Már megint. De miért? Ma utaznak. Talán ez lehet az ok. Egy hétig össze lesznek zárva a kúriában. Egy hét, amikor is minden percben érezni fogja maga mellett, a megszokott, férfias menta illatot, a gúnyos stílust. Esze, szíve megint hadakozott. Minden porcikája kívánta a bizsergést kiváltó csókokat, a perzselő érintéseket, az elhomályosult acélszürke tekintetet, ám tudata egyben ellenkezett is. Talán félt is, hogy ha egyszer elkezdik, nem tudják majd abbahagyni, s az nem csak a legnagyobb szégyent, hanem megbánást, csalódottságot, szomorúságot hagyna maga után. Szerette. Ez nem kérdéses, és nem akarta kockáztatni biztos jövőjét mellette. Hevesen dobta félre paplanját, s kelt fel kényelmes ágyából. ,,Ne gondolkozz ezen Pansy, majd megoldod" - próbálta magát nyugtatni, majd eszébe jutott, hogy a kedvenc ékszerét nem rakta be bőröndjébe. Elmormolt egy Disaudiot, s miután biztonságba helyezte a nyakláncot, a fürdő felé vette az irányt. Hosszú perceken keresztül folyatta magára a forró vizet, vissza-visszatérve gondolatmenetéhez. Felöltözve lépett ki a fürdőből, s megütközve tapasztalta, hogy barátnői még mindig az álmok földjén járnak. Feloldotta a bűbájt, s jobb ötlet híján, kifordult a szobából, le a klubhelyiségbe. Hat óra lévén, ott egy lélek sem járt, köztudott volt, hogy a mardekárosok a sok alvás hívei. Korgó hasa jelezte következő céljának helyszínét. Összébb húzta talárját, ahogyan megérezte a zöld fáklyákkal övezett folyosó hőmérsékletét. Tél volt, s a pincehelyiségben így még hidegebb, mint a többi évszakban. Bár a nyári melegben jól esik ez a rideg, hűvös környezet.

A Nagyterem elvarázsolt mennyezete most a korai reggel szürke felhőkkel tarkított egét ábrázolta, s a hó hatalmas, szemet gyönyörködtető pelyhekben hullott alá. Egy-két diák ült csak szétszórtan a házak asztalainál. Pansy még akkor is kiszúrta volna a rikító szőke fürtöket, ha a termet bóklászó diákok csoportja töltené be. Elindult felé, s mintha Draco megérezte volna, rákapta acélszürke tekintetét. Tartotta a vonzó szemkontaktust mindaddig, míg a köztük lévő, gyorsan fogyatkozó távolság szinte a nullára nem csökkent. Ekkor szakította el pillantását, s helyet foglalt a fiú mellett.

- Jó reggelt - köszönt a lány.

- Jó reggelt - búgta Draco. - Hol marad a reggeli csókom? - vigyorgott szemtelenül.

Pansy megdöbbenve vetette mogyoró barna szemeit a fiúra.

-  Eddig sem volt szokás, hogy reggeli csókkal kezdtem a napot. Így a kérdésed tárgytalan. - Hiába, a gúny a hangjában már természetesnek hatott. Megrántotta a vállát, s mielőtt még visszafordulhatott volna reggeli menüjéhez, Draco átkarolta karcsú derekát. Pansy nem tudta megállni, hogy a fiúra ne emelje meglepett szemeit, ám elveszett az őt fürkésző, csillogó tekintetben, s testén végig futott a remegés, Draco közelségétől.

- Ezen sürgősen változtatnunk kell. - Draco rekedtes, mégis határozott hangon suttogta a mondatot, miután közel hajolt a lány arcához olyannyira, hogy érezték egymás lélegzetét. Kihasználva Pansy pillanatnyi dermedtségét, hosszú csókot nyomott a vágyott ajkakra, melyek ösztönösen nyíltak meg érintésére. - Hm...látom, neked sincs ellenedre az ötletem - húzta félmosolyra száját.

Pansy zavartan fordult vissza, hogy végre hozzálásson éhsége csillapításának.

Nem bírta megállni, hogy a félmosolyból széles vigyor terüljön szét arcán. Elégedett volt a Pansyvel kialakított kapcsolatára, s talán még jobb lehet a ma délután kezdődő szünetben.

,,Ó, a bál...Pansy még nem is tud róla. Nem baj, legalább ha a kúriában tudja meg, nem tud majd visszakozni" - gyúlt ördögi fény acélszürke szemeiben. Szeme sarkából figyelte Pansy minden mozdulatát.

- Hogy aludtál? - kérdezte Draco, miután belekortyolt rostos italába.

- Köszönöm, jól - hazudta Pansy. Nem akarta a fiú tudomására hozni, mi is az ok, amiért az ellenkezője történt. Ismét felidéződött benne az álom mindenegyes kis mozzanata, s Pansyt borzongással töltötte el. - És te? Gondolom nagyszerűen. - Azzal beleharapott pirítósába.

- Hm... eltaláltad - vigyorgott Draco a lányra. - Kellemes álmom volt.

Pansy e szónál félrenyelte a falatot, s kisebb köhintések törtek ki rajta. Próbált hálásan rámosolyogni Dracóra, mikor a fiú egy pohár italt tolt elé.

- Jól vagy? - tudakolta Draco, miközben elfojtotta nevethetnékjét.

- Öhm... igen...csak félrenyeltem - válaszolt szaggatottan a lány.

,,Ez most csak véletlen volt, amit nagyon kétlek, vagy Draco legilimenciát alkalmazott? Nem, azért erre még ő sem lenne képes. Tudja, mi lenne, ha rájönnék... " - tűnődött el a lány evés közben.

,,Most nagyon szívesen megtudnám, mire gondol Pansy. Vajon csak véletlen volt ez a kis baleset? De pont akkor, mikor az álom került szóba. Hm... csak nem valami pikánst álmodtál Pansym?" - vigyorgott Draco magában. ,,Tudom, hogy nem lehet nekem ellenállni. Nem, azért legilimenciát rajta nem fogok használni. Persze tökéletesen tudom alkalmazni, de ha mégis észrevenné, megint kezdhetném elölről a puhítást. Inkább nem. Majd talán később" - érvelt magában tovább a fiú, mikor nyílt a terem ajtaja, s belépett rajta Daphne, Blaise és Millicent.

- Csakhogy felkeltetek. Kilenckor indul a vonat - vetette oda Draco, leginkább Blaise-nek címezve, miután a társaság odaért hozzájuk, s helyet foglaltak az asztalnál.

- Hosszú volt az éjszakám, Draco - kacsintott Blaise a mellette ülő Daphnéra fülig érő szájjal, mire a lány elpirult. - Ismered a helyzetet, aludni azért kell - váltott ironikus hangnemre, s összemosolygott Dracóval.

- Nem vagyunk kíváncsiak Blaise a hm... képességeidre - válaszolt Pansy gúnyosan. - Ha nem vennéd észre, nyugodtan szeretnék reggelizni.

- Felőlem. Én nem akadályozlak meg benne, csak jó hangulatot adok hozzá - vigyorgott megint fekete hajú barátjuk, s nekilátott reggelijének.

- Ezt nem nevezném jó hangulatnak - felelt a lány.

- Kinek mi a jó, kedvesem - vetette rá mélybarna szemeit a lányra.

- Blaise, inkább azt mondd meg, hol van Crak, meg Monstro, és ne idegesítsd fel Pansyt! - horkantott fel Draco. - Nekem kell ki bírnom egy hetet összezárva vele, meg a hisztijeivel - folytatta gúnyosan.

- Még hogy neked? Örülök, ha túlélem ezt a gyötrelmet - húzta el a száját Pansy.

- Drágám, egy Malfoy mellett nem lesznek gyötrelmes napjaid - búgta Pansy fülébe.

- Na igen, előjött a Malfoy-egoizmus - vigyorgott Pansy szemtelenül.

- Gyerekek, megszólalhatnék én is? - vetette közbe gyorsan Blaise, mielőtt, még egyikük is megszólalhatott volna. - Crak, Monstro még az ágyban durmolnak, hogy válaszoljak a kérdésedre Draco. Pansy, téged bármikor szívesen fogadlak az otthonomban, ha nagyon nem bírnád elviselni Draco önteltségét - röhögött fel Blaise, de hamar lehervadt a mosoly szájáról. Ugyanis nem csak Draco szikrázó szürke szemeivel, de még Daphne féltékeny bordatörési reakciójával is szembe kellett néznie.

- Au - nyögött fel Blaise, az előbb említett kísérletre. - Csak vicceltem, drágám - simította meg Daphne arcát, amivel lecsillapította a lány haragját.

- Ajánlom is Blaise - mondta Draco immár görbülő szájjal.

- Ezek szerint féltékeny vagy? - fordult Pansy Draco felé, s egyenesen az acélszürke szemekbe nézett.

- Nem vagyok. Úgyis a feleségem leszel évvégén, Blaise pedig nem mer olyat csinálni, amivel kockáztatná a barátságunkat, vagy az életét - vigyorgott össze Blaise-zel Draco.

- Még jó, hogy már ismerem. Valaki más hallaná, azt hihetné, hogy foggal körömmel harcolsz Pansyért - röhögött Blaise.

- Azzal nem, csak pálcával - felelt Draco gunyorosan.

- Az pedig nem szükséges. A legjobb párbajozó vagyok - vetette közbe Pansy.

- Nem-e? - nézett Draco kétkedőn. - Hm... nem is tudom, ki akadályozta meg Fletchleyt. - folytatta ironikusan, gondolkodó arcot tettetve.

- Az más volt. Hátba támadt - hangjában érezhető volt a düh, s lesütötte szemeit.

- Na igen, vannak ilyen gerinctelenek. - Draco is ugyanolyan dühvel gondolt a fiúra, mint Pansy. - Nem hittem volna, hogy képes még egyszer a közeledbe menni.

Pansy nem nézett Dracóra, kiérezte hangjából a feszültséget.

- Mit vársz egy hugrabugostól Draco? - röhögött fel Blaise két falat között.

- Igazad van Blaise - nevetett barátjával.

Miután végeztek a reggelivel, elindultak vissza a klubhelyiségbe, ugyanis nyolc órakor van a gyülekező a tölgyfaajtónál. A Mardekárból szinte senki nem marad a szünetre a Roxfortban. Minden aranyvérű otthon, esetleg a megszervezett karácsonyi bálokon ünnepel. A fagyos klubhelyiséget betöltötték az elsős kisdiákok kapkodó, ezzel ellentétben a felsős évfolyam nyugodt mozdulatai.

Blaise, Draco, Crak és Monstro robbantós snapszlival ütötték el a hátralévő időt az indulásig. A lányok mellettük ültek, s figyelték a játék menetét.

- Lassan mennünk kéne - szólította fel Pansy az izgatott kártyajátékosokat.

- Á, pont most, mikor nyerésre állok? - horkantott Blaise, kifejezve nem tetszését.

- El kell, hogy keserítselek Blaise... - Draco kiterítette lapjait, s kárörvendően figyelte barátja hervadó mosolyát.

- Többet nem játszom veled, Draco - jelentette ki Blaise -, senki nem győzött még le - húzta el száját. - Bár, lehet, hogy pont én leszek az a szerencsés egyszer - tért vissza széles mosolya arcára.

- Álmodozz csak Blaise - válaszolt Draco gúnyosan.

Pansy érezte, hogy arcát forróság önti el, ahogyan megint eszébe jutott álma. Felpattant Draco mellől a kanapéról, s felhúzta vastag, téli talárját.

- Háromnegyed nyolc van. Most már menjünk! - vetette mogyoróbarna szemeit a fiúkra. Daphne és Millicent már követték Pansy példáját.

- Rendben, megyünk - sóhajtott Blaise, s összevigyorgott Dracóval.

- Crak, Monstro, hozzátok Pansy bőröndjét! - parancsolta Draco két haverjának, akik szó nélkül teljesítették.

Draco, miután ő is melegen felöltözött, saját bőröndjét hátrahagyta testőreinek, követte a lányokat, ki a helyiségből. A hatalmas tölgyfaajtónál már kisebb csoportokban várakoztak a diákok, mindegyikük mellett felsorakozva csomagjaik. A mardekárosok elkülönülve álltak a többiektől. McGalagony utasítására végre beszállhattak a thesztrálok vonta hintókba, s elindulhattak a Roxmorstba vezető ösvényen. A faluba vezető úton nem esett köztük szó, mindannyian gondolataikba merülve bámulták a havas tájat. Csak Blaise és Daphne párosa tűnt ki a sorból. Draco néha oldalra sandított, szeme sarkából Pansy vonásait fürkészte, néha pedig összevigyorgott Blaise-zel. Fél kilenc fele már ott álltak a vörös, füstöt pöfékelő Roxfort Express előtt. A diákok felözönlöttek a vagonokba, hogy elfoglalják a még üres kupékat. Dracóék is követték a lányokat, a leghátsó fülkébe. A fiú beült az ablakhoz, mellé Pansy és Crak. A másik oldalra Blasie, Daphne és Monstro.

- Végre szünet - sóhajtott Blaise. - Nem kell mindennap a griffendéleseket néznem - húzta el a száját.

- Na igen. Egy hét Potter nélkül - vigyorgott Draco.

- És mond, csak Draco, lesz valami nálatok? - vigyorgott Blaise kétértelmű mondatán, s közben átkarolta Daphne vállát.

Draco szúrós szemmel nézte barátját, majd válaszolt.

- Mire gondolsz Blaise? Ugyanis nálad nem lehet tudni - vetette oda Draco gúnyosan.

- Hát igen, értelmezheted kétféleképpen is - húzta szélesebb vigyorra ajkait -, de én most felhajtásra gondoltam. Malfoyos ünneplésre - röhögött fel.

- Csak a szokásos - válaszolt Draco kitérően. Nem akarta elárulni Pansynek a bált, de valószínű, hogy ebből is rá fog jönni.

- És miből áll nálatok a szokásos kifejezés? - húzta Blaise tovább.

- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád - felelt Draco flegmán.

- Nem is - védekezett gyorsan Blaise -, csak a kíváncsiság hajt.

- Na persze. Majd meglátjuk mi lesz karácsonykor - hárított Draco beletúrva szőke fürtjeibe.

Pansy csak hallgatta a két fiú közt kibontakozott beszélgetést, és elgondolkozott. Hallotta, hogy a Malfoyok nagy, előkelő bálokat szoktak szervezni ünnepekkor, s tartott tőle, hogy ez most sem lesz másként.

,,Csak nem?" - hökkent meg magában Pansy. ,,Ha bál lesz, akkor bejelentés is"

Draco ránézett Pansyre, s tudta. Biztos volt benne, hogy a lány sejti. Acélszürke szemei a lány cseresznyepiros ajkaira tévedtek. Eljátszott a gondolattal, hogy megcsókolja csakúgy a lányt, de az valahogy nem illene sem az ő, sem pedig Pansy viselkedéséhez. Pansy megérezte Draco tekintetét, s felkapta fejét, egyenesen a szürke szemekbe nézve.

- Mi most megyünk, megkeressük a büfés nénit. Tudjátok, kezdek éhes lenni - vigyorgott rá Dracóra Blaise, majd felállt, felhúzta magával Daphnét is, s kiment a kupéból. Még a folyosóról visszakiáltott. - Crak, Monstro nem jöttök velünk? - emelte fel a hangját, hogy megértse a két mamlasz.

- Öhm... de megyünk - válaszolt Crak bambán, s haverjával Blaise-ék után ment.

Draco és Pansy egyedül maradtak a fülkében. A fiú felkelt az ülésről, odalépett az ajtóhoz, s elhúzta a sötétítőfüggönyöket. Megfordulva belenézett Pansy meglepődött barna szemeibe, majd két lassú lépéssel visszaült helyére, oldalra fordulva a lányhoz.

Pansy megbabonázva figyelte Draco mozdulatait, s önkénytelenül is megcsapta a fiú menta illata, mikor leült mellé. Draco nagyon lassan közelítette tenyerét a lány arcához, majd leheletfinoman végigsimított a bársonyos bőrön. Pansyn végigfutott a remegés a gyengéd érintésre. Behunyta szemét, kívánta Draco csókját. Szinte maga előtt látta, ahogy Draco ráhajol puha szájára, érezte szapora levegővételeit, majd az érzéki ajkakat. Olyan szenvedéllyel csókolta a fiú, hogy karjai magától fonódtak annak nyaka köré. Perceknek tűnt, míg így csókolóztak összeölelkezve, s csak akkor engedték el ismét egymást, mikor már elviselhetetlen volt a levegőhiány. Mindketten kapkodták az életet adó levegőt, szemükbe parázslott az elfojtott vágy. Ekkor zavarták meg őket. Blaise nyitott be a fülkébe, s széles vigyorral konstatálta a két mardekáros hirtelen lesütött szemét, Pansy pirulását. Utána megérkezett Daphne, Crak és Monstro is. Visszatelepedtek helyükre megszerzett zsákmányukkal.

- Hoztunk nektek is Bagoly Berti-féle mindenízű drazsét, meg csokibékát. És minden egyebet - vigyorgott továbbra is a fiú, s elkapta Draco csillogó szürke szemeit. Ekkor már a fiú is mosolygott, így Blaise tudta, a terve bevált.

A visszamaradt időt játékkal, és evéssel töltötték el. Megérkezve a peronra, áthúzták talárjukat, s bőröndjeikkel leszálltak a vonatról. ,,Mintha csak szeptember lenne" - fintorgott Draco, a sok tanulót, s családjaikat nézve. Észrevette inasukat, aki ott várta az ifjú Malfoyt a peronon. Draco és Pansy elbúcsúzott Blaise-éktől, s a hozzájuk közeledő inas felé vették az irányt.

- Aztán majd írjatok! - kiáltott még rájuk Blaise, s eltűnt Daphnéval az oldalán.

- Jó napot, Malfoy úrfi - köszöntötte Merker.

- Magának is Merker! - Draco átadta csomagjaikat, s elindultak a nem messze álló Malfoy-címeres hintóhoz. Kinyitotta Pansynek az ajtót, s segített felszállni a lánynak. Tekintete önténytelenül is rávetődött Pansy formás lábaira, s nem tudta megállni, hogy arcán megjelenjen egy pajkos vigyor.

- Talán nem is lesz annyira rossz ez a szünet - szólalt meg rekedtes hangon, kéjesen vigyorogva, mikor beült a hintóba a lánnyal szembe. Pansy csak egy szúrós tekintettel válaszolt megjegyzésére. Szaggatottan elindult a hintó, s a magasba emelkedett.

- Azt hittem csak házimanókat alkalmaztok - törte meg a kínos csendet Pansy.

- Nem. Merker már kiskorom óta nálunk szolgál a feleségével. Kvibli... - válaszolt Draco.

- Kvibliket alkalmaznak a szüleid? - hökkent meg Pansy.

- Akkoriban jó pont volt a Minisztériumnál. Most már pedig jó, hogy valaki összefogja a szemtelen manókat. Kezdenek elkallódni - felelt flegmán.

- Értem - Pansy kinézett a hintó ablakán, s csodálatos látvány tárult szeme elé. Leereszkedtek a magasból, s egy fákkal övezett ösvényen folytatták útjukat, míg el nem értek egy kétszárnyú, igen hatalmas, kovácsoltvas kaput. A hintó egy percre megállt, majd nyikorogva feltárult az ódon, csavart díszes kapu. Egy hosszú felhajtóút vezetett a kúriához, melyet magas sövények, és gyönyörű virágágyások szegélyeztek. A címeres hintó zötykölődve megállt a monumentális, barokk épület előtti kör alakú feljárón. Merker leugrott a bakról, s kitárta a hintó ajtaját. Draco szállt le először, s segített Pansynek lelépni. A lány felnézett a bonyolult mintákkal, gazdagon díszített kúriára. Az egész ház impozáns megjelenése felkelti minden vendég figyelmét. Végigfuttatta szemét a szintén hatalmas, motívumokkal szegélyezett tölgyfaajtón. Draco átkarolta derekát, s finoman tolta őt, hogy végre elérjék a bejáratot. Merker ott kinyitotta az ajtót, s előreengedte a fiatalokat. Pansy egy portrékkal teli előtérben találta magát. Futólag elolvasta a képek alatti neveket: Malfoy. Mindegyik egyik ősüket, rokonukat mutatta, akik most délutáni sziesztájukat tartották, s megbámulták az előttük elhaladó lányt. Draco bevezette Pansyt a szalonba, ahol Mr Malfoy, és felesége tartózkodott. A helyiség tekintélyes mérete, a kúriához méltán híres volt. A zöldes falakat itt is betöltötték a Malfoyok portréi. A mennyezetről kristálycsillár lógott alá, a díszes márványkandalló előtti székeken ültek a szülők. Narcissa ekkor állt fel, kedves mosollyal arcán indult meg az érkezők felé. Lucius Malfoy is felállt székéről, s követte neje példáját, mosoly nélkül.

- Örülök, hogy végre itt vagytok - csendült Narcissa dallamos hangja, s csókot nyomott fia homlokára. - Örvendek Pansy, Narcissa Malfoy vagyok - mutatkozott be a lánynak, az asszony.

-  Én is örvendek Mrs. Malfoy - mosolygott Pansy a nőre.

- Üdvözöllek a házamban - ért oda Lucius is, s kezet csókolt Pansynek. – Remélem, jól fogod érezni magad a szünetben.

- Köszönöm, abban biztos vagyok.

- Draco, kérlek, mutasd meg Pansynek a szobáját. Biztos fáradtak vagytok az utazás miatt - intett fiának Lucius.

- Persze, apám - bólintott Draco, s kivezette Pansyt a szalonból az emeletre vezető lépcsőhöz. A fokokra méregzöld szőnyeget fektettek le, a korlát ezüstösen csillogott, s jobban megnézve egy felfutó kígyót ábrázolt. Draco belesimította Pansy kézfejét tenyerébe.

- Nagyon csendes lettél - jegyezte meg.

- Csak körülnéztem - lépkedett Draco mellett a lépcsőn. - Mondd, szerveztek a szüleid bált? Pontosabban eljegyzési bált? - nézett kérdő tekintetével Dracóra.

- Úgyis tudod, hogy igen. Hozzámész egy Malfoyhoz. A legnagyobb megtiszteltetés - válaszolt Draco. - Két tökéletes aranyvérű varázslócsalád összeköti nemzedékek sorait. Mint ahogyan régen tette apám és anyám, vagy a te szüleid. Malfoyok és Blackek. A mi esküvőnkkel pedig Malfoyok a Parkinsonokkal.

- Igen, tudom. Csak az nem igazán tetszik, hogy szüleink már mióta eltervezték - mondta Pansy félszegen. Ennyire nyíltan egyszer sem beszélt Dracóval, s nem tudta, hogy reagál a fiú, egy ilyen kijelentésre.

- Gondoltam, hogy ez a baj - Draco a lépcsőn felérve megállította a magában viaskodó Pansyt, szembefordította magával, s acélszürke szemeit belefúrta a mogyoró barna szempárba, két karját pedig a lány karcsú dereka köré fonta, - de ez a kötelességünk, így neveltek téged is, és engem is. Nézd meg a szüleinket, boldog házasságban élnek, holott ugyanolyanok voltak a körülmények. Nem azt mondom, hogy nem utáljuk egymást - folytatta Draco keserűen mosolyogva -, de mennyi minden történt ebben az évben? Meg fog is, ha így haladunk - vigyorgott immár Draco pajkosan, amire Pansy is elmosolyodott, értve a fiú célzását. Ezt látva Draco, ráhajolt a lány puha szájára, s perzselő csókban forrtak össze. Mikor elváltak ajkaik, s légzésük visszaállt a normális kerékvágásba, Pansy szólalt meg először.

- Ki mondta, hogy utállak? - súgta halkan Draco fülébe, majd egy kacér pillantás után tovább folytatta elkezdett útjukat. Draco még mindig ott állt ledermedve, fejében az előző mondat zakatolt szüntelen, egy tekintettel fűszerezve azt.

,,Ki mondta, hogy utállak? Ezt meg, hogy érti? Talán ő is szeret? Csak nem akarja bevallani magának, és nekem se? Miért nem tudnak a nők egyenesen beszélni?" - fortyogott magában a fiú.

- Szóval melyik szoba is az enyém? - fordult vissza Pansy a döbbenten álló Dracóhoz, s elégedetten mosolygott sikerén.

Dracót Pansy hangja zökkentette vissza a valóságba.

- Öhm... természetesen az én szobám mellett - tért vissza jellegzetes, csábos félmosolya, amitől Pansy a fellegekben járt.

- Gondolhattam volna, túl jól ismerlek - felelt Pansy gúnyosan.

- Muszáj a közelemben lenned, ha jó feleséget akarok nevelni belőled. Egyre kevesebb az időm - mondta Draco ugyanolyan gúnyosan, majd mellé érve elkapta a lány kezét, s tovább húzta a folyosón.

- Ez a szobád, az pedig az enyém - nyitott be a lány szobájába Draco.

- A mondat második fele nem izgat - mosolygott Pansy flegma mondatán.

- Majd meglátjuk - felelt a fiú sejtelmesen. - A szobádhoz persze tartozik egy fürdő, és egy öltöző szoba is. - Draco az ajtófélfának támaszkodva figyelte Pansy felfedező körútját a helyiségben.

Pansy minden apró részletet megnézett a nagynak mondható szobában. Itt is a zöld, és annak árnyalatai, valamint az ezüst dominált, mint a kúriában máshol. Hatalmas, baldachinos ágy állt a bal oldali fal előtt. Mellette két oldalt, mahagóni fából készült, szintén ezüst kígyó kallantyúkkal díszített éjjeli szekrény. A szobából, az ablakok mellett egy üvegajtó is nyílott az erkélyre. Pansy odalépett az ajtóhoz, s kiment. Gyönyörű látvány tárult a szeme elé: a Malfoyok kertje inkább hasonlított egy királyi udvarhoz, mint holmi mugli kerthez. Bár Pansy nem tudta, mi is a különbség a kettő között, megállapíthatta, hogy bizony csodaszép. A kert közepén egyszerűnek tűnő, motívumokkal futtatott szökőkút állt, melyet kis kavicsos rész vett körbe padokkal. Az udvar többi részén füves, virágágyásokkal, fákkal és tujákkal benőtt tér nyílt. A távolban Pansy egy kisebb szoborparkot vett észre.

Draco belépett a szobába, becsukta az ajtót, s követte a lányt az erkélyre. Hátulról átkarolta Pansy vékony derekát, úgy súgta fülébe:

- Tetszik?

- Csodaszép - lehelte Pansy az ámulattól, s Draco illatától bódultan.

- Ez mind a tiéd is lesz - csókolt bele a lány selymes nyakába, mire érezte kedvese testén végigfutó borzongást. - Vacsora után sétálhatunk a kertben.

- Az jó lenne, csak ne támadj le egy rózsabokornál - mondta Pansy nevetve. - Mostanában sok csókot kapok - ironizált.

- Nincs is rózsabokrunk, maximum sövényünk - röhögött Draco. - Még szép, hat évet kell bepótolnom - kacsintott a lányra oldalról.

- Neked mindegy milyen bokor - válaszolt Pansy gonoszul.

- Nem is! - védekezett Draco. - A rózsabokor tüskés - vigyorgott.

Pansy csak megforgatta szemeit.

- Mikor lesz a vacsora? Előtte lepihennék kicsit - kérdezte Pansy, szembe fordulva a fiúval.

- Hét órakor, van még bőven időd. Hagylak is - nyomott búcsúcsókot Pansy ajkaira, majd elindult a szoba ajtaja felé. -Ó, nézz be az öltöző szobába is, és egy házimanó a szolgálatodra áll. A neve Lily - fordult még vissza, majd eltűnt a becsukódó ajtó mögött.

Pansy beljebb lépett a szobába, s határozottan, mégis halkan ezt motyogta:

- Lily!

- Igen, kisasszony - érkezett meg a házimanó egy pukkanás kíséretében. Hosszan meghajolt Pansy előtt. Sötétzöld kis ruha volt rajta, aminek szoknya részén ott díszelgett egy cikornyás, hímzett M betű.

- Ha netalántán elaludnék, ébressz fel negyed hétkor - utasította Pansy a manót.

- Igenis, kisasszonyom - hajolt meg Lily még egyszer.

- Elmehetsz. - Azzal a manó egy hangos pukkanással eltűnt a szobából.

Pansy fogta magát, s hanyatt dőlt a nagy ágyon, kényelmesen elhelyezkedett a pihe-puha párnákon, a selyem ágytakarón.

,,Egyre jobban érzem magam. Draco nagyon figyelmes. Csak ne lenne az a bál. Már biztos elküldték a meghívókat, ami szám szerint igen sok lehet. És vajon mi fog történni az estély után? Mennyire változnak a dolgok?" Gondolataiba merülve észre sem vette, mikor nyomta el az álom.

Draco miután megfürdött, átöltözött, beült kedvenc foteljába, s elgondolkozott a nap eseményein. ,,Eddig jól alakul minden, maradjon is így. Bár ez nem csak rajtam múlik. Ki mondta, hogy utállak? Ki kell derítenem, hogy értette ezt Pansyt. Tudnom kell!"

Draco egy hangos pukkanásra ébredt fel.

- Malfoy úrfi, asszonyom üzent - hajolt meg Draco előtt, anyja manója. Megdörzsölte fáradt, szürke szemeit, majd ránézett az egyenruhában álló manóra.

- Hány óra van?

- Hat óra, Uram - válaszolt készségesen a manó.

- Mit üzent anyám?

- Narcissa asszonyom azt üzeni fiának, hogy válasszon ki egy ruhát Pansy kisasszonynak a vacsorához - sipította a manó, s átadott Dracónak pár ruhakölteményt.

- Rendben, most elmehetsz - mordult rá Draco.

- Igenis, úrfi - hajolt meg a manó, s elhoppanált.

Draco kiterítette a három, egyszerű kisestélyit ágyára. Elképzelte mindegyikben Pansyt, majd egy fekete, csónak nyakú, térdig érőt választott ki. Hozzá egy sötétzöld stólát, és nem túl magas sarkú cipőt. Gondolta, hogy a kavicsos úton nem lehet, túl jó magas sarkú cipőben mászkálni.

- Lily! - szólította Draco a manót.

- Igen úrfi. Miben lehetek szolgálatára? - hajolt meg Lily.

- Pansy kisasszony utasított valamire?

- Igen úrfi. Azt, hogy Lily ébressze fel negyed hétkor a kisasszonyt, ha elaludna - sipította a manó magas hangján.

- Majd én felébresztem, menj a dolgodra - engedte el Draco a manót, aki ugyanúgy, ahogy jött, távozott is a helyiségből. Draco ránézett órájára, ami a hat óra tíz percet mutatta. Fogta a fekete ruhát, a cipőt, és a stólát, s átment a lány szobájának ajtajához. Halkan kopogott egyet, nehogy felébressze, majd miután nem hallott semmit, ugyanolyan halkan lenyomta a kilincset. Belépve a szobába meglátta Pansyt. A lány jobb oldalára fordulva aludt. Draco vontatott léptekkel közelített Pansyhez, magában mérlegelve, majd lassan leült az ágy szélére, lerakta az ágy végébe a ruhát, a stólát, elé pedig a cipőt. Elidőzött a lány vonásain. Megsimította arcát, mire Pansy elmosolyodott álmában. Draco nagyon nagy késztetést érzett, hogy megízlelje a cseresznyepiros ajkakat. Lehajolt, s gyengéden megcsókolta Pansyt. A lány megérezve puha száját, visszacsókolt, majd bal karját Draco nyaka köré fonta. Draco arcáról végigsimította nyakát, majd egyre lejjebb, a lány melleit, hasát, s megállapodott a keze a derekán.

- Jó estét, hétalvó - mosolygott Draco, miután elváltak egymástól.

- Jaj, hány óra van? - ült fel ijedtében a lány.

- Nyugi, hat óra tizenöt van - nyugtatta meg Draco. - Hoztam neked valamit. - Azzal átnyújtotta Pansynek a fekete kisestélyit. - Fürödj meg kényelmesen, öltözz át, és háromnegyedkor itt várlak a szobád előtt. Jó?

- Igen - mosolygott Pansy. - De most már menj, neked is készülnöd kell! - tessékelte kijjebb Dracót, s gyengéden megütötte a vállát.

- Jól van na, megyek. Ilyen ébresztést kap, és meg sem hálálja - sértődött meg Draco, s felhúzta orrát. Felállt, s elindult kifele, mikor Pansy megfogta karját, s visszahúzta. Draco meglepődésére, most az egyszer Pansy puszilta szájon a fiút.

- Nehogy anyukádnak elpanaszold, hogy az ő egyetlen kicsi fiát megsértettem - mondta Pansy játékosan.

- Haha. Így már azért jobb. - Draco elégedetten vigyorogva kifordult a szobából.<